Tolnamegyei Ujság, 1925 (7. évfolyam, 1-51. szám)
1925-04-25 / 16. szám
TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1925 április 25. ÉRTESÍTÉS Tisztelettel értesítem Szekszárd és vidéke n. é. közönségét, hogy a Tolnamegyei Takarék és Hitelbank épületében levő Werner-féle élelmiszerüzletet átvettem, ahol is a háztartásban szükséges, friss és tisztán kezelt élelmieikkeket, cukorkákat stb. pontos kiszolgálás mellett és a legelőnyösebb áron bocsájtom a t. vevőközönség rendelkezésére. Szives pártfogást kér 369 Gerstl Béla. keket, úgy, bogy ruha dolgában is boldog egyszerűségben éltünk, s egy városi fiút, aki — Überzieherben je lent meg az iskolában, valósággal megbámultok és kicsufoltunk érte. Mert mi azon az egészséges spártai állásponton voltunk, bogy vagy hideg van, s akkor télikabát kell, vagy nincs hideg, s akkor kabát sem kell ; de átmeneti kabát ismeretlen luxus volt előttünk. Szóval 250—300 koronából kikerült egy gyereknek évi taníttatása, s épp a mi lapunk olvasói közül égés sort tudnék megnevezni, akik szavaimat igazolhatnák, akik velem együtt immár deresedő, vagy gyérülő hajzattal visszagondolván a múltakra, most látják be, hogy nem az volt a nemzet igazi jótevője, aki palotákat emelt a tanügynek, • hanem az, aki megkönnyítette az iskolába járást az egész vonalon. Igazán nagy kedvem volna e pont nál egy-két felejthetetlen visszaemlékezést papirra vetni — de félek, nagyon eltérnék a tárgyamtól, azért visszatérek a mai taníttatás nehézségeihez és kérdem, hol az a város, hol az iskola, ahol évi 4—5 millióból kikerülne a tanulógyerekeknek minden költsége, a ruhát is beleértve ? Ennek természetszerű következménye, hogy sok kiváló tehetség kiszorul az iskolából, a magasabb műveltség kapuja mindvégig zárva ma- . rád előle és változott módon bár, de valóra válik rajta az Ember tragédiájának keserű gunyja, hogy széklábat kell csinálnia, örökre csak széklábat, akibe talán olyan tehetség szorult, amilyen nem minden évtizedben születik. Ki méri föl ezt a kulturális kárt, amelyet a nagy tehetségnek ez az elcsenevészesedése jelent? ÍÉ's hol van ennek a kárnak jóvátétele? Csak nemrég értesültem, hogy Kispest városa oly módon tudja csak fölépíteni jelenleg egy polgári isko Iában elhelyezett gimnáziumát, hogy havi hozzájárulást vet ki az összes tanulókra, még pedig két éven át havokint százezer koronát, összesen tehát két milliót. A polgári iskolának magának is szüksége van helyi ségeire, az állam nem adhat építési segélyt, mert Smith Jeremiás ur nem engedélyez rá födözetet, a város ad, de eleget szintén nem adhat s így oly összeggel terhelik meg a szülőket, amelyre békeidőben nem volt példa s épen azokat a szülőket, kik a készből élnek, kik az olcsóbb megélhetés kedvéért költöznek a főváros közelében lévő községekbe és váró sokba, ahonnan naponként villanyoson vagy vasúton járnak be a robot nagy Babilonjába kenyeret keresni. Az olvasó megítélésére bízom, mekkora tünete ez is a kultúra válságának, mennyire megnehezíti ez is a szegény, de eszes és szorgalmas diák előbbre jutását a gazdaggal szemben. Talán nem fog félreérteni senki © © © © © © © © © © © sem : én nem azt mondom, hogy a módos ember fia ne tanuljon, sőt azt sem állítom, hogy ha .rosszul tanul, okvetlenül maradjon ki. Ha nincs is tehetsége, de van szorgalma, kitartása: rendszerint megállja a maga helyét az élet nagy taposómalmában. Ami ellen fölemelem szavamat, az azon tapasztalat, hogy a puszta vagyoni tehetség ma is sokszor pótolja a szellemi tehetséget. Ott vannak azok az apróhirdetések a fővárosi, sőt vidéki lapokban is, amelyekben egyes tanintézetek teljes anyagi garanciát vállalnak az általuk elerendő sikeres vizsgáért. Ez voltaképpen csaknem erkölcstelen üzlet és csodálom, hogy még nem akadt tanhatóság, mely éppen ezeket a vizsgákat vetette volna egy kis vizsgálat alá. Tekintsük csak közelebbről ezeket az ajánlatokat. A tulajdon szememmel olvastam egy levelet, amelyben a „tanintézet“ tulajdonosa láttatlanban, anélkül, hogy a fiú előtanu'mányait, vagy képességeit ismerné, azt írja, hogy a pénz csak letét, melyet az apa valorizálva kap vissza, ha a vizsga nem sikerül. íme, igy válik a tudás üzletté, még pedig könnyen immorális üzletté. — Mert ugyebár, mi mindnyájan, kik valaha vizsgáztunk és vizsgáztattunk, tudjuk azt, hogy minden vizsga egy kis rizikó és biztos eredményt senki sem ígérhet sem magának, sem másnak. Ha tehát valaki „blindre“ igér biztos eredményt, nem lehet mentes attól a gyanútól, hogy összejátszik azokkal, akik vizsgáztatnak. Értsük meg jól egymást, mert nagyon komoly dolgról van szó. Nem azt mondom, hogy a vizsgáló- bizottsággal megvan az előzetes megállapodás ; de igenis, megvan ennek a megállapodásnak a gyanúja, s már ennek sem szabadna Tennie, ez már válságos tünete nemzeti kultúránknak. Avagy mit szóljon a nemzeti művelődés őszinte barátja, ha látja, hogyan hivalkodik az áltudás, hogyan kínálják a biztos bizonyítványt, mint annak idején a sarki rokkant az albán cigarettát, hogyan fizetik vissza a „letét" et, mint a szavatossági hibában talált butacsirás lónak a vételárat a vásár után. Száz, meg száz Bzegény gyerek „sudavit et alsit“, izzadt és fázott a vizsga előtt és nem volt más garanciája, csak a saját szorgalma; viszont nagybajszu altisztek, kiknek polgári iskolai végzettségre volna szükségük, másutt kicsapott vagy kikopott csemeték, akik győzik pénzzel, a sikernek nem is reményével, hanem biztos érzetével mennek neki a vizsgának. Mi tűrés tagadás, az az iskola, mely csak bizonyítványokat árul és nem közvetít tudást, mely megadja az alaki képesítőt a belső tartalom értéke nélkül: nagyobb veszedelme és válságosabb tünete nemzeti közművelő- délünknek, mintha egyáltalán nem is SZABÓ JÁNOS © © © © © Telefon: 120 mérnöki irjdája ▼ Szekszárdon. Vasúti fasor 6 © j iLLAmUb és ikakiELEKEK ellenőrzése. — Keniaoimasi számításim. ^ / — Villamos-, telefon-,, vízvezeték-, központi fűtés-, fürdő-, egészségügyi, vizlecsapoló- és öntöző-berendezések. — Épületek,, beton- és vasbeton- V szerkezetek, utak és hidak tervezése és építése. — Építési anyagok, szén, gáz- és kenőolajok, villamos csillárok és árammérők, rádiótelefonok szállító a. — Fáik és Zinner gránit- és mészkőbányáinak Szekszárd és vidékére kizárólagos képviselője. — Terméskő, űt- és betonkavics, járdaburkoló gránitdara. © © © © © © © © léteznék, mert a műveltség hiányánál csak egy nagyobb átok van: a hazug műveltség. Színészet. Halmi Jenő színtársulata, amely a színjátszás minden válfajára kitűnő erőkkel rendelkezik és díszletei is meglepőek, e hó 17-én mutatkozott be Bus Fekete László és Zerkovitz B. kedves darabjával az „Arvácská“- val. — Az operette előtt a zenekar Bárdos karmester vezetésével Hunyadi László operából a nyitányt adta elő finom összjátékban, amelyet a közönség lelkesen megtapsolt. Hidvéghy Ernő gyönyörű prológban üdvözölte a közönséget, amely teljesen megtöltötte a színházat. Nemcsak a kolozsvári nemzeti színház volt tagjának művészete csillogott ki ebből a prológból, hanem a bujdosó magyarnak izzó hazaszeretete és hite a régi nagyság visszaszerzésében. Annyi mesterkéletlen hév volt e- megnyitóban, hogy a meleg érzéssel előadott szavak a mai frázisokkal tele kor fásultsága dacára, felgyújtotta a szivekben a legszentebb érzés tüzét. — Az „Árvácska“ finom és kedves össz- játékában méltóan mutatkoztak be a társulat erői. Lenkey Margit, Szom- bathy Ágnes, Szalay Károly nemcsak ügyes játékukkal, de kellemes orgánumukkal és énektudásukkal is megnyerték azonnal a közönség rokon- szenvét. Demény Albertné és Takács Oszkár komikus szerepeikben, Érez kövy Károly az öreg szolga szerepében elárulák képességeiket. A kar is jó volt és a táncokban is sikkesen mozogtak a szereplők. A közönség nem is fukarkodott a tapsokban. Kedves volt a helybeli kis műkedvelők szereplése is. Az első előadás után nagy érdeklődéssel néztünk a társulat drámai együttesének a bemutatkozója elé. „Bizánc“ ot, Herczeg Ferenc örökbecsű történelmi színművét választotta ki másódik előadásul az igazgató és e klasszikus műremek iránt való érdeklődésünket csak fokozta, hogy a darab rendezője és főszereplőjeként Hidvéghy Ernőt tüntette ‘fel a szin- lap. A magyar színészet e kiváló értéke és büszkesége, aki az összeomlásig a kolozsvári nemzeti színháznak volt a drámai hőse: nálunk kongó ürességü teremben játszott. Mi, akik néhányan végignéztük az előadást, csak sajnálni tudjuk a szekszárdi közönségnek azt a műértő részét, amely elesett a Bizánc szereplői által nyújtott kiváló művészi élvezettől. Nem tudjuk mire vélni a publikumnak ezen előadással szemben tanúsított részvétlenségét. A darab köztudomás szerint Herceg Ferenc egyik legkiválóbb alkotása, amellyel a nagy magyar drámairó bevonult a világ- irodalomba, hisz a kritikusok szerint a Bizánc úgy van megírva, hogy SIREIWLEKEK Shakespeare sem tudta volna külömTisztelettel értesítem an. é. hölgyközönséget, hogy a főváros legelőkelőbb Szalonjaiban eltöltött — hosszabb gyakorlat után Szekszár- don, Arany János-utca 25. szám alatt — Telefon szám: 43 — angol és francia nőidivat-szalont nyitottam. Minden törekvésem odairányul, hogy mérsékelt díjszabás mellett a legkényesebb Ízléseket kielégítsem és a n. é. hölgyközönség támogatását kiérdemeljem. Segéd és tanulólányokat azonnali belépésre felveszek. Diamantné Strasser Irén. márvány ból és műkőből nagy választékban raktáron ben megcsinálni. De ha a darab maga nem vonzotta is a közönséget, tudni illenék, hogy Hidvéghy Ernő ma a legnagyobb kothurnusos magyar színészek egyike, akinek minden rendezése és játéka művészi eseményszámba megy. A darab beállítása az itteni mostoha színpadi viszonyok dacára is illúziót keltő volt. Konstantin császár szerepében Hidvéghy felejthetetlenül szépen játszott. Nemes páthoszának igaz hangjai szivbemarkolók voltak. Lala Kalil szerepében kitűnőt produkált Demény Albert. Kívüle különösen kitűntek Zenóbia (Demény Albertné), Iréné császárné (Aszalay Böske). Pompás vo’t Erczkövy Károly (Demeter nagyherceg) és mindenkit megkapott Győző Gyula (Giovanni kapitány) szép .maszkja és férfias megjelenése. A többi szereplők is kifogástalanok voltak. A színház kongó ürességével járó nyomasztó érzést a felvonásközökben a zenekar kiváló játéka igyekezett ellensúlyozni. Vasárnap az „Árvácska“ másodszor ment pompás előadásban, majdnem olyan üres ház előtt, mint amilyen a szombat esti volt. Hétfőn, amely nap pedig minden színházban kritikus napnak számit, majdnem telt házat vonzott „A vén gazember“, a budapesti Nemzeti Színház szenzációs újdonsága, amelyet Mikszáth Kálmán regényéből Harsá- nyi Zsolt irt színjátékká. A becsületes és hűséges magyar gazdatiszt- tvpus ezen apotheozisában leginkább Erczkövy Károly (Borly Gáspár kasznár) jeleskedett. Szerepét nagy művészhez méltó tudással és gondossággal játszotta és ez a gondosság kiterjedt maszkjának még*legapróbb részleteire is. Kedves zengésű férfias hangja csak fokozta kiváló hatását szívhez szóló játékának, amely sokszor csalt könnyeket a nézőközönség szemébe. Borly László huszárfőhadnagy hálás szerepét Szalay Károly, a társulat jóképű bónvivantja szépen játszotta. Demény Albertné mint Ino- kai báróné tartotta derültségben a közönségét. Kedves volt Bogdán Irén (Inokai Mária bárónő) és pompásan illeszkedtek az együttesbe Hajnal Károly (Inokai Gottfried báró), Kiss László (Inokai Pál báró), Győző Gyula (Balassa báró), Demény Albert (Gyengő ügyvéd), Takács Oszkár (Princ orvos), V. Sziklai Valéria (Perkálné). — A darabnak, amelyet Hidvéghy Ernő mesteri módon rendezett, jól megérdemelt, — zajos és nagy sikere volt és az előadás elején még kissé tartózkodó közönség áz illető helyeken mindig leadta a maga nyiltszini tapsait. Midőn erről beszámolunk, megállapítjuk egyúttal, Mnlschenliflcher Ödön és Fin nm« frpkwnrri |
