Tolnamegyei Ujság, 1923 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1923-03-31 / 13. szám
1923 április i. TÖLNAME0YE1 jjJSÁG i Ha pedig itt már az időben keresztény hitközség alakult, akkor már élőbbről lakosoknak is kellett itt lenniök, kik között bizonyára a honfoglaló magyarok ivadékai is voltak s ennek a helynek már akkor meg volt a Szakszard = Szekszárdi neve. Mindezekből tisztán látható, hogy Szekszárd nevének I. Béla király személyes tulajdonságaival való összekapcsolása semmi egyéb, mint Kézai Simon mester ötletszerű találmánya, melyet hogy annal hathatósabb legyen s nehogy az utódoknál az Ő fejére szálljon a képtelen magyarázat ódiuma, igen ügyesen szíveskedett magára a rég porladozó királyra hárítani azzal, hogy maga a király parancsolta, hogy róla neveztessék el az ő általa alapi tott monostor, holott az alapítás előtt, mintegy 60—65 évvel már Szekszárd ezen a néven létezett. * * - * Ami magát a X. századbeli szekszárdi kis keresztény egyházat illeti, ennek gyökere vissza- nyulik a római korba. Ugyanis 1845-ben, mikor a vármegyei rabok számára a volt »Kismegyeháza« udvarában (most Wolf Henrik tulajdona) dologházat építettek, az alap ásásakor egy kősarkophágra bukkantak, melyen köröskörül ó-keresztény szimbolikus domborművek voltak s benne, egyéb tárgyak között egy üvegből való diszes áldozó csésze volt, melynek oldalán kiálló betűkkel egy görög nyelvű felirat fut körül. A feliratnak magyar értelme dr. Fraknóinak idézett müvében ez: »Áldozz a pásztornak, igyál és élni fogsz«, más szóval: »Áldozz Krisztusnak, élj az oltáriszentséggel és élni fogsz.« Úgy a sarkophág, mint a benne lelt tárgyak a Nemzeti Múzeumban vannak. Ezek a leletek arra vallanak, hogy az illető egyén előkelő keresztény ember volt s a görög felirat pedig azt mutatja, hogy ezen a vidéken görögkeleti vallásu keresztény hittérítők jártak abban az időben. Köztudomású, hogy a keresztény előkelők szivesen temetkeztek vagy magába a templomba, vagy annak közvetlen közelébe. Tehát bizonyossággal feltehető az, hogy az az előkelő keresztény római férfiú is, az akkor létezett kis keresztény — mondjuk — imádkozó helynek legalább is a közelében volt eltemetve. A róm. kath. keresztény egyháznak pedig — amint ezt dr. Fraknói is idézett művében hangsúlyozza — mintegy törvényszerű hagyományos szokása volt mindenkor, hogy ahol már egyszer keresztény templom állott, bármily körülménynél fogva pusztult is el, később ugyanarra a helyre építették fel az újat is. A római uralmat felváltotta a hun uralom, majd azután az avarok, ószlávok s végül a magyarok következtek. Természetes, hogy az a IV. szá zadbeli első kis keresztény hitközség felbomlott s bizonyára az imádkozó hely is elpusztult, de emlékezete illetékes helyen fennmaradt. Az avar-szláv, több századra terjedő időben sem szüneteltek a hittéritési kísérletek kevesebb több sikerrel, főkép a szlávok közt. A mi vidékünkön Pannónia keleti felén, közelebb esvén keléthez, a görögkeletiek kísérletezhettek; ellenben a nyugoti felén, ahol az avarok is utóbb elfogadni kényszerültek az uj val lást, a nyugoti egyházak téritői járhattak. Akár egyik, akár a másik egyház térítési kísérleteit vesszük is, annyi bizonyos, hogy a keresztény hiteszmék lassan bár, de terjedtek Pannónia lakosai között. Ehhez járultak a honfoglaló magyarságnak kalandozásai folytán a német frank birodalomból; Olaszországból, Görögországból fogságba hurcolt már keresztény rabszolgák is, akik semmiesetre sem estek vissza a pogányságba. Szóval, — kisebb nagyobb megszakításokkal ugyan, de — az első keresztény hitközségektől kezdve a folytonosságot már lehetőleg fenntartották és nyilvántartották. Kitűnő példa erre maga Pécs, felfedezett ókeresztény kápolnájával és katakombájával. Szent István Kupa legyőzetése után Baranyamegyében épen oda helyezte az első püspökségek közül az egyiket s az első székesegyház is ugyanazon ókeresztény kápolna fölé épült. Ugyanezen ok vezérelte a szent királyt, hogy ugyanegy időben Pécsváradon alapított apátságot. Vájjon már most, hova helyezték a szekszárdi apátság monostorát és szentegyházát/ 1061-ben? Itt~ is ugyanazon egyházi hagyományos szokásnak kellett fennállnia, ami tényleg úgy is volt. Az apátsági épületek a templommal együtt^több ízben elpusztultak, a tatárjárás és törokvilág idejében. Utoljára Mérey apát építtette fel az 1709. évben. Mária Terézia a kisebb apátságokat meg szüntetvén, a szekszárdi ápátság épületeit és birto kait az úgynevezett »tanulmányi alap« ba olvasztották be Ettől vette meg, Tolnavármegye közönsége 1788-ban a dombterületet, a rajta volt épü letekkel együtt. Az épületek s maga az apátsági templom is ekkor már épen nem valami jó karban voltak s amint a vármegyének a Helytartó tanács hoz intézett egyik jelentése tanúsítja, a templom bizony roskadozó félben volt. 1794- ben a mezőváros nagy része, köztük a templom is, az épületekkel együtt leégett. A vármegyének építenie kellett, tehát elsősorban is alaprajzot készitettek a területről és a régi épületek helyzetéről, valamint a tervbe vett építkezésről. Ennek az alaprajznak másolatát már régebben megszereztem az országos levéltárból. Ebből kitűnik, hogy az apátsági templom, a mai vármegyeház udvarában, körülbelül a főjegyzői lakosztályok és a pincehelyiségek által határolt udvartéren állott s oldalához simult egy kis »sacelldm« (kápolnácska) is. Az alaprajzbán ez a jelzése »Fundus antiquae ecclesiae« = »A régi templom területe«. A fentebb említett IV. századbeli ókeresztény korból való sarkophág lelőhelye és az apátsági templom helye, egymásnak közvetlen közelében vannak. Ma a »Várköz« keskeny utcája választjá el a két helyet egymástól, de a régi időben itt nem volt rendes utca s a két dombhát összefüggött a templom körül is szabad térség volt az észáki oldalon. Tehát teljesen helyes volt a sarkophág hélyére vonatkozó azon föltevés, hogy annak közelében kellett lennie az első kis ókeresztény témp- lomnak, vagy imádkozó helynek. A róm. kath". egyház hagyományos szokása itt is bebizonyosodott. De egyúttal bizonyossá lett ugyanezen alapon az is, hogy a Szt. Benedek rend kis temploma, melyet Szt. István a pécsváradi apátság alapitó levelében említ s amelynek kizárólagos joggal adományozta oda a tőszomszédságban, — módjuk körülötte — volt bokros, ligetes területet, szintén ugyanezen a helyen állott s az a bokros terület nem volt más, mint az a dombhát, melyen a vármegyeház áll s amelynek maradványa a mostani várkert, Mivel 1.1 Bél« a egybehangzó vallomása szerint, az általa alapított monostorba temetkezett vnlnri, .riőt TYmnWy Iánr>g a sacellumba temették, tehát a sírnak itt kell lennie a vármegyeház udvarában, ha valóban ide temetkezett és sírját már régen fel nem dúlták. A, tatái; dulás alkalmával va^Q7Íniitlpn| flf a vármegyeház építése álkalfflával^sem dúlták fel, mert az alapfalazatokat úgy nyűgöt, mint észak felöl, a terület legkülső szélein emelték fel. Annál is inkább gondolhatunk a másfélszáz évig tartott török hódoltságra, amely idő alatt sok pusztulás történt. Mindezekből kitűnik, hogy Szekszárd ugyanezen néven, már az apátság alapításánál jóval előbb létezett s lakosai voltak. Minélfogva I. Béla király személyes tulajdonságai és Szekszárd névé között egyáltalán semmiféle összefüggés sin- csen. Ezek után következnék annak a kérdésnek megoldása, vájjon Szekszárd neve kiktől, miféle népelemtől származik és mi lehet a jelentése. — Miután ez hosszabb fejtegetést igényel s a honfoglalás, illetve a vezérek korában volt országhatár és védelmi gyepürendszerrel függ össze, egy külön cikkben fogom kifejteni. Egyelőre az esetleges kíváncsiság kielégitésére legyen elég annyi, hogy a nevet a honfoglaló magyarság adta a helyre, jelentése pedig domb- vagy hegysor, hegyhát, szóval a helynek topográfiái viszonyaira vonatkozik és törzsökös régi magyar nyelven. A lakodalom után való napon aztán útra kelt a fiatal pár. S igaza volt a kis medikának, az újdonsült fiatal menyecskének. A szorgos ta- karodási időben nemcsak hogy négyes fogatot, de még csak parasztszekeret sem kaptak. A tiszteletes urnák szégyenszemre fel kellett men teni Mosolygó Márton harangozóf a délutáni cseüdités kötelezettsége alól, csakhogy a legszükségesebb csomagokat kitalicskázza a vasúthoz. De egy jókora táska még így is jutott a doktor urnák is, aki alaposan bele izzadt, amikorára a vonat egy kis fülkéjébe beszállhattak. A fiatal asszonyka mindjárt is elkezdte 'gyöngéden törölgetni férje gyöngyöző homlokát s közben folyton incselkedett vele. — Kellett ez magának? Ugye figyelmeztettem már egy évvel ezelőtt. Most aztán elmondhatja: kocsin jöttem, gyalog megyek. Persze, persze, hát én tettem tönkre a — karrierjét ! Megérdemlem, hogy kidobjon az ablakon . . . Most még nem késő . . . A férj csakugyan — odaugrott az ablakhoz. De hogy — lefüggönyözze. S a következő pillanatban forró csókkal zárta le a bájos kis asz szonyka incselkedő száját: — Hát lehet e ennél szebb — karrier ? . Da ne legyünk tovább is indiszkrétek, amikor egy fiatal pár — nászutazik! Kancákat Vandyke L li. közismert amerikai ménhez elfogad báró Ruünvánszkv-aazdasáá Dfirvpatlan, posta: Zomba. 13130000(3000000000000000000000000014000000 00 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 Bőrgyár Kalocsán! Legmodernebb gépekkel felszerelt bőrgyárat alapítottunk, melyben készítünk: box, chevreaux, chevrette és mindennemű színes felsőbőröket, úgyszintén zsíros felsőbőröket, fekete és nathur színben. Talp, branzol és mindennemű lószerszámhoz való bőröket, nagyban és kicsinybeni eladással. — Bőrcserzésre elvállalunk mindennemű bőröket. — Nyersbőröket a legmagasabb napi árban vásárolunk. Tisztelettel: Szőke Ignácz és Társai bőrgyára, Kalocsa«. 1658. sz. 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 A dombóvári járás főszolgabirájától* 1093—1928. sz. Felhívás dr. Stein János gyulaji közs. orvoshoz. Dr. Steiu János, volt gasztonyi, (Rátót mellett) vasmegyei lakos, f. évi január hó 11 én gyulaji községi orvosnak választatott meg. A választásról nevezett értesittetett s az eskü letételére még január havában táviratilag felhivatott. Bútorát Kurd állomásra szállíttatta, amely azóta elraktározva ott fekszik, de sem az orvos, sem hozzátartozói nem jelentkeztek. Feltehető, hogy nevezett megazál-. lőtt területre, Jugoszláviába távozott szüleihez s esetleg az ottani hatóság kiutazását meggátolja. Felhívom ennélfogva nevezett gyű laji orvost, hogy állását folyó évi április hó 15 ig okvetlen foglalja el, mert ellenkező esetben állásáról le mondottnak kell tekintenem. A hatóságokat és dr. Stein János ismerőseit felkérem, hogy esetleges holtartózkodásáról engem értesíteni szíveskedjenek. Dr. Stein János 1891 október hó 9 én, Kőrösbányán (Hunyad megye), Stein János és Szametz Mária szülőktől született, róm. kath. vallásu, nos, volt gasztonyi (Vas megye) magánorvos. Orvosi oklevelét a kolozsvári egyetemen, 1918. évben nyerte. Dombóvár, 1923 március hó 20. Kenézy, főszolgabíró-
