Tolnamegyei Ujság, 1924 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1924-04-19 / 16. szám

1924 április 19. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG Bili 'IID n u fül UK i I g I V. a Magyar Szövetkezeti Központok Áruforgalmi Részvénytársaság Tolna­vármegyei Kirendeltsége Szekszárd. Telefon: 20. sz. Távirati dm: Futura. Vesz és elad mezőgaz­dasági termékeket és szállít rézgálicot stb. (32) I ■ I • J & egy természeti jelenség allegériájává. Ez a húsvéti cikkek felénél többjé­nek eszmemenete. Eszünkbe jut Pa- ganininak hires „Változatok a g hu ron“ cimü szerzeménye ; az alaphang ugyanaz ezekben a cikkekben ist de ezerféleképpen variálva az Írónak egyénisége szerint. A husvétnak a tavasszal való ősz szehozása főképpen német eredetű, mert a német „Ostern“ szó maga is ősrégi pogány eredetű szó, az „ostara“ szóból származik, mely az ősgermán, vagy még pontosabban : az ős angol szász mitológiában a tavasz isten­nőjének volt a neve, aki legyőzi a telet, a balált, s uj életet, föltárna dáBt nyújt a megdermedt természet­nek. Ennek a pogány istennőnek éppen tavasz jöttével több napig tartó ünnepséget szenteltek az ősgermá­nok ; innen a német busvét szónak, az „Ostern“-nak többes alakja is, az ófölnémet nyelvben „ostarum“. Mi­kor aztán a germán népek fölvették a kereszténységet, a tavaszi ünnep nevét egyszerűen megtartották a ke­resztény föltámadás ünnepének meg nevezésére, ahogy a görög latin ke reszténység viszont a zsidó-arameai peszacb-pascha szót foglalta le ennek az egész ünnepkörnek a megjelölé­sére. Amily kevéssé azonos tehát a keresztény husvét fogalma a zsidó főünnep történelmi jelentőségével: oly kevéssé lehet azonosítani az ős német ostara-ünnepet a keresztény husvéttal, s még nagyobb logikai baklövés volna emezt amabból szár­maztatni, amire pedig az újságírás berkeiben éppen busvét táján akad példa elegendő. Egy másik átvitele a húsvéti gon­dolatnak, a föltámadás eszméjének az, hogy az egész föltámadásból egy szentimentális, édeskés lelki szirupot szűrnek le. A nagypénteknek, a hús • vótnak történeti valóságát félretéve, csak a benne rejlő szimbolikus ér­telmet hámozzák és domborítják ki: a szenvedés sem tart örökké, a bá­natra öröm következik vigasztalásul. Ebben a fölfogásban ott a tévedés, hogy nem a húsvéti gondolatból vonja le azokat a vigasztaló momen­tumokat, amelyek igenis bőven meg vannak benne, hanem a szenvedés tényéből, a vigasztalás szükségéből származtatja magát a husvétot, mintha azt tisztára a szenvedő és vigaszta­lást kereső emberi szív találta volna ki sajátmagának. Van azután egész sora azoknak a húsvéti eszmefuttatásoknak, amelyek az egész husvétban nem látnak egye­bet, mint egy bármely okból, bár­mely szempontból most még lenyü gözött, bilincsben tartott, még nem eléggé erős eszmének diadalmas ke resztültörését az elejbe tóduló aka­dályokon. Ez különösen a szociális és a politikai husvétnak jellemző szí­nezete. A régi negyvennyolcas újság ilyenkor, a húsvéti vezércikkben, egy világért el nem mulasztotta volna, hogy rá ne mutasson arra, hogy a függetlenségi eszmét nem lehet sem megölni, sem eltemetni, mert az ki­tör és eget kér .... Az önálló ma­gyar bankot is az a szerencse érte, hogy 1908-ban ő képviselte a föltá­madás eszméjét és Justh Gyula párt­árnyalatának lapjai ebben látták nemzeti újjászületésünknek egyetlen, de mindennél szentebb eszközét. 1919-ben pedig a kommunista esz­mék diadalát zengte a Vörös Újság húsvéti harsonája. Végezetül van a föltámadás eszmé­jének még egy allegórikus, átvitt értelmű használata: a nemzeti föl támadás gondolata. Minden nemzet életében voltak olyan idők, amelyek a kínszenvedés­nek és halálnak állapotához hasonlí­tottak. Minden nép történelmében voltak olyan hatalmas krízisek vagy oly letargikus tespedések, amelyek szinte a sir szélére döntötték a nem­zetet. És mindig akadtak írók, po litikusok, akik a husvétnak, a föl­támadásnak önként kínálkozó alle góriáját ki is aknázták, akik a nem­zet kálváriáját emlegették s a föl­támadás reményét igyekeztek fölkel­teni és ébren tartani az emberekben. Mindenütt voltak költők, akik ezt a párhuzamot egy-egy biztató, lelkesítő költeményüknek alapjául vették. Csak mint érdekességet említjük meg, hogy Deák Ferenc híres „húsvéti eikk“-ére is úgy szoktak hivatkozni, mint ennek a párhuzamnak iskolapéldájára, me­lyekben a haza bölcse a nemzet föl­támadásában való bizodalmát fejtegeti. Magában a húsvéti cikkben azonban ez a párhuzam nincsen meg ; Deák Ferenc 1865 április 15-én diktálta a cikket Salamén Ferencnek, s másnap, husvét vasárnapján jelent meg. Ez az egy cikk tehát nem tartalmánál, ha­nem egyedül megjelenése idejénél fogva tartozik a húsvéti cikkek sorába. ... Ezek után minő húsvéti cik két írjunk mi mostan ? Melyik az a húsvéti gondolat, mely legjobban megfelelne a husvét eszméjének is, meg a mostani idők hangulatának is | Van é egyáltalán olyan húsvéti gon­dolat, melyet régóta közhelylyé ne taposott volna az évenkénti ismétlés ? Még annak veszedelmével is, hogy e taposott u*on járunk, hogy akár magunkat, akár másokat megismét­lőik, egy végső akkorddal szeretnék befejezni a húsvéti seregszemlét: ahhoz, hogy megvalósuljon a magyar Hiszekegy és Magyarország csak­ugyan föltámadjon, szükséges, hogy előbb magunk is föltámadjunk, de teljesen, őszintén, uj életre, jobb életre, szebb életre keljünk. Főitámadjunk abból a halálból, mely lassú mérgé­vel ott rágódik a nemzet élő testén: a párloskodásból, a könnyelműségből, meg a fényűzésből. A pártoskodás bó), mely ott tombol az utolsó községi képviselőtestületi gyűlésen csakúgy, mint a nemzetgyűlésen, itt is, ott íb kizárólag a köznek sokszor pótolha­tatlan kárával. A könnyelműségből, mely most abban éri el delelőjét, hogy mindenki könnyű munkával, merő spekuláció­val akar hirtelenében milliókat ke­resni — hogy aztán hamarosan el is verhesse a milliókat. Kinek az első sem sikerül, kinek az utóbbi meg nagyon is sikorül —- a nemzet pedig emellett a gazdálkodás és meg­gazdagodás mellett menthetetlenül koldusbotra jut. A fényűzésből, mely­nek őrülete nem ismer határt — hisz ha majd mindnyájan koldusbot­tal járjuk is kálváriánkat, a ron­gyokban is lesz divat, s mig divat lesz, fényűzés is lesz, oktalan költe­kezés is lesz mindenkoron. Kár, hogy ez a végső akkord in­kább nagypénteki, mint húsvéti; de erről magunk sajnos nem tehetünk semmit sem, bármennyire óhajtjuk is, hogy egyszer már amúgy igazán a lelkünk leikéből, a szivünk mélyé­ből zenghetnők a föltámadás boldog allelujáját! Tolnavármegye rendkívüli közgyűlése. A törvényhatósági bizottság hu­szonöt tagja, akiknek mindegyike jelentős tényezője a vármegye köz­életének, a megyegyülés összehívását kérte. Az összehívók indítványozták, hogy a törvényhatósági bizottság biztosítsa a bizalmáról a kormányt, egyúttal a szanálási javaslatok gyors letárgyaltatását is kérvén. Jankó Ágoston főispán a kérelem alapján e hó 17-éré rendkívüli köz­gyűlést hivott össze, amelyen a tárgy fontosságára való tekintettel a me gyebizóttsági tagok nagy többsége megjelent. A főispán pár szóval üd vözölte a szép számban megjelent törvényhatósági bizottsági tagokat és röviden vázolta a rendkívüli köz­gyűlés előzményeit. Majd felolvasták a benyújtott indítványt, amelynek szövege a következő: Az indítvány. Tek. Törvényhatósági Bizottság ! Megcson kitott hazánk újjáépítő mun - kájának fordulópontjához jutottunk. A magyar királyi kormány elnö­kének és munkatársainak sikerült a nagyhatalmakat meggyőzni arról, hogy Magyarország gazdasági újjá építése az egész világ érdekében áll; sikerült a külföld érdeklődését az ország érdekében felkelteni és gazda­sági megújhodásunk alapját, kül­földi kölcsön megszerzésével meg­teremteni. A legkomolyabb politikai és köz- gazdasági tekintélyek külföldi köl­csön nélkül az ország gazdasági talpraállitását lehetetlennek tartják. De az ipar, a kereskedelem és a mezőgazdaság, valamint minden ter­melő tényező a kölcsön szükséges­ségét egyaránt érzik. Helytelenítenünk kell tehát, hogy akkor, mikor a kormány az ország vitális érdekét szem előtt tartva, minél előbb óhajtja megteremteni egészsé­ges közgazdasági életünk alapfelté­teleit, egyes parlamenti alakulatok, pártfrakciók nem törődve épen az ország létérdekével, személyes és párt- politikai kérdések felvetésével igye keznek megakadályozni, hogy a kor­mánynak a külföldi kölcsön elfoga dása tárgyában készített törvény- javaslata sürgősen törvényerőre emel­kedjék. Amikor tehát a külföldi kölcsön biztosítását célzó szanálási törvény- javaslat a nemzetgyűlésen tárgyalás alatt van, szükségesnek tartjuk, hogy vármegyénk közönsége egységesen nyilatkozzék meg hazánk nagy vezére gróf Bethlen István miniszterelnök ur mellett és fejezze ki azon kiván- ságát, hogy a törvényjavaslatok mi­nél előbb törvényerőre emeltessenek. Tiszteletteljes indítványunk a kö­vetkező : Mondja ki a tekintetes Törvény- hatósági Bizottság, hogy törhetetlen bizalommal viseltetik gróf Bethlen István miniszterelnök ur személye iránt, a nemzet érdekében kifejtett honmentő nagy és áldásos munkájá­hoz kitartást kíván. Elítéli a nemzet gyűlési ellenzék hazafíatlan és önző magatartását és meg van győződve arról hogy Ónagyméltósága és az 3 FULLÉR és BOROS „Kühne“ mezőgazdasági gépgyár rt. tolna- is bácsmegyei képviselete raktáron tart: cséplögarnitu- rákat, szívó-, gáz- és benzinmoto- i) rókát, szabadalmazott páros és páratlan sorú „Vera Drill" kanalas sorvetűgégeket és minden egyéb - mezőgazdasági (II) gépet. | ’ Főraktár: Szekszárdon.a Kaszinó- 11 bazár épületében. — Telefon 49. általa vezetett politikai párt az ország érdekében, önzetlenül fáradozik a jobb magyar jövő kivívásáért. Mondja ki továbbá a tekintetes Törvényhatósági Bizottság, hogy a szanálási törvényjavaslat sürgős le- tárgyalását szükségesnek tartja és bizalmának kifejezése mellett a nem­zetgyűlést és a Miniszterelnök ur Onagyméltóságát táviratilag és fel­irat alakjában felkéri, hogy a javas­latnak minél előbb törvényerőre való emelése érdekében minden lehetőt elkövetni kegyeskedjenek. Az indítványt nagy tetszéssel fo­gadták a bizottsági tagok, majd szó­lásra emelkedett Wéber János gaz­dasági főtanácsos és a következők­ben indokolta meg a beadványt: Wéber János gazdasági főtanácsos beszéde. A nemzetgyűlésen széles mederben folyik a szanálási törvényjavaslatok vitája s nagyon kétséges, vájjon mikor fog e javaslat tör­vényerőre emelkedni. A parlamenti ellenzék egy része kíméletlen harcot folytat, hogy törvényre emelésüket megakadályozza. S bár nincs módunkban az ellenzéki kritika jogos­ságát kétségbe vonni, mégis azt hiszem, hogy a jelen pillanatban, midőn a benyúj­tott javaslatokat en block változtatás nélkül kell elfogadni — ennek a vitának mélyebb jelentősége nincsen és csak arra alkalmas, hogy veszélyeztesse azokat a nagy érdeke­ket, melyek a javaslat gyors letárgyalásához fűződnek. A megcsonkított Magyarország hiába igye­kezett önerejéből talpraállani, -mindez kísér­lete hajótörést szenvedett azon a vasgyürün, melyet féltékeny szomszédai vontak köréje s amelyek lehetetlenné tették gazdasági erejé­nek szabad kifejtését. Állandó gazdasági háborút kellett folytatnunk, melyeknek követ­kezményei azután gazdasági és pénzügyi helyzetünk teljes leromlásában jelentkeztek. Uj lehetőségeket kellett keresni, melyek ben­nünket az elnyeléssel a pusztulással fenye­gető krízisből kivezetnek, uj atmoszférát kellett teremteni, hogy a gyűlölet politikája hélyett a megértés szelleme jusson érvényre, hogy belássák volt ellenségeink is, hoey Európa közepén egy gazdaságilag is konszolidált Magyarország a békének nagyobb záloga, mint egy létében megtámadott állandó belső zavarokkal küzködő ország. Bethlen István miniszterelnöké az érdem, hogy ezt a szá­munkra kedvezőbb atmoszférát, a külföldön megteremtette s lehetővé tette azt, hogy pénzügyeink rendezése céljából a külföld segítségünkre siessen. Igaz, hogy a részünkre megszavazott kétszázötvenmillió aranykoronás hitelért súlyos áldozatokat kell hozni. De meg kell hoznunk ezeket, hogy végre állami háztartásunk egyensúlyának helyreállítását, pénzünk vásárló értékének állandósulását s mindazon sok gazdasági és szociális bajnak eltüntetését remélhessük, melyek végül a gazdasági társadalmi és szociális életnek ki­egyenlítődésére fognak vezetni. Tolnavármegye Törvényhatósági Bizott­sága a nemzet nagy érdekeinek védekezé­sében történelmi hagyományaihoz hűen min­dig előljárt. Megnehezedett most is az idők járása felettünk, A nemzet legjobbjainak összefogó erejére, minden melléktekintetet félretevő hazafias áldozatkészségére van szük­ség, hogy a romokon keresztül is megala­pozhassuk és megláthassuk a biztató jövőt, mely végül is tenger szenvedésen keresztül bevezet bennünket a biztos révbe, állami életünk egészséges kifejlődéséhez. Mert mi, nagy tragédiánk után is még élni akarunk és élni fogunk. Ez a cél vezetett bennün­ket indítványunk benyújtásánál is, kérve a Tekintetes Törvényhatósági Bizottságot, hogy azt Bethlen István kormánjelnök és kor­mánya iránt érzett bizalmunk nyilvánításául elfogadni méltóztassék. A helyeslés zajától többször közbe- szakitott beszéd után

Next

/
Oldalképek
Tartalom