Tolnamegyei Ujság, 1923 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1923-06-16 / 24. szám
2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG a Vitézi Rend tagjai, elSbb Sztankovánszky Pál nemzetes ur, s most Garay Miklós az általa ezen célra létesített vitézi telken áldásos munkájukat megkezdhessék. Köszönöm Méltóságodnak a haza nevében. Igen tisztelt díszközgyűlés I Amikor arra kérem, hogy velem együtt háromszoros éljent kiáltsanak arra a legelső magyar emberre, aki ezen szép intézménnyel gazdagította a szegény hazánkat, egyszersmint arra is kérem, hogy támogassák ezen intézményt, támogassák a Vitézi Rendet. A Vitézi Rend megteremtője, Magyar- ország kormányzója, a Vitézek első választott Főkapitánya éljen 111 Háromszoros éljen harsogtatta meg a levegőt, melynek csillapodtával Boda István községi másodbiró emelkedett szólásra és meleg szavakkal köszönetét mondott Sztankovánszky János földbirtokosnak, hogy felajánlásával -lehetővé tette az érdemes vi- téz megjntalmazását, egyben vitéz Garay Miklóst a község gazdaközön- ségének mindenkori támogatásáról biztosította. Ezután Pesthy Pál nemzetgyűlési képviselő méltatta vitéz Garay Miklós érdemeit követendő példaként állítva őt elő, mint a legszebb férfi- erények, hősiesség, hazaszeretet, önfeláldozás és hűség mintaképét. Forster Zoltán főispán hatásos beszédben a vitézi telket felajánló Sztankovánszky János földbirtokos családjának Tolnavármegye közéletében több évszázadon át betöltött szerepét ismertette egy szép történelmi visszapillantással, melyben rámutatott arra, hogy a nemes család nak minden időkben volt egy-egy tagja, ki tudásával, hivatottságával, nemes magyar szivével, bölcs tanácsával megbecsülhetetlen szolgálatot tett megyénknek és hazánknak. Az éljenzéssel többször megszakított beszéd nem egy öreg kajdacsi polgár szemébe csalt könnyeket, kik vissza emlékezve az elmúlt időkre és a családnak már elköltözött tagjaira, barázdás arcukon lepergő könnyeik kel erősítették az elhangzott szavak igazságát. Ezután Gilicze Sándor ref. lelkész indítványozta, hogy az ünnepség alkalmával a közgyűlés távirati hódo latát tolmácsolja a Kormányzó Ur Őfőméltóságának. A távirat szövegének felolvasása után a Vitézi Szék kapitánya felszólította közgyűlésen résztvevőket, a magyar Hiszekegy elmondására, minek megtörténte után a díszközgyűlés véget ért. Kivonulás a Vitézi telekre és a beiktatás. Hosszú kocsisor indult el ezután a kiküldöttek és vendégek seregével a vitézi telekre, hol a telekbeiktatás szertartása folyt le. Mély nyugalom borította a televény földet s a ragyogó nap arany sugaraiban enyhe szellő lebegtette a telek határait jelző nagy nemzetiszinü zászlókat, mikor áhitatos csendben a Vitézi Szék kapitánya átadta a telket vitéz Garay Miklósnak a következő beszéd kíséretében : Ez a rög, a magyar hazának egy darabkája, melyet most átadok Neked, azt a vitézi telket jelképezi, melyet a Kormányzó Ur Ő Főméltósága képviseletében ezennel birtokodba adok. Ez a telek osztatlanul száll át utódjaidra mindaddig, mig pontosan betartjátok azt, amit a vitézi esküvel fogadtatok. Őrizd meg ezt a telket, melynek határainál mindig Magyarország határai lebegjenek szemeid előtt, gondosan, miveljed földjét szeretettel és odaadással, terjeszd ki rajta családfádat és neveljél a hazának sok olyan derék hazafit, mint Te voltál. Miként a haza nem feledkezett meg rólad, úgy Te se feledkezz meg soha a haza iránti kötelességeidről. Isten éltessen 1 Ezután Dreher Antal róm. kath. plébános a következő szavakkal áldotta meg az immár telekbe iktatott vétézt és vitézi telkét: Kedves Vitéz Barátom 1 Ünnepe, nagy ünnepe van ma önnek, mely a mi ünnepünk is. Az édes magyar haza nevében az egész község ünnepel Önnel. A mostani viszonyok között az ajándék adásra szegény haza annak a férfinak, kinek rangjánál a lelke nagyobb, nemességénél a szive nemesebb, Sztankovánszky János urnák, felajánlásából jutatta Önnek e telket, mert ön nemcsak vitéz, bátor és hős volt a hadban, de amikor sokan a vörös rongy után futottak, akkor is hűségesen, becsületesen kitartott a család szemefénye mellett. íme e telek már az öné. Úgy látszik, mintha néma hantot kapott volna. Pedig de beszédes e föld, de sokat mond minden egyes röge. Azt mondja: csonka Magyarország vagyunk, hiányzik a fő, a tagok, a karok, a lábak, csak a szív maradt meg. E szívnek egy dobbanása e telekrész, mely azt mondja, hogy a szív kesereg a fő, a Kárpátok bércei után, sóvárog Erdély havasaiért, köny- nyezve kéri vissza az Adria partjait, a nyugati részeket s Délmagyarországot. Erős hitem, szent meggyőződésem, hogy ön vitéz társaival s nemzeti hadseregünk hamarosan visszahozzák ezeket; erős hitem, szent meggyőződésem. hogy Önök lesznek azok a pillérek, kikre támaszkodva épülend Nagy- magyarország. Meg vagyok győződve róla, hogy ön előtt e föld békés munkálása közben épugy, mint ha a haza ismét harcra hívja, egy szent jelszó fog lebegni: a Haza mindenelőtt! Ebben az erős hitben s szent meggyőződésben áldom meg önt s az immár tulajdonát képező vitézi telket, Diszebéd. A telekbeiktatás szertartása ezzel véget ért. Miután az újonnan bir tokbaiktatott vitézt a jelenvoltak szerencsekivánataikkal halmozták el, az egész ünneplőközönség a Déli majorba ment, hol mintegy 120 terítékes diszebéd várta őket. Ebéd alatt az . első pohárköszöntőt Forster Zoltán főispán mondotta a kormányzóra, ezután Pesthy Pál köszöntötte fel Sztankovánszky Jánost, Dréher Antal plébános a honvédséget és a Vitézi Rendet éltette. Sztankovánszky János meleg szavakkal ürítette poharát vitéz Gtray Miklós egészségére, végül Csapó János kisgazda azon reményének adott kifejezést, hogy hőseink elhullott vére és az özvegyek és árvák könnyei meg fogják hozni lesújtott hazánknak a boldogabb jövőt. Akik a kajdacsi beiktatáson ott voltak, egy egész község örömünnepét látták s feledhetetlen emlékekkel tértek onnét haza. Bizonyára ezen a napon mindannyian elfelejtették, hogy ebben az országban széthúzás és pártoskodás van. Megértés éB szeretet sugározta be ezt a napot s hisszük, ha még sok ilyen ünnepünk lesz, egymásra fogunk találni mi pártos magyarok. (V.) —hírek: Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország — mennyország. — A vármegyei közigazgatási bizottság ülése. A vármegyei közigaz gatási bizottság f. hó 13-án tartotta rendes havi ülését, melyen Forster Zoltán főispán távollétében dr. Éri Márton alispán elnöklete alatt Száváid Oszkár vm. főjegyző, Steinfeld Bála vm. árvaszéki elnök, dr. őrffy Gyula vm. tiszti főügyész, dr. Dra- gits Imre m. kir. egészségügyi főtanácsos, vm. tiszti főorvos, Kenéz? Endre pénzügyigazgató helyettes László Aladár kir. műszaki tanácsos’ dr, Berze Nagy János kir. tanfel! ügyelő, Jung Miklós kir. s. tanfel. ügyelő, Illy György m. kir. állat, egészségügyi főfelügyelő, Legény Oszkár m. kir. gazd. felügyelő, id. Bernrieder József, Fekete Ágoston br. Schell József, Wéber János, br! Fiáth Tibor és Schneider János bizottsági tagok vettek részt. Az alispán az ülés megnyitása után a bizottság nevében meleg szavakkal üdvözölte Wéber Jánost gazdasági főtanácsosi, valamint dr. Drágíts Imre vm. t. főorvost, egészségügyi főtanácsosi kinevezése alkalmából. Az üdvözlésre dr. Dragits Imre közvetlen szavakkal mondott köszönetét, A bizottság ezután meghallgatta és tudomásul vette az egyes közigazgatási ügyágazatok főnökeinek havi jelentéseit s elintézte a napirendre tűzött ügyeket. A teljes ülés után még a pénzügyi fellebbviteli küldöttség, az adóügyi bizottság és a fegyelmi választmány ülésezett. — Gyógyszerészek gyűlése. A Magyarországi Gyógyszerész Egyesület tolnamegyei és a bajai háromszögből álló kerülete folyó hó 12-én tartotta meg rendes évi közgyűlését Szegby Sándor szekszárdi gyógyszerész, kerületi elnök lakásán, melyen igen szép számmal jelentek meg úgy a megyei, valamint a bajai háromszög gyógyszerészei, továbbá a központ képviseletében Koritsánszky Ottó ügyvezető igazgató. A közgyűlés fontos tárgyai voltak: a gazdasági kérdések megbeszélése, tanügyekre vonatkozó vélemények, jóléti intézmények létesítése, gyógyszerészi kamara mielőbbi megvalósítása, továbbá a változott viszonyokkal kapcsolatos aktuális kérdések megvitatása. A közgyűlés határozatából kifolyólag testületileg tisztelegtek dr. Dragits Imre vármegyei tiszti főorvosnál, Üdvözölvén őt egész- ségügyi főtanácsossá történt kinevezése alkalmából, amely után a szekszárdi kaszinóban barátságos társasebédre jöttek össze. 1923 junius 16, A PATAKI - VÉGVÁRRÓL. — Perényi Péter domborművű arcképe leleplezésekor.* — Irta: BODNÁR ISTVÁN. Sziklát emelget gyönge két karom, Nagy márványlapot, kripta fedelet, Nem bírnék vele, hanem hát azon Érzem, belőlről — más is feszeget: Hatalmasb’ erő, vas kar, szikla váll, — S pehely már a kő, felpattant a zár, Arany sisakkal jő egy fény-alak : »Perényi Péter, nagy Uram, te vagy ?« »Én... De ki — hív?« — »A hála!« — rebegem, »Ne mondd?!« — Kacag, hogy reng a síri bolt: , »Óh, én a — hálát: Bécsből ismerem, — Ugyan, ott neki, még — más neve volt: Egyszer — »aranylánc« s ha — vassá kopott, Lett — »hóhérbárd« — s itt látsz egy — b o 1 d o g o t: Ki, mint — halott: bilincsként hozta el... — A bécsi — hála?! — Rajt — Kacagni kell!« S már menni kész... »Megállj, nagy jó uram, A — h á 1 a itt van, nézd, a — h á 1 a — él! Csak nem kerested ott, amerre van: Császári ház, ennek: magas fedél! Kicsinyke ház, kunyhó az ő laka, Nagy palotákban halkabb már szava S nem ismeri tán: ország és világ, A hála: rongyos — pataki diák! * A sárospataki ref. fűiskola május 3l-iki ünnepén felolvasta dr. R á c z Lajos rektor-professzor. Kopottan itt áll most is egy sereg, De éppen olyan, amint vala — rég. Most is úgy áldja drága, nagy neved, Mint hajdan, mikor holtra üldözék... Mikor vitt nyomdát, könyvtárt — szekeren( — Bíz jó hajtás volt ide Debrecen, Gyulafehérvár, Kassa, kicsi — Gönc! — S egy háti zsákba belefért a — gönc I De ment, mert vitte nagy, szent gondolat, A szárnyas hit, a hazaszeretet, Kopácsi lelke mutatott utat S Pósaházy, Buzinkay vezet... S jó Csécsinek támadt egész sora: Magyarságunknak száz apostola — S az a sok tóga bár kopott, szakadt, Egy hazát hordott ráncai alatt... S ma is itt vagyunk, apró, kicsi, nagy, Értjük Perényi, nemes lelkedet, Amely teremt, romnak is éltet ad: Mikor Mohácsnál minden elveszett... Nagy akaratod tett Isten-csodát: Újra épitni kezdted a hazát, Hol halál szánt, vetél élet-magot: Uj tudományt és hűn ápolgatod. Megépitéd kis »Alma Materünk« S mint a mustár nőtt, lett az, mind — nagyobb, Mit kard elvétett, pótolta — eszünk, A tudomány, mely mindent átragyog... S lelkét széthordta nagy és kis diák, Ebből lettek a: kuruc-daliák, Rákóczi, Bethlen, Kossuth-farkasok S most: fészekvédő, kárpáti sasok! A sok gyermek hős... Óh, jaj, hány pihen: Fenn északon, vagy déli hant alatt, Golyó szaladt át sok meleg szíven S most is csatázik, aki — megmaradt! . Kemény tusát vív Élet, teveled: Ki kell csikarni száraz kenyered, Mert másoké lett a foszlós kalács, — A mi végzetünk: második Mohácsi Óh, hasztalan volt hűség, hősi-vér, Krisztus palást-sors érte szép hazánk: Kockát vetnek rá... Lett: árulás-i bér, Megosztozott rajt sok éhes falánk ... Egy hajítás már innen a határ, Sóhajtásunk beszélni túlra jár S onnan is bús jaj rá a felelet — — Nagy Perényi most küldd le lelkedet! Ki láncok közt tanultál szenvedést, Tanits meg tűrni, ez ád uj hitet, Kinek hite van, az már a révbe ért, S a remény éltet lelket és szivet. Ez a munkának hajtó ereje, Nem a szuronynak csillogó hegye... S munka az élet... Oktasd hát fiad: Ne félj magyar, még egyszer megvirrad! — ... Kis mécs voltunk itt, de most más legyünk: Fáklyafény, amely áttör éj-homályt, »Végvárnak« tett meg szörnyű végzetünk, Jó, hát őrt állunk 1 — Szánk : »megálljt« kiált! Óh, de ha megjön a várt pillanat: Hogy a vak éjjel hajnallá hasad, Vezess P e r-é n y i n k, vigyen szellemed: — Győzhetetlen lesz egy —ilyen seregi MOmAR - Ruhákat ueavilas fest, fisait • SzeRszärd. srsra —————————————1^———— I rwm—3—MBM3—5M——BM—a i———i^I
