Tolnamegyei Ujság, 1924 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1924-04-12 / 15. szám
Ára 1000 korona. VI. évfolyam. Szekszárd, 1924 április 12. 15. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 1000 korona. Előfizetési dij egy évnegyedre 10000 korona. Előfizetést csak jullus 1-lg fogadunk el. Utólagos fizetés esetére a kiadóhivatal fentartja magénak a logot, hogy a fizetés nap]én érvényes előfizetési árakat számíthassa fel. Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések Arai takarékkoronákban: A legkisebb hirdetés dija 6000. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mllUmétersoronkánt 803. Közgyűlést részvénytársasági stb. hirdetések 1200. — Állást keresőknek 50 azáza- lék engedmény. A hírrovatban elhelyezett reklámhír, eljegyzési hír, családi hír, valamint a nyüttér soronként 5000 koronába kerül. Gödé Lajos búcsúztatása. Gödé Lajos a szekszárdi református egyház kiváló szónok és meleg- érzésű író papját, mint megírtuk már, csonka országunk legelőkelőbb egyháza, a budapesti egyház, a Kálvin- térre, egyhangúlag második papnak hívta meg. £ hó 13-án lesz uj egyházában a beiktatása és így múlt vasárnap vett búcsút könnyező híveitől. Nem hivatalos díszbe burkolt volt ez az ünnepség, de tele volt mélységes érzéssel, meleg szeretettel. Asszonyszemek, férfi arcok lettek könnyesek, fel-fel csuklottak a gyermeki szivek megnyilatkozásai, fátyolosok, elhal- kulók lettek a sok érzés viharát látó és átélő egyházi férfiak hangjai és az ő kemény vonásaikra is lágy melegséget vont az érzés és könnyet csalt a bucsuzás. Ennél a válás percénél érezte át egész mélységében az egyházmegye és az egyházközség, hogy mit jelent részükre Gödé Lajos távozása. Mi, akik láttuk ezt a szeretetteljes, fájdalmasan-édes bucsuzást és akik mint a közélet krónikásai, egyik benső munkatársunkat veszítjük el vele, érezzük azt a veszteséget is, amely a hitéleten felül, a kulturális és társadalmi életöt is mélyen érinti Gödé Lajos távozásával, aki mindenütt ott volt, ahol a hazafias és kulturális érdekeket bármiképen támogatni, azért dolgozni és áldozni kellett. Mind kevesebb azok száma, akik a közért, társadalmi érA konyha.* A tűzhely hamuja alatt nagy problémák lappanganak, méltók, hogy fogI lalkozzunk velők: hiszen a konyha az egész emberi fejlődés gócpontja, ősforrása ; a bogrács, a kondér valósággal a művelődés harangja, — amelynek kongása kicsalta az ősembert az állatiasság rengetegéből és a fejlődés magasba törő Jákob-létrájához vezette. A konyha kulturjelen- tősége óriási és nem hiába mondja a myihologia a tüzet égi eredetűnek. Egy szellemes fejtegetés bátran kimondja, hogy az az ismeretlen, primitiv ősember, aki valamiképen először élesztett mesterségesen tüzet, nagyobb jótevője volt az emberiségnek és többet tett annak fejlődéséért, mint az összes lángelmék és feltalálók ezrei, akik azóta bennünket valamivel megajándékoztak, mert a legelső kezdet I színvonalától a tűz használatba vételéig nagyobb fejlődési lépcsőfokot jelentett, mint onnét napjainkig! Gondoljuk csak meg: a vihar elől egy barlangba bebújni, vagy a természet kész gyümölcBkincseit lelegelni, erre — ösztöneitől hajtva —minden állat képes; de midőn az ember megismerte • Összefoglaló, eredeti kivonat dr. Kramolin Gyulának, a Szekszárd— Tolnamegyei Nő- egylet f, évi március 24-iki kulturdélutánján tartott szabad előadásából. dekekért dolgozni akarnak, tudnak és szeretnek. Gödé Lajos ilyen volt és így az 6 távozását sajnálja és sajnálhatja Szekszárd városának és Tolnavármegyének minden olyan lakója, aki a becsületes munkát és törekvést méltányolni tudja és óhajtja. A bensőséges ünnepélyen a szekszárdi református egyház templomát zsúfolásig megtöltötték a búcsúzó lelkész hívei és barátai. Az istentisztelet zsoltárénekléssel kezdődött. Az éneklés alatt jött be a templomba Kátay Endre esperes, Németh Gyula ev. lelkész és Gödé Lajos és elfoglalták helyüket. A zsoltáréneklés befejeztével Kátay Endre esperes az Ur asztala előtt felolvasta a Cselekedetek könyve 20-dik részének 18-tól 32-ikig szóló versét, amely után Gödé Lajos mondotta el mélyen megható búcsúzó szentbeszédét, amely a Fillipi- levél második részének második versén épült fel. Tizenhat év küzdelmének öröme és bánata, a hitért és híveiért dolgozó lelkész egész egyénisége domborodott ki e retorikailag is kiváló beszédből, el el csuklott a lelkész hangja is az emlékezés érzelmei alatt, de könnyes lett arcuk azoknak is, akik hallgatták és átérezték ezt az Isten- és emberszeretet himnuszával tele beszédet. Az istentisztelet végén a református dalárda igen jó betanítással a „Dicsőit Téged“ kezdetű gyönyörű egyházi éneket adta elő. Ezután következett a bucsuzás felemelő, de érzelmes aktusa. Elsőnek Kátay Endre esperes búcsúzott a ref. egyházmegye nevében gyönyörű, meleg közvetlenséggel elmondott beszédben, azután Németh Gyula az ág. ev. testvéregyház nevében mondott mély meghatottsággal búcsút, Sdhank László tanító a tantestület nevében szólt meleg szere tettel, a kis elemi iskolás tanítványok részéről zokogó hangon igen kedves beszéddel Török Annuska búcsúzott, % polgári leányiskolások Fekete Jolika, a leány-cserkészek Szilágyi Ilonka, a főgimnáziumi ref. tanulók és a keresztény ifjúság Szi- lassy Kálmán utján vett búcsút a lelkes pásztortól és tettek fogadalmat, hogy mindvégig híven megőrzik mindazt a szépet és nemeset, amit tanítómesterük lelkűkbe ültetett. A polgári leányiskola tantestülete részéről Kovácsné Nagy Lujza igazgatónő gyönyörű és mély gon dolatokban gazdag beszédben, László Lajosné elnök a Református Nőegylet, Csötönyi Erzsébet a diakonisszák, Kutoasy István pedig a református dalárda nevében búcsúzott mégha- tottan, végül Cs. Fapp Jenő dr. városi tanácsnok mondott tartalmas, érzékeny búcsút a ref. egyházközség, tehát azok részéről, akik lelkiekben vezérüket vesztették el a távozóban. Gödé Lajosnak mindenik üdvöz letre meg volt a maga ügyes, szere- tetből fakadó és találó válasza. Miután Isten áldását kérte a vármegyére, a városra, a különféle vallásfelekezetekre, a sokáig emlékezetes búcsúzáéi ünnepség a dalárda énekével véget ért. Megható volt, amint a papiak előtt megálló lelkésztől búcsúztak hivei és ismerősei. Gödé Lajos azzal a jóleső tudattal távozhatik Szekszárdról, hogy munkája nem volt hiábavaló munka, ő sokáig itt fog élni az emberek szeretetteljes emlékezetében. Mi azt kívánjuk neki, találja meg a főváros forgatagában is az emberek szivéhez vezető utat és legyen Isten áldása nemes ambíciótól hevített munkáján. A szekszárdi főgimnázium dlsztornála. Kultuszminiszterünk rövid idő alatt két korszakalkotó reformtervezetét valósifotta meg. Az egyik az ifjúsági testnevelésre, a másik a középiskolákra vonatkozik. Amikor e hó 10 én d. u. 6 órakor a főgimnázium tornatermében disztornára sereglett össze városunk színe-java, s amikor a tanulók válogatott csapata bemutatta gyakorlatait, megállapíthattuk, hogy a szekszárdi főgimnáziumban már évek óta folyik az uj testnevelési törvény szellemében a munka. / A válogatott csapat szabad gyakorlata esztétikailag is kellemes látványt nyújtott amellett,1.hogy az ifjúság fegyelmezettségének, önuralmának, összhangzatos együttműködésének nem mindennapi fokáról tett taés céltudatosan használni kezdte a tüzet, ez emelte ki őt az állati sorból, ezzel indult meg a hadjárat, mely fokozatosan meghódította részére a föld minden kincseit. Nem csoda, ha ezt az égi, isteni eredetű titokzatos erőt szent, imáda- tos tisztelettel vette körül és oltáraira helyezve, gondosan ápolta és őrizte. Midőn pedig oltárainak ezen éltető kincse (gyakorlati célszerűségből) las- sankint decentralizálódott s az a társadalom egyes csoportjai között mindjobban elterjedt és szétosztatott, minden egyes fellobbanó láng uj és uj tömörülési, fejlődési gócponttá vált és így alakult ki (idők folyamán) a „családi tüzhelyu fogalma, amely a vér kötelékével egybefftzötteket csoportosította maga körül, s mely igy egész társadalmi tagozódásunknak, — a „családéletneku melegágyává fejlődött. A tűzhely körül gyűlt össze a család, ott melegedett, annak köszönte, hogy kezdetleges szerszámait, eszközeit tökéletesíthette, azok alapvető segítségével iparát fejleszthette, az okszerű földművelést is megkezdhette, táplálkozását kibővithette A tűz révén ismerte meg a sütés-főzés áldásait, mely a gyökereken, nyers magokon, vad gyümölcsön rágódó primitiv embert e kezdetleges vegetarianizmus ösztönös baromiságából a szépet, jót és egyre jobbat megbecsülő és értékelő, öntudatos, magasabb lénynyé nevelte! Az emberiség őskorába visszapillantva, szálljunk tehát magunkba és ne a mai kulturember fölényes, gőgös lenézésével, hanem hálás kegyelettel és megbecsüléssel tekintsük a tűzhelyet s az általa jelképezett konyhát, mert az volt emberi felemelkedésünk egyik leghatalmasabb emeltyűje. A főzőmüvészet a legrégibb emberi települések két primitív főzési methodusából — az állatoknak saját bőrükben való megfőzéséből és a gödörfőzés vagy kőfőzésből indult ki, mely utóbbi abból állott, hogy a talajba vájt vízálló s vízzel töltött gödörbe addig dobáltak izzóvá hevített köveket, mig azoktól a viz is forróvá lett. Az agyagedények sokkal későbbi találmányok. E szerény kezdetekből fejlődött a főzés — legelőször az ázsiai országokban — ma- gasabbrendü konyhaművészetté s onnét terjedt szét az ókorban — Chios-, Sicilia- és Görögországon át — egész Itáliában. Rómában gyorsabb lendületet vett, a második puni háború idején már igen virágzó volt, később pedig az asztal fényűzése oly | fokra hágott, hogy külön törvénye- I két hoztak az inyenckedés ellen, de ' eredménytelenül, mert az — főleg a császárok alatt — tobzódó őrületté fokozódott, melyről Augustus és Tiberius állami főzőiskolái, Lucul- luséa Hortensius hírhedt nevei, Nero főszertartásmestere, Petroniusnak Trimalcion lakomáját ecsetelő részletes leírása és Vitellius császár páva • agyvelős és flamingó-nyelves, milliókba került ételei tanúskodnak, megörökítve számunkra azon idők szakácsművészetének nagy technikai felkészültségét és raffiner iáját. Az aszketikuB szellemű középkor nagy visszaesést jelentett e téren: újat nem produkált s a régi feledésbe ment. Nagyétkű, torkos emberek persze akkor is voltak, de a fősulyt nem a minőségre, hanem a tömeg és kiadósságra helyezték. Vad félék, sózott hal, füstölt hús ób hüvelyeseken kívül marhahúst is ettek ugyan, de frisshus még a fejedelmek és nagy- uraknál is csak ünnepi alkalommal került asztalra és ritka csemegeszámba ment. Angol krónikák szerint még egy Boleyn Anna is naponta egy font füstölt szalonnát s egy nagy kupa sört fogyasztott reggelire s azt reggeliztek Erzsébet királynő udvarhölgyei is. A modern főzőművészet bölcsője Olaszország; sok más feltámasztása mellett ez is a »Cinque cento« érdeme; e téren is vezető helyre emelte O.aszorszá- 1 got, ahol a főzést művésziesen és
