Tolnamegyei Ujság, 1924 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1924-09-27 / 39. szám
Ara 2000 koroaa. TÖLNAMEGYEI ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. VI. évfolyam. Szekszárd, 1924 szeptember 27 39. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 2000 korona. Előfizetési dij egy évnegyedre 20000 korona. — Postaköltség 2000 korona. Szerkesztfi: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illetO közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dl|a 10000 korona. A hirdetés egy éO milliméter széles hasábon mltllmétersoronként 1000 korona. Közgyűlési, részvénytársasági stb. hirdetések 1200kor. — Állást keresőknek 50 száza., lék engedmény. A hírrovatban elhelyezett reklámhír, eljegyzési hír, őse- ládl hír, valamint a nyllttár soronként 8000 koronába kerOI. Hiszek egy Istenben, hiszek egy halában, Hiszek egy Isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában, Amen. Magyarok Rómában. A magyar nemzetgyűlés tagjai közül többen (köztük dr. Erdélyi Alá dár paksi kerületi képviselő is) ta- nnlmáDyutra mentek O'aszországba. A háború utáni Itália négy belpoli tikai átalakulása, nemzeti irányú föl lendülése és az egységes olasz nemzetnek hagyományaihoz való hűségét követésre méltóan újjáélesztő irányzata olyan látni- és tanulnivalókat tárhat a figyelő elé, amelyek oly nem zetnek, mint a magyar, önálló államisága biztosításában és njahb ezer éveket váró jövőjének megalapozásában intelmül és például szolgálhatnak. — Az Unita Itália mindenkor őszinte vonzóerővel volt nemzetünkre. A múlt kapcsolata, szabadságvágyunk és történelmi megpróbáltatásaink fel- lobbanása, illetve átélése idején nem egyszer dobogtatták meg az olasz nép és népünk szivét. S bár az utolsó évtized irtózatos háborúja az eltérő diplomáciai érdekek révén szembeállítottak bennünket egymás sál, soha nem viseltettünk ellenséges érzülettel egymásuiránt, sőt ellenkezőleg mindenkor az a meggyőződés hatott át minket, hogy nekünk magyaroknak a jöyőben igen lelkes |és .őszinte barátságra vau jussunk Olaszországgal szemben, melynek kultúrája, szabadságszeretete és polgáraiban élő nemzeti regeneráló ereje üdi- tőleg hathat ránk a világpolitikának olyan megbocsájthatatlan tévedései közepette, mint a minőknek a szolgaságot és szétdarabolást hozó béke diktátumok és még mindig követett igazságtalan elnyomás tekinthetők. Olaszországban harátunkra találván, a magyar képviselők elvitték a magyarság reménységeit ás igazi ro- kooezenvét. Ottani fogadtatásunk alatt meggyőződtek arról, hogy Istennek bála, e baráti vonzódás nem egyoldalú és hogy az olasz nemzeti irányzat és kormányzat részéről hasonló érzelem és érdeklődés nyilvánul meg szerencsétlen hazánk és küzdő népünk iránt. E hangulatnak élénk ecsetelője a Rómában megjelenő és tekintélyt reprezentáló „Epoca“ cimü nagy olasz politikai lapnak a magyar képviselők olaszországi tanulmányutjárél írott meleg hanga cikke. Ez az írás rámutat arra, hogy Magyarországnak mily fontos szerepe van a középeurópai' egyensúly fenntartásában, hogy mily produktiv tényezője lehetne az egyetemes európai békesség biztosításának, ha nem zavarná állandóan éhes szomszédainak mindenuntalan való fe- nyegetése és fegyveres szorongatása. A Csehórszággal kötött' szerződés módot ad Olaszországnak arra, hogy a magyar népnek nyugodt gazdasági ujjáépülését ne engedje megzavartatni a szomszéd kormányok politikai fél- I tékenysége és aspirációi által. E cikkben az olaBZ közvélemény hangját véljük felismerni és épen ezért mélységes meghatottsággal, egyúttal reménnyel vesszük tudomásul, hogy a dicső olasz nemzet körében is, mint szükség érlelődik meg az olaszmagyar barátság kimJyitésének gondolata, amelyből igaz ügyünk elismerése és az európai fóiumok előtt való nyílt védelme Bzülethetik meg. | Tolna nagyközség — régebben mezőváros, hajdan Tolnavár — nevét tudtommal többféle módon kisé relték már megfejteni, de egyik mód sem vezetett* eredményre, még pedig azért nem, mert mindannyi csak olyan hozzávetőleges találgatásrak bizonyult. Az egyik magyarázgatás az osztrák Thaln es a francia Toulon városok ■nevével vetette össze, gondolván, hogy mivel Sz.kszárd helyén egykor a kelta eredetű római Alisca város állott, a kelták pedig Galliából (mai Francia- ország) vándoroltak közép Európán át Pannóniába (ma Dunántúl) s a két város neve valószínűen kelta-gall helynév, tehát Tolnát is itt Aiisca szomszédságában a kelták nevezték el. Csakhogy a rómaiak ezt a helyet Alta ripa = magas part néven ne vezték, ami azt jelenti, hogy ennek a helynek nem volt kelta neve, mert ha lett volna, épugy átvették volna, mint Aliscát és a többi kelta eredetű helyneveket. — Szóval Tolna neve nem a keltáktól eredt. A másik magyarázat a tihanyi apátságnak 1055-ben kelt alapitó okleve lében foglaltakra támaszkodik. Ennek az oklevélnek szövege három példányban maradt fenn. Az egyik példánynak, melyet a történeti kritika az eredetiről való egykorú hiteles másodpéldánynak tart, idetartozó szövege ez: „et cum eo similter terciam partem in Thelena cum portu et tributu“, vagyis magyarul „hasoulókép Thelena (Tolna) harmadrészét a révvel és vámmal“. Az ugyanazon időre keltezett,, de hamisítványnak bizonyult oklevélben már „Thelena“ helyett „vilié Tolnaváru van írva. Hasonlókép Szent László királynak 1093. évi hiteles átiratában is igy : „tenia pars vilié Tolnavár cum tributo et portu in Danubio*. Tehát nyilvánvaló, hogy az egykorú másodpéldányba is Thelena helyett Tholnát kellett volna írni. A tévedés magyarázata egyszerű. A középkori latinnyelvben telő egye bek közt vámsorompót is jelentett. Ebből származott telonium vámház, telona vámosság. Az idegen szárma zásu, a magyar nyelvet és a helyi viszonyokat nem ismerő másoló Bzer-' zetes eszében, látván, hogy itt vámról van szó, nyilván ez a telona latin szó forgott s ä tolla kétszeresen is megcsúszott, mert ezt is hibásan irta Képviselőink enekes és nagy horderejű missziót teljesítettek ezzel az úttal és valóban a magyar lélek szavát tolmácsolták, midőn megjelenő sükkel a szabadságban egyesült s e szabadságot csorhittatlanul élvező ne mes és nagy nemzet föllendülését kö ezöntöttek. Bárha ez az újra kivirágzó kölcsönös barátság szerencsétlen és megalázott hazánk jövője számára gyümölcsöt érlelne 1 telená nak telona helyett. Tolna nevének ezzel a szóval egyeztetése, már azért is helytelen, mert ez a szó nem egyéb mint iráshiha, másrészt meg azért is, mert a telona, telonium szárazföldi vámokra vonatkozik, az oklevélben pedig révről és ennek vámjáról van szó. A telena—telona —tolona—Tolna féle származás pedig magyarnyelvi képtelenség. A harmadik magyarázat a gödröt, mélyedést, völgyet jelentő „dolina“ szláv szóból indul ki, gondolván, hogy egy egész járásnak a neve „völgység“ és tényleg az egész terület gödrök- és völgyekből áll; tehát a dolina = Tolna név értelmét fordítottak volna magyarra és ruházták rá a járás területére. Először is a „völgység“ elnevezés egészen uj keletű, nem is olyan nagyon régen még a simon- tornyai járáshoz tartozott, másodszor, ami fő, Tolna területe fensik és nem völgy. Már a rómaiak Alta ripa — magas partnak nevezték. Dr. LŐCzg L. es Dr. Cholnokg J. geológus és földrajztudósaink rég megállapították, hogy a nagy magyar Alföld peremének legmagasabb része itt a Dunáutul, a fehérvári velencei tótól Tolnáig terjedő fensik. Tehát itt doliná-ról szó sem lehet, Tolna nevének semmi köze sincs ehhez a szláv szóhoz. Ezekből látszik, hogy az eddigi származtatások csak felszínes szóössze- haBonlitások voltak. Már most lássuk a behatóbb és komolyabb megoldást. Már Géza nagy fejedelem uralko dása alatt számos besenyő települt be Magyarországba, Szent István pedig tömegesen telepítette be őket Fehér vármegye délkeleti sarkába a Sárréten és a Sárvíz es a Duna mentén, sőt a Kapos mentén be Somogyba és Baranyába is betelepültek. Fejér megyében Vajta, Czecze besenyő- fészkek voltak. Tolna vármegyében: Naggdorog (akkor, partos Dorog), Kajdacs, Kaptáros (elpusztult), Kö- zépfalu (elpusztult), Tökösszeg (elpusztult) mindannyi Kötesd tájékán a Sárvíz mellett besenyőtelepek voltak. A Sárvíz medrében Alsónyéken Besngőhát-dü\ö név máig megvan, a túlsó félen és Báta, Szeremle, Bajától fel északra a D un amen t én i besenyő települések voltak, Bátán bese- j nyőkapitanyság volt. A Szent István által betelepített f I fehérvári keresztesek Földvár nevű I birtokának határjárását engedélyezte II. András király 1211 ben. Ez a birtok Faddboz tartozott, de a halár járás Tolnavár és Fadd között történt tulajdonkép. Helyszűke miatt az oklevél tartalmát csak kivonatosan közlöm, de az idetartozó Bzöveget lehető pontosan : A bejárás a Dunából eredő folyótól — nyilván Dunaágtól — indult ki, innen észak felé menve, elért egy határjelhez „quae dncit ad castrum Tholna“ = mely Tolnavárhoz vezet. Innen ugyanazon utón, ahhoz a helyhez ért, ahol utkeresztezés volt és az egyik nt mellett „que ducit ad prae dictum castrum“ — mely nevezett várhoz vezet, több határjel van. Innen a helyhez, melynél Joachim fia birto kának határa kezdődik és ugyanazon folyó partja mentén (t. i. ahonnan kiindultak, az a folyó) a helyhez „qui diciiur Besenerew, inde a Be- senethur“ = amelyet Besengőrév nek neveznek s innen a Besengő- tóhoz. Innen a határ a Hadut hoz -(a régi római, most az országút) vezetett, majd pedig tovább a király (II, András) erdejéig, azután „usque ad maximam métám Andreae regis“ = András király legnagyobb határjeléig. Innen ért a határ egy kétágra szakadó úthoz „quarum altera ducit ad praedictum castrum, altera ad pontem Edenen et juxta illám, quae ducit ad castrum Tolna incipit habere terminum cum terra Feldwargu = melyeknek egyike a nevezett várhoz ,vezet, másika az Edenen nevű hídhoz és amellett, mely Tolnavárhoz vezet, kezdődik a Földvári határ. — Ezek után tovább folytatódik a határjárás, amíg a faddi lakosok határával érintkezik, azután a faddi határvonal bejárásával végződik. A fehérvári keresztesek birtoka Faddhoz tartozott, tehát tulajdonkép mint fentebb említettem, ez a határjárás Tolnavár területe és Fadd falu lakosainak birtokhatára közt történt, a kettő közé esett a Földvár nevű birtokrész. Másrészt világosan kitét szik, hogy a besengőrév és besengőtó Tolnavár területén a Dunaágnál volt és a várhoz tartozott. Mivel pedig a vár területe királyi birtok volt, igy a rév maga is királyi rév volt. — I. András ennek a révnek és vámjának egyharmadrészét adományozta 1055 ben a tihanyi apátságnak. Ez a két értékes és hiteles helynév adja meg most már a kulcsot Tolna neve eredetének megfejtéséhez, mert nyilvánvalóan bizonyos, hogy ahol a besenyőkről elnevezett tó és rév volt, ennek közelében, vagyis a vár területén a török származású besenyők is laktak, még pádig, mint határőrök. A megfejtést tehát most mar a besenyők körében kell keresnünk és meg is találjuk. III. Béla király jegyzője, Anonymus, a magyar honfoglalás történetének leírásában a hét kun uemzettségfőnek vagy vezérnek a nevét sorolja fel, akik az ő áliitása szerint Árpádhoz még Kiéwaél csatlakoztak. A történelmi Tolna nevének eredete. Irta: Kovách Aladár.
