Tolnamegyei Ujság, 1924 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1924-10-18 / 42. szám
Ara 2000 korosa. VI. évfolyam. ___________________Szekszárd, 1924 október 18 *_____________________________42. széni. TO LNAMEGYEI ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 2000 korona. EIfifizetési dij egy évnegyedre 20000 korona. — Postaköltség 2000 korona. Szerkesztfi: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 10000 korona. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mllllmétarsoronként 1030 korona. Közgyűlési, részvénytársasági stb. hirdetések 1200 kor. — Állást keresőknek 50 százé* lék engedmény. A hírrovatban elhelyezett reklámhlr, eljegyzési hír, családi hír, valamint a nyllttér soronként 8000 koronába kerül; Rendet a nemzetgyűlésen! Irta: Dr. Őrffy Imre nemzetgyűlési képviselő. Időszerűvé vált végre a házszabályok megváltoztatásának kérdése. Senki sem mondhatja, hogy Biettünk vele, hiszen valósággal a közvélemény nyomására hoztuk a fófumra e kérdést. Ezért különben még felelnünk is fog kelleni a történelem itélőszéke előtt, mert bizony, bizony sok minden máskép lett volna, ha a kormányon levő pártok a törvényhozás tanácskozási rendjét idejében megreformálta volna. Hogy mennyire egyezik a közvélemény felfogásával a házszabályrevizió gondolata s hogy ennélfogva azzal egyenesen szembe helyezkedni senki sem mer, erre nézve legjellegzetesebb szimptoma az, hogy még a revizió ellenzői sem merik kétségbe vonni a házszabályváltoztatás szükségét, hanem csak annak időpontját szeretnék kitolni, különböző keresett okokból: jobb politikai atmoszféra bevárás, uj választó törvény stb. okából. Tanácsolom ez uraknak, menjenek ki szerteszét az országba s hallgassák meg a még meg nem mételyezett és félre nem vezetett embereket ebben a kérdésben. Ne inenjenek egyedül a lerongyolt lateinerhez, aki csendes dübödtsegében úgyis torkig van már mindennel, ami a jelen nyomorusá gához fűzi s aki nyomorúságának a „mai rendszer** képviselőin túlmenő okait nem keresve, elkeseredetten kritizálja mindazt, ami ebhez a rendszerhez tartozik, tehát a nemzetgyűlést is és hajlandó volna megrend- szahályozására még az akasztófát is igénybe venni. Menjenek máshova is. A barázdák közé, a műhelybe és mindenhova, ahol elfogulatlanul Ítélkező tisztaszemU .magyar nép lakik. Akárbova is menjenek, csak egyet fognak hallani: „Legfőbb ideje már, hogy a nemzetgyűlés is rendet csináljon egyszer a maga házában.u Túlzás hétkül állapíthatjuk meg te hát, hogy az egész magyar nemzeti közvélémény a törvényhozás tanácskozási rendjének újból való szabályozását teljes erkölcsi súlyával követeli immár. Miért fordu lünk hát a sajtó nyilvánosságához e kérdésben, ha meg vagyunk győződve arról, ’hogy annak rendezése a közvéleményben teljesen megérett már ? A válasz egyszerű. A megindult parlamenti csata során máris halljuk a demagóg jelszavakat: „félnek az igazságtól, nem engedik azt nekünk elmondani, Yorkunkra akarják a szót forrasztani stb. — És az Istenadta magyar nép, melynek legfőbb erénye, hogy Szerette félti és védi a gyöngét az erőssel szemben, rövidesen bizonyára martirt fog csinálni a duhajkodó, rakoncát- lankodó parlamenti kisebbségből. Él- homály obűI előtte az, amit eddig tisztán látott, nem gondol többet arra a sok keserűségre, amit a nemzet házából kiáradó rettenetes és haszontalan szóáradat, botrány okozó szemé lyeskedés eddig neki okozott, megvakultán és megvadultan áll megint oda, ahova ügyes szólamok vezetik és észre sem veve felrevezettetését, együtt fogja1 kiabálni a handabandá zókk&l : „A szólásszabadságot pedig ne merje bántani senki!* Mivel egész biztos, hogy így lesz, nekünk, — akiknek a nemzetgytilÓte munkaképességének biztosítása végié ges és megmásít hatatlan elhatározásunk, idejében ki kell állnunk a fórumra El kell mondanunk, hogy mindaz, amit ránk fognak, eszünkben s<ncs. El kell mondanunk, bogy a kritika és véleménynyilvánítás szabadságát teljes egészében továbbra is fenn akarjuk tartani. Hogy a ki sebbséget alkotmányszerü nivatásá rak gyakorlásától egy percig sem akarjuk visszatartani. Csak egyet nem engedünk s ez a beszédek mehy- nyiségbeii korlátlansága, más szóval a végnélküli szószátyárkodás, mely kimondhatatlan károkat okozott eddig is a nemzetnek. Szabállyá kell egyszer már emelnünk azt a tételt, hogy a nemzetgyűlés ideje felett nem rendelkezhetnek egyesek, sőt pártok sem. Az a nemzet közkincse, mellyel való okos gazdálkodásról pártok felett álló ügyrendnek, házszabálynak kell gondoskodnia. De nem engedhetjük meg azt sem, hogy a nemzetgyűlés — jelenleg a legfőbb államhatalmi szerv — riasztó példája legyen a durváskodáknak, az égj más becsületében való gázolásnak, s mindannak, amit egy valamennyire is megszervezett állami bözület polgáránál is büntetéssel sújt... Végig akarjuk vinni az elvet az egész vonalon, hogy az egyén nem helyezkedhet k a köz fölé, bogy a korlátlan egyéni jogok a politika terén is csak katasztrófára vezethetnek. Nem akarjuk, hogy a halálra gyengült magyar nemzetnek a jelenlegi szerencsétlen „nye póz volim“ házszabály adja meg a kegyelemdöfést. S amikor bálát adunk ti Úristennek, hogy emiatt a szégyenletes, elmaradt házszabály miatt mindmáig nagyobb szerencsétlenség nem történt, — móst az utolsó pillanatban — minden magyar ember szivéhez, eBzébez appellátunk: álljanak mellénk, segítsenek nekünk! Ma tisztán látják a kérdést — vigyázzanak, hogy holnap el ne homá- lyosodjék szemük. Ne legyenek gyengék, szentimentálisak. Nem a régi Boldog Magyarország Bées elleni ház- Bzabályharca uju! itt meg, hanem egy egészen más harc! Egy harc, amelyét a politikailag nem gyakorlott Szem nem is lát, de amely nem más, mint az a harc, melyet a polgári I társadalom pipoggán, megfutamodás folytán veszített el — a háború után s amelyet épen ezért még egyszer el pem veszíthetünk. Minden törvényhozásnak, mely nem akarja saját erkölcsi létalapjait megtagadni, jogot kell formálnia ahhoz, hogy akaratát keresztül is vigye, ami viszont csak akkor lehetséges, ha hivatásszerű működését megfelelő tárgyalási renddel biztosítja. Bármily tetszetős álarc mögé bújjon is tebát a kissebbségi terror, az obstrukciós velleitás, kíméletlenül le kell róla rántani a leplet s rá kell mutatni a mögötte tátongó parlamenti anarchiára ób züllöt'ségre, amely okvetlenül beáll, ba lehetetlenné tétetik a nemzeti többség akaratának érvényesülése. Hogy ez mit fog maga után hozni, arról jobb nem is beszélni. Lehet hát ezek után halogatni a rendcsinálást? A szekszárdi Hősök szobrának leleplezése. Szekszárd város hazafias közönsége folyó hó 26-án a világháborúban elesett négyszázhét hősi halottjának dicső emlékét ünnepli. Négy* százhét hősi halottja iránt érzeti soha el nem múló kegyelete fogja e napon a város minden polgárát összehozni a Bétakertben felállított gyönyörű bronzszobor leleplezéséhez, a melynek talapzatára aranybetükkel bevésett nevek minden időben emlékeztetni fogják e város apraját és nagyját, hogy emlékük szivünkből soha el nent múlhat. Szekszárd város vezetősége vállalta magára azt a feladatot, hogy a folyó hó 26 án rendezendő emlékünnep ne csak lokális érdekű legyeD, hanem az ünnepség fényét megjelenésükkel a vármegye közönsége és közéletünk kitűnőségei is emeljék és* annak jelentőségét mindnyájunk számára felejthetetlenné tegyék. Országos jelentőségűvé fogja tenni az emlékszobor leleplezését az a körülmény, hogy Horthy Miklós kormányzó ur őfőméltósága valószínűleg képviseltetni fogja magát és József kir. herceg őfensége lejövetelét bejelentette. A város polgársága előkelő vendégeit lovasbandérinmmal fogadja és szállásukra kiséri. Emelni fogja az ünnepély fényét éB nívóját a stockholmi európai daiosversenyen első dijat nyert Budai Da'árda ötvenegy tagú dalárdájának közreműködése is, amely úgy a Szekszárd Szálló nagytermében tartandó műsoros estélyen, mint az ünnepélyen gyönyörű számokkal vesz részt. Vendl István polgármester a következő szövegű meghivót bocsátotta ki a város polgárságához a szoborleleplezés alkalmából: „Szekszárd rt. város hazafias közönsége f. évi okt. 26 án leplezi le a város sétakertjében a világháborúban elesett szekszárdi hősök emlékszobrát. A szobor talapzatán 407 hősi halottunk márványba vésett neve fogja hirdetni az utókornak örök időkre, hogy e város polgársága a Hazáért nemcsak becsülettel élni és dolgozni, hanem érte hősiesen küzdve meghalni is tudott. Hősi halottáink iránt érzett kiolthatatlau kegyeletünk az emlékmű leleplezését Szekszárd Város Um. epévé avatja. Az emlékünnep sorrendje a következő: Októ j bér hó 26 án, vasárnap reggel 7 óra- I kór, zenés ébresztó. Délelőtt fél 10 | órakor tábori mise a Béla-téreo. A mise alatt a „Budai Dalárda" éneke). A mise után a közönség a szoborhoz vonul, amelynek a leleplezése a következő módon történik: 1. Hiszek egy Istenben ... Énekli a Budai Dalárda. 2. A szobrot az, egyes felekezetek felavatják. 8. Ünnepi beszéd, tartja: dr. őrffy Imre nemzet- gyűlési képviselő. 4. Lányi E.: Talpra magyar ... Énekli a Budai Dalárda. 5. A polgárság nevében b'eszéj Taksonyi János. 6. A jövő hőseihez. Irta: Bodnár István, szavalja: Hoff Aurél gimn. VIII. o. tan. 7. A szobrot a hatóságok és az egyletek megkoszorúzzák. 8. A szobrot Szekszárd város közönség nevében Vendl István polgármester átveszi. 9. Himnusz. Énekli a Budai Dalárda. Polgártársak 1 Drága hősi haiottaink emléke hozzon össze bebnünket ö napoD, vezessen a szoborhoz szivünk igaz vágya, hogy hitet és reményt meríthessünk a hősök erős, önfel» áldozó hitéből. Csüggedő lelkünket emelje fel a hősök Örök hálára kötelezett cselekedete, amely édes Hazánk, családi tűzhelyünk védelméért küzdött. Tanitson meg nemes, lelkes példájuk rendületlen hazaszeretetre, dicső emlékük éljen örökké szivünk minden dobbanásában, arcunk Verejtékében és a Gondviseléshez feltörő fohászunkban. Né feledjük kötelességünket! A hősök cselekedete megköveteli a tiszteletet, vérük nullása soha el nem múló hálánkat és kó- gyeletünket. »Csak törpe nép felejthet ős nagyságot, Csak elfajult kor hős elődöket.« Vendl István polgármester.“ Az emlékünnep végeztével a Szekszárd Szálló nagytermében közebéd lesz. A közebédre szóié részvételi jegyek dr. Cs. Papp Jenő közig, tanácsnoknál (Városháza em. 4. sz. szoba) folyó hó 23-án déli 12 óráig megválthatók. Az etniékünnepet megelőzőleg, f. hó 25-én este 9 órai kezdettel ugyancsak a Szekszárd Szálló nagytermében a leleplezési kiadások részbeni fedezésére a város műsoros «Utélyt rendez, amelynek tartalmas és rendkívül változatos műsora a következő: 1. Himnusz. Énekli a Budai Dalárda. 2. Megnyitó beszéd. Tartja: Vend! István polgármester. 3« H. Weyts: óda az erdőhöz. Énekli a