Tolnamegyei Ujság, 1924 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1924-04-05 / 14. szám

VI. évfolyam. Ara 1000 korosa. Szekszárd, 1924 április 5. 14. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 1000 korona. Előfizetési dij egy évnegyedre 10000 korona. ElSflzetást csak Julius 1-lg fogadunk el. Utólagos fizetés esetére a kiadó- hivatal fentartja magénak a Jogot, hogy a fizetés napján érvényes előfi­zetési árakat számíthassa fel. Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai takarékkoronákban: A legkisebb hirdetés dija (000. A hír* detés egy 60 milliméter széles hasábon mlllimétarsoronként 800. Közgyű­lési részvénytársasági stb. hirdetések 1200. — Állást keresőknek SO száza* lék engedmény. A hírrovatban elhelyezett reklámhtr, eljegyzést htr, csa­ládi hír, valamint a nyllttér soronként 5000 koronába kerül. Az i&azsásügyminiszfer Gyünkön. A „Falu Szövetség“ vezetősége régóta tervezte, hogy a gyönki já­rás lakosságát is bekapcsolja a szer­vezetébe. Már a nyáron gondolkoz­tak róla, hogy a Szövetség vezér­emberei felkeresik a kies fekvésű járási székhelyet, azonban ez a láto­gatás épugy elmaradt, mint az ősz végére és a tél derekára kitűzött egyéb terminusok, mert a kerület illusztris képviselője dr, Pestby Pál nemzetgyűlési alelnöki elfoglaltságá­tól nem tudott magának időt szakí­tani arra, hogy a „Falu Szövetség“ nagytekintélyű propagálóit kerüle­tébe lekisérje. Most, hogy igazság­ügyminiszter lett, bokros teendői mellett is sürgős kötelességének tar­totta a választói előtt való megjele­nést és erre a „Falu Szövetség“ meg­szervezésének idejét találta a leg­alkalmasabbnak. A kíséret. Dr. Pesthy Pállal ez alkalomra Budapestről Gyöakre utaztak dr. Msr&chall Ferenc kormányfőtanácsos, Erőái-Harrach Tihamér dr., PerJaky György nemzetgyűlési képviselők, dr. Steineeker Ferenc egyetemi ta­nár, a „Falu Szövetség“ ügyvezető alelnöke, Balogh Gyula a Szövetség igazgatója és Szeketes László a Sző vétség titkára, akik a Budapestről reggel 7 órakor induló személyvonat­tal utaztak Gyönkre. Oda várták dr. Schandl Károly*államtitkárt, dr. őrffy Imre és dr. Erdélyi Aladár nemzet­gyűlési képviselőket is, azonban a most járványos influenzában mind­hárman megbetegedtek és az utazás­ról le kellett mondaniok. Jankó Ágoston főispán SzmolenBzky dr. főin- páni titkárral együtt Rétszilaeon csatlakozott a miniszterhez és kísé­retéhez. Mihalics Mihály dr., a bara- nyamegyei kisgazdapárt titkára pedig Pécsről érkezett Gyönkre. A kerület határán. Az igazBágÜgyminisztert választói meleg szeretettel fogadták. Amint a vonata áthaladt kerületének a hatá­rán, községről-községre nagy kül­döttségek várták és üdvözölték az állomásokon. Az üdvözlők között az első volt Simontornya, amelynek fő­jegyzője, Bereczk István mondott szívélyes „Isten hozott“-at a kerület képviselőjének. Kesző-Hidegkut állomáson. A vonat közben Hidegkut-Gyönk állomásra ért, ahol a miniszter és kisérete kiszálltak. Reich Oszkár fő szolgabiró üdvözölte a magas vendé­geket, akik ezután kocsikra ültek és Gyönkre hajtattak. A- hosszú ko­csisort Su'kowski Viktor herceg hin­táján Jankó főispán és Reich főszol­gabíró nyitották meg, utánuk pedig Vizsoly Ákos fogatán dr. Pesthy Pál igazságügyminiszter foglalt helyet dr. Steineeker egyetemi tanárral. A gerenyási évfordulónál Szárazd köz­ség zászlós küldöttsége várta a mi­nisztert és az üdvözlés után több szárazdi kocsi csatlakozott a vendé­gekhez, akik a fellobogózott utcákon, a közönség Sorfala között hajtattuk a Kossuth térre. Gyünkön. A járási székhely legforgalmasabb helyén, az állampénztár előtt Mestyán Rezső zenekara a Pesthy indulóval fogadta a bevonuló előkelőségeket, akiket Rack János bíró az elöljáró sággal, Weigel Ádám pedig a Föld míves Szövetség tagjaival együtt üd vözölt. Innen gyalog mentek a nép gyűlés színhelyére, ahol Várkonyi Imre községi főjegyző üdvözletét fo­gadták. — A Koasuth-tér mentén a gyönki főgimnázium diákjai állottak sorfalat. A népgyülés színhelyén 3500 főnyi hallgatóság gyűlt össze és Várkonyi Imre fő­jegyző azonnal meg is nyitotta a kongresszust. Legelsőbhen dr. Keck László gyönki ügyvéd, kerületi párt­elnök üdvözölte dr. Pesthy Pált igazságügyminiszterré történt kine­vezése alkalmából, akit — mondotta — egyéni kvalitásai, főként az igaz­ságos és bölcs bíró tulajdonságai pre­desztináltak az igazságUgyminiBzteri állásra. A nagy tetszéssel fogadott üdvözlés után dr. Pesthy Pál lépett a szónoki emelvényre és a következő beszédet mondotta: Az igazságOgyrainiszter beszéde. Tisztelt Választópolgárok I Kedves Barátaim! Lelkem mélyéig meghat az a sze­retetteljes, szives üdvözlés, amellyel engem fogadni méltóztattak. Hálá­san köszönöm a Pártelnök Ur által tolmácsolt szívélyes szavakat és őszinte érzelmeiket hasonlókkal vi- szonzom. (Éljenzés). A táreavállalás oka Most, amikor a hivatali állásom ban változás állott be, kötelességem­nek tartottam, hogy eljöjjek Önök közé és elmondjam, mi indított arra, hogy az igazságügyminiszteri tárcát elvállaljam. A régi időkben alkot­mányos Bzokás és szabály volt az, hogy ha a megválasztott képviselőt miniszteri állásra nevezték ki, kerü­letének mandátumáról lemondott. En­nek magyarázata az, bogy a kerület szabad embert választott meg, aki tisztán kerületének élhet s mert le­kötöttségében változás állott be, a régi szabály módot akart nyújtani arra, hogy a kerület újra nyilatkoz­zék meg atekintetben, elég erősnek és érdemesnek tartja-e volt képvise­lőjét arra, hogy uj hivatala mellett továbbra is ellássa képviselői teen­dőit. Ez a szabály a nemzetgyűlés idejében már nincs meg, én azonban erkölcsi kötelességet érzek arra, bogy beszámoljak arró', ami engem ennek az á'Msnak elfogadására késztetett. Magyarország a lét és nemlét kérdése előtt áll. Oly helyzetben élünk, hogy azt a hajót, amelyen a mi szegény életünket tengetjük, — az elmerülés veszélye fenyegeti, oly pillanatot élünk, amikor a viharverte bajónak parancsnoka mindenkit a fedélzetre rendel és megköveteli mindenkitől azt, hegy kötelességét minden erejé bői, sőt azon felül is teljesítse. Ez a feladat állott előttem is, amikor fel­tárták előttem azt a szomorú hely­zetet, amelyben az ország sínylődik s amikor hivatkozás történt arra, hogy mindenkinek — s igy nekem is — teljesitenie kell kötelességét. Bár tudom, hogy egyénileg meg lehet semmisülni ebben a viharban, vállal­tam a megbízatást, mert a köteles­ség elől raeghátrálni sohasem akar­tam. A kötelesség állított az igazság­ügyi tárca élére, a kötelesség parancs­szava tart is, még ha egyénileg bele is pusztulok ebbe a vállalkozásba. Az ország súlyos helyzetben van, a lét és nemlét kérdése előtt állunk, talán mondhatom azt, hogy álltunk. Egész exisztenciánk azon fordul és fordult meg, hogy sikerül e a kor­mánynak a külföldön Magyarország számára megértést teremteni és anyagi támogatást szerezni ? A külföld ak­kor, amikor még az ország helyze­tét nem ismerte, amikor Bethlen István gróf és minisztertársai felvi­lágosító útjukat meg nem járták, avval a gondolattal foglalkozott, hogy Magyarországra 5 milliárd arany­korona jóvátételi összeget vet ki. ötmi iiárd aranykoronának fizetése minket teljesen tönkretett volna a feltámadás minden reménye nélkül. Mikor a külföldnek ez a szándéka nyilvánvalóvá lett, akkor követett el Bethlen István gróf mindent, hogy megértesse a Lagy&ntanttal azt, hogy Magyarország nemcsak ez ötmiliiárd aranykorona kifizetésére nem képes, de arra sem, hogy viszonyait önere­jéből rendezze. Bethlen István gróf meg tudta értetni a külfölddel, hogy nekünk segítségre van szükségünk és ma már ott állunk, hogy a kül­földi kölcsönre vonatkozó javaslato­kat a parlament elé terjesztették. Nem áltatok senkit, nem is aka­rok áltatni, nagyon súlyos feltételek vannak abban. Súlyos lekötöttség és nagy megterheltetés az, ami ránk következik, azonban — azzal a be­csületes szóval mondom önöknek, amelyet maguk is nagyon jól ismer­nek — ha a feltételeket nem fogadjuk el, holnap vagy holnapután ott leszünk, ahol Németország. Ne felejtsük el azonban, hogy az nagy és hatalmas ország, az kihever­hetett egy megszállást és más egye­beket, a mi kis országunk azonban eltűnnék a föld kerekségéről. Nekünk ezt a kölcsönt él annak feltételeit el kell fogadnunk, mert avval a ma­gunk és gyermekeink számára ment­jük meg ezt az országot. Rá akarok mutatni arra, mi lenne a következ­ménye annak, ha a kölcsönt nem kap­nék meg. Az első következménye az lenne, hogy pénzünk még azt a ke­veset sem érné, amit ma ér, min­dennek fölszaladna az ára, s azok, akik készpénzkeresetre vannak utalva, képtelenek lennének életüket fenntar­tani s ennek következményeképen kitörne a forradalom, A forradalom pedig tönkretenné nemcsak a kis­embereket, hanem azokat is, akik egyébként élni tudnának. Ha azonban mi a belső zavarokat el tudjak kerülni, az országot nem engedjük a zavargások színhelyévé tenni, akkor a küifőld bizalma meg­erősödik irántunk, bejön a külföldi vállalkozó tőke, kereseti alkalmat teremt, megindul a kereskedelmi for­galom, lesz munka s elkövetkezik annak nagyobb értéke és jövedelme­zősége is. A kölcsön másik előnye az lesz, hogy megáll pénzünk értékének zuhanása s a kereskedők és iparosok az állandó pénzzel biztosan tudnak számítani. Ennek következményeképen olcsób­bodni fognak az árak. A feltételek­ben kikötötték azt is, hogy szabaddá kell tennünk a forgalmat kifelé és befelé egyaránt. Ily módon a gaz­dasági termékek szabadon mehetnek ki külföldre, meglesz a külföldi áruk, ami ma nincs meg, viszont a cseh, osztrák vagy olasz ipartermékek sza­badabban jöhetnek az országba, ki­fejlődik az ipartermékek egészséges versenye és önmagától le fogja nyomni az árakat. Adókban nagyon meg fogjuk érezni az átmeneti állapotot, azonban ami­kor a súlyos adókat kell fizetni, ne felejtsük el azt, hogy ha a kölcsön nem lett volna meg, az ötmilliárd aranykoronát kellene lefizetni, amely­ből nem lenne semmi hasznunk, igy pedig saját hazánk talpraállitásának céljára fizetünk. Olyan ez az adó, mint a biztosítási dij, mi evvel biz­tosijuk hazánkat a leégés ellen. Helyreáll költségvetésünk, két és fél év múlva túl leszünk a nagy viharon, következik a rendes gazdasági élet, jön a megnyugvás, a terhek csökkenése és az olcsób­bodás. Nagy lelkierőre van szükség, hogy ezt meg tudjak csinálni és ke­resztül tudjuk élni, azonban az Isten azt a keresztet, hogy ezt elszenved­jük, ránk, a mai korra hárította I a férfias becsület és a magyar köteles­ség parancsolja, hogy ezért a hazáért ezt a keresztet mindaddig viseljük, amíg átjutunk a megnyugvás partjára. Még csak egyre kívánok rámu­tatni, arra, hogy ez a nagy feladat

Next

/
Oldalképek
Tartalom