Tolnamegyei Ujság, 1924 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1924-03-22 / 12. szám
Ara 1000 korona. VI. évfolyam. Szekszárdi 1924 március 22 12. szám. SzÓrkesztöíég és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám Ó5 és |Ö2. — Egyes szám ára: IÖO0 korona. Előfizetési di] égy évhegyedre 10000 koröna. Előfizetést csak Julius 1-ig fogadunk el. Utólagos fizetés éSetére a kiadó- hivatal fentartja maginak a Jogot, hogy a fizetés napján Érvényt* előfizetési árakat számíthassa fel. ___ ___ Szerk esztő: SCHNEIDER JÁNOS. Á lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árat: A legkisebb hirdetés díjé 8000 korona. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábón Mfimfétfeí koronként fidí korona. Közgyűlési részvénytársasági sttt. hirdetések 1Ä0 korona. Állást kerasflknek jsó százalék engedmény. A hírrovatban elhelyezétt reklámhlf, tljegyiátl htt, cia- tádl hír, valamint a nyllttér soronként SOOO köron&há Icérttl. ’ Dr. Pesthy Pál igazságügyminiszter székfoglalója. Az eskütétel. Pesthy Pál, az uj igazságügyminisz- ter, hétfőn délelőtt tiz órakor tette le az esküt a Várban Horthy Miklós kormányzó előtt. Az eskütételnél jelen volt Bethlen István gróf miniszterelnök, Perényi Zsigmond báró, mint zászlós ui\ az eBkümintát bárca- házy Bárczy István miniszterelnökségi h. államtitkár olvasta fel. Dél ben tizenkét órakor az igazságügy- miniszterinmban bemutatkozó beszédet tartott Pesthy Pál a minisztérium elsőemeleti fehértermébeu. Erre az alkalomra összegyűlt az igazságügyminisztérium egész tisztikara Szászy Béla államtitkár vezetésével, aki rövid üdvözlő beszédet intézett az uj igazságügy miniszterhez. Peiífhy Pál igazságügyminiszter az üdvözlő szavakra többek közt ezeket mondotta : A székfoglaló beszéd. — Nem kívánok a nagy politikával foglalkozni, ebben a vonatkozásban csak annyit mondhatok, hogy hü vagyok annak a pártnak programújához, amelyhez tartozni szerencsém van, nevezetesen a keresztény kisgazdapárt programjához és ennek a pártnak nagy vezérét, Bethlen István gróf miniszterelnököt kívánom követni. (Éljenzés). Azok a feladatok, amelyek rám, mint igazságügyminiszterre várnak, egy kétszavas mondatba foglalhatók össze. Ebbe a mondatba : a jogrend biztosítása. Ezt a mondatot nem azzal a banalitással mondom, amellyel ezt uton-uifélen használják, hanem azzal az érzéssel, amelyet ez a rövidke mondat tartalmilag magában foglal. A törvény alkalmazása és a jogszolgáltatás be* lyes és kifogástalan csak akkor lehet, ha a bírót sem rokonszenv, sem ellenszenv, sem semmiféle mellék* tekintet nem befolyásolja, hanem egyedül a törvény, a jog és az erkölcs alapján működik. Huszonkét éves bírói működésem alatt mindig ezt tartottam szem előtt. Ez az elbatá rozásom ma is fennáll annál íb inkább, mert tudom, hogy az egész magyar birói kar ilyen felfogással viseltetik a birói érintetlenség tekintetében. A birói testülettel egynek tekintem az ügyészi testületet is. Mindaz a szeretet és vonzalom, a mely a birói testülethez fűz, hozzáfűz az Ügyészi testülethez is. A birói ób ügyészi karhoz azonban van egy ké résem. Az igazság kétféle, van per- rendi, alaki igazság és van valódi igazság. Azzal a kéréssel fordulok a magyar bírósághoz, hogy igyekezzék necsak a perreudi igazság kimon- dója lenni, hanem igyekezzék a valódi igazságnak íb ítéleteiben érvényt szerezni. Ennek eszköze az, hogyha az a bíró az értelem mellé az ítél kezésbe beleviszi szive munkáját is. Az ügyészi kar számára az a kérésem, hogy a vádemelésnél igazán legyen első bírája annak az ügynek és nem kellően megalapozott vádakat ne emeljenek. Törekvésem az lesz. hogy a magyar ügyvédi kart, amély egyenrangú társa és segítője a bírói karnak, meg tudjam tartani aíon a nívón, amelyet eddig elfoglalt. Az ügyvédi kar helyzete ép oly súlyos, mint mindenkié, aki készpénzkeresetből kénytelen magát fentartani. Ezen a helyzeten javítani kell. Hogy mi annak a módja, arról egyelőre nem akarok nyilatkozni. Az igazságügyi közigazgatásnál célom az, hogy az jó és gyors legyen. Közbenső intézkedéseknek barátja nem vagyok. Kérem, ameny- nyire lehetséges, vigyék a dolgot mindjárt első intrádára döntésre. Engem az igazságügyi közigazgatásban mindig bárom eszme vezérelt: a kö- telességteljesités, a lojalitás és csak harmadsorban a szigorú jog alkalmazása. Kötelességemet teljesítettem, ezzel magam után vezettem a munkatársaimat, lojális és megértő voltam velük szemben és ezzel biztosítottam ragaszkodásukat. Azzal a becsületes jószándékkal jöttem, hogy ennek a nemzetnek sorsát igyekezzem valamiképen előbbre vinni. Kérem szives támogatásukat. József főhercegnél. Az igazságügyminiBzter beszédét lelkes éljenzéssel fogadták. A beszéd után Pesthy Pál visszavonult dolgozószobájába, ahol titkárával, Gál László miniszteri osztálytanácsossal tárgyalt, majd pedig egy órakor József főherceghez ment Pesthy Pál, akinél dözsönnére volt hivatalos. Üdvözlés az egységes pártban. Az egységes párt kedden este a párthelyiségben vacsorára gyűlt ösz- sze, amelyen megjelent gróf Bethlen István miniszterelnök, dr. Pesthy Pál, Rakovszky és Szabó miniszterek is. A vacsora közben Puky Endre meleg szavakkal üdvözölte az uj igazságügyi minisztert és biztosította a párt szeretetéről és ragaszkodásáról, Dr. PeBthy Pál mélyen meghatva köszönte meg az üdvözlést és a következőket mondotta: Dr. Pesthy politikai hitvallása. Ezt a pártot úgy tekintem, mint a családomat. Ennek a pártnak szelleméhez bü vagyok és hü akarok maradni. Bennem két elem él: a gazda és a lateiner ember. Nem tagadom el, hogy nagyobb bennem a gazdaelem, mert hozzá vagyok nőve a haza szent földjéhez. Szeretem a magyar földet és annak népét minden erényével és hibájával. Minden ország- { nak természeti adottsága az, hógy I milyen alapon épül ki. A mi természeti adottságunk az, bogy a mi épületünknek alapját a gazdatársadalom, a mezőgazdaság nyújtja. Ezen az alapon épült fel az én politikai felfogásom. Ezt a politikai felfogásomat ebben a pártban kellőképen megalapozva és képviselve látom. Az igaz- ságügyminiszter szavait lelkes éljenzéssel és tapssal fogadták a párt jelenlevő tagjai. A kerület üdvözlete. Dr. Keck László pártelnök dr. Pesthy Pálhoz a következő sürgönyt intézte kinevezése alkalmából: őröm és büszkeség tölti el lelkünket, hogy a külső, díszes, fényes igazságügyi tárca betöltésénél belső értéket és tekintélyt adni tudó és akaró szeretett képviselőnk személyére esett az általános megelégedést és megnyugvást keltett bizalom. Fogadd Kegyelmes Uram választókerületed polgárságának tisztelétlelfes és szeretetteljes jőkivánatait. Biztosítunk törhetetlen ragaszkodásunkról, rendíthetetlen bizalmunkról, régi szeretetünkről. Adjon az Isten erőt és kitartást, hogy programmodat, az igazságot, melyet negyedszázadon át osztottál és melynek most legfőbb őre leltél, becsületes magyar lelkeddel, arany sziveddel, nagy tudásúddal sokáig képviselhet szegény édes hazánk boldogulására. Dr. Keck László pártelnök. Dr. Őrffy Imre nagy beszéde a valorizációról. Mnlt számunkban jeleztük, hogy dr. őrffy Imre nemzetgyűlési képviselő folyó hó 13 án nagy beszédet mondott | képviselőházbun, amely felszólalás nívós és nagy pénzügyi felkészültségről tanúskodó tartalmánál fogva igen élénk tetszést váltott ki a ház minden oldalán, sőt annak hatása aratt a pénzügyi kormány a szőlősgazdák részére bizonyos enyhítéseket is helyezett kilátásba. Hogy olvasóinknak módjában álljon eme pénzügyi szempontból igen érdekes beszédet megismerni, amennyire lapunk terjedelme megengedi, erősen kivonatolva közöljük. Kötelességemnek tartom kijelenteni a napirenden lévő törvényjavaslat taglalása elölt annak a pártnak a nevében, melyhez tartozni szerencsém van, hogy a javaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. Élőre is bejelentem, hogy miután a kényszerkölcsön önálló és külön probléma, erre a kérdésre csak egészen röviden akarok kitérni. Szigorúan, logikailag, elméletileg és gyakorlatilag is magánál a valorizáció tényénél kívánok maradni. Teljesen objektive szeretném a kérdést tárgyalni tisztán pénzügyi szempontból, hogy ezek a kérdések — pénzügyiek és közgazdaságiak egyaránt — minden szenvedélyességtől mentésén tárgyaltassanak, mert ez az üjgynek csak előnyére lehet. A valorizációról szólva köztudomású, hogy a háború utáni közgazdasági életben az a súlyos tünet látható, hogy a pénznek a békés állapotokban két közös és elválaszthatatlan jellege, t. i. értékmérő és vásárló ereje lassankint kezdett kettéválni. A német elméleti tudósok megállapították, hogy az értékmérő és vásárló erő, amely azelőtt teljesen parallelt egymásmelleit haladt, a pénznél lassan szétvált Megfigyelhető ez a pénz értéktelenedésénél. A pénz devalválódásában a rendelkezésre álló összpénz mindig kevesebb lett és az a különös helyzet állt elő, hogy akkor, amikor a pénzérték erősen lecsökkent, épen akkor lett a pénz drága és a kosztpénz jellege is arra mutat, hogy ez a két jelenség nem feltétlenül együttjár, hanem egymástól elválasztható. A valorizációval az történt, hogy a kormány a pénznek ezt a két tulájdonságát mesterségesen kettéválasztja. Ezentúl a papirkorona és a takarékkorona két egészen különböző pénzzé vált, illetőleg 1 a takarékkorona ezentúl értékmérő lesz, a I papirkorona pedig megszűnik közvetlenül j értékmérő tényezővé lehhi. Ez eliftéletilég, I lehetőleg redukálva, a mai helyzet a takarékkoronát illetőleg. Ennek az elméleti megállapításnak további következtetéseit én most nem akarom levonni, csak azokkat a gyakorlati következményekkel szeretnék röviden foglalkozni, amelyet a gazdasági és pénzügyi életben ennek a takarékkoronának behozása maga után von. Minden mesterséges intézkedés a gazdasági életben nagyon káros következményekkel jár (Úgy van I Úgy van I) és nekünk természetesen mindent el kell követnünk, hogy ezeket a káros következményeket a gazdasági életből addig is, amíg a takarék- korona intézménye fenáll, lehetőleg kikapcsoljuk. Nagyon sokan hangsulyoszlk azt a különös tételt, hogy a valorizáció nem jelent stabilizációt. Azt senki sem állította, hogy ez a két fogalom egymást fedi, hiszen a valorizáció mesterséges intézkedés, míg a stabilizáció, a pénz állandósítása a közgazdasági élet egy autonom megnyilatkozása, amely minden mesterséges intézkedés nélkül is és csakis ilyen intézkedés nélkül állhat be g gazdasági életben. Egy pénzügyi szakértőn^, jm- rédy Béla, különösen két szempontból tartja veszedelmesnek a valorizációt a gazdasági életben. Első aggálya az, hogy az eddigi korona külső és belső vásárló ereje egymástól tényleg független volt, ami kétségtelen dolog, inért a külső Is belső vásárló erő függetlensége nagyon sok elŐnyl Is jelentett az országban. Különös előnyl jelentett azokrá á fíkfizetéSÜ alkalmazottakra, akiknél a külső vásárló erőnék talán katasztrofális esése nem követte a belső vásárló erő esését. Én épen ellenkezőleg látom ezl a kérdést. A valorizációnál épen az a óét, hogy azoknál a bizonyos bsésekhél, amelyek kaiaiz- trofálisan jelentkeztek az utolsó időkben, féket alkalmáizunk, hogy ezek az esésék, lefelé csúszások lassúbbá legyenek, Hogy az ellentét a máról-holnapra váló áttérésénél ne legyen olyan nagyon erős. A második éft, a spekuláció érve. Imrédy attól fél, hbgy máról-holnapra nagyon étös spekuláció fbg megindulni a gazdasági életben, mindenki spekulálni fog a takarékkorona esésére vagy emelkedésére. Ezzel szemben maguk a szakemberek, a bankok iem tudják, látják egészen tisztán, hogy a takarékkotbhával szemben milyen álláspontra Helyezkedjenek és épen nem lehet állítani, hogy nagyobbsza- básu spekuláció indult vplna meg. De ha meg is indult volna, mi ienne? Epen any- nyian spekuláltak volna legalább átmenetileg egy erősebb takarékkorona ésésre, mint egy gyengébbre, úgy, hogy ezek meglehetősen kiegyenlítették Volna hatásukat. A valorizáció gyakorlati hátrányaival foglalkozva tudjuk, hogy ennék az időbeli hatályánál két szétválasztandó kérdés van. Az egyik az, hogy a valorizációnak mikor kellett volna kezdődni, a másik pedig, hogy meddig tartson. A második kérdés nagyon
