Tolnamegyei Ujság, 1924 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1924-10-11 / 41. szám

TOLNAMEGYEI ÚJSÁG

(12)

H

TÓTH JANOS

órás é* ikmréii Szekszárd, Kaszinó-bazár.

Elvállalok minden, a szakmába vágó munkát, átalakításokat ás javításokat, pontosan, jutányos árakon.

Állandóan raktáron tartok mindennemű ékszereket, zseb- és Ingaórákat.

de személyes kérdésekkel, egymás gyanúsításával és kofcemai hangon való gyalázásával töltik el nemcsak a munkára szánt napot, de költenek el sok-sok milliárdot, amelyet a magyar földnek kell a magyar gazda verejtékes munkájával kiteremnie. — Kuna P. András „részeg paraszt“ lett a botrányokat csinálók előtt, mert ki merte mondani, hogy a házszabály- reviziéra szükség van és azt a vidék polgársága kívánja. Hiába azonban a népbolonditók erőlködése és müha- ragja, az ország érdeke a házszabály- revízió mielőbbi megalkotása, tehát az, hogy a képviselő urak ne duhaj kódjának az ország pénzén, hanem dolgozzanak a nép érdekében.

Büszkék vagyunk arra, hogy a házszabályrevizió javaslatot a mi ke* rületünk képviselője, dr. őrffy Imre nyújtotta be. Ez is bizonyítéka, hogy ő a nemzetgyűlés munkás tagja, aki nemcsak tud, de akar is az ország és annak népe érdekében dolgozni.

A hord templom 100 éves jubileuma.

A szekszárdi katholikus nap mintha kicsiben megújult volna. A lelkek, egy kis falunak őszinte, egyszerű lelkei ülték 100 éves jubileumát egyszerű kis templomuknak f. évi szeptember hó 29-én. A világtörténelem kerekei nem érezték meg e dátumot, de a lelkek, kik ott ünnepeltek, igazi ünnepet ültek.

A falu virágos kertjeinek virágai díszítik a templom bejárata felett az üdvözletét: „Isten hozott 100 éves templomunk ünnepére“. Ezzel a felírással köszöntötte Harc község az önkéntes tüzoltóegyesület diszmenete közt a templomba vonuló Virág Fe-I

Telefon: 120

SZABÓ JANOS

mérnöki irodája ▼ Szekszárdon

Vasúti fasor 6

V

ILLAMOS és IPARTELEPEK műszaki ellenőrzése exíB Rentábilitási számítások. Villamos , telefon-, vízvezeték-, központi fűtés-, fürdő-, egészségügyi, vizlecsapoló- és öntözőberendezések. Épületek, beton- és vasbeton-szerkezetek, utak és hidak tervezése és építése. Épitési anyagok, szén, gáz és kenőolajok, villamos csillárok és árammérők, rádió-telefonok szállítása.

renc szekszárdi apátplébánost, kerületi esperest, aki megjelenésével há Iára kötelezte a harci híveket, még inkább lelket emelő beszéde a templomban. ő méltatta az évfordulót, mely arra emlékeztet, mint vonult be az isteni Megváltó 100 évvel ezelőtt, 1824 szeptember 29-én a harci templomba, mely akkor is, ma is egy kőbefaragott Miatyánk. „És mindenütt, — úgymond — ahol megismerik az Atyát és a mennyei Atyát atyaként tisztelik, ahol az ő szent nevét megszentelik, ott tanyát ütött a testvériség és áldás, ott van a becsülő tesség és a rend, a tisztaság és a béke, ott az Isten országa leszállt a népek közé a földre 1“ Ezeket a gon dolatokat vezette végig emelkedett szellemű beszédében, alkalmazva azt a község lelki életére, melynek jeligéje Szent Mihály szava: „Quis ut Deus!“ — kicsoda olyan, mint az Isten 1 ?

A lelkeket magárai ragadó szent b.eskéd után ő mutatta be a bálaadó istentiszteletet a környékbeli papság, Balog József mözsi esperes plébános, Kun Lajos zombai, Koch Alajos sióagárdi plébánosok, Horváth Károly szék gzárd—újvárosi adminisztrátor,

Szánthó Ignác harci lelkész, Szolga István pincehelyi és Hauser Imre zombai káplánok segédkezése mellett.

Délután hitközségi díszközgyűlés keretében ünnepelte Harc község a nevezetes évfordulót, melyen dr. Éri Márton alispán is részt vett. Szánthó Ignác helybeli lelkész lelkes megnyitó beszéde után Rences János nemzetgyűlési képviselő, Harc szülötte méltatta a nap jelentőségét, különösen kiemelve a templom jelentőségét. — Aki a templomot nem szereti, nem szereti az Istent,, aki pedig az Istent nem szereti, az nem szeretheti ember társait sem. A templom az a szent hely, ahol az élet küzdelmei közt megpihenünk, az a szent hely, ahol erőt merítünk egy-egy újabb hót uj munkájához, szent hely, mely áld, s melynek keresztje egykor eltakar.

Doszpod Pál templomgondnok a templom-történetét olvasta fel, melyet kiegészítve lapunk más helyén közlünk.

Hauser Imre zombai káplán volt az utolsó szónok, akinek lelkes beszéde a szitáló eső 'dacára is, együtt tartottá a hallgatóságot. A régi templomot szólaltatta meg, mit is — mond — az uj időknek gazdasági, községi és általános társadalmi életében, megállapítva azt, hogy az az egyház, melynek külön áldása van a legmodernebb gépekre, amely a lelkiismeret legfelkészültebb ellenőre és amelynek egyedül áll rendelkezésére a szeretet bora és olaja, nemcsak nem ellensége az uj időknek, de az egyedüli vezetésre hivatott intézmény, az Isten legmodernebb apostola az emberiséghez.

A sok tetszést aratott beszéd után Szánt hó x Ignác indítványára a község azzal örökitte meg a szép nap emlékét', hogy a nap eseményeit magában foglaló okiratot helyezett el a templom falában levő üregbe, a község és a plébánia levéltárába, a templom falán pedig márványtáblát helyez el az évforduló emlékére.

I

1924 október 11.

Ha elegáns ruhát akar viselni, siessen

lAPSZKY ANDOR

uridivatszabóhoz, hol a legfinomabb angol szövetekből szolid árakkal készülnék a legdivatosabb Öltönyök és raglanielOltők.

SZEKSZÁRD, Kossuth Lajos-utca 3. i Ugyanitt egy fiú tanoncnak felvétetik. t

A napot Rences János nemzetgyűlési képviselő vendégszerető asztalánál fejezte be a vendégsereg, mely azzal a gondolattal oszlott szót, nem volna-e okos és hasznos a szokásos falusi búcsúkat amolyan kisebb kath. nappá avatni, mint amilyen a harci búcsú ezidén volt a nevezetes jubileumon ?

Videant consoles!

hírek.

Csonka Magyarország nem ország,

Egész Magyarország — mennyország.

Levél. Mióta ott jár messze délen,

Valahol a kék Adrián,

A nap se süt már oly kevélyen S mező, rét állnak báj híján.

Dal, illat nem tölt már be léget, —

(Ellenben érik a kökény)

Ugyebár: színesebb az élet A tenger sugaras ölén ?

Oly üres néha a valóság,

Mint váltó, mit ki sem zsirált!

Bár szépek most az őszirózsák,

A lilaszinüek kivált, ígért belőlük őszre nékem, —

(Szavát, óh, híven őrzöm én)

Ugyebár: elfeledte régen A tenger sugaras ölén ?

Reggel már dér van a fűszálon S csörög a hullt lomb, mint cserép. Cserép lelt sok szép nyári álom S a fecskefészken ül veréb.

A szivem is oly szürke, bágyadt, —

(Bocsánat\ toliam félremén)

Ugyebár: ott nincs őszi bánat A tenger sugaras ölén ?

Szamolányi Gyula. — A főispán Budapesten. Jankó

Ágoston főispán hivatalos ügyek intézése céljából f. hó 7-én Budapestre utazott.

bői nyilvánvaló. Hisz a harezi nép oly becBületeSj értelmes, intelligens, hogy papjában nem a hibát nézi, — ha van benne — hanem az Isten szolgáját és saját lelkipásztorát. Lám ez a kis község odáig vitte, hogy immár van neki önálló papja, jegyzője, tanítója, magas nívón álló Polgári Olvasóköre és olyan önkéntes tűzoltósága, mely rátermettségben és fegyelemben, áldozatkészségben és külső megjelenésben is a községi tűzoltóságok között az egész vármegyében ritkítja párját, fiai értelmes munkás emberek, kerületük képviselője: Rences János is közülük került ki.

A harciak minden időben, minden zivatarban meg is állották'helyüket. Sem a haza, sem a vallás iránt tartozó kötelességükről meg nem feledkeztek soha sem. Száz éves templomuk a közel múltban javításra szorult, kijavították, csinosabbá tették. Egyik 180 kilós harangjukat, a háborúban a hazának odaadták, ebben az évben vettek helyette egy 235 kilósat.

Isten, haza és emberszeretet magasztos eszméi vezetik a harcziakat minden tevékenységükben, megadják Istennek, ami az Istené, de megértik szenvedő embertársaik kívánságát is és a kis községben ott vaD az Isten áldása, fejlődik, gyarapodik. Nincsenek ott nyomorgó és irigykedő, téveszmétől elvakitott emberek, hanem Istent imádó, hazát szerető — igazi magyarok.

nyomban hozzáfogtak az építéshez. A templom, az Isten háza, a szivek földi mennyországa újra ott magas lőtt a kies domboldalon, mint a barcsiak égbeemelkedő, imádó, örvendő, hálaadó fohásza. A templom tornyán biztatóan ragyog a kereszt, a hívek áldozatos adakozásából beszerzett harangok várnak a dicsőítő, békére hivó megkondulásra, a falak remeg nek a boldog izgalomtól, mert a régi vár beszédes kövei között ott dobog a hívek szerető, megnyugodott szive is.

Végre elérkezett a nagy nap: 1824 szeptember 29-ike, sz. Mihály arkangyal ünnepe. E . napon áldotta meg az uj templomot Gelencsér József teveli esperes-plébános. A férfiak, asszonyok sírtak, a lányok virágot szórtak, a gyermekek hozsannát ki áltottak végtelen örömükben, mikor megcsendültek a harangok, mikor fölharsogott a szent ének, mikor a szivekbe szállott az Isten igéje, mikor bemutattatott az újszövetség örök áldozata — az uj templomban először.

A harcziak boldogsága leírhatatlan ^ volt.

És ennek a nagy, soha nem felejthető ünnepnek ma: 1924 sz. Mihály arkangyal napjan 100 esztendő. Nagy idő, nincs ember, aki az akkoriak közül bár ősz hajjal, remegő ajkkal élő tanúként állhatna eiónk mondván : ón ott voltam templomunk fölszen- telésón. De azért tudjuk, mindent tudunk, mert a néma betűk hangosan beszélnek. El mondják, hogy a

harcziak itt nem állották meg, az ő szivük az Isten szeretetétől fellángolva többre vágyott. Harcz ugyanis « Zomba fiiiáiisa volt és igy csak hébe- hóba jutott istentisztelethez. Elmentek tehát küldöttségben Lukács György zombai plébánoshoz, kitől minden vasárnap szentmisét kértek. Kérésük teljesítetett. A zombai plébános a harcziak részére külön káplánt tartott. Tehát ez a szent kívánság is kielégítést nyert. A harcziak az áldozattól sohasem riadtak vissza. Meghozták tehát azon áldozatot, hogy a zombai plébánosnak a párbéren felül fizettek évenkint 6 forintot, 12 akó bort, 3 öl kemény hasáb tűzifát és 1 négyökrös szekér szénát.

De a buzgó harcziak nem álltak meg félúton. Az a kő, mely a hegyről völgybe indult, akár a menyország virágillatos völgyébe, akár a pokol tüzes fenekére, meg nem áll, mig a völgybe le nem ér. 1868 ban elhatározták, hogy nekik nem elég t gy szomszéd községben lakó káplán, nekik egy állandó, helyben lakó, önálló lelkész kell, aki lelki szükségleteik kielégítésére mindig készen áll. A gondolatot tett követte: megszerkesztették az önálló lelkészség alapító okmányát 1868 szeptember 20 án. Az egyházmegyei hatóság az alapitó oklevelet elfogadta, Harczot önálló lelkészségre emelte és ettől kezdve Harcz megszűnt Zomba fiiiáiisa lenni. Az önálló lelkész javadalma az alapitó oklevél szerint: 1. Megfelelő la1 kás a rendes tatarozással. A lakással járó mindennemű adózás elvállalása. 2. ötszázhusz korona készpénz. 3. Minden telkes pártól egy pozsonyi mérő tiszta búza, a községi elöljáró ságtól beszedve és átszolgáitatva, 4. Hétszázkilencvenkét liter bor a lelkész által szabadon választva és egy meny- nyiségben átadva. 5. Hat öl kemény hasáb tűzifa, házhoz szállítva. 6. Négy hold szántóföld minden munkájával. (A 4 hold azóta 12 holdra emelkedett.) 7. Minden pártól 2 csibe. 9. Két négyökrös szekerü jó széna..

A harcziak tehát szeretett lelkészségük érdekében eddig minden tőlük telhetőt megtettek.

Az önálló lelkészség megalapítása óta a következők működtek, mint lelkészek Harczon: 1. B*rtos Ignác, 2. Szól Sándor, 3. Komáromy Tivadar, 4. Magyar Zsigmond, 5. Magyar József, 6. Horváth György, 7. Szve- tics Gábor, 8. Markovica Pál, 9. Kuhl József, 10. Palócz János, 11. Heindl Vilmos, 12. dr. Csizmadia Alajos, 13- Dióssy József, 14. Kiss Rezső, 15. Budánovics Vince, 16. Szolga István, 17. Vaszary Kálmán, 18. Szánthó Ignác. Hogy 56 év alatt ennyi lelkész megfordult Harczon, annak az az oka, mert többen közülök Harczot csak átmeneti állomásnak tartották és ha jobb állás kínálkozott, oda igyekeztek. A harcziak semmi esetre sem okai ennek, ők papjukat megbecsülik, szeretik, vele és érte akarnak élni és halni. Ez az előzmények-