Tolnamegyei Ujság, 1923 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1923-01-13 / 2. szám

2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG Mint valamely mesebeli szellem, az égig nő fel és messze országok tájait sugározza be. Fénylő szövét- nek nemzeti életünk komor, ősi bás­tyái fölött, Istentől meggyujtva, Isten­től táplálva, fel és le, közel és távol világosságot hintve. Ez a halhatatlan nagyság, ez a mérhetetlen lelki titán a magyar lélek, a magyar érzés, a magyar szív, a magyar élet mozaik­jából alkotja meg, teremti meg ön­magát. Halhatatlanságot szi a magyar halhatatlanságból. Nincs egy lelki porszeme, mely izig-vérig magyar ne volna. Ami hozzáér, amihez hozzáér, ami megfogja, amit ő megfog, ami reá néz, amire ő rá néz, földön és föld felett minden, minden magyar és sugárzó és fénylő és halhatatlan. Az a rongyos, kopott öltözet a testén az eszmény királyi palástjává lesz, az a csavargó sors, az az éhező ál­lapot a magyar apostoliság fenkölt osztályrésze. Az az alföldi sivár táj ezer alakjával egy zengő, beszélő tündérvilág, mert magyar. A kisbé- res, a betyár, a juhász, ur és paraszt, a csapiáros, a cigány — az ő hal­hatatlan lelkében halhatatlanná vá­lik, szint és szépséget nyer. A ron­gyos csárda, a kocsma, a viz, a vi­rág, a bokor, a fa, a rongy, a kóró, a törpe nyár, a sár, a por láng lel kének égő kohójában Isten remek­művévé vá'tozik és amiket ezerszer eltaposunk, amik mellett közönnyel elmegyünk, azok túlélnek minket, azok szebbek, mint elgondoljuk, mert Petőfi tulajdonai. Ezek által él ő és őáltala élnek mindezek. A haza őelőtte egy szent Ideál, több, nagyobb, szentebb mindennél — a templomnál is, az ő életénél is. A honszerelem égő csillag, vaksötét­séget átvilágító, áldozatokat követelő, egész embert megragadó. A magyar nemzet páratlan, nagy, alvó tenger, telve erővel, értékkel. A szerelem imádság és titokzatos őserő, amely­nek mi rabjai vagyunk — de bol­dog rabjai és a házasélet e szerelem igazi kertje. A halhatatlanság Pető fije ezekből teremt önmagának szi­vet, lelket. Ama másik Petőfit túl élni ezekkel akarja. így szól: „Szabadság, szerelem, E kettő kell nekem.u És amikor még ostoroz is, szavából a haza anyai szózata, vagy a honfi prófétái intése zeng. Tehát a halhatatlan Petőfi szent missziót tölt be, küldetése van, amely jiem egy korhoz tapad, hanem az egész nemzeti élethez, annak minden tartozékához. Értékké teszi, eszmény- nyé avatja önmagán keresztül a ma gyárt. Missziója parancsolatait az utolsóig beteljesiti. Elemészti, elégeti önmagát, az anyag Petőfijét, hogy a lelki Petőfi örökké éljen. Áldozatul dobja magát nemzetének, hogy egy ''mást táplálhassák, egymást halhatat- lanitsák. Azért, ha egy tévelygő világ a ma­gyart ki akarná végleg irtani, ne felejtse el, hogy olyan mindenható erővel kellene bírnia, mellyel lelket irthasson ki. Lelket, halhatatlan, élő, égi lelket: a halhatatlan Petőfit, a magyar nem­zet kebelének, életének eme világba belevetitett szent Géniuszát! Jánosi György. HÍREK. Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország — mennyország. — A Tolnamegyei Közművelődési Egyesület f. hó 21-ére tervezett Pe­tőfi ünnepélyét közbejött akadályok miatt f. hő 28-án délután 4 órakor tartják meg a vármegyeház nagyter­mében- Részletes műsort jövő szá­munkban közöljük. — A közigazgatási bizottság ülése. A vm. közigazgatási bizottság január 10 én tartotta rendes havi ülését, amelyen Forster Zoltán főispán elnök­lete alatt dr. Éri Márton alispán, Száváid O.zkár vm. főjegyző, Stein- feld Béla vm. árvaszéki elnök, dra őrffy Gyula vm. t. főügyész, dr. Drágíts Imre vm. t. főorvos, Tóth Henrik műszaki főtanácsos, dr. Berze Nagy János kir. tanfelügyelő, Jakab László kir. pénzügyigazgatóhelyettes, dr. Kozacsek Józef kir. ügyészségi elnök, Legény Oszkár vm. kir. gazd. felügyelő, Jung Miklós kir. s. tan­felügyelő, br. Schfcll József, br. Fiáth Tibor, Éekete Ágoston, Wéber Já­nos, Schneider János és Kátai Endre bizottsági tagok vettek részt. A bi­zottság meghallgatta a januári alis páni jelentést, elintézte a napirendre tűzött ügyeket, amelyek során az egyes albizottságokat is újjáalakítot­ták. A fegyelmi választmány tagjai dr. Kardoss Kálmán és br. Schell József, Tóth Henrik Kaminszky Já­nos, póttagok Kátai Endre és dr. Berze Nagy János, — a gyámügyi felebbviteli küldöttség tagjai Pesthy Pál dr. és Kátai Endre, br. Schell József és Schneider János, póttagok dr. Kardoss Kálmán és báró Fiáth Tibor, — az adóügyi bizottság tagjai dr. Kardoss Kálmán, br. Fiáth Tibor, Kátai Endre, Fekete Ágoston, pót­tagok br. Schell József és Schneider János, végül a megyei pótadó fel- szólamlá8Í bizottság tagjai dr: Kardoss Kálmán, Fekete Ágostén, Kátai Endre és Wéber János lettek. Az egyes közigazgatási ágazatok főnökei havi jelentéseinek tudomásul vétele után a teljes ülés véget ért s utána még a gyámügyi felebbviteli küldött ség, a gazdasági albizottság és a fegyelmi választmány ülésezett. — Dr. Őrffy Imre közbenjárása a szekszárdi iparosok és kereskedők érdekében. Múlt számunkban már említettük, hogy a szekszárdi keres­kedők és iparosok közös gyűlésen foglaltak állást a forgalmi adónak blockrendszer utján való, reájuk nézve igen terhes behajtása ellen és elh* tározták, hogy memorandummal for du'nak emiatt a pénzügyminiszterhez, kérve a rendelkezés hatálytalanítását. André István ipartestületi elnök és Müller Albert, a kereskedelmi kaszinó elnöke a gyűlés megbízásából Buda pestre utaztak és felkérték dr. Őrffy Imre kincstári főtanácsost, kerületünk nemzetgyűlési képviselőjét, hogy ve­zesse őket a pénzügyminiszter eié és pártfogolja a memorandumba foglalt sérelmek kiküszöbölését. E hó 5 én fogadta a szekszárdi küldötteket a miniszter megbízásából dr. Vargha Imre pénzügyi államtitkár, akinek dr. őrffy Imre szóval is előadta a kereskedők és iparosok kívánságait és melegen ajánlotta azok teljesítését. Az államtitkár részletesen informál- tatta magát a kívánságokról és meg­ígérte, hogy a szekszárdi pénzügy­igazgatóság utján az alábbi könnyí­téseket teszi a szekszárdi kereske­dőknek és iparosoknak : Azoknál a kereskedőknél és iparosoknak, akik­nek könyvvezetéséből a forgalom összege megállapítható, nem kötelező a blockrendszer, mert azok a for gaimi adót könyveik alapján róják le. Azok a kereskedők és iparosok, haladunk velük, várva, hogy megáll­jának. Közben azonban eltűnnek és nem látjuk többé őket. Hamarosan másik három darab dámvadtehén mutatkozik helyettük, ugyanabban az oldalban. Azt akarom, hogy Villányi Gyurka, kit quasi vendégnek tekintek, lőjje az első darabot, tehát megbeszélés szerint ő ugrik le balra a kocsiról, én gyorsan utána nyújtom a puskát és ő a kocsi által takarva gyalogol mindaddig, amíg kedvező kilövéshez nem jut. De most sem sikerül a dolog, a dámvadak megint elugranak. A türelmetlen Gyurka azonban nem unhatja meg többé a kocsin ülést, mert most meg a baloldalon tűnik fel egy csapat dámvad. Megint le kell szállni. Hátranézve látom, hogy célzás közben nagyon válogat. Hamar meg­tudom ennek okát, mert megindul a csapat a póznásban és látom, hogy majdnem csupa lapátos. A kocsis húsz darabot olvas össze, talán kettő­három közepes bika, a többi szemét­nép, babaszarvasok. A táraság átvált a másik oldalra és eltűnik a hegytetőn. Vezetőnk most már uj taktikát ajánl. Elállunk a lénián, ő pedig megkerüli a hegyet, hegy csendesen bóklászva felénk terelje a dámvadat, mert szerinte néhány tehén is van köztük. Kívánságomhoz képest fiatal vadász- pajtásomat áilitja a jobbik helyre és, hogy érti a mesterségét, mutatja Gyurka csakhamar felcsattanó lövése. Egy szürke dámvadtehén futtában, lövésétől találva föl is bukik, de föl- tápászkodik és eltűnik a közeli sűrű­ben, ahol sokáig keressük, de hiába. A csapat ugylátszik széjjelzüllött, mert ettől kezdve jobbra balra állan­dóan látunk dámvadat. Villányi Gyurka hamarosan még egy tehenet lő meg, mely erősen vérzik. Jó reménnyel, könnyűszerrel követjük a nyomát, de időközben oly közel jutunk a kalandosi erdészlak­hoz, hogy — 1 órára járván az idő — ebédszünet tartását határozzuk el, mert a kutnál a lovakat meg is lehet itatni, másrészt az itt lakó erdésznek vérebe van, mellyel az ebéd ideje alatt bizonyára lefekvő sebzett darabot délután megkereshetjük. Mikor az erdészlak udvarába lé- pünkr a kocsis, aki előre ment és az erdőőr segédje azzal fogadnak ben­nünket, hogy a szerbhaláli részből ép most váltott át egy sánta szarvas­bika abba az erdőrészbe, melyből kijöttünk. Erre a hírre majdnem lemondtunk az ebédről és rögtön visszafordulni készültünk, de aztán mégis győzött ä józan ész, mert a beteg dámvadat csak úgy találhatjuk meg, ha időt engedünk neki, hogy valahol lefe­küdjék. De azért az újabb izgató hir hatása alatt bizony rövidre szabtuk a déli pihenőt. Sajnos, a kutya nem volt bajlandó velünk eljönni távollevő gazdája nél­kül és így aznap nem sikerült a sebzett vadat megtalálni, hanem csak másnap jelentették telefonon, hogy kimúlva találták 100 lépésre a ház­tól, egy sürü galagonyásban. * A rövid téli délután és vele az ó év végéhez közeledik. A nyugati ég­bolt fehérenizzó fénnyel ég az öreg fekete tölgyek mögött. A zöJdmohás törzsek közt két hatalmas szarvas bika áll, az egyik nyugodtan legel, a másik szép aggancsát magasan tartva néz felénk. Nem tudom meg­olvasni a végeket, de 12 re becsülöm. A sok szürke és fekete dámvad után szinte rókavörösnek tetszenek a szarvasok. 1923 január 13 akik nem vezetnek könyveket, *tár. gyalásba bocsátkozhatnak a szek­szárdi pénzügyigazgatósággal avégett, hogy a forgalmi adót évi átalány, összegben róhassák le. Akik az évi átalányösszegre vonatkozóan a pénz­ügyigazgatósággal kiegyezni nem tud­nak, azokra nézve a blockrendszer továbbra is kötelező marad. A mi­niszter ilyen irányú rendelete, amely­nek kieszközlése dr. Oiffy Imre ér­deme, a napokban fog leérkezni a szekszárdi pénzügyigazgatósághoz. — Esküvő. Szép és megható ünnep­ség volt f. hó 9-én Mirth Lászlónak, a szekszárdi kir. járásbíróság elnöké nek a családjában. Ezen a napon vezette oltárhoz Margitka leányát Boldus György nemzeti hadseregbeit főhadnagy és Ilonka leányát Báthory Géza m. kir. csendőrfőhadnagy. Mind. két esküvőn a templom megtelt jó­barátokkal és ismerősökkel. Az eska- tést Hradek Károly bátaszéki plébá­nos végezte, aki megható beszédet intézett mindkét boldog ifjú párhoz. — Eljegyzés. Rács Mihály tolnát r. k. tanító, eljegyezte Flettner Er­zsébet r. k. tanítónőt, Tolnáról. — Külön értesítés helyett.. — Petőfi és a szekszárdi bor. A nagy költő születésének száz éves emlékünnepe alkalmából tudvalévőén Petőfi-kiállitást is rendeztek a buda­pesti Nemzeti Muzeum kupolacsarno­kában, ahol se szeri, se száma a kincs számba menő Petőfi ereklyék­nek. Ott vannak azonkivül mindazok a hazai és külföldi irodalmi termékek is, amelyek Petőfivel foglalkoznak. Ott láthatjuk az idegen nyelvekre át­ültetett Petőfi-kiadásokat, valamint a fordítók kéziratait is. A svéd nyelvű Petőfi-költemények között észrevet­tük Jeney Árpádnak, a nagy Petőfi- rajongónak egy levelét, amelyben aat írja a Petőfii-Társaságnak, hogy 2 akó jó szekszárdi vörösbort leüld Petőfi első svéd fordítójának, Oh- mannak, hogy még tüzesebben ültet­hesse át a lánglelkü magyar költő­nek még hátralevő költeményeit. Ohmann első volt azok közül az idegenek közül, akik magyar eredeti­ből fordították Petőfit, nagyon meg­örült a pompás ajándéknak. — Áthelyezés. Dr. Páva István szekszárdi kir. törvényszéki bird sa­ját kérelmére áthelyeztetett a kapos­vári kir. törvényszékhez. Megint vágásba érünk, közvetlen közelből egy szarvastehén bámul ránk, mig borja gondtalanul csipégeti a cserjék rügyeit. Odább két-három őzcsalád legel idillikus nyugalom.- ban. A kék égen köröskörül rózsaszín és narancssárga felhőfoszlányok úsz­nak, a nap bíbor tengerbe bukva búcsúzik a világtól. A vágás tölgy­bokrainak rozsdabarna száraz lombja lángvörös színben fürdik és szinte ég az egész fakó vágás. Elmerülünk a gyönyörű kép szemlélésébe és szinte felriadunk, mikór a kocsi hirtelen megáll és vezetőnk csendesen figyel­meztet, hogy az oldalban dámvad áll. A lángvörös bokrok közt bársony fekete egyes dámvadtehén áll, szeme parázsnak látszik, amint visszatükrözi a vérvörösen izzó napnyugta zsarát­nokát. A csattanó dörrenést százszorosán ismétli a környező hegyek viszhangja. Mire elhal a hosszan elnyújtott dör­gés, mint egy varázsszóra kialszik az égőpiros világítás és a szelíd tengerzöldben fénylő égen függő teli hold tányérja csak gyengén világit meg egyetlen vörös foltot, a vértóc3ai, mely mellett a gyönyörű fekete dám­vad fekszik halálosan találva . . .

Next

/
Oldalképek
Tartalom