Tolnamegyei Ujság, 1923 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1923-01-13 / 2. szám

2

TOLNAMEGYEI ÚJSÁG

Mint valamely mesebeli szellem, az égig nő fel és messze országok tájait sugározza be. Fénylő szövét- nek nemzeti életünk komor, ősi bástyái fölött, Istentől meggyujtva, Istentől táplálva, fel és le, közel és távol világosságot hintve. Ez a halhatatlan nagyság, ez a mérhetetlen lelki titán a magyar lélek, a magyar érzés, a magyar szív, a magyar élet mozaikjából alkotja meg, teremti meg önmagát. Halhatatlanságot szi a magyar halhatatlanságból. Nincs egy lelki porszeme, mely izig-vérig magyar ne volna. Ami hozzáér, amihez hozzáér, ami megfogja, amit ő megfog, ami reá néz, amire ő rá néz, földön és föld felett minden, minden magyar és sugárzó és fénylő és halhatatlan. Az a rongyos, kopott öltözet a testén az eszmény királyi palástjává lesz, az a csavargó sors, az az éhező állapot a magyar apostoliság fenkölt osztályrésze. Az az alföldi sivár táj ezer alakjával egy zengő, beszélő tündérvilág, mert magyar. A kisbé- res, a betyár, a juhász, ur és paraszt, a csapiáros, a cigány — az ő halhatatlan lelkében halhatatlanná válik, szint és szépséget nyer. A rongyos csárda, a kocsma, a viz, a virág, a bokor, a fa, a rongy, a kóró, a törpe nyár, a sár, a por láng lel kének égő kohójában Isten remekművévé vá'tozik és amiket ezerszer eltaposunk, amik mellett közönnyel elmegyünk, azok túlélnek minket, azok szebbek, mint elgondoljuk, mert Petőfi tulajdonai. Ezek által él ő és őáltala élnek mindezek.

A haza őelőtte egy szent Ideál, több, nagyobb, szentebb mindennél — a templomnál is, az ő életénél is. A honszerelem égő csillag, vaksötétséget átvilágító, áldozatokat követelő, egész embert megragadó. A magyar nemzet páratlan, nagy, alvó tenger, telve erővel, értékkel. A szerelem imádság és titokzatos őserő, amelynek mi rabjai vagyunk — de boldog rabjai és a házasélet e szerelem igazi kertje. A halhatatlanság Pető fije ezekből teremt önmagának szivet, lelket. Ama másik Petőfit túl élni ezekkel akarja. így szól:

„Szabadság, szerelem,

E kettő kell nekem.u

És amikor még ostoroz is, szavából a haza anyai szózata, vagy a honfi prófétái intése zeng.

Tehát a halhatatlan Petőfi szent missziót tölt be, küldetése van, amely jiem egy korhoz tapad, hanem az egész nemzeti élethez, annak minden tartozékához. Értékké teszi, eszmény- nyé avatja önmagán keresztül a ma gyárt. Missziója parancsolatait az utolsóig beteljesiti. Elemészti, elégeti önmagát, az anyag Petőfijét, hogy a lelki Petőfi örökké éljen. Áldozatul dobja magát nemzetének, hogy egy ''mást táplálhassák, egymást halhatat- lanitsák.

Azért, ha egy tévelygő világ a magyart ki akarná végleg irtani, ne felejtse el, hogy olyan mindenható erővel kellene bírnia, mellyel lelket irthasson ki.

Lelket, halhatatlan, élő, égi lelket: a halhatatlan Petőfit, a magyar nemzet kebelének, életének eme világba belevetitett szent Géniuszát!

Jánosi György.

HÍREK.

Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország — mennyország.

— A Tolnamegyei Közművelődési Egyesület f. hó 21-ére tervezett Petőfi ünnepélyét közbejött akadályok miatt f. hő 28-án délután 4 órakor tartják meg a vármegyeház nagytermében- Részletes műsort jövő számunkban közöljük.

— A közigazgatási bizottság ülése. A vm. közigazgatási bizottság január 10 én tartotta rendes havi ülését, amelyen Forster Zoltán főispán elnöklete alatt dr. Éri Márton alispán, Száváid O.zkár vm. főjegyző, Stein- feld Béla vm. árvaszéki elnök, dra őrffy Gyula vm. t. főügyész, dr. Drágíts Imre vm. t. főorvos, Tóth Henrik műszaki főtanácsos, dr. Berze Nagy János kir. tanfelügyelő, Jakab László kir. pénzügyigazgatóhelyettes, dr. Kozacsek Józef kir. ügyészségi elnök, Legény Oszkár vm. kir. gazd. felügyelő, Jung Miklós kir. s. tanfelügyelő, br. Schfcll József, br. Fiáth Tibor, Éekete Ágoston, Wéber János, Schneider János és Kátai Endre bizottsági tagok vettek részt. A bizottság meghallgatta a januári alis páni jelentést, elintézte a napirendre tűzött ügyeket, amelyek során az egyes albizottságokat is újjáalakították. A fegyelmi választmány tagjai

dr. Kardoss Kálmán és br. Schell József, Tóth Henrik Kaminszky János, póttagok Kátai Endre és dr. Berze Nagy János, — a gyámügyi felebbviteli küldöttség tagjai Pesthy Pál dr. és Kátai Endre, br. Schell József és Schneider János, póttagok dr. Kardoss Kálmán és báró Fiáth Tibor, — az adóügyi bizottság tagjai dr. Kardoss Kálmán, br. Fiáth Tibor, Kátai Endre, Fekete Ágoston, póttagok br. Schell József és Schneider János, végül a megyei pótadó fel- szólamlá8Í bizottság tagjai dr: Kardoss Kálmán, Fekete Ágostén, Kátai Endre és Wéber János lettek. Az egyes közigazgatási ágazatok főnökei havi jelentéseinek tudomásul vétele után a teljes ülés véget ért s utána még a gyámügyi felebbviteli küldött ség, a gazdasági albizottság és a fegyelmi választmány ülésezett.

— Dr. Őrffy Imre közbenjárása a szekszárdi iparosok és kereskedők érdekében. Múlt számunkban már említettük, hogy a szekszárdi kereskedők és iparosok közös gyűlésen foglaltak állást a forgalmi adónak blockrendszer utján való, reájuk nézve igen terhes behajtása ellen és elh* tározták, hogy memorandummal for du'nak emiatt a pénzügyminiszterhez, kérve a rendelkezés hatálytalanítását. André István ipartestületi elnök és Müller Albert, a kereskedelmi kaszinó elnöke a gyűlés megbízásából Buda pestre utaztak és felkérték dr. Őrffy Imre kincstári főtanácsost, kerületünk nemzetgyűlési képviselőjét, hogy vezesse őket a pénzügyminiszter eié és pártfogolja a memorandumba foglalt sérelmek kiküszöbölését. E hó 5 én fogadta a szekszárdi küldötteket a miniszter megbízásából dr. Vargha Imre pénzügyi államtitkár, akinek dr. őrffy Imre szóval is előadta a kereskedők és iparosok kívánságait és melegen ajánlotta azok teljesítését. Az államtitkár részletesen informál- tatta magát a kívánságokról és megígérte, hogy a szekszárdi pénzügyigazgatóság utján az alábbi könnyítéseket teszi a szekszárdi kereskedőknek és iparosoknak : Azoknál a kereskedőknél és iparosoknak, akiknek könyvvezetéséből a forgalom összege megállapítható, nem kötelező a blockrendszer, mert azok a for gaimi adót könyveik alapján róják le. Azok a kereskedők és iparosok,

haladunk velük, várva, hogy megálljának. Közben azonban eltűnnek és nem látjuk többé őket.

Hamarosan másik három darab dámvadtehén mutatkozik helyettük, ugyanabban az oldalban.

Azt akarom, hogy Villányi Gyurka, kit quasi vendégnek tekintek, lőjje az első darabot, tehát megbeszélés szerint ő ugrik le balra a kocsiról, én gyorsan utána nyújtom a puskát és ő a kocsi által takarva gyalogol mindaddig, amíg kedvező kilövéshez nem jut. De most sem sikerül a dolog, a dámvadak megint elugranak.

A türelmetlen Gyurka azonban nem unhatja meg többé a kocsin ülést, mert most meg a baloldalon tűnik fel egy csapat dámvad. Megint le kell szállni. Hátranézve látom, hogy célzás közben nagyon válogat. Hamar megtudom ennek okát, mert megindul a csapat a póznásban és látom, hogy majdnem csupa lapátos. A kocsis húsz darabot olvas össze, talán kettőhárom közepes bika, a többi szemétnép, babaszarvasok.

A táraság átvált a másik oldalra és eltűnik a hegytetőn.

Vezetőnk most már uj taktikát ajánl. Elállunk a lénián, ő pedig megkerüli a hegyet, hegy csendesen

bóklászva felénk terelje a dámvadat, mert szerinte néhány tehén is van köztük.

Kívánságomhoz képest fiatal vadász- pajtásomat áilitja a jobbik helyre és, hogy érti a mesterségét, mutatja Gyurka csakhamar felcsattanó lövése.

Egy szürke dámvadtehén futtában, lövésétől találva föl is bukik, de föl- tápászkodik és eltűnik a közeli sűrűben, ahol sokáig keressük, de hiába.

A csapat ugylátszik széjjelzüllött, mert ettől kezdve jobbra balra állandóan látunk dámvadat.

Villányi Gyurka hamarosan még egy tehenet lő meg, mely erősen vérzik. Jó reménnyel, könnyűszerrel követjük a nyomát, de időközben oly közel jutunk a kalandosi erdészlakhoz, hogy — 1 órára járván az idő — ebédszünet tartását határozzuk el, mert a kutnál a lovakat meg is lehet itatni, másrészt az itt lakó erdésznek vérebe van, mellyel az ebéd ideje alatt bizonyára lefekvő sebzett darabot délután megkereshetjük.

Mikor az erdészlak udvarába lé- pünkr a kocsis, aki előre ment és az erdőőr segédje azzal fogadnak bennünket, hogy a szerbhaláli részből ép most váltott át egy sánta szarvasbika abba az erdőrészbe, melyből kijöttünk.

Erre a hírre majdnem lemondtunk az ebédről és rögtön visszafordulni készültünk, de aztán mégis győzött ä józan ész, mert a beteg dámvadat csak úgy találhatjuk meg, ha időt engedünk neki, hogy valahol lefeküdjék.

De azért az újabb izgató hir hatása alatt bizony rövidre szabtuk a déli pihenőt.

Sajnos, a kutya nem volt bajlandó velünk eljönni távollevő gazdája nélkül és így aznap nem sikerült a sebzett vadat megtalálni, hanem csak másnap jelentették telefonon, hogy kimúlva találták 100 lépésre a háztól, egy sürü galagonyásban.

*

A rövid téli délután és vele az ó év végéhez közeledik. A nyugati égbolt fehérenizzó fénnyel ég az öreg fekete tölgyek mögött. A zöJdmohás törzsek közt két hatalmas szarvas bika áll, az egyik nyugodtan legel, a másik szép aggancsát magasan tartva néz felénk. Nem tudom megolvasni a végeket, de 12 re becsülöm. A sok szürke és fekete dámvad után szinte rókavörösnek tetszenek a szarvasok.

1923 január 13

akik nem vezetnek könyveket, *tár. gyalásba bocsátkozhatnak a szekszárdi pénzügyigazgatósággal avégett, hogy a forgalmi adót évi átalány, összegben róhassák le. Akik az évi átalányösszegre vonatkozóan a pénzügyigazgatósággal kiegyezni nem tudnak, azokra nézve a blockrendszer továbbra is kötelező marad. A miniszter ilyen irányú rendelete, amelynek kieszközlése dr. Oiffy Imre érdeme, a napokban fog leérkezni a szekszárdi pénzügyigazgatósághoz.

— Esküvő. Szép és megható ünnepség volt f. hó 9-én Mirth Lászlónak, a szekszárdi kir. járásbíróság elnöké nek a családjában. Ezen a napon vezette oltárhoz Margitka leányát Boldus György nemzeti hadseregbeit főhadnagy és Ilonka leányát Báthory Géza m. kir. csendőrfőhadnagy. Mind. két esküvőn a templom megtelt jóbarátokkal és ismerősökkel. Az eska- tést Hradek Károly bátaszéki plébános végezte, aki megható beszédet intézett mindkét boldog ifjú párhoz.

— Eljegyzés. Rács Mihály tolnát

r. k. tanító, eljegyezte Flettner Erzsébet r. k. tanítónőt, Tolnáról. — Külön értesítés helyett..

— Petőfi és a szekszárdi bor. A

nagy költő születésének száz éves emlékünnepe alkalmából tudvalévőén Petőfi-kiállitást is rendeztek a budapesti Nemzeti Muzeum kupolacsarnokában, ahol se szeri, se száma a kincs számba menő Petőfi ereklyéknek. Ott vannak azonkivül mindazok a hazai és külföldi irodalmi termékek is, amelyek Petőfivel foglalkoznak. Ott láthatjuk az idegen nyelvekre átültetett Petőfi-kiadásokat, valamint a fordítók kéziratait is. A svéd nyelvű Petőfi-költemények között észrevettük Jeney Árpádnak, a nagy Petőfi- rajongónak egy levelét, amelyben aat írja a Petőfii-Társaságnak, hogy 2 akó jó szekszárdi vörösbort leüld Petőfi első svéd fordítójának, Oh- mannak, hogy még tüzesebben ültethesse át a lánglelkü magyar költőnek még hátralevő költeményeit. Ohmann első volt azok közül az idegenek közül, akik magyar eredetiből fordították Petőfit, nagyon megörült a pompás ajándéknak.

— Áthelyezés. Dr. Páva István szekszárdi kir. törvényszéki bird saját kérelmére áthelyeztetett a kaposvári kir. törvényszékhez.

Megint vágásba érünk, közvetlen közelből egy szarvastehén bámul ránk, mig borja gondtalanul csipégeti a cserjék rügyeit. Odább két-három őzcsalád legel idillikus nyugalom.- ban.

A kék égen köröskörül rózsaszín és narancssárga felhőfoszlányok úsznak, a nap bíbor tengerbe bukva búcsúzik a világtól. A vágás tölgybokrainak rozsdabarna száraz lombja lángvörös színben fürdik és szinte ég az egész fakó vágás. Elmerülünk a gyönyörű kép szemlélésébe és szinte felriadunk, mikór a kocsi hirtelen megáll és vezetőnk csendesen figyelmeztet, hogy az oldalban dámvad áll.

A lángvörös bokrok közt bársony fekete egyes dámvadtehén áll, szeme parázsnak látszik, amint visszatükrözi a vérvörösen izzó napnyugta zsarátnokát.

A csattanó dörrenést százszorosán ismétli a környező hegyek viszhangja. Mire elhal a hosszan elnyújtott dörgés, mint egy varázsszóra kialszik az égőpiros világítás és a szelíd tengerzöldben fénylő égen függő teli hold tányérja csak gyengén világit meg egyetlen vörös foltot, a vértóc3ai, mely mellett a gyönyörű fekete dámvad fekszik halálosan találva . . .