Tolnamegyei Ujság, 1924 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1924-08-30 / 35. szám
Ára 2000 korona. VI. évfolyam. * Szekszárd, 1924 augusztus 30 35 szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Velefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 2000 korona. Előfizetési dij egy évnegyedre 20000 korona. Előfizetést csak Julius t-lg fogadunk el. Utólagos fizetés esetére ■ kiadóhivatal fentartja magénak a jogot, hogy a fizetés napján érvényes előfizetési árakat számíthassa fel. Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai takarékkoronákban: A legkisebb hirdetés dija 10000. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mllllmétarsoronként 1200. Közgyűlést részvénytársasági stb- hirdetések 1800. — Állést keresőknek 50 százalék engedmény. A hírrovatban elhelyezett reklámhír, eljegyzés! hír, családi hír, valamint a nyllttér soronként 8000 koronába kerül. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy Isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában, Ámen. Takarékoskodjunk! Dr. Teveli János. II. Társadalmi életünknek van még egy-két pontja, ahol hasztalan keressük az igazi takarékosságot. Ilyen a szórakozás, a mulatozás. Erről szólván is előre kell bocsá- tanom, hogy én legyek az utolsó, aki filippikákat dörögjek a mulatság ellen. Jól tudom és naponként tapasz talom magam is, hogy testünknek- leikünkn k szüksége van arra, hogy a mindennapiaág taposó malmából néha ki legyen fogva s a foglalkoztatás változtatásával vagy a munka szünetelésével iparkodjunk ernyedt erőinket újra rugalmasakká tenni. De ott a hiba, hogy az ember a szórakozásban nem ismer mértéket, ▼agy még tüzetesebben szólva, nem abban keresi a szórakozást, ami igazán föl tudná üdíteni kedélyét.' A mai embernek, a mai keserves viszonyok között is sokba kerül a mulatsága. Kell-e példa ? Egyet mindjárt néven nevezhetek : a dohányzást. Ne tedd le legottan a lapot a kezedből, kedves pipás Atyámfia az Urban. Voltam én is kenyeres pajtásod a Nicotiana berkeiben, ne hidd, hogy az irigység beszél belőlem. De én még akkor hagytam abba a dohányzást, mikor az igazi purzicsán- nak 2*40 K volt az ára, a kubának meg 10 fillér ; ámde éppen ezért nem tudom megérteni, hogy lehet a mostani trafikért oly temérdek pénzt kiadni, mikor sem a dohánynemüek jósága nem áll arányban árukkal, sem pedig az ár a tisztviselők fizetésével. S akkor még akad ember, aki eldicsekszik, hogy naponként 30 cigaretta a minimum. Édes magyar vé reim, ez is pazarlás, mert hogy ez életszükséglet volna, nekem ugyan hiába magyarázod. Sőt ismertem egy előkelő állásban levő köztisztviselőt, régi gentry-családnak szerencsére magtalan ivadékát, aki akkor kezdett dohányozni és azért, mivel és mikor a közönséges ember már nem igen tudott szerezni dohányt. Nem ízlett neki, köhögött tőle, de megmutatta, hogy az ur a pokothan is ur, mert nemcsak ég, hanem füstöl is, ha neki úgy tetszik. Hát amig ilyen magyarok tipródnak e sártekén, addig a takarékossági elvnek igazi diadaláról nem lehet beszélni. Vájjon az ördög bibliájáról, a kártyáról, ne essék szó a takarékosság e siralmában ? Itt is csak azt ismétlem, amit föntebb mondottam. A vízzel együtt nem akarnám kiönteni á csecsemőt is és nem török pálcát a svájci szabadsághősök képtára fölött, akik ba föltámadnának, tudom nagyot néznének, hogy miképpen jutottak e megtiszteltetéshez. Még az u. n. hazárdjátékot sem ítélem el teljesen. A modern ember szervezete már valósággal hozzáhasonult a sokféle méreghez, az alkoholhoz, a nikotinhoz, a koffeinhez, a theinhez, a theobrominhoz stb. ; a hazárdjáték ilyen lelki narkotikum módjával vagy élénkít, vagy zsongit, de mértéktelenül élvezve tönkreteszi az embert, fizikailag csak úgy, mint gazdaság gilagTagadhatatlan, hogy kivált a magyar úri rend a mai viszonyokhoz mérten nagyon is nagyban kártyázik. Láttam én urakat játszani, akik ha békeidőben fizetésüknek egy havi részletét elvesztették, bizony igen keservesen keltek föl a játékasztal mellől s ugyanők most három havi fizetésüket is „leadták“ egy este, pedig tudvalevő, hogy miután a plusz nem áll arányban a békebelivel, a mínusz csak annál végzetesebb. Tán azt feleli erre valaki, hogy hiszen, amit ma elveszítünk, holnap visszanyerhetjük. Lehet, de azt csak meg kell engednie mindenkinek, hogy ez a lehetőség nem lehet pozitív tétel a háztartásunkban, erre nem lehet egy heti vagy egy havi egzisztenciánkat felépítenünk. A kártyához is, kivált ha nagyban megy, szükséges a forgótőke, amelyet ezerszer hasznosabban lehetne másutt for gatni és értékesíteni, ruhába, bútorba, egy két szakkönyvbe ath. befektetni. Más. Talán darázsfészekbe nyúlok, de következetes akarok lenni, ezt sem hagyhatom szó nélkül. Annak a sokat emlegetett régi jó világnak van még egy hozzájáró'lelke: az eszem- iszom. No, ne, csak ne tessék mindjárt berzenkedni, állom a szavamat s a felelősséget érte. Igen is, a mi társadalmunk még most sem tud kellőképpen takarékoskodni a fehér asz tálnál. Ha nem is éppen nagyon gyakran, de most is előfordul, bogy névnapon, estélyen az asztalra rak nak „vadat s halat s mi jó falat szem szájnak ingere.“ Nem a névnapot, nem a vendéglátást ítélem el, csak a túlzásokat. Jöjjünk igenis össze, cseréljünk gondolatot gondolattal, eszmét-eszmével, panaszt is panasszal, hiszen az is jól esik ; de a rettentő traktamentumok, a 7—8 féle torták valóságos istenkáromlásszámba mennek a mai viszonyok kö zött. Tetejében egyik háziasszony sem akar elmaradni a másik mögött, sőt a „nie dageweaen“ álláspontjára helyezkedve, mindegyik egy-egy uj konyhai csodával szeretne úgy minőségileg, mint mennyiségileg rádup lázni a másikra. Hiába, a „pukkasz- tási elv“ nemcsak a divatban uralkodik . . . És ne higyjtik, feleim, hogy a fehérasztal tulsága esak az un osztá- I lyok körében lelhető föl. Megvan az I a gazdatársadalomhan is. Azok az ízléstelen nyoszolyókoszoruk, a tengersok pántlika, a cafrang és sallang maga is egész vagyont emésztenek föl, magáról a lakodalomról nem is Bzólván. Igaz ugyan, hogy a fahui lakodalom bizonyos tekintetben rész vénytársasági alapon nyugszik, a mennyiben minden vendég hoz is tyúkot s a menyasszonytánc is elég kiadós jövedelem az uj házasoknak, de mennyivel okosabb volna, ha mindezeket az ajándékokat úgy adnák oda a mátkapárnak, lakodalom nélkül! Beszéltem egy fiatal gazdá val, akit az édesanyja az esküvő előtt megkérdezett, mit akar inkább, lakodalmat vagy egy tehenet. Persze lakodalmat kívánt, de most váltig bánja. Mely példázatból kiviláglik egyúttal is, hogy a falusi lakodalom minő valutáris kulcshoz igazodik: egy tehén árához, 10—12 millió koronához .. . De tán a legnagyobb pazarlást az idővel követik el az emberek, pedig „time is money11 az idő pénz, az idő drága, sőt a legdrágább földi kincsünk, mert az idő a tevékenységnek és munkának, a termelésnek, sőt többtermelésnek, a maradandó értékeknek múlandó kerete. Szinte ijesztő az a tékozlás, melyet az emberek az idővel elkövetnek. Tudok községet, ahol mindöBBze csak 7 lófogat volt, mindeu más gazdának csak igás ökrei voltak. Már most tessék elképzelni azt a lassú tempót, ahogy az a község minden munká ját végezte; hiszen meddig tartott csak, mig kiért a földjére! Nem mondom azt, hogy csak Fowler-ekével szántson a falusi ember, de az egész esztendei munkákat kizárólag ökör-igaerőre berendezni, mindenesetre nagy időveszteséget jelent, különösen igen sürgős munkaidőben, takarodáskor, szántáskor tűzvész esetén stb. Egy másik községben 16 helyen van egy-egy paraszttelek, de egy világért sem engednének' tagositani. Pedig számba sem véve azt á terű- * Amint már megemlékeztünk lapunk hasábjain, Szekszárdon folyó évi szeptember 7. és 8. napjain zajlanak le a „Katholikus nap“ ünnepségei. A „Katholikus nap“, amely a maga fenségesen szép célja mellett Szek- szárdnak e napokra nagy idegenforgalmat is jelent, mindjobban nyer méreteiben. A környékbeli községek népei ezrével jönnek. A Katholikus nap már 7-én délelőtt 10 órakor kezdődik Veni Sanctéval a belvárosi róm. kath. templomban, mely után ünnepélyes szentmise és szentbeszéd lesz. A szentbeszédet dr. Késmárky István egyetemi nyjlv. tanár, c. apát, városunk szülötte fogja mondani. Az isteni tiszteleten, amelyen a Bátaszék- ről a körmenetben érkező hívek is résztvesznék, a Cecilia templomi éneklett veszteséget, amelyet a fölöslegesen sok barázda jelent, nemde mennyi időfecsérlődik el azzal, hogy a gazdának folyton át kell mennie egyik nadrágszijju földjéről a másikra? Mennyi idő megy veszendőbe té- lente faluhelyéül Igaz, a tél nemcsak a földre, hanem a gazdájára nézve 18 a pihenés ideje; de ha az én vidékem népét nézem .télnek idején, mindig szinte irigykedve gondolok a Bakonynak egyik vidékére, ahol a nép télen f&munkával, kapanyeleknek, gereblyéknek, favilláknak, keréktalpaknak készítésével igazán tetemesen pótolja nyári keresetét. Viszont ugyancsak a Bakonynak egyik községében lakott a békeidőben 243 épitőmunkás, ács meg kőműves ; ezeknek a fele télen semmit sem dolgozott, álldogált az utcasarkon és pipált. Mivelhogy ők szervezett munkások voltak, télen tehát nem dolgoztak. Pedig erdei munkában igeu tisztességes keresetük lehetett volna. * „A józanság csak abban áll, hogy másoktól ne követeljünk többet, mint amit hasonló helyzetben magunk is tenni akarunk.“ (Eötvös, Gondolatok.) Ha mástól józan, takarékos életet követelünk, kezdjük meg saját magunkon. Legyünk magunk takarékosak, ne törődjünk azzal, ha az utcán smucignak is mondanak bennünket, kerüljünk minden fölösleges költekezést, szoktassuk rá gyermekeinket is arra az igazi szabadságra és függetlenségre, amelyet az igényeknek lehető lesrófolása jelent: s akkor könnyebben fogjuk viselni az élet terheit, a nagy drágaságot, a sulyoB adókat és még ezerféle bajainkat. Szeretnék, ha ehhez a fontos témához, a takarékossághoz, mint társadalmi elvhez, mások is hozzászólnának és az itt fejtegetett eszmeket egy-egy életrevaló indítvánnyal gazdagítanák. Hátha valami mégis csak testet öltene az eszmékből! kar fog szenténekeket előadni. Az istentisztelet után kezdődnek a szakülések. A liitbuzgalmi szakülés a vármegye nagy gyűlésiemében délelőtt, a szociális szakülés ugyanott délután, a kulturális szakülés a belvárosi rém. kath. kör nagytermében, a német szakülés a főgimnázium tornatermében lesz. A szakülések végeztével a nyilvános nagygyűlés veszi kezdetét a templomterén, melynek befejezéseként nagy eucharisztikus körmenet lesz. Másnap reggel Y* 8 órakor a belvárosi templomban szentmise lesz, mely alatt széntáldozáshoz járulnak a hívek. Az újvárosi templomban reggel Y* 7 órakor lesz a szentmise s ennek végeztével az újvárosi hívek körmenetben vonulnak a belvárosi templomhoz, hogy Katholikus nap pro&rammja.
