Tolnamegyei Ujság, 1924 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1924-03-08 / 10. szám

Ara 1000 korosa. VI. évfolyam. Szekszárd. 1924 március 8 10. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 1000 korona. Előfizetési dij egy évnegyedre 10000 korona. ElCtlzetnl csak egy negyedévre lehet. Utólagos fizetés esetére a kiadó­hivatal fentartja magának a jogot, hogy a fizetés napján érvényes előfi­zetési árakat számíthassa fel. Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 5000 korona. A hirdetés egy 40 milliméter széles hasábon milliméter soronként 601 korona. Közgyűlés! részvénytársasági stb. hirdetések 1200 korona. Állást keresőknek 50 száza­lék engedmény. A hírrovatban elhelyezett reklámhír, eljegyzési hír, csa­ládi hír, valamint a nyllttér soronként 5000 koronába kerül. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy Isteni őrök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában, Amen. A böjt * sorompói e'őtt megállt a vidám szóra­kozások túlfűtött vonata és a sok utas leszállt, hogy kipihenje az át­virrasztott éjszakákat, rendbehozza egy kicsit önmagát. Üde leányarco­kat, keringőző párokat, tarka jelmeze­ket, vig kompániákat, röpködő száz­ezreseket láttunk a farsang alatt, amelyeket mind tovafujt a böjti szél. És ha végiggondolunk az eseménye­ken, azt látjuk, hogy a farsang el­múlta több örömet hoz az egyes családoknak, mint maga az egész farsang, amely nem a lelkekböl fakadt jókedvnek volt a jó alkalomezerü- sége, hanem elkendőzése a családok nehéz gondjainak és olyan iélekte'en volt, akár a mindennapi szürke éle­tünk. Ha a báltermek hangulatát me­leggé varázsolta is a muzsika és a táncoló párok vágyainak lobogása, mégis éreztük a magyar élet min­denüvé elkísérő fájdalmát. A család­apák a kényszerű mulatság csillogó fénye mellett még nagyobbra látták nőni a napi élet gondjait, amely el­kíséri őket mindenhová. Egyes szem­lélődök egy-egy bált dorbézolás költ­ségeit rakták hatalmas számoszlo­pokba, mások a fényár mögött a betegeket, a bénákat látták, akiknek kérése elvész a farsangolók zsivajá­ban. A farsang mulatságai és az élet keserűségeinek ellentéte mellett pedig valahogy pihenni szeretne a felzak­latott emberi idegzet és belső meg­nyugvásra vágyik a farsangoló lélek is. Ezt a belső nyugalmat pedig csupán a vallás szerint való élet adja meg. A vallás előrelátó bölcscsége sorompót állított a farsangolásnak és a hamvszó szerdával megkezdődött Most, hogy a nemzeti kisebbségek védelméről szóló törvényt tárgyalják a nemzetgyűlésen, érdekes olvasni a gyönki főszoigabiró által Varsád nagy község levéltárában feltalált „Cur- rens Protocollum“ lapjait, melyeken 1838-től 1850-ig felvannak jegyezve a főszolgabirák körrendeletéi. Az uj ból és újból ismétlődő rendeletek mutatják, milyen szigorral hajtották végre őket, nem csoda tehát, ha az „üldözött“ svábok ma is zavartala nnl járnak harisnyában és papucs- I ban, csak az hord csizmát, aki akar. I Hasonlóképen vagyunk a magyar I nyelvvel is! böjt kézenfogva vezet ki a dáridók, a gondok tömegéből, hogy rnegnyug vást adjon fáradt lelkűnknek. Indul junk tehát arrafelé, amerre a krisz tusi vallás virz. Annak a vigasza el­tünteti az élet ijesztő ellentéteit és táplálékot ad az elhanyagolt léleknek, amelynek megmutatja a halhatatan ság útját: a fe’támadist. 1832 május 1-én Visoly főszolga­bíró Kölesdről a következő kurrenst bocsájtotta ki rístvén Velünk 1 A helységeknek jegyzői tegyék több izomban közönségessé, hogy f. é. első májustól négy esztendőstől ötven esz­tendősig minden németnek az harisnya (strimfli) viselet egyáltalán megtilta- tik. Az pandúroknak is utasitáa fog adatni, hogy az kitett idejű németek­nél, ha harisnyát fognak szemlélni, azokat bokában elvágván az szárát bőrkötelekkel egjütt hozzám behoz­zák. Az harisnyaviselet micsoda okok- ! nál fogva tilalmaztatik a nemes vár- I megyéből, már tavali és több futó­levelemben eléggé megmagyarázva vpgyon. Az jegyzők, kik egyszers­mind tanítók is, tanítványaiknak az harisnyát eltiltani újólag szoros kö­telességeknek ismerjék, különben hi­vatalaikat elvesztik. Tormási, var- sádi, nánai, kétyi, murgai, csibráki, duzsi, bögyészi bírák nálam 5-ik máj. megjelenjenek. “ Ugylátszik a hivatalvesztéssel való fenyegetés dacára nem sok foganatja volt a szigora parancsnak, mert egy évre rá 1833 május 3 án Gyönkről VÍ8olyi János főszolgabíró a követ­kező „futó levelet“ látta szükséges­nek kibocsájtani: „A harisny&viselés újólag tiltatik. A jegyzők és elül* járók több izomban hírül tegyék, hogy, akiknek lábaikon onnét strimpfli fog találtatni, észrevétetni, f. é. ^má- jus holnap 12 iki napja után a pan­dúrok és mások által elfog vágatni, az ifjak pedig enge'detleBségek ta- pasztaltatván, testbéli büntetést k nyerhetnek, mivel szomorú tapaszta­lás után ezeknél vétetett észre a leg vakmerőbb engedetlenség; bogy a tilalom hallással vagy nem tudással az ifjak magukat nem montegethes- sékt ezen végzést a jegyzők gya­korta a templomok előtt közhírré te gyék. A mester k tanítványaikat ma­gyarban oktassák szorgalmatosán, strimpfliben való járást nekiek el­tiltsák, amely tanítók a magyar nyelvet nem tudják, ezek magyar preceptort vegyenek fel és magok igyekezzenek a magyar nyelvet elegen­dőképpen tenni, nehogy az előbbi ! végzését a nemes vármegyének ta- ■ paszta]niok kellessék, amidőn az os- | kólái vizsgálat alkalmával a magyar n. Hogyan „üldözték“ Tolnában a nemzetiségeket? TÁRCA. HOkedoelOk Szekszärdori. Amikor hamvazott homlokkal elmél­kedem íróasztalom előtt a hosszúra nyúlott farsang sok-sok kellemes órá­járól; meg kell állapítanom, hogy a szekszárdi műkedvelők fiatal gárdája által e bó 2 án rendezett estély egyike volt azoknak, amelyre a böjti napok első óráiban is a legkelleme­sebben gondolok vissza magam és még igen-igen sokan. Ennek az estélynek a megteremté­sében az oláhok üldözése elől ide­menekült lelkes magyar asszonynak, Ujsághy Gézáné úrasszonynak van nagy része, aki nem kapott ugyan tapsot az estélyen, de akiről tudja mindenki, hogy mit dolgozott heteken keresztül, mig városunk intelligenciá­ját ebhez a március másodikai igen sikerült esthez juttatta. A mi társa­dalmi életünk lázas munkájából eddig névtelenül, de fáradhatatlan kitar­tással vette ki részét, tudjak, hogy ezúttal is maga szeretné legjobban elhárítani magától e pár elismerő szót, de mi érezzük, hogy azért a kultur- élvezetért, amelyet derék műkedvelő gárdájával szerzett a szekszárdiak­nak, tőlünk, akik igyekezünk mindig a köz szempontjából és a közérdek nevében szólni, méltán reászolgált az elismerésre. * * * Érdeklődéssel mentem el erre az estélyre, amelyet a dr. Kunczer Jenő igazgatása alatt működő műkedvelő szinészcsapat rendezett. Kunczer Jenő barátomnak évek óta ismerem a színészet körüli tevékenységét, de mint tényleges direktort — még nem, de én mint barát, meg voltam elégedve ezen pozíciójában elért sikereivel és működésével is. Igaz ugyan, amikor az egyesület céljait fejtegette (bár a legfontosabbat, amiért a legszíveseb­ben léptek az egyesületbe a leány- tagok, elhallgatta), egy kicsit reme­gett a hangja, de ezt azzal magya­rázta meg egy kisleány, aki a nyáron került ki a továbbképzőből, hogy a direktor szeret ugyan a szép női szemekbe nézni, de egyszerre csak kettőbe. Az a sok szép nő, aki erre az estélyre összegyűlt és fénylő sze­mekkel a színpadra (?) nézett, egy kicsit — bár bátor ember — zavarba hozta. Eme szép szemek okozta láz dacára megértettük, hogy derék mű­kedvelőink folytatni fogják szereplé­süket és a mostani könnyebb darabok után nagyobb vígjátékokat, szín­műveket, sőt még tragédiákat is be­mutatnak.— Titnsó barátunk, akit Pfefferkohnnó mesterségesen kiépített bájaival jól odaszoritott a kulissza oldalfalához, amikor a direktor a tragédiáról szólott, kárörvendő mo­sollyal mondotta az őt háttérbe szo­rító pártneránek: „Jenő ugylátszik nősülni készül“. * * # Az igazgatói debut után egy ked­ves kép tárult elénk. Hock ßellus, mint Cupido jelent meg a függöny előtt éB a szerelem kis istenének ne­vében egy prológot mondott el bá­josan és ügyesen. Tarsolyában csak egy aranyos nyílvessző volt, de a felhangzó tapsból azt vettük ki, hogy azzal az egy ki sem lőtt nyíllal is, sok szivhez oda talált. Huzattá is néhány alacsonyabb és jobban meg­nőtt reménykedő fiatal ember erő­sen neki busáivá úgy hajnal felé: „Megérdemli az a lány, kiért sáros a csizmám!“ (Úgy látszik ezek az ifjak gyakrabban járnak a vasúti át­járó utón. Szerkesztő.) A tapsvihar után Herczegh Ferenc egy kedves kis darabja került szinre Janosits Klári, Hock Bellas, Bőr zsönyi Panni és Polgár Pistával. Janosits Klári igen kedves volt az ifjasszony szerepében, amelyet jól át- | érzett. Hock Bellas, a Cupidó, mint suszterinas szerepét igen jól oldotta meg, az ilyen huncutkás szerepek nagyszerűen illenek lemperamentu- mához. Maszkirozása is jó volt, ki is jelentette egy cipész művészünk, hogy szívesen lenne majszter uramja neki, habár sok huncutságot is sejt benne. Polgár István a sela- dont imitáló, de később meg­tört szerelmes szobrászt jól alakította és Herczegh Ferenc ' gyönyörű nyel­vezetét szavaló érzékével szépen ki­domborította. Az ügyes szereplőket lelkesen meg* tapsolta a hálás közönség. Ezután egy rövid bohózatot adott elő Csapó Jenő, dr. Tolnai József és -Huber Antal élénk derültséget keltve. Wolf Elli száma következett ezután. A művész társaságnak Grethen arcú primadonnáját már jól ismerjük, azért négy szép dalával mégis meglepett és-elragadott bennünket. Kellemes be­hízelgő hangjával könnyen tud bánni, a magasabb hangokat is tisztán énekli ki és a pianokat rendkívül finomság­gal. Egyik énekszáma alatt hatalmas dörrenés hallatszott az öltözők egyi­kéből. A beavatottak szerint | másod- primadonna öngyilkosságot akart el­követni. Az öngyilkossági szándék oka állítólag Woif Elli nagy sikere HAMV ÁZÓ SZERDÁN. Gondold meg, hogy a földből eredsz s oda visszakerülve Újból elnyel a föld s azt gyarapítja porod Pénzed’, ezüst—aranyad’ szintén csak ä föld öle termi, így ne csodáld, ha kaján karmai visszaszedik. Rongyos koldusként nyomorogsz Te a gömbölyű hátán S mint uzsorás szipolyoz a csúnya zsarnok — a „FÖld!tt

Next

/
Oldalképek
Tartalom