Tolnamegyei Ujság, 1923 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1923-04-28 / 17. szám

1923 április 28. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG laktanyához. Ez alkalommal Forster •Zoltán főispán rövidi Maxon Lajos tábornokkal, dr. Éri Márton alispán pedig Somkuthy vezérkari ezredessel Ült egy kocsiban és hozzájuk csatla­kozott Köllner Kornél ezredes is segéd­tisztjével, Pongrác századossal. A lovasbandérium, amely itt is a menet élén haladt, a laktanya főkapuja előtt felállott. A kormányzó és a vele jött kiséret a laktanya főkapuján át a gyülekező térre hajtatott és ott lóra szállott. A gyakorió téren. A polgári előkelőségek és a többi kocsik egyenesen a gyakorló térre mentek, ahová utánuk vágtatott Őfő- méltósága is környezetével együtt, hogy megszemlélje a csapatokat. A diszmenet után Őfőméltósága kí­séretével együtt a lovassági lakta­nyába lovagolt, visszavonult a tiszti laképületben számára berendezett lak­osztályba, ahol átöltözködött. A küldöttségek. A kormányzót követte az előkélő- ségek és küldöttségek kocsisora. Va­lamennyien a laktanya gyülekező he­lyére hajtattak és a programm szerint csoportosulva várták, amig a tisztel­gések megkezdődhetnek. Legelsöbben a keresztény papság küldöttsége járult az államfő elé. A katholikus és a református papokat Fekete Ágoston tolnai prépost plébá­nos vezette és a következő beszéddel üdvözölte Őfőméltóságát: Fekete prépost beszéde: Főméltóságu Kormányzó Ur ! Tolnavármígye keresztény papsá­gának mélységes hódolatát, igaz ma­gyar hűségét van szerencsém Főmél­tóságod előtt tolmácsolni. Főméltóságu Kormányzó Ur! Mi a legszentebb igazságoknak, ezer évek által megszentelt hagyomá­nyoknak letéteményesei vagyunk, a Krisztus igazságának hirdetői, hogy a lelkeket Istenhez vezessük és a krisztusi vallás és erkölcs tanításával szolgáljunk ennek a megkínzott, vérző magyar hazának, melynek ezeréves múltja, dicsősége és szenvedései, több­szöri, szinte a halálba bukásának tu­data és feltámadásának reménye, tör­vényeinek tisztelete, vérrel áztatott minden rögének rajongó szeretete él­nek a lelkűnkben. Mint a legszentebb eszméknek a szolgái s ennek a most gyötrődő magyar hazának a hűséges fiai, a legmélyebb hódolattal köszöntjük Fő- méltóságodat Tolna községének tör­ténelmi hagyományokkal megszen­telt földjén, azzal a forró, minden igaz magyar lélekben é'§6 imádsággal, hogy a mindenható Isten tartsa meg Főméltóságodat szerető magyar nem zete számára sokáig, áldja meg min­den lépését, gondját s álmatlan éj -i szakáját s adja meg Főméltóságod­nak azt a nagy kegyelmet, hogy ezt a ma sínylődő hazát, ezt a keresz­tény Magyarországot újból nagynak, egésznek és a Szent István koronájá­hoz tartozó egész magyar nemzetet boldognak s lelkében egységesnek láthassa. Isten óvja, védje, áldja főméltóságu Kormányzó Urunkat! A kormányzó a papsághoz. Őfőméltósága Fekete prépost beszé­dére a következőket válaszolta: Köszönöm kedves üdvözlő szavait és örömmel látom itt egymás mellett a keresztény felekezetek papjait. így van ez jól. Minél tökéletesebb a sze­retet kapcsa a magyar és magyar között, annál erősebb a Haza. Tud­juk, hogy azelőtt az egész ország ke­resztény magyarsága egy táborban volt. így kell ennek lennie most is. Ha azonban a széthúzás erőt vesz rajtunk, visszasülyedünk a közép­korba. Tudom, hogy milyen rettenetes nehéz feladatai vannak a keresztény papoknak, akik a magysr államiság főtámaszai. E nehéz munkájukban különösen arra kérem, ápolják a gyer­mekek lelkét, mert ők azok, akikre a jövőnket fel kell építenünk. A múlt az ő ártatlan lelkükhöz is hozzáfér­kőzött az ő mételyeivel és a gyomot ki kell tépni a jövő nemzedék szí véből. — Széthúzó fajtánkra szinte szerencse volt a ránk szakadt nagy szerencsétlenség, mert enélkül nem fogtunk volna össze és nem volnánk együtt az ország újjáépítő munkájá­ban azzal a testvéri szeretettel, amely­nek Önök is oly szép és utánzandó példáját mutatják. Tolnavármegye törvényhatóságá­nak küldöttségét dr. Éry Márton alispán vezette a kormányzó elé és imigyen üdvözölte Őfőméltóságát: Dr. Éry alispán beszéde: Főméltóságu Kormányzó Ur! Az értesítés, mely tudomásunkra adta Főméltóságodnak vármegyénkbe való érkezését, a legőszintébb öröm érzetét váltotta ki lelkűnkből, mert mig Főméltóságodnak ezen, várme­gyénket szerencséltető ismételt magas látogatásából e megye közönsége iránt érzett kegyes jóakaratát látjuk meg­nyilvánulni, másrészt mert ezúttal is lehetővé válik, hogy Főméltóságod magas személyisége iránt táplált őszinte érzelmeinknek tanubizony- ságát adhatjuk. Főméltóságu Kormányzó Ur! Egy ország legnagyobb erőssége, ha az államfő és nemzet a haza iránti szent érzésében egybeolvadt, mert csak jgy biztosítható a kölcsönös megértés s csak így remélhető a nemzetet boldogító helyes kormányzat. Tolnavármegye közönsége és tiszti karcnak mindenkor egyik legszebb és legértékesebb erénye az államfő iránti mélységes hódolat, őszinte ra­gaszkodás és a megingathatatlan hűség érzete volt. Most, amikor itt Főméltóságod előtt megjelentünk, szintén ezeknek az érzelmeknek kívánunk kifejezést adni, biztosítván Főméltóságu Kormányzó Urat e vár- megye közönsége és tisztikarának feltétlen ragaszkodásáról és törhetlen hűségéről, mert úgy gondoljuk, hogy az államfőnek a kormányzottak ré­szérói .tapasztalt ragaszkodás és hű­ség érzete adja meg azt az erőt, mely egyedül teszi őt képessé a nemzet érdekében vállalt feladatok eredmé­nyes megoldásra. Közel négyszáz évvel ezelőtt ezen a helyen tartott tanácskozás után in­dult II. Lajos királyunk utolsó út­jára a nemzet nagy temetőjévé vált Mohácsra, melynek következménye a százötvenéves törők megszállás lett. E történelmű nevezetességű helyen- ismét megjelent az államfő, de nem azért, hogy a nemzet reményét Mo­hácshoz hasonló katasztrófához ve­zesse, hanem hogy a lerontott és agyoncsonkitott haza romjain a nem­zetnek szent, elhatározásokra min­denkor kész fiai segítségével a szép, a dicső nagy Magyarországot újból felépítse, feltámassza, nemzetét pedig boldoggá és megelégedetté tegye. Adja a magyaroknak jóságos Istene, hogy az a rendíthetetlen hit, a haza iránti kötelesség szent érzése, a félel­met nem ismerő bátorság, a biztos és erős kéz, mellyel Főméltóságod a világháború alatt az Adriának oly sok veszélyt rejtő hullámain járt hajóinkat az ellenség által is elismert fényes győzelmekhez vezette, vezesse most is szerencsétlen hazánknak erősen szirtes vizeken hányt-vetett hajóját a biztos révbe. Amidőn mély hódolatunknak és hűségünknek ismételt kijelentése mel­lett Főméltóságodat vármegyénk terü­letén üdvözöljük, kívánjuk, hogy a világot uraló hatalmas Istenünk Fő­méltóságodat erőben és egészségben hazánk javára nagyon sokáig tartsa meg. A Kormányzó a megye küldöttségéhez a következőképen s>ólt: Köszönöm, alispán ur, meleg üdvözlő szavait. Jól esik hallanom Ragaszkodásuk szép megnyilatko­zását. Nem messze vagyunk Mohács szomorú emlékű földjétől s arra kérem Önöket, he felejtsék el a múlt tanulságait, hogy egy nemzetnek erőt csük az egység adhat. Nem győzöm elégszer hangsúlyozni az összetartás szükségességét s leg­főbb feladatomnak tekintem, hogy a nemzeti eszme, a nemzeti érzés mindent egyesitő erejével össze­forrasszam a magyar sziveket. Az életben sohasem rettentem vissza a nehézségektől, ha valamit kötelességemnek ismertem fel. A nemzet akarata szomorú, vészes időkben állított az ország élére és én kötelességemet teljesíteni fogom. Ahhoz azonban, hogy ez az ország újra talpra Álljon, minden becsü­letes magyar ember áldozatkész­ségére és odaadó munkálkodására van szükség, Minden ember szivé­ben ott kell állnia a haza oltárá­nak, hogy áldozatokat hozzon és mindenkinek részt kell vennie az ország újjáépítésében, mert a nem­zet életképessége minden polgára életének munkáján épül fel. Együt­tes munkával s megértő együtt­érzéssel kell dolgoznunk az ország felvirágoztatásán. Egyetértő, együttérző magyar szivekre és egymást segítő munkás- karokra van sznksége ennek a so­kat szenvedett országnak, hogy elérje a szebb, a boldogabb jövőt. Mégegyszer köszönöm szives üd­vözletüket. * A eercle. Őfőméltósága ezután cerclet tartott. Ennek a során beszélgetett Fekete Ágoston tolnai préposttal, Bernrieder József földbirtokossal, Neiner Jó­zseffel, a Szekszárdi Kisgazda Egye­sület elnökével, Wéber János volt nemzetgyűlési képviselővel, Kátay Endre ref. esperessel, dr. Fehér Lő­rinc ny. zombori polgármesterrel, Gödé Lajos szekszárdi és Szilágyi Béla őcsényi ref. lelkésszel, Szuprits Vendel földbirtokossal, Parthy József érseki uradalmi főerdésszel, Komlóssy József földbirtokossal, özv. Fónagy Józsefnéval, Kun Lajos zombai plé­bánossal, Miklós Lőrinc bogyiszlói másodbiróval, Büki és Belső csendőr­tiszthelyettesekkel, Csapó Dániel föld- birtokossal, Wilczek Sándor intéző­vel, Szévald Oszkár vm. főjegyzővel, Linka Othmár tolnai főjegyzővel, Felber Alajos tolnai bíróval, Debulay Imre szekszárdi lakatosmesterrel és Majsai István szekszárdi kisgazdával. A Vitézek küldöttsége következett ezután, akiket Tihanyi Szilárd százados, Tolnavár­megye vitézi székének kapitánya ve­zetett fel. A helyőrség tisztikara lépett ezután a kormányzó elé és Köllner Kornél ezredes pár szavas jelentkezése után bemutatta a tisz­teket. Az elutazás. A küldöttségek fogadtatása után Őfőméltósága elbúcsúzott a tisztele- letére megjelent notabiiitásoktól, vala­mint a tisztektől és újból kocsira ült, hogy kihajtasson a pályaudvarra. Á kormáryzó mellett ez alkalommal Forster Zoltán főispán ült az ötös fogaton, báró Nagy Pál tábornok pedig rövidi Maxon tábornok kocsi­jába ült. A kormányzó diszhintóját — mint kiséret — 6 huszártiszt vette körül és ezek lovagoltak mellette egész az állomásig, ahová természe­tesen az egész menet kiki aérte. A pályaudvaron egy diszszázad volt az államfő tiszteletére felállítva és mi­előtt a vonatba beszállott volna, el­lépett a diszszázad előtt. A Túrán vonat pont 12 órakor in­dult el Tolnamözsről, Szekszárdon megállt és áthaladt őcsény, Decs és SárpiliB—Óberek állomásokon ke­resztül. Bátaszéken. Bátaszékre 13 óra 10 perckor ért a vonat. A feldíszített pályaudvaron kinn voltak az iskolás gyermekek, a tüzoltótestület, a festői egyenruháju Bürger-Verein, a hatóságok és a tes­tületek. A tüzoltózenekar a Hymnust intonálta, majd Purth Adolf főjegyző tolmácsolta Őfőméltóságának a község üdvözletét, amelyre a kormányzó né­hány kedves szóval válaszolt. Bajó Pál főszolgabíró, aki Bátaszékig kí­sérte Őfőméltóságát, lejelentkezett, mire a „Túrán“ vonat 13 óra 20 perc­kor tovább indult Bajára, ahová 14 órakor ért. Tolnán keresztül Somogy felé. Baján a vármegye, a város, a kato­naság és az összes hatóságok fogad­ták a kormányzót, aki csonka Bácska székvárosában 17 óra 50 percig idő­zött. Ekkor indult vissza Bátaszéken és Mórágyon keresztül Hidas Bony- hádig, ahol az állomáson 19 óra 5 perctől 22 óráig időzik és ott költi el kíséretével együtt a vacsoráját is. A „Túrán“-vonat azután Ujdombó- váron át Kaposvárra megy, ahol a kor­mányzó az egész napot tölti. Kapos­várról Őfőméltósága Nagykanizsára és Siófokra utazik. HÍREK. Csonka Magyarország non ország, Egész Magyarország — mennyország. — Városi közgyűlés. Szekszárd város képviselőtestülete f. hó 21-én délután Vendl polgármester elnök­lete mellett rendkívüli közgyűlést tartott. A rövid elnöki megnyitó után Farkas Imre városi h. főmérnök is­mertette az Országos lakásépítési kormánybiztosság leiratát a kislaká­sok építési költségeinek elszámolásá­ról. Az előadó ismertetéséből kitűnt, hogy a kislakások építési költsége kb. 15,000 000 koronát tett ki. Ezáltal azonban a város oly értékes vagyon- szaporulathoz jutott, amely a mai valutáris viszonyok mellett legalább 50 millió koronát ér. Majd a képvi­selőtestület a város több utcájának és terének nevét megváltoztatta, hogy a folyó évben esz közlendő utca sze­rinti házszámozás lehetővé tétessék. H0LNAR-Ruháiul vegyileg lest, llszfll• Siekszärd, Kossuth Lajos-utca. Telefon szám: 26.

Next

/
Oldalképek
Tartalom