Tolnamegyei Ujság, 1924 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1924-03-29 / 13. szám
1924 március 29. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 3 „FUTÓRA“ I ■ I V. a Magyar Szövetkezeti Központok Áruforgalmi R észvénytársaság Tolnavármegyei Kirendeltsége Szekszárd. Telefon: 20. sz. Távirati cim: Futura. Vesz és elad mezőgazdasági termékeket és szállít rézgálicot stb (32) i ■ I igy az örök büntetés várományosa lesz. Van a darabban egy-két belekényszeredett helyzetkomikum — elsősorban az egyszerű becaületesBégnek a kigúnyolása — amelyen, ha valakinek okosabb dolga nem akad, nevetni is lebet. Vájjon ennek a gyenge komikumnak a kedvéért lehet annyi frivolságot adni, mint amennyi a darabban hemzseg? Van e tehát oka azoknak „botránkozni“, akik’féltik az ifjúság lelki és testi tisztaságát és akik az élet megfigyeléséből biztosan tudják, hogy a szemérem- érzetnek, a tisztaság védőjének és magának a tisztaságnak alig van nagyobb ellensége, mint a frivol színdarabok, sikamlós beszédek, élő és holt képek ? Ha tűz van, félreverik a harangot. Ha azonban az ifjúság lelkében a nemzeteket pusztító szenvedély ttizét gyújtják fel, vagy élesztik, még szólni sem szabad ? II. Van-e jogunk botránkozni ? Ez a kérdés azonos azzal, hogy vájjon van-e joga annak, aki valamely törvény megtartását köteles ellenőrizni, a törvény ellen vétőknek tudtára adni vétségüket ? Van-e joga pl. az ügyésznek, a birónak kimondani, hogy valaki csalt, lopott, rágalmazott stb. ? Gondolom, nem akad senki sem, aki ezt a jogot, amely nem más, mint a kötelességteljesités joga, kétségbevonná, még a tolvaj, vagy gyilkos sem, akit a biró elitéi, ha egy kis intelligenciával rendelkezik. Van-e tehát joga azoknak, akiket Krisztus a kinyilatkoztatás hirdetőivé, az erkölcsi világrend őreivé tett, megmondani bárkinek is, hogy a hitben tévedr vagy hogy cseleke dete az erkölcsi világrenddel van ellenmondásban, — a jelen esetben pl. Isten VI. parancsával 1 ? Senki Be feledje el, hogy az újszövetség erkölcsi világrend-őreihez még fokozottabb mértékben szól az, amit az Ur Isten Izaiás prófétának mond: „Kiálts, meg ne szűnj, mint a harsona emeld fel szódat és hirdesd né pemnek az ő vétkeit . . .“ (Is. 58, 1.) Róluk is áll az, amit Szent Pál apostol önmagáról mond: „Jaj nekem, ha az evangéliumot nem hirdetem“ (I. Cor. 9, 16), azaz az uj szövetség hitét és erkölcstanát nem prédikálom. Ha tehát az Isten kötelez, ki meri kétségbevonni azt, hogy jogom van ennek a kötelességemnek megfelelni ? III. Bár ezek után, bármennyire is ártott volna a Mansznak a „bot- ránkozásunk“, nem hallgathattuk volna el rosszalásunkat, mégis felteszem a kérdést: ártoituuk-e a Mansz által képviselt ügynek ? Mikor a Mansz megalakult, a kereszténység és a magyarság erősítése volt főcélja. Mit szolgált a „Vékony deszkakerítés“ ? A kereszténységet ? A kereszténység hit és-erkölcsi szabályok összessége ; ez utóbbiból erősen megsértett egyet. Szolgálata tehát hasonlít az ágyúgolyóéhoz, amellyel ez a várfalat erősiti, támogatja. A magyar- ságot? Magyar abb magyar lesz steihbrOckfélehorhyolt tetőcserép I TELEFON 121 HAIDEKKER JÁNOS építési vállalkozónál, Szekszárd Apát- és Séd-utca sarok 10 TELEFON 121 valaki azáltal, hogy fantáziája oly képek tanyája lesz, amelyik a szemérmet sértik, a tisztaságot veszélyeztetik ? Elfelejtettük már Berzsenyi ódáját a „Magyarokhoz« ? Amikor tehát „botránkoztunk“, semmi mást nem tettünk, mint figyelmeztettük az illetékeseket, hogy eltértek a nagyszerű programúitól. Azt tettük, amit az orvoB tesz, mikor figyelmezteti az embert betegségére, vagy amikor az ismerősöm megmondja, hogy piszkos kicsit a kabátom. Azt akartuk elérni botránkozásunk- kal, hogy az a sok nagyszerű munkaerő, amely a Mansz. szekszárdi csoportjában található, ismét azon fáradozzon, hogy a magyar nő visszakerüljön régi piedesztáljáru, amelyre a legnagyobb tisztelettel tekint fel minden magyar, de idegen férfi is. Nevelje, fejlessze a magyar leányokban a szeméremérzetet, a kincseknél drágább szűzi tisztaságot úgy, hogy a magyar leány ne csak szóval, hanem puszta megjelenésével is a férfiaknak még a gondolatvilágába is parancsolólag nyúljon bele és ott tiszta gondolatokat, érzéseket ébresz- szen. A magyar asszonyokat pedig tegye azokká, mint voltak a régi Nagyasszonyok! Azé a nemzeté a jövő, amelynek ilyen leányai és anyái vannak. Ártottunk-e tehát a Mansz.-nak azzal, hogy magasztos hivatásától való eltéréséért „botránkozásunkkal“ kényszerült vetőt mondtunk ? Dr. Vértesi Frigyes. * Helyet adtunk e felszólalásnak, mert nem akartunk okot szolgáltatni ama vádnak, hogy az állítólag apoBztrofáltnak nem adtunk módot igazának vagy vélt igazának kifejté sére. őszintén megmondjuk azonban, hogy a kívánatos béke és a megsér- tettnek tartott szempontokból is szívesebben láttuk volna, ba ezen immár egy hónapos ügy nem elevenit- tetett volna fel. A szerk. Sziporkák. — A drágaság kigyúladt kéményéből. — Irta: Bodnár István. A napokban künnjártam' a-—vasútnál- Régi ismerős ugrott le a vo natról. — Már ismét itt ? — kérdezóm. Csodálkozva nézett rám, mintha sohasem látott volna. Sietett bemutatkozni : — Nevem: Tarifa. — Volt már szerencsém, kedves Tarifa ur. Ha jól emlékszem: három hete sincs, hogy ugyanitt találkoztunk. — Óh, az bizonyosan a — kis öcsikém volt. Lehet ugyan, hogy ón, de még — gyermekkoromból! Hanem; pardon, moot nagyon sietek. — Hová, hová ? Posta és Trafik barátaimat keresem fel. Alusznak a lusták. Mindig elkésnek egy — léfejjel. Biztatom őket: Siessenek utánam. Talán még elérjük — a drágaság express- vonatát ? — Nono Tarifa ur, sose siessen. Maguk hárman sohasem szoktak —■ elkésni, Bőt egy kicsit mindig — korábban érkeznek, mint kellene! Megérkezett az — ötszázezres is! Már én is láttam — madárláttávol- ból. Ott álldogált egy fényes kirakat előtt. Az árakat tanulmányozta. Sírni kezdett. A zsebkendőjét keresgette. Kiss József „Újabb költeményei“ voltak nála s egyot épp akkor tra- vesztált ilyeténképpen: «Óh, mért ily késön: Kállay bukása S Strakosch érkezése idején?» Valóban igaza van. Ha nem most tavasszal, de még ősszel jön: „daru távozása idején“ akár egy „lepedőt is adtak volna“ szép szeméért. Ma már most születendő gyermekére, az „Uj milliomosra“ is szükség lesz nemsokára, hogy egy uj — zsebkendőt kaphasson omló könnyeihez. Joggal sóhajt hát, hogy: „óh, mért oly — későn .,.?!“ Különben már megvan a nótája is az uj ötszázezeresnek. Egy suszter inas fütyölte, jobban mondva énekelte a „Hogyha nekem száz forin tóm volna“ daliamára a nagy trafik előtt, igy: — Hogyha nékem ötszázezrem véna; Egy — faszipkát vennék itt, a bótba. Pakli dohányt, szép vékonyra vágva .. . — Csak azt nem tóm: jut-e még — gyufára? Egy disztingváltabb bonyhádi tájfajta, a „ki“ magán tapasztalta, hogy Äa fU sem nő égig“, a horribilis tejárakra célozva ezt a Hamlet- gondolatot kérődzte ki b adja tudtul a gazdáknak : Vigyázzatok, mert már ott tartanak a fogyasztók, hogy: „Enni vagy — nem enni ? / Ez ma a — tejkérdés /“ Ezt a verset pedig egyik péküzlet ajtajában találtam. Valószínű, hogy valamelyik köztisztviselő poéta vesztette el. (Szóval a rossz vers sosem vész el! A szerk.) Kenyeret 1 Nagy gondolat, korod lejárt, A ma: Ids töprengéseké: A pénz, hogy váljék — kenyérré ? Ezt kutatgatjuk legkiváit. A szánk nem — «panemet» kiált, — Magyar ménkő ütött belé, «Kenyér» szó zúg mindenfelé, Ezt sóhajtozzuk egyaránt. S ni, a kenyér, hogjr — megijedt? Egyszeriben — kicsike lettl — De annál — nagyobb lett a szánk 1 Óh, jaj, mert hol vagy: zsemlye, fánk? Magasan, Vénus, Mars felett, — Nem kérünk hát csak — kenyeret! HÍREK. Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország — mennyország. — Az igazságügyminiszter a szék szárdi törvényszéken- Ur. Pesthy Pál igazságügymioiszter, aki a törvény haíósági bizottság csütörtöki köz gyűlésén Szekszárdon járt, meglátó gáttá a törvényszéket is, amelynek palotája ez alkalomra zászlódiszt öltött. A törvényszék az elnöki tanácsteremben tartott teljes ülésben fogadta a magas vendéget, akit Kelemen Imre kúriai biró, törvényszéki elnök üdvözölt. Ó Excellentiája igen meleghangú beszédben válaszolt az üdvözlésre, hangoztatván, hogy évtizedes szoros kapocs és a bosszú idő sok kedves emléke köti őt a szekszárdi törvényszékhez és mindig büszke leBZ arra, bogy annak a törvényszéknek volt az elnöke, amely teljesítmény tekintetében a magyar tör- , vényszékek között sorban a harmaFULLÉR ás BOROS „Kühne“ mezőgazdasági gépgyár rt. tolna- és báosmegyei képviselete raktáron tart : oaéplőgarnitu- rákat, szívó-, gáz- és benzlnmoto- I ! rókát, szabadalmazott páros és páratlan sorú „Vera Drill“ kanalas sorvetőgépeket és minden egyéb mezőgazdasági (11) gépet. Főraktár: Szekszárdon,a Kaszinóbazár épületében. — Telefon 49. dik. A miniszter sokáig elbeszélgetett a teljes ülés tagjaival, akik távozásakor lelkesen megéljenezték. — A honvédség főparancsnokának vitézi telekbe iktatása. A vitézek főkapitányának, a kormányzónak képviseletében, vitéz Igmándy Hegyessy Géza törzskapitány — testőralezre- des — április hó 1-én 9 órakor fogja vitéz Nagy Pál gyalogsági tábornokot, a honvédség főparancsnoka őoagyméltóságát és 7 megyebeli vitézt, Mohartelek pusztán (Tamási járás, Fürgéd mellett) birtokba iktatni. Az ünnepségen résztvesznek a katonai és polgári előkelőségek, valamint a herceg Esterházy uradalom is. — Kinevezés. Kormányzó ur Őfő- méltósága Eszteibay Jenő miniszteri tanácsost, a m. kir, eszágos selyemtenyésztési felügyelőség vezetőjét helyettes államtitkárrá nevezte ki. őszinte örömmel és tisztelettel üdvözöljük az uj államtitkárt mi is, aki a városunkra oly fontos selyemtenyész tés ügyének élén áll és városunk iránti jóindulatának már több ízben tanujelét adta. — Gödé Lajos búcsúja. Gödé Lajos a most már budapesti Kálvin-téri pap ápr. 6-án (vasárnap) búcsúzik el a rendes időben tartandó istentiszteleten híveitől. — Nagy adomány a Ferencz kórháznak. Tolna vármegye törvényhatósági bizottsága csütörtökön tartott ülésén a Ferencz kórház működésének beszüntetését határozta el, mert a kórház fentartásához • kiutalt ápolási dijak alacsony volta, késedelmes kiutalása és minden ily célú alap hiánya miatt tovább azt fentartani nem tudja és ennek végrehajtásával a vármegye alispánját bizta meg. Mondanunk sem kell, bogy a vármegye e kényszer hatása alatt hozott határozata mily nagy mértékben sújtja vármegyénk szegény sorsú betegeit és igy valóban emberies cselekedetet követnének el azok, akiket a sors jobb anyagi viszonyok közé helyezett, ha a vármegye százados intézményét a szenvedők javára megmenteni segitenének. Ily irányban a kezdő lépést iQ. Leopold Lajos sán- dorföldi birtokos tette meg, amennyiben ma értesitette vármegyénk alispánját, hogy tíz millió koronát bo- caájt a Ferencz közkórbáz mtitőorvo- sainak rendelkezésére, hogy azon az átmeneti napok legsürgősebb sebészeti anyagát beszerezhessék és pedig fele részben dr. T a n á r k y Árpád egészségügyi főtanácsos vezetése alatt álló sebészeti osztály, fele részben pedig a dr. őrffy Lajos bábaképző- intézeti igazgató vezetése alatt álló szülészeti osztály részére. — Címadományozás. A kormányzó Simon Mihály tamási járásbirónak a járásbirósági elnöki címet adományozta. — A vizsgálóbíró helyettese. Az igazságügyminiszter dr. G&al Dezső szekszárdi törvényszéki bírót a vizsgálóbíró állandó helyettesítésével megbízta.
