Tolnamegyei Ujság, 1924 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1924-11-01 / 44. szám
2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1924 november 1. Áll a szobor. A kegyelet és a művész ihlete teremtette meg. A hála és a szeretet virághalma borult reá. Oldalán a hazaszeretet vértanúi orakoznak szépen sorba, mintha most mennének dalolva, virágosán a vérözönbe. És előtte ott áll József nádor unokája. Nemrég lövészárkok rettenthetetlen hőse, a legmagyarabb hadvezér, a legmegértőbb bajtárs, ajka nem parancsot oszt most, hangja nem rces, fátyolos szemmel és kegyeletes hangon emlékezik a múltra, de visszanyeri ércét a hangja, mikor a jövő reményét hirdeti. Áll a szobor és az ünnepélyes nagy pillanatban összedobban alatta a Fenséges ur és a hitvest, az apát, a gyermeket :ratók tömegének szive. Könny a szemekben, megtisztult érzés a szivekben és a csüggedő lelkekben a reménység hatalmas, tüzes áradata. Némán áll a szobor és e hallgatásban mégis annyi hatalom, annyi erő és oly végtelen nagy bizakodás van. Halotti emlékek szántuk és az élet hirdetője, a szivek összekapcsolója, jövő reménységek íakasztója lett. Állj te megkapóan szép szobor! Sugározzon le rólad minden időben a magyar erények dicsősége, a magyar nagyságban aló reménységnek fenséges hite. Ma egy királyi vért lüktető nemes szív érezett alattad össze az emlékezés kegyeletében ezrek szivével. Előtted egy dicső- §ges hadvezér és egy város népe siratta az elvesztett magyar nagyságot, a szétdarabolt ezeréves Magyarországot. Legyen érced az idők viharával dacoló, az eszme, amelyet hirdetsz, hatalmas és örökkön izzó, hogy örömtől kipirult arccal, álaadó dalt zenghessenek még alattad egy felszabadult, újra nagy, hatalmas magyar nemzetnek fiai és előtted nem a fájdalom, lem a gyász, hanem a feltámadás hozsannájában dobbanjon össze a királyi vér hajtotta szív, a nemzet szivével. .nJlj te néma szobor 1 Az örök igazság Istenében bizakodó hittel várjuk ezt a csodás, nagy ünnepet. S. * * * I Szombaton délben érkezett a Budai | alárda Szék szár dr a. A vasutállomá >n a polgármester vezetése alatt a |Mrosi tanács várta a vonatot, amelynek érkezésénél jelen volt dr. Éri |tj ár ton alispán és a szekszárdi k Szilét több vezető egyénisége is. Mikor I budaiak a külön kocsijukból ki jjtíálltak, a Szekszárdi Dalárda Németh (gyula ev. lelkész vezetésével üdvözlő giillal fogadta őket, mire a vendégek giisonlóan dallal feleltek. Vendl István Hdgármester köszöntötte ezután a'világ Hgelső dalárdájának tagjait, akik a iszöntőre szónokuk utján meleg sza ikban válaszoltak. Éri Böske ügyes Hszéd kíséretében a szekszárdi lányok Hvében megkoszorúzta a hires dalárda Hszlaját. Ezután a menet a Garay- obor elé vonult, ahol Dunay, a I ndai Dalárda alelnöke hódolt a nagy ■ekszárdi költő géniuszának, majd lénekelték a szobor tövében a ma Kgrar hiszekegyet. Az ének után a •ndéglató házigazdák összeismerked- rak a nekik kijelölt és magánházak- |l elszállásolt dalárdistákkal és ki ki ntszkén vitte haza a maga budai mindégét. A kormányzó képviselőjének érkezése. ■ Szombaton este 8 óra 10 perc- H>r érkezett a kormányzó kép* ■selöje: Ludvig Viktor ezredes, a lesi m. kir. 4. honvéd vegyes dan- j|f|r gyalogság parancsnoka. Foga- Iflsára az állomáson megjelentek dr. ffii Márton alispán, Vendl István Ijilgármester, a városi tanács és a IjlpviselőtestUlet számos tagja. A »rmányzó ur képviselője mozsár- lyuk zúgása mellett szállott ki a nlcatból, amikor dr. Éri Márton állmán szeretetteljes szavakkal üdvö- jlte, majd a város négyes fogatán IImegjelent kiBérettel együtt a vár- gjegyeházára hajtatott, ahol az állmán vendége volt. Az estély. IjjSzekszárd apraja-nagyja hetek óta jjjgy izgalommal készült a szobor- mepiezést megelőző estélyre, amely Swan művészi élvezetet ígért, ami- ;'jenben Stekszárdnak 1870 szeptem r 26 óta nem volt része. Ebkor ' rtoitak ugyanis itt jótékony hang Brsenyl Liszt Ferenc és vele együtt I báró Augusz-család művész ven- Bgei: Meniher Zsófia, Mihilovich Hőn, Reményi Ede, gróf Zichy Géza, Kómán István és Servais. A Szék szárd ■álló díszesen renoválj nagyterme pi 8 óra után zsúfolásig megtelt, r > | mert mindenki gyönyörködni akart a világ első dalárdájának művészi énekében. A kormányzó képviselője fél tiz után érkezett meg az estélyre. A nagy számban összegyűltek lelkesen megéljenezték a terembe léptekor. Az estély első számaként a Himnuszt énekelték a budai dalosok, akiket zugó tapssal köszöntött a közönség és csak természetes, bogy nemzeti imádságunk eddig itt el sem képzelt művészi fokú előadása után a tapsorkán alig akart megszűnni. Vendl István polgármester lépett ezután a közönség elé és a következő megnyitóbeszédet mondotta ; Vendl István polgármester megnyitó beszéde. Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim I A múlás örök törvénye által forgatott idő kereke a mai napon ért el ahhoz, hogy megemlékezzünk azokról az eseményekről, amelyek párat lanul állanak úgy a világ, mint nemzetünk történelmében, hogy áldozzunk azok emlékének, akik édes Hazánk, családi tűzhelyünk védelmében hősiesen adták oda életüket. Csak pár hónappal több, mint 10 esztendeje, hogy a béke angyala elszállt a földről és óriási fergeteg vonult végig rajta, amely hadba szólította a világ népeit. Világháború tombolt és ez a tomboló vihar a létfentartás, az édes Haza határainak megvédése, épségben tartása végett magával ragadta a magyar nemzetet is. A jóságos Isten mindenható erejének igazságossága azonban már Ítélt és ez az ítélet ott van, ott fekszik a minden földi hatalom ereje fölé emelkedő végzet asztalán, bogy a magyar nemzet háborút nem kezdett, csak védelmi háborút folytatott. Az ezer esztendős Édesanya megoltalmazása végett ment el lelkesedve tehát a falu, a város népe, hagyta ott az apai házat a fiú, az apával együtt a gyermek a családi tűzhelyet. Még most is élénk emlékünkben van, amint városunkból a felvirágo zott vonatok kirobogtak és vitték lelkesedve a nemzet színe virágát, a hozzátartozók nem bánatos, de a Haza iránti kötelesség és szeretet által hevített nemes szív örömkönnyei közt. Tudta az anya, a hitves, hogy most a legdrágább védelme végett, — amely nélkül nincs boldog élés, — menni, áldozni kell. Tiz esztendeje már javában dúlt a háború, aratott a halál, tehát tud tűk azt is, hogy mi az a háború, hogy sokan és sokau örökre ott- I maradtak, valahol messze, ismeretlen tájon, jeltelen sírokban. És amidőn ezek tudata mellett lelki szemeim előtt megjelenik a háború borzalmas réme, az égő falvak, a menekülő lakosság; amidőn még most is hallom a nehézágyuk gránátjainak félelmetes dörejü robbanását, a recsegve pukkanó srapnellek tü zes golyóinak pattogását, a gépfegyverek kattogását, a sok ezer és ezer puska ropogását, az egymásra rohanók szilaj harci zaját; amidőn még most is előttem van a sok drága magyar vér szerte-széjjel: önkéntelen elém tolul az a fenséges tünemény, az a céltudatos egybeforrasztó erő, amely a nemzetet az egyetakarásban vezérelte. Millió és millió láthatatlan láncszem volt az, amely a magyar lelkeket összekapcsolta, egy óriási kebelben egyformán dobogott minden magyar szive, egyet gondolt az agya: megmenteni, megoltalmazni azt a földet, amelyet ezer esztendőn át annyi honfivér öntözött. A családi tűzhelytől messze, a Kárpátok bércein, a fagyos hóban szuronyt szegezve előre rohanó honvéd gondolata, érzése át kapcsolódott az itthoni csendes téli estéken meleg ruhát kötögető honleányok szivébe, az itthon ember- feletti munkát végző, éjjelt nappallá tevők leikébe. Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim ! A sok száz és százezer virágos sáp- káju honvéd, akik ott maradtak a becsület mezején, akik örökre elvándoroltak Szibériába, ők azok, akik a nagy időket számunkra örökre felejthetetlenné tették. Meghaltak és mégis élnek örökké, mert nincs nap gondolat, megemlékezés nélkül, nincs a hálának olyan foka, amely érdemeiket méltóképen viszonozni tudná, ők, a Hősök igazán halhatatlanokká lettek. Nem feladatom, de nem is akarom feltépni a már talán behegedt sebeket és éppen ezért vigasztaló szót sem akarok e pillanatban mondani, csak a lelkem megértő, szerető szavával annyit kiáltok: ne sirjatok szülők, hitvesek e napon, hanem a büszke öntudat pírja öntse el arco tokát, a Haza oltárán áldozatot hozott nemes sziveteket árassza el az a megnyugtató érzés, hogy a jeltelen sírok alatt pihenők hozzátar ozói iránt a mi hálánk, a megbecsülésünk, a megkülönböztetett tiszteletünk soha el nem múló és bogy a hősök példája az utódokra örökre parancsoló, miszerint óriási nagy az adósságunk, a Hősökkel szemben: soha el nem feledni azt, amit Velük, Velünk tettek. Halhatatlanokká vált Hősök, siri csendben felkereslek tehát Benneteket, a jeltelen sírok fölé száll a sóhajom és a honi földben csendesen pihenők sirhantja fölé borulok. Ebben a misztikus csendben én érzem, én látom, amint megnyílnak Doberdó kavernái, a szerbiai, galíciai, a Kárpátok bércei és sok jeltelen sirhalom ból, a Dnyeszter, a Piave hullámaiból felkél a 414 vitéz és felém tart.. . Itt is vannak, szépen csendben, ide sorakoztak mellém. Itt állanak, kezükben nincsen fegyver már, arcuk a harci hévtől nem haragos, hanem vigasztaló, mert tudják, hogy vérük nem hullott hiába, tekintetük pedig kérő, hogy ne marjuk, hanem szeressük egymást! A polgármester kellemes orgánumával előadott megható beszédét nagy tetszéssel fogadták. A világhíres énekszám. Ezután következett a Budai Dalárdának H. Weitstől szerzett „Óda az erdőhöz“ cimü az az énekszáma, amellyel a legutóbbi nemzetközi versenyen az első dijat megnyerte, tanulságot tevén ezzel a dalkulturában való impozáns fölényünkről. A dalárda éneke természetesen a legnagyobb tetszést váltotta ki a hallgatóságból. Nemzeti létünk tényezőiről dr. Kra- molin Gyula tb. vm. főorvos tartott (lapunk más helyén összevonva közölt) értékes előadást, majd Schuler Alajos operaénekes énekelt egy áriát a „Tos- ca“-bó! és Bartók Béla gyűjtéséből váló több ősmagyart is előadott pom pás tenorján. A hallgatóság alig akart betelni a gyönyörű szólószámokkal és folyton ujráztatta a művészt. Dr. Áldor György, Kenézy Endró- nének diszkrét zongorakisérete mellet t Gounod „Serenade“-ját és Hubay „Csárdajelenet“ ét művészi tökéletességgel hegedülte. A hegedüját^k után aBudai Dalárda Pogatachnigg G. „Dal a dalról“ cimü művét, Szegheő Sándor „Lehullott a • rezgő nyárfa“ és Sztojanovics „Kék nefelejts“ átiratait, valamint Demény Dezső „Szerenádját“ énekelte min denkit lebüvölő hatással. Az utolsó darabot meg is ismételték. A szekszárdi műkedvelők Bodnár István „Feltámadás“ cimü verses, pompás alkalmi egy felvonásos darabját adták elő ezután nagy tetszés mellett. A darabban és az utána kö
