Tolnamegyei Ujság, 1924 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1924-04-19 / 16. szám
Ví. évfolyam. Ara 1500 Korona. Szekszárd, 1924 április 19 16. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületiben. Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 1500 korona. Előfizetési dij egy évnegyedre 10000 korona. Előfizetést csak jullus 1-ig fogadunk el. Utólagos fizetés esetére a kiadóhivatal fentartja magénak a jogot, hogy a fizetés napján érvényes előfizetési árakat számíthassa fel. Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai takarékkoronákban: A legkisebb hirdetés dija tOÖO. A hír. detés egy 60 milliméter széles hasábon mllllmétersoronként 803. Közgyűlési részvénytársasági stb. hirdetések 1200. — Állást keresőknek 60 százalék engedmény. A hírrovatban elhelyezett reklámhír, eljegyzézl hír, családi hír, valamint a nyllttér soronként 5000 koronába kerül. Hiszek 8gy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy Isteni örök Igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában, Amen. Husvétkor. Titokzatos sejtelmek, alig felvillanó reménység szikrák, örvendő gondolatok töltenek el ilyenkor: husvét- kor. A hétköznap máza lepattog rólunk, ünnepi szint és tartalmat nye rünk, beleolvadunk a tavaszi életércbe, harsonázó, zengő sarjadásba. Mámorosán éljük és üdvözöljük a gyümölcsrejtő vajúdást. Pedig olyan unott lehetne az évről- évre kötelességszerüen visszetérő hus- vét és tavasz ! És mégsem az 1 A lélek nem engedi a maga halhatatlan jogait. Ilyenkor, husvétkor, a gondolat ezer szálával futja és fonja be a huevét isten-mezejét, mint méh a virágok tömegét. Az Ég nektárját gyűjti le róla üdv reményének táplálékául. ízleljük meg mi is, bánat szom* jával megvert, szegény magyarok. Kóstoljunk bele a gyógyító gondolatba, melyet az Ur buzogtat számunkra e csodaforrásban: busvét. Igazságának gyöngy koszorújával cseréljük fel lelki töviskoszorunkat. Tegye félre bánatát a szomorú, komor aggodalmát a kicsinyes szív, ledér könnyelműségét a gondtalan. Sóhaj, panasz és habzó öröm egy testvérré forrva keresse és fogadja a dicsőséges Kéz áldásszórásait. íme ezek azok. 1. Kálváriás nemzetünk, hogy meg* ostoroztatott ! Magyar sorsunk nagypéntekje mily csuíondóros, mint az a kaján, aki Jézus keresztje előtt elég vad így kegyetlenkedni 1 „Ha Isten fia vagy, szólj le a keresztről lu S talán ugyanaz volt, aki leghangosabban hozsannázott virágvasárnap. De ez-a magyar sors, ez a csnfolódó nagypéntekünk, ez a halálos tragédiánk nem a végenyészetnek, | végelmulásnak utolsó akkordja, hanem záloga és ára a jövőnek, amelynek tartama: örökkévaló. Mert egy nemzet csak akkor hal meg, ha nem tud szenvedni, sebeket nyerni, könnyet ontani. És van é e földön nemzet, amely annyit szenvedett volna, mint a magyar | Nincs! És bizony e kor kihulló honfikönnye életünk fájának gyökerére hull, hogy I táplálja és edzze, mint hőseink omló vére őserőnket. Ugyanaz a megcsu*. folt Jézus, aki nagypénteken nagy fenszóval kiáltja: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el enge- met ? — sziklabiztosan mondja: „Én vagyok a feltámadás és az élet.“ És valóban 1 Nagypénteki halála alanya busvét égi hajtásának, sziklasirja csillagfénye a hit koronájának : „Nincs itt, feltámadott.“ Ugyanez a magyar nemzet fog még sirni, fog még bajokban hajózni- — viharverte hajó! — lesz itt gyász, terem itt fájdalom! Barna barázdákat vér fog megöntözni, kopár temetőben elsuhan a gyászfátyol, három- szinü zászlónk golyó hasogatja, határainkon csattog az éhes fog. Ez volt | és ez a magyar martiromság 1 Dacos, büszke, síró, kétségbeesett — temperamentumos magyar fátum! ... De élet I Szent, ezredéves, halhatatlan magyar élet... Ugyanannak a magyarnak. Az Isten kebelére vagyunk dobva. Atomja vagyunk annak, aki Ur és Örök. Sugárzó tövissel veri szivünkbe az Ő isteni írását: „Én élek és ti is élni fogtok.“ Üdvözöllek könyes magyar élet, nagypéntekéé husvét! 2. A halál az életet eszi. Az élet a halálból táplálkozik. így mondja Jézus: „Bizony- bizony mondom néktek: ha a földbeesett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem.“ A lomb lehullik. Színét veszti, alakja megszűnik. Ráborul a tél. Jön a tavasz. Sugárkéz kaparja ki ievélözön alól a gyönge csirát. Zöld lesz minden s a vastag levélréteget hiába keresed. Azt mondod : Eltűnt! Ez a legkönnyebb. De hová? Gondoltál arra, hogy évezre dek óta igy megy ez és így fog menni 1 Mivé lesz hát a hervadás ? a halál! Felszívta az élet! Mert minden az életé és csak ő győze deimesLedhatik. övé az örökkévalóság ! Homlokunkra az élet véste jegyét! Azért ne féljünk, ne sírjunk! Sóhajunk, tetteink, érzéseink, gondolataink egy mindörökké fentma- radó, szent halhatatlanság porszemei, melyek az égi husvét felhajnalodásán gyuluak ki ragyogóvá. Ma bánkó- dás — holnap öröm; ma nagypéntek — holnap feltámadás ; ma halál — holnap élet; ma merev mozdulatlanság — holnap lázas munka; ma emberi — holnap isteni; ma gyalázat — holnap dicsőség 1 Ezért halt meg JézuB. „Amikor én felemeltetem, mindeneket magamhoz vonzok{i — úgymond. Magához, kereszten át húsvéti életre. És azért támadott fel, hogy a lelkek vak sötétségét remény fényével vonja be. Hogy ezt a gyötrelmes, sóhaj oh, magyar egyéni életet beragyogja napsütéses erővel, hittel, bizalommal. Tehát: Jézusé lenni = életé lenni. Jánosi György. Szomorú tapasztalaton. A magyar nép jellemének alapvonása a naivitás és a hiszékenység. Ezekkel a gyengéivel azonban soha sem éltek még vissza annyira a politikai törtetők, mint az uttolsó őt évben. A nagy lezülléz után, a kereszténység magasztos erkölcsi felfogásával vélték és véltük sokán ebben az egész kis országban, a nemzeti életet újra megteremteni, a kibontakozás útjait egyengetni. Milliók álltak azek mögé, — akik vezéreknek tolták fel magukat — és szivükben nemes érzések, nagy és becsületes akarások lángoltak. De osakhamar keserű csalódások érték őket. A gyönyör ü jelszavak mögött aljas kufár- kodások húzódtak meg, pelitikai stréberek poziciókat építettek belőle és a mozgalom minden lett, csak keresztény szereteten álló, emberies és I a nemzetnek ügyét elősegítő nem KIS TAVASZI DAL. Jön a tavasz, jön, jön Gyómántuton, gyöngyön, Napfény — paripáján, Hintája szivárvány! Hintája szivárvány, Szárnyait kitárván, Úgy száll a határon, IViint egy aranyálom. Mint egy aranyálom, Mosolyog a tájon, A nyomán vidám dal, Százezer virággal. Százezer virá gal, Üde zöld kis ággal, Száz tűn dóri bájjá! Játszik a világgal. Játszik a világgal, Lágy melódiákkal, Muzsikálva jön, jön Erdőn és mezőkön. Erdőn és mezőkön, Csöndes temetőkön, Elhagyott szigetben, Megfagyott szivekben. Szamolányi Gyula. A piros tojás. Mikor a nagyanya még óvodába járt, hozott neki a nyulacska egy kis piros tojást cukorból: hosszában szét lehetett nyitni s egyik felében pici húsvéti bárányka is volt, hátán a kicsi piros zászlócskával. Nagyon megörült neki, s mint jól nevelt, rendes, szó fogadó leányka szépen selyempapirba göngyölgette s eltette gondosan a fiókjába. Később, iskolás korában, midőn apjának először felmondta jól az egyszeregyet, ez örömében egy fényes, uj ezüsthuszassal ajándékozta meg; mikor pedig sajtkezüleg összetákolta és megvarrta az első babaruhát, egy picurka ezüst gyüszüt vett neki a mamája; papirba burkolva ezek is belekerültek a kis piros to jásba. Sőt oda rejtette el az aranyat is, melyet — már mint nagyobb, polgárista leány — jó szavalásért jutalmul kapott. Múltak az évek, hálózó nagy leány lett belőle s mint viru’ó haj adón t egy hű udvarlója nagy, szép piros tojás sál lepte meg husvétra : hatalmas piros tojás volt, bíborvörös selyemmel bevonva, két kaesójával alig tudta átfogni; rajta ibolyacsokor is diszlett s volt benne egy kiló Kugler bonbon. Az édesség hamar elfogyott, de a tojás megmaradt s üresen tátongó öblébe j rakta bele a gyermekkori piros tojást { mindenestül s melléje gyömö- szölte legkedvesebb táncrendjeit, báli diadala emlékeit, egy egy szalagot, elszáradt virágot, de még igy is maradt ott hely újabb kincsek számára. Az udvarlóból férj, — a leányból asszony, majd boldog anya lett s a nagy selyem piros tojás tartalma egy fátyol és myrthuskoszoru darabkái, egy tubarózsa, majd kis leánya aranyhajának első, levágott, selymes fürt jével s a gyermek gyöngyházfényü tejfogaival gazdagodott, melyeket anyai szeretető drágagyöngyökként őrzött. De idők múltán sötét árnyék is tolakodott a fényes, boldog emlékek közzé: egy fekete fórfihajfürt, kínos bucsuemlék a férj ravataláról s a nagy piros selyem tojást már öz vegyi fátyolba burkolva őrizte tovább. Ám az élet kötelességei keresztülgázoltak bánatán: leányából is asszony és anya lett, sőt özvegyasszony, mert férje elhalt a világháborúban s újból férjhez menve, idegenbe, bizonytalan viszonyok közé sodródott. Kis leánya igy a nagyanya kezén maradt. Most már csak unokájának élt, de nehéz, egyre súlyosbodó anyagi gondok között. Egy nap — husvét felé járt az idő — a kis lány örömtől ragyogó arccal jött haza az iskolából. — Nagyanya! Olyan sok szép piros tojást láttam a kirakatban 1 Az asszony elborult arccal sóhajtott fel és könnyek csillogtak szemében. — Csak légy jó kis lányom, talán majd neked is hoz egyet a nyulacska ? 1 ? -—Régi emléktárgyaira gondolt, mert újra nem gondol • hatott. Odaadhatná azt a régi kis tojást. De mégsem akart megválni attól; inkább előkereste hát abból az ezüstbnszast, eladta négyezer koronáért s ezen vett egy szerény pirostojást az unokának. De cipő c s k e is kellett neki. Hosszas tanakodás után tehát az aranyra került a sor ; kapott' érte 135.000 koronát s ezért egy pár selejtesebb gyermekcipőt. — Jó, hogy eszembe jutott — gondoló — mit heverjen ott az a pénz hiába ? így legalább egy gondtól szabadultam. Többi emlékeim, melyekben életem törtépete nyugszik, azért megmaradnak. Ám a gondok is megmaradtak, sőt egyre nőttek. Egy nélkülözhető bútordarabja volt még, egy régi „sublados“ szekrény, ebben őrizte a vőlegény özvegyi fátyolba burkolt pirostojását is. Sokan kérték már fŐle — régiségekre éhes uj gazda
