Tolnamegyei Ujság, 1924 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1924-03-08 / 10. szám
Ara 1000 korosa. VI. évfolyam. Szekszárd. 1924 március 8 10. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 1000 korona. Előfizetési dij egy évnegyedre 10000 korona. ElCtlzetnl csak egy negyedévre lehet. Utólagos fizetés esetére a kiadóhivatal fentartja magának a jogot, hogy a fizetés napján érvényes előfizetési árakat számíthassa fel. Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 5000 korona. A hirdetés egy 40 milliméter széles hasábon milliméter soronként 601 korona. Közgyűlés! részvénytársasági stb. hirdetések 1200 korona. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. A hírrovatban elhelyezett reklámhír, eljegyzési hír, családi hír, valamint a nyllttér soronként 5000 koronába kerül. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy Isteni őrök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában, Amen. A böjt * sorompói e'őtt megállt a vidám szórakozások túlfűtött vonata és a sok utas leszállt, hogy kipihenje az átvirrasztott éjszakákat, rendbehozza egy kicsit önmagát. Üde leányarcokat, keringőző párokat, tarka jelmezeket, vig kompániákat, röpködő százezreseket láttunk a farsang alatt, amelyeket mind tovafujt a böjti szél. És ha végiggondolunk az eseményeken, azt látjuk, hogy a farsang elmúlta több örömet hoz az egyes családoknak, mint maga az egész farsang, amely nem a lelkekböl fakadt jókedvnek volt a jó alkalomezerü- sége, hanem elkendőzése a családok nehéz gondjainak és olyan iélekte'en volt, akár a mindennapi szürke életünk. Ha a báltermek hangulatát meleggé varázsolta is a muzsika és a táncoló párok vágyainak lobogása, mégis éreztük a magyar élet mindenüvé elkísérő fájdalmát. A családapák a kényszerű mulatság csillogó fénye mellett még nagyobbra látták nőni a napi élet gondjait, amely elkíséri őket mindenhová. Egyes szemlélődök egy-egy bált dorbézolás költségeit rakták hatalmas számoszlopokba, mások a fényár mögött a betegeket, a bénákat látták, akiknek kérése elvész a farsangolók zsivajában. A farsang mulatságai és az élet keserűségeinek ellentéte mellett pedig valahogy pihenni szeretne a felzaklatott emberi idegzet és belső megnyugvásra vágyik a farsangoló lélek is. Ezt a belső nyugalmat pedig csupán a vallás szerint való élet adja meg. A vallás előrelátó bölcscsége sorompót állított a farsangolásnak és a hamvszó szerdával megkezdődött Most, hogy a nemzeti kisebbségek védelméről szóló törvényt tárgyalják a nemzetgyűlésen, érdekes olvasni a gyönki főszoigabiró által Varsád nagy község levéltárában feltalált „Cur- rens Protocollum“ lapjait, melyeken 1838-től 1850-ig felvannak jegyezve a főszolgabirák körrendeletéi. Az uj ból és újból ismétlődő rendeletek mutatják, milyen szigorral hajtották végre őket, nem csoda tehát, ha az „üldözött“ svábok ma is zavartala nnl járnak harisnyában és papucs- I ban, csak az hord csizmát, aki akar. I Hasonlóképen vagyunk a magyar I nyelvvel is! böjt kézenfogva vezet ki a dáridók, a gondok tömegéből, hogy rnegnyug vást adjon fáradt lelkűnknek. Indul junk tehát arrafelé, amerre a krisz tusi vallás virz. Annak a vigasza eltünteti az élet ijesztő ellentéteit és táplálékot ad az elhanyagolt léleknek, amelynek megmutatja a halhatatan ság útját: a fe’támadist. 1832 május 1-én Visoly főszolgabíró Kölesdről a következő kurrenst bocsájtotta ki rístvén Velünk 1 A helységeknek jegyzői tegyék több izomban közönségessé, hogy f. é. első májustól négy esztendőstől ötven esztendősig minden németnek az harisnya (strimfli) viselet egyáltalán megtilta- tik. Az pandúroknak is utasitáa fog adatni, hogy az kitett idejű németeknél, ha harisnyát fognak szemlélni, azokat bokában elvágván az szárát bőrkötelekkel egjütt hozzám behozzák. Az harisnyaviselet micsoda okok- ! nál fogva tilalmaztatik a nemes vár- I megyéből, már tavali és több futólevelemben eléggé megmagyarázva vpgyon. Az jegyzők, kik egyszersmind tanítók is, tanítványaiknak az harisnyát eltiltani újólag szoros kötelességeknek ismerjék, különben hivatalaikat elvesztik. Tormási, var- sádi, nánai, kétyi, murgai, csibráki, duzsi, bögyészi bírák nálam 5-ik máj. megjelenjenek. “ Ugylátszik a hivatalvesztéssel való fenyegetés dacára nem sok foganatja volt a szigora parancsnak, mert egy évre rá 1833 május 3 án Gyönkről VÍ8olyi János főszolgabíró a következő „futó levelet“ látta szükségesnek kibocsájtani: „A harisny&viselés újólag tiltatik. A jegyzők és elül* járók több izomban hírül tegyék, hogy, akiknek lábaikon onnét strimpfli fog találtatni, észrevétetni, f. é. ^má- jus holnap 12 iki napja után a pandúrok és mások által elfog vágatni, az ifjak pedig enge'detleBségek ta- pasztaltatván, testbéli büntetést k nyerhetnek, mivel szomorú tapasztalás után ezeknél vétetett észre a leg vakmerőbb engedetlenség; bogy a tilalom hallással vagy nem tudással az ifjak magukat nem montegethes- sékt ezen végzést a jegyzők gyakorta a templomok előtt közhírré te gyék. A mester k tanítványaikat magyarban oktassák szorgalmatosán, strimpfliben való járást nekiek eltiltsák, amely tanítók a magyar nyelvet nem tudják, ezek magyar preceptort vegyenek fel és magok igyekezzenek a magyar nyelvet elegendőképpen tenni, nehogy az előbbi ! végzését a nemes vármegyének ta- ■ paszta]niok kellessék, amidőn az os- | kólái vizsgálat alkalmával a magyar n. Hogyan „üldözték“ Tolnában a nemzetiségeket? TÁRCA. HOkedoelOk Szekszärdori. Amikor hamvazott homlokkal elmélkedem íróasztalom előtt a hosszúra nyúlott farsang sok-sok kellemes órájáról; meg kell állapítanom, hogy a szekszárdi műkedvelők fiatal gárdája által e bó 2 án rendezett estély egyike volt azoknak, amelyre a böjti napok első óráiban is a legkellemesebben gondolok vissza magam és még igen-igen sokan. Ennek az estélynek a megteremtésében az oláhok üldözése elől idemenekült lelkes magyar asszonynak, Ujsághy Gézáné úrasszonynak van nagy része, aki nem kapott ugyan tapsot az estélyen, de akiről tudja mindenki, hogy mit dolgozott heteken keresztül, mig városunk intelligenciáját ebhez a március másodikai igen sikerült esthez juttatta. A mi társadalmi életünk lázas munkájából eddig névtelenül, de fáradhatatlan kitartással vette ki részét, tudjak, hogy ezúttal is maga szeretné legjobban elhárítani magától e pár elismerő szót, de mi érezzük, hogy azért a kultur- élvezetért, amelyet derék műkedvelő gárdájával szerzett a szekszárdiaknak, tőlünk, akik igyekezünk mindig a köz szempontjából és a közérdek nevében szólni, méltán reászolgált az elismerésre. * * * Érdeklődéssel mentem el erre az estélyre, amelyet a dr. Kunczer Jenő igazgatása alatt működő műkedvelő szinészcsapat rendezett. Kunczer Jenő barátomnak évek óta ismerem a színészet körüli tevékenységét, de mint tényleges direktort — még nem, de én mint barát, meg voltam elégedve ezen pozíciójában elért sikereivel és működésével is. Igaz ugyan, amikor az egyesület céljait fejtegette (bár a legfontosabbat, amiért a legszívesebben léptek az egyesületbe a leány- tagok, elhallgatta), egy kicsit remegett a hangja, de ezt azzal magyarázta meg egy kisleány, aki a nyáron került ki a továbbképzőből, hogy a direktor szeret ugyan a szép női szemekbe nézni, de egyszerre csak kettőbe. Az a sok szép nő, aki erre az estélyre összegyűlt és fénylő szemekkel a színpadra (?) nézett, egy kicsit — bár bátor ember — zavarba hozta. Eme szép szemek okozta láz dacára megértettük, hogy derék műkedvelőink folytatni fogják szereplésüket és a mostani könnyebb darabok után nagyobb vígjátékokat, színműveket, sőt még tragédiákat is bemutatnak.— Titnsó barátunk, akit Pfefferkohnnó mesterségesen kiépített bájaival jól odaszoritott a kulissza oldalfalához, amikor a direktor a tragédiáról szólott, kárörvendő mosollyal mondotta az őt háttérbe szorító pártneránek: „Jenő ugylátszik nősülni készül“. * * # Az igazgatói debut után egy kedves kép tárult elénk. Hock ßellus, mint Cupido jelent meg a függöny előtt éB a szerelem kis istenének nevében egy prológot mondott el bájosan és ügyesen. Tarsolyában csak egy aranyos nyílvessző volt, de a felhangzó tapsból azt vettük ki, hogy azzal az egy ki sem lőtt nyíllal is, sok szivhez oda talált. Huzattá is néhány alacsonyabb és jobban megnőtt reménykedő fiatal ember erősen neki busáivá úgy hajnal felé: „Megérdemli az a lány, kiért sáros a csizmám!“ (Úgy látszik ezek az ifjak gyakrabban járnak a vasúti átjáró utón. Szerkesztő.) A tapsvihar után Herczegh Ferenc egy kedves kis darabja került szinre Janosits Klári, Hock Bellas, Bőr zsönyi Panni és Polgár Pistával. Janosits Klári igen kedves volt az ifjasszony szerepében, amelyet jól át- | érzett. Hock Bellas, a Cupidó, mint suszterinas szerepét igen jól oldotta meg, az ilyen huncutkás szerepek nagyszerűen illenek lemperamentu- mához. Maszkirozása is jó volt, ki is jelentette egy cipész művészünk, hogy szívesen lenne majszter uramja neki, habár sok huncutságot is sejt benne. Polgár István a sela- dont imitáló, de később megtört szerelmes szobrászt jól alakította és Herczegh Ferenc ' gyönyörű nyelvezetét szavaló érzékével szépen kidomborította. Az ügyes szereplőket lelkesen meg* tapsolta a hálás közönség. Ezután egy rövid bohózatot adott elő Csapó Jenő, dr. Tolnai József és -Huber Antal élénk derültséget keltve. Wolf Elli száma következett ezután. A művész társaságnak Grethen arcú primadonnáját már jól ismerjük, azért négy szép dalával mégis meglepett és-elragadott bennünket. Kellemes behízelgő hangjával könnyen tud bánni, a magasabb hangokat is tisztán énekli ki és a pianokat rendkívül finomsággal. Egyik énekszáma alatt hatalmas dörrenés hallatszott az öltözők egyikéből. A beavatottak szerint | másod- primadonna öngyilkosságot akart elkövetni. Az öngyilkossági szándék oka állítólag Woif Elli nagy sikere HAMV ÁZÓ SZERDÁN. Gondold meg, hogy a földből eredsz s oda visszakerülve Újból elnyel a föld s azt gyarapítja porod Pénzed’, ezüst—aranyad’ szintén csak ä föld öle termi, így ne csodáld, ha kaján karmai visszaszedik. Rongyos koldusként nyomorogsz Te a gömbölyű hátán S mint uzsorás szipolyoz a csúnya zsarnok — a „FÖld!tt