Tolnamegyei Ujság, 1924 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1924-12-06 / 49. szám
Ara 2000 koroaa. VI. évfolyam. __________________ Szekszárd, 1924 december 6___________________ 49. szám. TOL NANEGYEI ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Sarkesztöség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 2000 korona. Elfifizetési dij egy évnegyedre 20000 korona. — Postaköltség 2000 korona. Szerkeszt«: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illetO közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések Arai: A legkisebb hirdetés d!|a 10000 korona. A hirdetés agy 60 mltltnétar ssélas hasábon minimálár soronként IOOO koroaa. K&sgyllésl részvénytársasági stb. hirdetések IJOOkor. — állást keresőknek SO saéaa* lék engedmény. A hírrovatban elhelyezeti rekUmhtr, eljegyzés) hír. őseié dl hír, valamint a nylHtér soronként S000 koronáha kerül. Vármegyei fisz! közgyűlés. Bizalom a kormány Iránt. \ Tolna vármegye törvényhatósági bizottsága december hó 4-én tartotta rendes őszi közgyűlését, amelyen a virilis és választott bizottsági tagok igen szép számmal jelentek meg. A közgyűlést Jankó ÁgOBton főispán d. e. 10 órakor nyitotta meg, kegyeletesen és meieg elismerés hangján emlékezvén Nagyatádi Szabó István haláláról, Csernoch János bercegprimás 50 éves papi jnbi lenmáról és gróf Apponyi Sándor lengyeli nagybirtokosnak a Nemzeti Muzeum részére adott fejedelmi ajándékáról. A közgyűlés nagy helyesléssel fogadta a főispán megnyitó szavait és elhatározta, hogy Szabó István, Csernoch János és gróf Ap ponyi Sándor kiváló érdemeit jegyzőkönyvében megörökíti. A közgyűlés ezután a főispán javaslatára a póttárgysorozat 1. pontja alatt felvett Frey János Takler és 15 bizottsági tag által aláirt követ kezdj indítványt vette elsőnek tárgyalás alá: „A napi sajtó ntján értesültünk arról a felháborító és a nemzet tekintélyét súlyosan sértő botrányról, a melyet a nemzetgyűlés egyik ellenzéki pártja a folyó évi november hó 28 iki ülésén előidézett. Mélyen elszomorítja hazánk sorsán . aggódó lelkünket ezen ellenzéki pártnak viselkedése, mely a parlament tekintélyét napról-napra jobban alá ásni törekszik és amely egyúttal nyilván arra irányul, bogy a nemzetgyűlés házszabályainak rég óhajtott módosítására vonatkozó javaslat le- tárgyalását meghiúsítsa. Azért indítványozzuk, hogy mondja ki a törvényhatósági bizottság, hogy rosszalja és elitéli az ellenzék e részének magatartását, mely a nagy nemzeti érdekeket figyelmen kívül hagyva, épen moBt akar politikai zavarokat támasztani, amikor a nemzet józan és hazafias többsége a szomorú helyzetünkből való kibontakozás helyes útját megtalálva, a törvényhozó testület munkaképességének helyreállításával kívánja elhárítani azon akadályokat,. amelyek ez ország újjáépítésének gyors haladását gátolják. Fejezze ki a vármegye közönsége bizalmát gróf Bethlen István miniszterelnök ur személye és politikája iránt, kérje fel őt, hogy hazafias bölcsességével és ismert eré- lyével, a törvényes és alkotmányos keretek között kövessen el minden lehetőt, hogy az ilyen nemzetbontó botrányok a törvényhozó testületben elő ne fordulhassanak és hogy a parlament munkaképessége a házszabályok helyes módosítása által mielőbb biztosíttassák.“ A törvényhatósági bizottság az indítványt egyhangú nagy lelkesedéssel elfogadta és erről gróf Bethlen István miniszterelnököt, táviratilag értesítette. Ugyancsak egyhangúlag kimondották Dőry Frigyes megyebizottsági tag írásban benyújtott inditványára, hogy a kis- és nagyközségek háztar tába. pénzügyi egyenBnlyánaak helyreállítása tárgyában kiadott 177.300— 1924. száma belügyminiszteri rendelet módosítása tárgyában a belügyminiszterhez felírnak. Az alispáni időszaki jelentést tudomásul vették és ennek kapcsán kimondották, hogy az üresedésbe került és kerülő jegyzői állások betöltése érdekében, vala mint a községi pétadók mérvének (50°/«-tól l20°/s-ig) felemelése tárgyában a belügyminiszterhez felírnak. A számon kérő szék jelentésével kapcsolatosan a főispán a legnagyobb elismeréssel emlékezett meg a tisztviselők buzgó tevékenységéről, ' amihez a közgyűlés örömmel járult hozzá. A közigazgatási bizottság tagjaiul egyhangúlag az 1925/1926. évekre megválasztatlak : dr. Pesthy Pál igazságügyim- niszter# dr. Kardosa Kálmán nyug. közigazgatási bíró, Kátay Endre ref. esperes és Virág Ferenc apát-plébános, kormányfőtanácsosok és dr. Kovács Sebestyén Endre földbirtokos. Az igazoló választmányba a főispán kinevezte Schneider Gábort, dr. Horvát Jenőt, dr. Fehér Lőrincet és Frey JánoB Taklert, a törvényhatóság pedig megválasztotta Virág Ferencet, Szegby Sándort, Bajó Pált, dr. Zsigmond Ferencet és Neiner Józsefet. Id. Bernrieder József lemondása folytán megüresedett állandó választmányi tagságba iíj. Bernriéder József, a vármegyei tisztviselők nyugdíjalapjára felügyelő bizottságba Szeghy Sándor választattak be. Az esküdt- bíróságokról szóló törvény értelmében működni hivatott bizottságba br. Fiáth Tibor, Selez József, Schneider János, dr. Zsigmond Ferenc, Frei János Takler, Török Pál Majsai, Bajó Pál, dr. Vágner Andor, dr. Fehér Lőrinc, Gödé Lajos, br. Schell József és Faragó József választattak meg, a tiszti főügyész helyettesévé dr. Zsigmond Ferenc jelöltetett ki. A közgyűlés elhatározta, hogy a gyámpénztár és az egyéb megyei alapok pénzeiből 10 százalékot a Szekszárdi Népbank Szövetkezetnél, 45— 45 százalékot pedig a Szekszárdi Takarék és a Tolnamegyei Takarék és Hitelbanknál helyez el. — József főhercegnek fia esküvője alkalmával külfiött üdvözlő feliratra őrkezeit köszönő iratát bódolatteljesen tudomásul vették. A miniszteri rendeleteket tudomásul vették, a közúti költségvetést elfogadták. A pénzügyi szakosztálynak azon javaslatát, hogy a Szek- szárdon felállítandó Magyar Nemzeti Bank fiókja céljaira szolgáló épület felépítési, költségeire 50.000 aranykorona kölcsönt ‘nynjt, egyhangúlag nagy éljenzéssel elfogadták. Ugyancsak a pénzügyi szakosztály véleménye alapján a vármegyei tisztviselők és alkalmazottak jutalmazására 115 milliót szavaztak meg. A törvényhatóság a tisztviselőkkel szemben tanúsított ezen figyelemért dr. Éri Márton alispán mondott a tiszt viselők nevében köszönetét. Ezután körlevelek és alispáni előterjesztések felett határozott még a közgyűlés, amely 12 órakor ért véget. A jegyzőkönyv hitelesítésére Schneider Gábor és dr. örffy Gyula jelöltettek ki. A nemzetgyűlés házszabályainak módosítása. Dr. Arffy Imre Javaslata. Abból a gazdasági és politikai zuhanásból, amelyben gróf Bethlen kormánya az országot találta, hallatlan erőfeszítéssel sikerült az országnak, különösen a gazdasági és pénzügyi életét a konszolidáció útjára terelni. Egy beteg nemzet gyógyításánál elengedhetetlen feltétel az, hogy a gyógyítást végző kormányt mindazok a rétegek teljes bizalommal támogassák, amelyeket erre belátásuk és annak mélységes átérzése kötelez, hogy az egyénnek érdekét, vágyát, sőt boldogulását is alá kell rendelni a nagy közérdeknek olyan válságos pillanatban, amikor az államnak létéért és azon keresztül összes polgárainak földi boldogságáért folyik a küzdelem. Sajnos, jelentős számban vannak a magyar politikai életben olyanok, akik erre a magaslatra felemelkedni nem tudnak, demagógiát Űznek, mikor demokráciát emlegetnek és politikára alkalmatlan rétegeknél az Ö88zegyülemlett keserűségeket rob- bantgatják és gyújtogatnak, amikor állításaik szerint a dolgozó nép érdekeiért küzdenek. A kormány tán- torithatatlanul halad előre a helyesnek megismert utón és elhatározása szilárdságát legjobban illusztrálja a a múlt pénteki parlamenti botrányokkal és azoknak esetleges következményeivel szemben tanúsított magatartása. Az egyik szociáldemokrata képviselő példátlan snlyoB rágalommal illette a miniszterelnököt, amire az elnök többszöri rendreutasítás után a szót tőle megvonta. A képviselő nem engedelmeskedett az elnök rendelkezésének, társai szolidaritást vállaltak vele, korcsmái jelenetek, orditozások és a neveletlenség határain messze túlmenő magatartásuk révén fizikai lag megakadályozták a parlamenti tanácskozást. Az elnök felhasználva a rendelkezésére álló összes házsza báiyzati eszközöket, kénytelen volt a renitens képviselőket a parlamenti őrség utján a törvényhozás házából eltávolítani. Ez a jelenség: a szociáldemokrata képviselők magatartása, a parlament munkájának erőszakos megzavarása, kétségen kívül parlamenti forradalmi cselekmény és legjobban illusztrálja a kormány elhatározásának indokoltsá- j gát, hogy a parlament tanácskozásán ! nak rendjét a házszabályok revízió- I jávai feltétlen biztosítani kell. — Ismeretes, hogy a nemzetgyűlés dr. örffy Imre képviselőnk javaslatára határozta el a házszabályok módosítását. Ebben az ügyben a nemzet gyttlée már ki is mondta a sürgősséget és tárgyalás alá vette a nagy horderejű javaslatot, amelynek előadója dr. örffy Imre az alábbi gondolatmenetü beszédben indokolta meg a házszabálymódositás szükségességét: A nemzetgyűlés előadóinak a házszabályok szerint külöaböző jogai vannak, amelyek a többi képviselőket nem illetik meg. A jogok azonban kötelességet is jelentenek. Kötelességei legfontosabbika az, hogy az előadó a tárgyilagosság terén maradjon. Kerülnie kell minden momentu mot, amely alkalmas a szenvedélyek fel korbácsolására. Kijelenti, hogy minden tekintetben a tárgyilagosság te rén marad. Ezután rátér a javaslat ismertetésére ób megállapítja, hogy nehéz helyzetben van. A házszabályrevizió kérdése olyan hatalmas komplexum, amilyen csak nagy törvényjavaslatoknál szokott előfordulni. Megállapítja, hogy minden jogállamban csnpán egyetlen testület van, amely tanácskozási szabályait önmaga állapítja meg és ez az ország törvényhozó testületé. Épen ezért minden törvényhozási testületben ki kell fejlődni egy önirányitó, ön megkötő tevékenységnek. Kétségtelen, hogy ez a tevékenység kétélű dolog. E tekintetben óriási anyagot hordtak össze a jogászok. Különösen sok szó esik a kérdésről a magyar parlamentben, amelynek XX. századbeli története azt matatja, hogy ez a kérdés folytonosan előtör. Hivatkozik arra, hogy 1920 február 18 án Rakovszky István elnök egy javaslatot tett, amelyben azt mondotta, hogy a nemzetgyűlés fogadja el ideiglenesen az 1908. évi házszabályokat. Indokolásában az akkori házelnök két szempontot nevezett meg. Első szempont a szólásszabadság volt, második a tanácskozási rend zavartalanságának szempontja. Megfeledkezett azonban az akkori házelnök a harmadik legfontosabb szempontról, vagyis arról, bogy a nemzetgyűlés házszabályainak biztosítani kell a nemzetgyűlés munkaképességét. Aki a házszabályok összehasonlító
