Tolnamegyei Ujság, 1924 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1924-11-01 / 44. szám
1924 november 1. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 5 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 SZABÓ JÁNOS Telefon: 120 mérnöki irodája ▼ Szekszárdon. Vasúti fasor 6 V ILLAMOS és IPARTELEPEK műszaki ellenérzése Rentábilitási számítások. Villamos (telefon-, vízvezeték-, központi fűtés-, fürdő-egészségügyi, vizlecsapoló- és öntözőberendezések. Épületek, beton és vasbeton-szerkezetek, utak és hidak tervezése és építése. Építési anyagok, szén, gáz és kenőolajok, villamos csillárok és árammérők, rádiő-telefonok szállítása. 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 nevek sűrűbben ragyognának ptt, ! mint a ma ott ragyogó szelid fényű csil'agok, mert ezeresztendős nemzeti létünk, a honfoglalástól kezdve a mai napig, egy hosszú szakadatlan Udco latát képezi a magyar hazafiak hősi önfeláldozásának. Hivatásos katonák, a legmagasabb ranguaktó! a legalacsonyabb közvitézig, nagy, neves politikusoktól a legegyszerűbb, névtelen földmivelő parasztig, ha ütött a kötelesség órája, becsülettel állottak ki a tettek mezejére és az életüket is föláldozták a hazáért. Széles Nagymagyarországnak minden göröngyét köny és vér áztatta, mert hazánk felett, ha vészes viharfellegek gyülekeztek, a béke napsugaras derűjét ha felváltotta a háború gyilkos sötétsége, a nádfödeles kunyhókban ép úgy kigyulladtak a honszeretet apró mécsesei, mint a főúri paloták lobogó fáklyái és ment, min denik ment előre. És hullott a köny és folyt a vér. És minél sűrűbben omlott a honfiköny, minél bővebben ömlött a hősi vér, a magyar nemzet homlokán annál fényesebben ragyogott dicsőségének fenséges glóriája. Vészben, viharban mindig nagy volt a magyar s nevének már puszta említése, tiszteletet parancsolt még az ellenségnek is. De minden harci vitézség, minden hősi önfeláldozás dacára is, a magyar nemzetnek nagyon sokszor voltak szomorú napjai, nagyon sokszor beborult már felettünk az ég s mint most, úgy már sokszor széjjel szak- gatták országunkat s nem egyszer konditották meg e lenségeink felettünk a lélekharangot. De hiába 1 Mint a múltban, úgy most is hiába tar tanak felettünk győzelmük mámorá tói megittasulva, lármás halotti tort, mi nem vagyunk halottak és nem is fogunk meghalni, mert egy nemzet csak akkor hal meg, ha maga hajtja a fejét a halottas ágyra. Mi pedig élni akarunk ! Nemzeti életösztönünk ma sem kisebb, mint volt ezer évvel ezelőtt honalapitó őseinké ott Pusztaszeren, tehát élni is fogunk. Igaz, hogy most becsapva, kirabolva, trianoni bilincsekbe verve nem tehetünk egyebet, mint figyelünk és várunk. Figyeljük a felhők járását, a tőlünk elszakított magyar testvéreink titkos sóhajtását s várjuk a hajnal pirkadását, mert napunknak újra fel ke 11 jönnie. Hisz itt az eke magyar hősök porát túrja, a mezők virágait magyar hősök kiontott vére táplálja. Ezért a honért nagy hazafiak örök hontalanságra lettek kárhoztatva; lángelmék borultak halálos homályba; anyai és hitvesi szivek szakadlak meg és patakként folyt az árvák könnye. Ezer esztendőn keresztül megadtunk minden áldozatot, amit egy nemzet hazájáért megadhatott b erős a hitem, hogy az igazságos Isten ezt méltányolni is fogja. És ti elesett hősök, kik annak idején a magyar király hivó szavára itt hagytatok mindent, ami nektek szép és kedves volt, kik a haza oltárán áldoztátok föl legnagyobb kincseteket, élteteket s kiktől a kegyetlen sors részben még azt is megtagadta, hogy hazai földben alhatnátok utolsó és örök álmotokat, mert csontjaitok ott porladoznak a rokilnói mocsarak süppedék es ÍDgoványai, — a Doberdó égfcenyuló sziklái s az orosz hómezők fagyos göröngyei között — nyugodjatok békében. A ti emléketeknél, ennél a néma szobornál, ma lerójuk irántatok a kegyelet adóját s egyszersmint fogadást teszünk, hogy nem feledünk I Nem feledjük el, hogy ez az ország, Kárpátoktól le az Adriáig, Erdély keleti bérceitől a legszélső nyugoti határig a mienk. Nem feledjük el, hogy akik itt uj gazdáknak tartják magukat, szenteégtelen kezekkel egymásután semmisítik meg a nekünk szent .emlékeket, hogy ne legyen miből táplálkozni a tőlünk elszakított magyar testvéreknek. Nem feledünk 1 Bele fogjuk nevelni a fiainkba, az unokáinkba, hogy e földön kívül számunkra nincsen hely s hogy elveszít hetnek mindent, mindent, de ha a hazát visszaszerzik és megtartják, akkor gazdagok maradnak, de övék lehet a fél világ aranya, ha a hazát elveszítik, mégis földönfutó koldusokká lesznek. Ide fogunk jönni e szoborhoz, ha kétség férkőzik szivünkhöz, ha csüg- gedés fogja el lelkünk, hogy a Ti hazát mindhalálig szerető szivetek hamvvedréből lelkesedést és kitartást merítsünk a további küzdelemhez. Most pedig imádkozzunk ; kérjük a magyarok Istenét, fakasszon millió és millió uj életet a hősök kihullott véréből és emlékezetük tegyen eggyé bennünket, hogy újra nagy és hatalmas legyen nemzetünk. Taksonyi János hatásos beszéde után Hoff Aurél főgimn. VIII. oszt. tanuló szavalta sok érzéssel Bodnár István itt következő ünnepi ódáját: A JÖVŐ HŐSEIHEZ. Az örökélet szárnya csattog itt, Nem érzitek: hősöknek lelte száll? Doberdó pokla megnyitja kapuit S kaverna-siron felpattog a zár. Megindul a sok csonka, béna láb, Bősz Piavenak bátran nekivág, S Rokitno sarát, e csúf polipot, Lehántja, rázza a vig bakanép S csattogó sarkkal mind glédába lép: Menjünk, hiszen — szülőföldünk hivott! S jönnek . .. Van verseny : «Pajtásom bo- Könnyét elsírta értem jó anyám !» [csáss: «Engem asszony vár...S pusztul mára ház S legkisebb fiam nem is csókolám!» «Óh, az én mátkám csak az — elhagyott: Tíz éve várjuk az áldó papot: Hogy földre hozza nekünk az — eget..» — «Ti, önző lelkek, — szól most egy fiú: Ki — engem várna, megölte a bú, De szép tornyunk mégis hiv, integet...» S jönnek... Itt vannak... Egy kis — regi- De jaj, tudják már, értik, mi van itt: [ment, Gyász, bús sötétség, szép napunk lement, S hallják sírni egy nemzet láncait. A tiszta égből száll tán permeteg? Vagy az ő könnyük, mi itt most pereg ? — Kínjuk saskörme szivgyökérig ás .. . Lelkünk megreszket, mint levél a fán, Bús, néma vádjuk átsir a hazán, Az ő — megjöttük: Tetemre hívási Igen, mert — «hívnak»... S kérdez minde[nik: «Hol van, óh merre, régi szép hazám?» Szemeinkből bűnbánó könny esik, Elrévedezve nézünk tétován ... A bibliát rég nem rólunk irák: Fiuk voltak: tékozlók, nem — apák! «ítélettől» hát méltán reszketünk ... — Övék: dicsőség s gyalázat — miénk, Óh, jaj, mert — mindent — elfecsérelénk, Hősi vérhullás, mit szerzett nekünk! A mi bűnünk csak e sivár való! — Mert: mért haltak? Nem joggal kérdhe- Mi általunk lett: minden eladó: [tik? Becsület. .. haza ... Mit felelsz nekik ? Mi nem akartunk látni — katonát 1 S ország kapuján vájjon rést ki vág? Nekünk nem kellett a szent <egy igaz» — De kellett a szenny, fertő, rothadás, Csúf halál, melyből nincs — feltámadás! S puszta, rongy éltünk keserű vigasz 1 Óh, jobb tinéktek, Hősök, sírba lenn: Nem kell — pirulni, úgy, miként nekünk. Örök cser s babér a fejeteken 1 S mardosó önvád kél, fekszik velünk. A mi tisztünk: bűnbánat, hallgatás, A csendes sírás, fojtott zokogás. Meg csak ez tisztit, vétket ez, mi — old S bűnünk terhén is tán könnyít, emel ? 1 — De bármi történt, nekünk — hinni kell, Hinni, hogy megjön, ami — nincs, de — [volt! És én — hiszek. De nem magunkba'. Nem 1 Gyávák szivében nincsen tetterő. De Múzsa hajlék áll szemközt velem. Ott alszik, szundit a várt szebb jövő. Az akarat, tett szíve benne ver. Óh, de ha — alszik, ki ébreszti fel? S cselekvésre lelket belé ki ad? — Szavam, mért nem mennydörgés ereje? Hogy felráználak ifjúság vele I Hisz tőletek függ: lesz-e — virradat? S lesz 1 Ugy-e lesz ? Óh, mert hát lenn kiéli, Természetben nincs örök éjszaka, Dobog, hévül a fiatal kebel, Sok szép és jó születhet általa. Lelkében tűz, láng, nemes hevülés Övé a szárny, magasba repülés. Ha — tesz, Ó benne az Isten — akar... Ezért hiszem, hogy lesz még virradat. Eloszlik az éj, mely reánk szakadt... — Ide hát fiuk, aki csak magyar! Ha példa kell ? — Az «őrszem» már kiállt: Egy ércvitéz haldokló hőst emel, Anyátokat, a nagybeteg hazát, Tinéktek is igy — karra venni kell 1 Ápolni, óvni, virrasztni vele, Lassan, mig megjön régi ereje . .. — így tán «feloldást» szereztek nekünk ? S nem kell itt sok szó, hangos mellverés, A hadonászó — ököl is kevés. Fiuk — akarat... Egy szó: esküszünk S poklok ördöge se bir majd velünk! A szobor megkoszorúzása következett az ünnepi óda után. Lúd vig Viktor ezredes tette le elsőnek Horthy Miklós őfőméltósága Magyar- ország kormányzójának virágcsokrát a szobor talapzatára, majd József főherceg bajtársi szeretettől áthatott megkapó szavak kíséretében helyezto le a szekszárdi hősi halottak iránt érzett kegyeletének babérkoszorú ját, utána az egyházi és világi hatóságok, hivata'ok, egyesületek és iskolák megbízottai, illetve ve zetői járultak koszorúikkal a szobor talapzatához. Tolna vármegye közónsége nevében dr. Éri Márton, a róm. kath. hitközség nevében Virág Ferenc, a ref. hitközség és intézményei nevében Tóth Lajos, az izraelita hitközség nevében dr. Gulyás József, a királyi törvényszék, járásbíróság és ügyészség nevében dr. Kelemen Imre, a m. kir. állam- rendőrség nevében dr. Kiss Árpád, a m. kir. pénzügyigazgatóság nevében Jakab László, a m. kir. postahivatal nevében Horváth Antal, a m. kir. közalap, erdőgondnokság nevében KUu-berger Károly, a selyem- tenyésztési felügyelőség nevében Flett- ner Henrik, a hadiárvák nevében Csankó Klári hadiárva, Tolna vár* megye vitézi széke nevében vitéz Tihanyi Szilárd, a szekszárdi állami reálgimnázium és volt tnaitványai nevében dr. Reach Aurél, a polgári fiúiskola nevében Sárossy Károly, a polgári leányiskola nevében Theissen János, a rém. kath. óvoda egyesület nevében egy kis óvodás fiú, a Tolna vármegyei Gasd. Egy. nevében báró Fiátb Tibor, a sseksaárdi Kisgazdák .Egyesülete nevében Főglein József, a Budai Dalárda nevében Dunay Jenó egyetemi tanácsos, az Egyesült Szekszárd-Tolnamegyei Nőegylet nevében Jankó Ágostonné, a Szociális Misszió Társulat nevében dr. Reech Aurélné, a Mansz. szekszárdi csoportja nevében Fejős lm- réné, a „Turul“ Sport Egyesület nevében Szévald Oszkár, a „Törekvés“ Sport Egyesület nevében dr. Miklós Sándor, a Futura Rt. képviseletében Iszer Henrik, az Ifjúsági Közművelődési Egy. nevében Sohilling János, az Izraelita Nőegylet nevében dr. Rubinstein Mátyásné, a Katb. Legény- egylet nevében Nikitis Antal, a szekszárdi önkéntes Tűzoltó Egyesület nevében Vendl István, a szekszárdi Általános Ipartestület nevében dr. Zsigmond Ferenc, a szekszárdi Úri Kaszinó nevében Mirth László, a Polgári Olvasókör nevében Horváth Ignác, a Kereskedelmi Kaszinó nevében Müller Albert, az Újvárosi Róm. Katb. Társaskör nevében Orbán Mihály Heiman helyezték le koszorúikat, végül Vendl István polgármester a város közönsége koszorúját helyezte el és a szobrot a következő lendületes beszéddel vette át: Vendl István polgármester beszéde. Kedves Magyar Testvéreim 1 Áll a szobor már, tövét a testvéri szeretet mélyéből jövő könnyekkel öntözött megemlékezés virágai borítják. Itt van mindazoknak a kegye- letes érzése, szeretető, akiket az e szoborhoz való juss bármilyen tekintetben megillet. Magyarország szive dobog ebben az ércszoborban, a magyar testvéri Bzeretet megingathatatlan oszlopai támasztják azt alá. Az a láthatatlan szív dobog, amelynek lüktetésénél az ütemet a mi, valameny- nyiönk vére irányítja, az a hazafiul szeretet támasztja e szobrot alá, a mely a magyar nemzet történelmén oly fényesen, oly ragyogó példaként vonul végig e szoborig és ezzel együtt világit bele a mi sorsunkkal halhatatlanul a nemzetek templomába. Hőbí szobor leleplezése első esemény e város történelmében, örökre felejthetetlen az idő, amikor mi itt együtt állunk. Még egy háborúban sem áldozta fel e város 414 polgárát, végre egy találkozás, amikor elül a keblekben a magyar átok,; végre egy megértő egymásra boruláeK társadalmi osztály- és valláskülönbség ^ nélkül. Egy határkő ez a szobor a városid a magyar nemzet történelmében. Emlékeztet régi nagyságra, hatalomra, hírnévre, dicsőségre, de egyúttal gyászra is, a visszavonás átka által előidézett szomorú pusztulásra, az enDek nyomában támadt jelen kor összes sanyaruságaira, a megcsonkított Hazára. Ezek mellett a történelemé, a múlté kellene lenni tehát ennek a szobornak, ha nem vo’na egyszersmind egy hatalmas, a magyar lelkeket megvilágító eszlop is. Megmutatja ez a szobor azt, hogy miként lehet a régi dicsőséget visszaszerezni, mily módon tudunk a nagy idők halhatatlan fiaihoz méltókká lenni, hogy a visszavonás átkának szörnyű, nemzetrómboló szennyét, HAUTNER GYULA fogmüterme SZÉKSZÁRSzckszárd-szalló mellett. Telelőn: 107
