Tolnamegyei Ujság, 1924 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1924-02-23 / 8. szám

Ara 1000 korona. VI. évfolyam. Szekszárdi 1924 február 23 8. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 1000 korona. Előfizetési dij egy évnegyedre 10000 korona. Elfiflzetnl csak egy negyedévre lebet, t^ólagos fizetés esetére a kiadó­hivatal fentartja magárak a jogot, bogy a fizetés napján érvényes előfi­zetési árakat számíthassa fel. Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 6000 korona. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon milliméter soronként 601 korona. KózgyQlésI részvénytársasági stb. hirdetések 1200 korona. Állást keresőknek 50 száza­lék engedmény. A hírrovatban elbelyezett reklámhír, eljegyzési hír, csa­ládi hír, valamint a nyllttér soronként 5000 koronába keríti. , Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni őrök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen. Jegyzetek. A nemzetgyűlésben rád zsivaj, psdverés, piszkolódás, müharag, kor mányi baktató törekvés. Künn az élet­ben ruhátlan gyermekek, sápadt arca éhezd szülők. A hiszékeny emberek, ha igy messziről nézik a nemzet­gyűlési nagy zenebonát, azt hiszik, hogy Rakovszky Istvántól le Rothen- stein Mórig, mind az ő érdekükben kiabálnak, lázas hevülettel az ő ér­dekükben dolgoznak, keresik a ki­bontakozást, a korona stabilizációját, a drágasági hullám megtörését. Pe­dig ebből a nagy hangzavarból csak durva sértések jutnak el fülelőkhöz, de arról nem hallunk, hogy mit is kellene tenni. Igaza volt a miniszterelnöknek, az ellenzék legnagyobb része politikai tőkét akar kovácsolni magának a korona romlása következtében be­állott pánikból és nyomorból. Ahe­lyett, hogy minden párt, minden egyes képviselő tudását, munkáját szentelné az ország gazdasági össze­roppanásának megakadályozására, ádáz gyűlölettel kívánta a pénzügy­miniszter fejét éz vérszemet kapván : az egész kormányét. De Bethlen állja a harcot. Sápad­tan áll a legnagyobb viharban ott, a hova őt az ország érdeke állította és nem ereszti el a kormányrndat, mint a hajó beosületes kormányosa. Ki tndja, nem 1918. év őszének pocsolyájába futna e az ország hajója 1 Fanatikus hit, a kötelesség hűsé­ges teljesítésének nyugalma tükröző­dik le a miniszterelnök sápadt arcá­ról. Tisztelettel kell, hogy tekintsen feléje mindenki, aki előtt az ország érdekei még Bzentek. « Hangok hallatszottak a nemzet­gyűlésen, hogy a pénzügyminiszter miért a bankvezérekkel tárgyalt a kibontakozás módjairól. Ezek a han­gok bizonyos áraiéi annak a szel­lemi felkészültség hiányának, amely bizony igen sokszor kiütődik a mai nemzetgyűlés tagjaiból, amikor nem­csak a hangot hallja, de a tartalmat is keresi az ember a sok beszédben. Bármilyen szép cikkel parentálja is dr. Ulain Ferenc szegény Kállayt a Szózatban, azért, amikor az ország pénzügyi kibontakozásáról van szó, sem hozzá, sem Farkas Istvánhoz, még Szilágyi Lajos képviselőhöz sem fordulhatott tanácsért a pénzügymi­niszter, hanem azokhoz a férfiakhoz, akiknek évtizedeken át kipróbált pénzügyi tudásuk, a külföldön ne­vük, összeköttetésük van és akik külföldi kapcsolatukkal már sokszor kireparálták azt a hibát, amit egyes nemzetgyűlési képviselők tudatosan, vagy öntudatlanul felszólalásukkal és | meggondolatlan cselekedetükkel el- | rontottak. Szeretnek igen sokan ezekben a mostani kritikus órákban bankellenes hangulatot vinni a tárgyalásokba. Mi nem védjük a bankokat, amelyek, lehet az ő tőkeerejüket sokszor nem altruista módon és okból mozdítják meg, de ne hagyja magát a kormány az ország gazdasági összeroppanásá­nak megakadályozására irányuló küz­delemnél hangulatoktól vezettetni. A A pénzügyminiszter február 19 én a nemzetgyűlés elé törvényjavaslatot tcijesztett, amelyben felhatalmazást kér a korona értékcsökkenésének meg gátlására, egyes intézkedéseknek ren deleti utón való életbeléptetésére. A törvényjavaslat szerint faihatalmazta tik a m. kir. minisztérium arra, hogy a magyar korona értékének védelmére rendeleti utón intézkedhessék aziránt, hogy: a) a m. kir. állami Jegyintézet alap szabályszerű (1921: XIV. t.-c. 20 §.) ügyleteit általában, vagy azok meg határozott részét takarék koronában, mint számolási értékben is köthesse s különösen, hogy a m. kir. állami Jegyintézet takarékkoronáról szóló váltókat leszámítolhasson s pénzeket takarékkoronáról szóló folyószámlára (zsiróüzletre) átvegyen; b) a m. kir. állami Jegyintézet a takarékkoronáról szóló hitelművele­tekre a koronáról szóló hitelművele­tektől eltérő kamatlábat és fizetési feltételeket állapíthasson meg. Felhatalmaztatik továbbá a m kir. minisztérium, hogy rendelettel intéz­kedhessék arra nézve, hogy fizetési kötelezettséget takarékkoronában mint számolási értékben (1875 : XXXVII. t.-c. 326. §. és 1876:XXVII. t.-c. 37: §.) is meg lehessen á'lapitam és telekkönyvileg bejegyezni. A takarék korona az a számolási érték, amelynek az 1921: XIV. t. c. 2. § a alapján kibocsátott koronára szóló államjegyekhez való mindenkori értékviszonyát a m. kir. pénzügy- miniszter rószéről rendeletben meg­határozott elvek szerint a m. kir. állami Jegyintézet képviselőjének ve zetése alatt működő, a m. kir. kor­mánytól független bizottság állapítja meg. Oly gyakori ez a felhívás, hogy azt hisszük, sokan már el sem olvas­sák e sorokat, azért mégis megírjak, mert nem halt ki belőlünk az opti mizmus hite. Ez vezeti hétről-hétre tollánkat, ez tartja fennt lapunkat, ezért és ezzel szolgáljuk mindazt az ügyet, amelyet nemesnek és jónak tartunk. Hogy gáncs, vagy siker e sok küzdelmünknek az eredménye, ezzel már nem törődünk, perceg tol lünk tovább, adjuk {pvább szivünk melegét, agyunk munkáját, mert erre sarkal bennünket a nemesbe, a jóba gazdasági konszolidáció megteremté­séből vegye ki részét az ország ősz szes lakossága és e kérdésnél ne arra nézzenek a képviselők, bogy melyik mego'dás szerez nekik kerti létükben esetleg több szavazatot, ha­nem melyik iránnyal szolgálják a legbecsületesebben a nemzet egyete­mének érdekét. A takarék koronára szóló pénztar­tozásokat — más kikötés hiányában — a megállapított értékviszony figye­lembe vételevei a törvényes fizető eszközt alkotó magyar államjegyek­ben kell teljesíteni. Az átszámításnál a tényleges teljesítés napját megelőző Utolsó hétköznapon megállapított ér­tékviszony az irányadó. Ha a telje­sítés átutalás utján történik, más ki kötés hiányában a tényleges fizetés napban a tényleges fizetés napjának- azt a napot kell tekinteni, amelyen a teljesítés helyén az átutalt összeg a hitelező rendelkezésére jut. Ha a jelen törvény végrehajtása folytán az állam jegy forgalom fedeze­tében (ideértve a giró , valamint más azonnal lejáró tartozásokat is) netalán hiáDy mutatkoznék, az államnak a Jegyintézettel szemben fennálló tar­tozása a hiánynak megfelelő összeggel növekszik. Az állami adósságnak ezt a többletét a Jegyintézet heti kimu tatásaiban és mérlegében külön tétel alatt kell kimutatai. Felhatalmaztatik a m. kir. pénzügy­miniszter, hogy a jövedelemadó és vagyonadó alanyait az 1923. évre kivetett jövedelemadó tízszeresének és a vagyonadó tizenötszörösének meg felelő összeg akarni kölcsönképen való fizetésére rendelettel kötelezhesse és hogy a kö csőn fizetésének módját és a kölcsön feltételeit rendelettel meg állapíthassa. Jóváhagyatok a m. kir. pénzügyminiszternek az az intézke­dése, hogy erre az állami kölcsönre az emiitett jövedelemadó négyszeresét' és a vagyonadó hatszorosát kitevő összegnek e'őlegképen való befizetése iránt intézkedett. Ez a törvény kihirdetése napján lép eletbe és azt a m. kir. pénzügy- miniszter h»jtja végre. és az emberek érző szivébe vetett hitünk, op imizmuaunk. Három évtizeddel ezelőtt alakult a „Róm. kath. ovoda és gyermekmen- helyet fentartó egyesület“, hogy ott a Sédpatak mellett a munkába menő szülők gyermekei részére menhelyet és ovodát létesítsen. Évtizedeken ke­resztül jól, emberségesen valósította meg az egyesület célját a Paulai szent Vincéről elnevazettnő szerzetrend tag­jaival, az önfeláldozó, szerény, nyo­morgó, de eoha nem panaszkodó ked­ves Testvérekkel. A mai gazdasági eltolódás ennek az egyesületnek anyagi erejét is erő­sen megviselte és nincs ma abban a helyzetben, hogy az óvodánál és men- helynél foglalkozó bárom testvér meg­élhetését legminimáliaabban is bizto- sitani tudja és igy az a veszély fe- nyeget, hogy ez a nemesen és ered­ményesen működő ovoda és gyermek- men hely megszűnik. Hogy ez be ne következhessek, emeljük fel kérő szavunkat, intézzük azt mindenkihez, de elsősorban azok­hoz, akik resztvettek ennek a gyer- mekmenhelynek és óvodának gondo­zásában es napi 2 fillérért még ebé­det is kaptak. Sokan vannak jó mód­ban, elég bőségben ezen gondozottak és azok közül, akik mai vagyonuknak alapjait úgy tudták megszerezni, hogy a menhelyre bevivén gyermekeiket, nypgodtan mehettek dolgukra. Azért a sok jóért adjanak valamit vissza a gondos éa figyelmes kedves Testvérek nyomorának enyhítésére. A természetbeni és pénzadományo­kat közvetlenül a kedves Testvérek­hez kérjük az ovodahelyiségébe el­juttatni, vagy a pénzbeli adományo­kat esetleg az ovoda gondnokához, Morvay László vármegyei jegyzőhöz küldeni. A gyümölcsfák monilia betegsége. (Gyümölcspenész) Hazánk gyümölcsöseiben nagy pusz­tításokat okoz egy gombabetegség, melyet a gazdak főként gyümölcs- penész néven ismernek s keletkezé­sére a ködöt okolják. Pedig ennek a betegségnek nem a köd, hanem a monilia gomba az oka. Ez a gomba főleg a félig érett vagy érett gyü­mölcsöt lepi meg, melyek ennek kö­vetkeztében vagy lehullanak a fáról vagy pedig fönnmaradva a fán ott zsugorodnak és kőkeményekké vál­nak. A gomba eleinte a gyümölcsö­kön könnyen felismerhető fehér vágy sárgásfuhér bársonyszerü, gyürüalak- ban elhelyezett gyepet képez. Ellene termelőink jóformán semmit sem tesz­nek s tétlenül nézik gyümölcstermé­sük pusztulását. A gombabetegs^g ekozta károk némely vidéken óriá­siak, mert nemcsak a gyümölcsöt támadja meg a gomba, hanem magát a fát is. Különösen az alma, körte, cseresznye, meggy, szilva és kajszi- barack fák fiatal ágait, virágkocsá- nyait, leveleit lepi el ez a gomba, melyek ennek folytán elhalnak és a beteg, elhalt virágkocsányok, levelek, fiatal gyümölcsök és az ÖBSzeaazott gyümölcsök (múmiák) jellemzően bosszú ideig még gyakran a követ kező tavaszig a fán maradnak s leg­több esetben pár év alatt a fa is el­pusztul. A már leszedett és elrakott gyümölcsben is nagy károkat okoz ez a gombabetegsóg. A gyümölcs - kamaráinkat, gyümölcsöspincéinket S­A korona értékcsökkenésének meggátlása. Mentsük meg a kisgyermekeket!

Next

/
Oldalképek
Tartalom