Tolnamegyei Ujság, 1924 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1924-03-01 / 9. szám
■MBI 2 T OLNAMEGYEI ÚJSÁG 1924 március 1. »Jn TÓTH János ' .* ■] órái ál ékszerész Szekszárd, Kaszinó-bazár. Elvállalok minden, a szakmába vágó munkát, átalakításokat és javiiásokat, pontosan, jutányos árakon. Állandóan raktáron tartok mindennemű ékszereket, zseb- és ingaórákat. ■ - ■ 1 fl ■ KritlrOPOffllr kézimunka-' álezák Rl|)nuEiel\| szakszerű készítését vállalom. — Szentképek, likőr-, boros-, vizes-, kompót-készletek, tányérok, tálak nagy választékban kaphatók BELASIT3 ISTVÁN Szekszárd, Garay tér, Schulz féle héur. Épület-üvegezések pontosan készülnek.^ ■ a i ' hasznait rohahehOt 1 veszek a napi árban Bőrkabátokat mérték szerint készítek. Hívásra házhoz is eljövök. Trauben Imre Ä Vásártér 396. (Hevesi-ház.) (3) 1 Gaidusötíés ipari gépek, benzinmotorok, kerékpárok, lró- és varrógépek javítását szakszerűen es|utányos áron eszközli: SOMMER BÉLA “s“k”ÄS.* Raktáron tartom a legjobban bevált répavágó és knkorlca-morzsoló gépeket, továbbá ekéket és'ogasokat. Ozlet: Oaray-tér ^irnitzer-féle bázban (volí Roth-féle üzlet). Műhely: Bért Balogh Adám utca 104. sz. (4, énekkarának hatásáról sem. Nekem őszintén szólva minden protestáns templomban hiányzik a művészi muzsika kétségkívül lélekemelő hatása, amelyben á katolikus egyház egyik nagy ereje rejlik. Nöthling Géza kórusai ily ünnepélyes alknlmakon erősen pótolják ezt a hiányt. Gondosan oda figyeltem, hogy a ktráró- lag földművesekből álló dalárda énekeben valami zavarót halljak, de csak kristálytiszta harmóniák ütötték meg a fülemet, legfeljebb a magas, halk hangoknál volt érezhető egy cscp érd*8ség. A szónokok beszédjeiből helyszűke miatt csak egy-egy részletet kapok ki abból az értékes tömegből, ami a lelkemben lerakódott, egy egy szemelvényt a legszebb emlékeimből.■ Különösen is felesleges volna Kovács J. Istvánról bővebben irni, hiszen őt mint Ravasz püspök kísérőjét Tolnamegyeben sokan hallották be szólói, igaz, bogy akkor csak a telihold szerepe juthatott neki a le- nyugvó nap után. Most ő volt maga n ragyogó égitest, amely éltet és melegít. Bár icdiBzpozicióval küzdött, meg vo't hülve, mint az egész köhö gős publikum, pompásan modu ált hangja mégis minden szívbe bi-fer között, temperamentumos, poétikus előadása mindenkit magával ragadott. Nekem nagyon tetszett előadásénak az a része, amikor — a szektákhoz pártolókra célozva — azt mondotta, hogy őseink az ellenreformáció ü<dö zői e'ől menekülve kocsira rakták és az erdőkbe rejtették szétszedhető fatemplomaikat, a törpe epigonok pedig, kiket senkisem üldöz, Önkent otthagyják szép, tornyos kőtemplomaikat és a szekták vadonjába bujLevél a Szerkesztőhöz. Kedves Barátom ! Köszönöm megtisztelő felhívásodat, hogy a lapnak „valami aktuális c k- két vagy erősebb szatíra nélküli tárcát“ küldjék; azonban márJuvenál próféta megmondta (az irodalmi 6 testamentumban), hogy „difficile est eatiram non seribere!“ — Hogyan oldjak tehát meg ón — gyatra epi- gon — olyan feladatot, melyet ő, a nagy is nehéznek talált ?! ? Mert hát mi is voltaképen az a „szatíra11? Egy tudományos meghatározás szerint: a lyrai költészet azon neme, mely a kicsinyest, esztelent, egészségtelent és rosszat jellemzi és a maga valóságában bemutatja. Már pedig akárbová nézzünk manapság, mindenütt ilyesmibe botlik a szemünk. Ha ped'g — a régi anckdótabeü cigányként — „az egyik szeműn két rá íb reszkiroznók“, félős, hogy á másikat meg azok verik ki, akik nem akarják, hogy a dolgaikat észrevegyük. No de a névtelenség védőszemüvegével talán meg 1-het kockáztatni egyetmást s ezért — miután farsang végét járjuk — elmesélek valamit. X barátunk házat örökölt tizenöt év előtt s miután nem volt szüksége rá, más terveihez pedig pénz kellett, eladta Z-nek méltányos árért. Ámde 2T-nek csak pár ezer koronája volt kálva most ők U dözik az anyaszent egyházat. Az utolsó ily összerakható n. n talpas fatemplomot csak kevés sei a háború élőit rombo tsk le egy kis baranyamegyei faluban. (Jellemző -a németre, hogy mikor ez utóbbi tényt lefordítottam a németországi származású Wagner Hermann>>k, rög tön azt kérdezte: „És mi történt ez zel az értékes történelmi emlékkel ?“ B's nagyon csodálkozott, hogy nem őrizték meg ) * V Kovács J. István tipikus magyar alakja, mely a palástban még job ban érvényre jutott, lángoló, viragos előadása után érdekesen hatott, minden átmenet nélkül a sápadt szőke német pap a Lnther-kabátban (a né met ref papoknak ez a hivatalos és a házat felépíteni is szerette volna| törlesz éses kölcsönt vett. fel tehát; a házra egy bankban, hogy az eladó pénzéhez jusson, ő pedig építhessen. Boldog volt szép. Ujjaálaiiitott, villa szerű házában, a kö csont azonban csak lassan törlesztgette s a legnagyobb része még fennállott. A két ember — jóbarátok vol tak — tavai ilyenkor összekerült egy nagyobb társaságban. A korona leromlásáról folyt a vita, optimista és pesszimista felfogások bir&óztak egymással s a vége az lett, bogy a pesszimista X, aki erős dohányos volt, fogadást ajánlott az optimista X-nek — Fogadjunk száz darab szivarba, hogy egy év múlva még rosszabbul áll a koronánk, mint ma! A fogadás — némi alku után — csak rövid szivarban köttetett meg s az optimista — természete sen — veszített. E napokban volt esedékes a fizetés. X bosszankodva panaszkodott a feleségének, hogy 350 koronás rövidszivarral kénytelen fizetni 1 igy kerek 3 5.000 koronájába kerül a könnyelmű fogadás. A felesége is morgott és szemrehányásokkal illette; de kis vártaira hirtelen felderült az arca és homlokára csapott. — Te! Semmi baj sincs! Meg van ! — Mi van meg? — A szivar. Nem kell venni! ö tönyük), aki nem is gesztikulált, hanem Hkönyökölt a szószék párkányára és nyugodt hangon, d j gyönyörű németséggel, mioiha csak me- s délutánt tartana, beszélte el az ö su yos mondania óit. Csupa megtörtént dolgot, saját élményt mondott el, de a konklúziói mindig frappánsak voltak. Nagyon hatásos volt amikor előadta, hogy németországi pátriájában még az ő ifjúkorában virágzó földművelés volt. De azután szenet találtak ott és annak a pora lassan feketére festett mindent* Elő szőr idegen munkások jöttek, akik kerülték a templomot, azután a mind inkább fellendülő ipar draga pénzen megvette a parasztok ősi fő djét és — Hogy hogy ? — Emlékszel? Annak idején — az osztozkodásnál — mi vettük át az öiegapád nagy garderobe-szekró nyél az utazóbunda meg a lábzsákkai. A bundas holmi közé száz da rab rövidszivar volt beledugva a molyok ellen. Te nem vagy dohá- hyos, hat az a száz szivar még most is ott van. Diadalmas öröm. Elővették és X megkönnyebüiten sietett vele. Z hez, hogy tartozását lerója. Z magara maradván, sajnálkozó lemondassál szagolgatta a nagyszerűen kiszáradt, világos, patytyes szivarokat. — Milyen kár, hogy meg sem kóstolha om ! De nem szabad ; a falév- e őtti szívrohamok óta a doctor szigorúan betiltotta a dohányzást. Sajnos, végleg ie kellett mondanom róla! Beletörődve zárta el a fiókba. Maseap reggel egy ismerősssl akad össze az utcán: csúnya, fekete, fer- déu égő, rosszul szelelő szivart rági- csált es mérgelődve erőlködött, hogy égjen. — DisznÓ3ág! Háromszázötven koronát kér érte Kallay és elszívni nem lehet! Z*nek felragyognak a szemei. — Barátom, nekem van száz da rab világos, petytyas, nagyszerűen kiszáradt szivarom En már lemond tam róla; ha akarod szívesen átengedem. azok meggazdagodva a városba költöztek. A szegényebbje beállt bányásznak és a „farkasokkal üvöltve“ szintén nem járt a templomba, úgy hogy lassan-lassan nem is volt már arra szükség. Ha az ember 20 évvel azelőtt megkérdezte volna a gyönyörű saját gazdaságban élő boldog fölművest, hogy mit ad neki az egyház, valószínűleg nem tndott volna vále- szo ni, de ha ma kérdeznők attól a néhány benszülöttő* 1, ki bti maradt ősei fö'djéhez, hogy mit adott neki az egyház, ma már tudna felelni, mert amit elvesztettünk, csak azután tudjuk igazán megbec-ülni, mint a meghalt édesanyát. Tucatjával mondotta el az ilyen a közvetlen tapasz tálát erejével ható és a földműves Dép életéből merített, tehát a hall gatóság zömét legjobban érdeklő dolgokat. Dr. Sebesiyén Jenő magyar nyel ven e evenitette fel gyönki diákköri emlékeit és végtelen poétikus módon tárgyalta a kis kézi lámpásokat, melytket azóta se látott. Figyelmez tette az egyház hűtlenségre hajló gyermekeit, hogy mindegyikük egy- egy oszlop, pillér, mely az anyaszent egyház védő és enyhetadó tetőjét tartja, minden egyes támasz kidőlte meggyengiti az épületet, már ferdén áll, már roskad és ha folytatják az i pró oszlopok a teher alól való kibúvást, össze fog dűlni a hatalmas ősi épület és úgy fogunk járni, mint a német szónok fö díjéi. \ Ha van még rés, pedig kell, hogy legyen, melyen hozzá lehet férni a hívek szivéhez, e két szép napon hallottaknak meg kell találniok az utat oda és bizonyára meg is ta lálták. Mint a héjjá csapott le rá a do háDyos ember; nyomban kazakisérte, 1 szivarokat elvitte s olyan örömmel fizette i 35 000 koronát értők, mint aki főnyereményt csinált. Z pedig megelégedetten dőzsölte kezeit s még azon délelőtt elment a bankba s kifizette egészen, ami a törlesztéses kölcsönből még házát terhelte, sőt maradt is a pénzből vagy 12.0 0 0 koronája. Délután felnézett a kaszinóba s újságol vasásba méíyedt. Egyszerre dühösen felszisszenve csapja oda a lapot. — Mi az ? — Kérdik a felriasztott tsgtársak. — Borzasztó! Ilyen pech is csak engem érhet! Most olvasom, hogy a dohányárakat a napokban újabb 100°/o al emelik és én — jó bolond — ma engedtem át valakinek, baráti szívességből, száz darab szép rövidszivart olcsó áron. Igazán szörnyűség! Kerek 3 5.000 koronát lopott ki a dohányjövedék a zsebemből!! Kedves Barátom! Ezt a farsangi esetet azon kérdéssel boc ájtom szives rendelkezésedre, nem tartanád-e idő szerűnek b. lapod hasábjain egy kis nyilvános gyűjtést rendezni e szegény, vesztes, kárvallott felebarátunk megvigasztalása és feisegéiye- zésére ? Kész hived —n Felkérjük azon hátralékos előfizetőinket, akik fe!s?óliiót és postabefhetesi lapot kaptak kiadóhivatalunktól, hogy hátralékaikat a legsürgősebben bt fizetni szíveskedjenek, mert követelésein .két lapunk fentartnatása órd.keöen valorizálva peresíteni leszünk kénytelenek, ha azokat 8 nap alatt meg nem kapnánk. Ezen erélyesebb intézkedést azon körülmény tette szükségessé, hogy előfizetőink igen tekintélyes szama felkéréseinkre nem reflektálva, jelentős hátralékban maradt és igy pénzünk időközi elértekte erjedésével lapunknak igen jelentős kart okozott. Mi úgyszólván ingyen végezzük a lap szerkesztését és anyagi ügyeinek .irányítását, ezzel szemben azt kérjük tisztelt előfizetőinktől, hogy ők az előfizetési dijak pontos lefizetésével támogassak lapunkat kitűzött céljának m egvaiósitásara irányuló nehéz küzdelmében. Az előfizetési díj 1923 egész évre 8100 kor. volt, 1924 első félévére pedig (8200 [első negyed] -f- 10 000 kor) 18 200 kor., postaköltséggel együtt 18 800 kor. Aki junius vegéig járó előfizetősét ezen összeg beküldésével most kiegyenlíti, az az időközi emelések terhének viselésétől men- i tesittetik. IMAUTHER GYULA fogmflferine SZEKSZÁll0» SzeRszárfl-siAlfó mellett- Telefon; 1071
