Tolnamegyei Ujság, 1923 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1923-02-03 / 5. szám
V. évfolyam, Szekszárdi 1923 február 3. 5. szám. TOLNAHEGYEI ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. fzsrkesztfcés és kiadóhivatal; Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. Egyes szám ára: 20 korona. Előfizetési díj egy évnegyedre 200 korona. Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések Arai i A legkisebb hirdetés díj* 50 korona. A hirdetés egy 60 mllimétcr széles hasábon miliméter soronként 10 korona.- -Vállalati, köz • gyűlési stb. hirdetések 20 korona. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. A hírrovatban elhelyezett reklámhlr, eljegyzési hír, családi Hr, valamint a nyllttér soronként 100 koronábs kerül. Lélekzetüuket visszafojtva lessük a fejleményeket és az országos politika eseményeit, amelyek között jólesik látnunk azt az egyetértést, amely az Egységes Pártot oly erőssé teszi. A párt keddi értekezletén, ahol a miniszterelnök, a belügy , honvédelmi és földmivelésttgyi miniszterek is megjelentek, Hoyos Miksa gróf, a konzervatív nagybirtokos üdvözölte nagyatádi Szabó István földmivelésügyi minisztert, aki oly bölcsen irányítja a birtokreform kérdésének most napirenden levő megoldását. A nagy- birtokos főnr az egész párt nevében biztosította nagyatádi Szabót, hogy az ország érdekében álló nehéz feladatában az egész párt, mint egy embér fogja őt támogatni. Megnyugtató, hogy a magyar főnri rendnek mind több tagja dolgozik azon, hogy a magyar ember a magyar emberrel szemben megtalálja a kiegyenlités útját. Meg kell érteni mindenkinek, a nyomorgónak épngy, mint a jólétben dnskálónak, bogy itt elsősorban egyetértésre van szükség. Mert ba ez az ország ismét marakodni kezd, ránk rontanak a bennünket környező hullarablók és végünk van. Ha azonban minden magyar egymást támogatva, bittel, bizalommal, kitartással dolgozik a hazáért, akkor — Kossuth Lajos szavai szerint — a poklok minden hatalma sem vehet erőt raj tünk. Tolnnvfirmhódolata Petőfi emlékének. Hiszek egy istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában, Amen. A tolvaj megint rendőrért kiált. Alig múlt el a pár nappal ezelőtt felfújt oláh incidens, amelyen kacagnunk kellene, ba nem a mi bőrünkre menne, máris itt a másik, a kisántánt állítólagos újabb demarsa, amellyel ismét ellenünk akarják uszítani az európai közvéleményt. Úgy hírlik, hogy a kisántánt a nagyhatalmak hozzájárulását kérte Magyarország megszállásához és azzal a javaslattal fordult a nagyántánthoz, hogy Csehország, Románia és Jugoszlávia Magyarország ellen a jóvátételi követelések érvényesítésére ugyanolyan rendszabályokat alkalmazhassanak, mint aminőket Franciaország alkalmazott Németországgal szemben. Magyar- ország megszállását ők, mint közvetlen szomszédok kívánnánk végrehajtani. Ha felszínesen vizsgáljuk is ezt a biradást, akkor is rögtön 'megállapíthatjuk, hogy a kisántánt a legalávalóbb módon és a legvadabb mohósággal akar belénk kötni. Csehország ipari válság előtt áll. A munkanélküliség óriási a kétfarku oroszlán köztársaságában. A gyárak kéményei sorjában kialusznak, mert a cseh gyártmányoknak nincs piaca. Á Balkánt Anglia és Franciaország látja el pompás árukkal, Törökország, amely Ausztriától szívesen vásárolt, becsukja kapuit a cseh portéka előtt, Mi pedig, akik a lerongyolódott pénzünkkel nem vagyunk képesek a cseh rongyot megfizetni, szintén lezártuk a sorompóinkat és itthon létesített gyárainkban magunk igyekszünk előállítani mindazt, amiért eddig a cseheknek adóztunk. Most, hogy nem akarunk tovább a cseh gyáripar gyarmata lenni, azon mesterkednek a derék és bős szomszédaink, hogy még a keveset is elrabolják tőlünk, amit Trianon meghagyott. A mi derék ellenségeinknek ! nem kell jogcím a rablásra. Gondol- junk csak vissza arra, milyen alapon I izent nekünk háborút Románia. Egészen cinikusan megmondta a volt szövetséges, hogy rabolni akar és a [hadüzenet órájában már meg is dördültek a határokon a román ágyuk. Most megint rabolni akar a tolvaj - banda, amely á jóvátétel ügyével hozza kapcsolatba megszállása tervét. A magyar jóvátétel kérdésével hozakodnak elő bős szomszédaink, holott a jóvátételi bizottság még erről a témáról meg sem kezdte a tanácskozásokat. Tehát hatalmi eszközökről sem lehet beszélni a jóvá tőtel biztosítása érdekében. Az előzményekből, de meg a mostani esetből is látszik, hogy a kisántánt belénk akar kötni és mindenféleképen azon próbálkozik, hogy konfliktusba keve- edjünk vele. Az óév estéjén kezdődtek azok az ünnepélyek, amelyeken Petőfi születésének századik évfordulóján országszerte áldoznak Petőfi emlékének. E csonka ország minden területe, minden társadalmi egylete, minden iskolája és a falvak és városok egész közönsége megmozdult, hogy hódol jón a költőnek, akinek a hírét, nagyságát és a dicsőségét az egész világon emlegetik. Vármegyénkben is sok helyen tartottak már Petőfi ünnepélyt, azonban azok — bármily jól sikerültek — mégis csak epizódok voltak ahhoz a nagyszabású eseményhez képest, amely vasárnap délután zajlott le a vármegyeháza nagytermében, A Tolnavármegyei-Közművelődési Egyesület, amely a vármegye leg tekintélyesebb kulturíestülete, olyan programmal lépett az ősi megyeháza nagytermében összegyűlt nagyszámú közönség elé, amely mindenképen méltó volt a magyar költők fejedelméhez, aki mint kis diák éveket töltött e vármegye területén és mint országos birü emper is el eljárt a borjádi Sass-kuriábá, ahová a gyerekkori barátság és emlékek szálai fűzték. Az ünnepségnek különös jelentő séget adott az, hogy a megnyitó beszédet maga dr. Éry Márton, a vármegye alispánja tartotta. Meleg szavakkal emlékezett meg a világhíres nagy magyar költőről, a hazafiasság apostoláról, a nemzet prófétájáról, a segesvári harctéren eltűnt tragikus- végű bősről, akinek élete, hazaszeretete, szorgalma fényes példákéul kell, hogy ragyogjon mindnyájunk előtt, akik az ezer sebből vérző haza újjáépítésén dolgozunk. A nagy tetszés sei fogadott megnyitó beszéd után Nagy Endre, a közélelmezési minisztérium szekszárdi kirendeltségének tisztviselője szavalta el Petőfi születésének százéves évfordulójára irt gyönyörű és igen hangulatos költeményét. A tetszéaszaj lecsillapultával dr. Kramolin Gyula orvos lépett a szónoki emelvényre, hogy elmondja ünnepi beszédét. Dr. Kramolin, a nagy műveltségű és finomult ízlésű causeur, akinek mondanivalóit mindenkor nagy figyelemmel hallgatják, annyi újat, annyi szépet, annyi ötleteset mondott Petőfiről, az ő egyéniségéről, a jelentőségéről és ezzel kapcsolatban a nemzet jövőjéről, hogy a beszéde mindenkit lebilincselt.. A nagyhatású beszédben dr. Kramolin Gyula rövid bevezetés után rámutat, hogy ma oly vármegye közművelődési egyesülete ünnepli Petőfi Sándor emlékét, melynek az ő alapvető működése- és lendülete kialakulásában is része volt, mert nemcsak tanult itt két évig, de e jobbágyfelszabaditó megye emelkedett légkörében inspiratiókat is nyert. Majd Rákosi Jenő budapesti ünnepi beszédéhez kapcsolódva, Petőfi születése és halálának misztériuma mellett legszentebbnek látja zsenije magyarságának a misztériumát, ő is a »Gondviselés« nek tulajdonítja a szerb-tőt szülők gyermekének magyarságát, de nem a Gondviselés ötletszerű játékának, hanem a Gondviselést képező végtelen bölcsesség komoly, rendszeres törvényszerűségei természetes folyományának, a környezet, a milieu, a magyar nép, a magyar föld hatásának, amelyből magyar nyelve — mint resorbeáló szerv — segítségével, a lelkületet kialakító, szellemi és erkölcsi tápanyagokat szívta. Ezen hatások törvényszerűségét számos, a biológia, sőt pbysica és algebrából vett példával bizonyítja. Azután felállítja Petőfi hazaszeretetének tárgyilagos mérlegét: az egyik serpenyő üres, nincs benne mód, rang, vagyon, még biztos fedél sincs, csak egy zavartalan fecskefészek sem billenti le azt, míg a másik serpenyőt mélyen lenyomják a nemzetnek ajándékozott szellemi és erkölcsi kincsek, lenyomják egész a fehéregyházi tömegsír fenekéig. Petőfinek a hazafiság nem fejőstehén, melynél naponta telefejhette öblös fejőkéjét, hanem magasröptű sólyommadár, melyet éhezni látott s ezért saját szivével táplált. Az önzetlen hazafiság e büszke sólyommadara még él, még életben tartja az erő, amit tőle nyert, de már száryaszegetten haldoklik, félrebujva a kövér fejőstehenek bőgősétől hangos rengetegben. Uj szivekre volna szükség, hogy ismét erőre segítsék, de ezek nem jelentkeznek. Helyettök a közélet bacchanáliája tombol: a falakon jelszavak tüzbetüi égnek, a középen őrült táncot járnak divatos bálványok körül. De Petőfi szellemkeze kinyul a sirból és letörli a jelszavakat; majd ökölbe szorulva lecsap és teljes értékű magyarságával, koldusszegénységével és szinmagyarsága mellett is általános emberi érvényű költészetével porrá zúzza a bálványokat. Ám ezek por- fellege összefolyik a magyar nemzet hét darabba szakított, hétfelé tépett, hétfelé züllő nyájának porfelhőjével. De a porfelhőn át furulyaszó Laliik: Petőfi bűvös pásztor- furulyája szól, amelyben ott cseng mindahét nyájdarab, mindabét országrész minden madárdala, minden öröme, bánata, vívódása, reménye. A bűvös hangokra felfülel a nyáj s az összetartozandóság ellenállhatatlan erejével tör ismét egymás felé és újból egy egységes, egész nyájba összeterelődve, meleg balomba összebújva, bizakodással nézi a jövő minden viharát, minden jégverését! A közönség melegen ünnepelte dr. Kramolint, aki után Kiieber Gizella énektanárnő Béli Lajos zenekarának kíséretével néhány Petőfi-dalt énekelt. A pompásan interpretált dalokra ráadást is kellett adnia. Bodnár István, a költő ült ezután a felolvasó asztalhoz, hogy megismertesse a közönséggel mindazokat az emlékeket, amelyek Petőfinek Tolnavármegyében töltött éveivel függenek össze. Bodnár a költő meleg szeretetével és a történetíró fáradságos munkájával már évtizedekkel ezelőtt gyűjtötte a nagy költő tolnamegyei tartózkodására vonatkozó adatokat, amelyeket Kéri Gyula, a nagy Petőfi kutató mentett meg a jövő Petőfi irodalom számára. A közönség hálás tapsokkal jutalmazta a felolvasást, amelyből sok uj és érdekes részleteket tudtunk meg arról a néhány esztendőről, amely a sárszent- lőrinci gimnáziumot belekapcsolja a magyar irodalomtörténet legszebb fejezetébe. Wächter Károly járásbiró művészetét csak intim baráti társaságban ismerték eddig, mert mindig húzódozott attól; hogy nagy nyilvánosság előtt hegedüljön. Most azonban, hogy nem térhetett ki az ünnepély rendezőinek felkérése elől, a hatalmas közönséget egészen magával ragadta cimbalomkisérettel játszott Petőfi dalaival, amelyeknek a hallgatásával alig akart betelni a publikum. Dr. Berze Nagy János kir. tanfelügyelő, a kiváló hírű néphagyomány- gyüjtő „Petőfi és a magyar néphit0 címen tartott magas nívójú felolva sást, majd Gödé Lajos, a református eklézsia költő papja értekezett kimerítően Petőfi nyelvezetéről. Nagy Endre
