Tolnamegyei Ujság, 1923 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1923-09-29 / 39. szám
TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1923 szeptember 29. hogy elzarándokoljunk azokhoz a [sírokhoz, hogy megtanuljunk tőlük hinni, bízni és lelkesedni, hogy kitartást meríthessünk az ő törhetetlen hazaszeretetükből. Úgy érzem hogy amikor Bátaszék község közönsége, soha nem múló hálája és kegyelete jeléül elesett hőseinek emlékét az itt felállított emlékművel külsőleg kifejezésre juttatja, csak egy parányi részt törleszt abból a nagy tartozásból, amit azokkal szemben, akiknek nevei ez emlékműre vannak vésve, vállalt. Hisz nincs annyi könnyünk, nincs annyi virágunk, amennyi elég volna, nincs annyi kincsünk, nincs annyi aranykeresztünk, nincs annyi vitézségi érmünk, amennyi az árvák könnyét felszánthatná, amennyi a gyászfátyol súlyát könnyebbé tehetné. Férjet és apát nem pótol semmi. S mi mégis nem remegő kézzel, nem elcsukló sírással tesszük le koszorúnkat hőseink emlékművére. Kemény magyar szívvel, vigasztalást kereső büszke felemelt fővel tekintünk azokra a kőbe vésett nevekre, mint az eljö vendő nagy Magyarország alapköveire. Rajtuk nyugszik fiainknak, unokáinknak, egy nemzetnek, egy országnak sorsa, élete, boldogulása. Némán pihennek most szerte Europa minden táján, csendben figyelik sze retteiket, de majd egykor előállanak az ő sáppadt arcú ezredeik, s számon fogják kérni, s csontmarkukkal követelni fogják tőlünk ennek a nagy nemzetnek méltó jövőjét. Feltámadnak ők, s beszélni fognak az ismeretlen, jeltelen sirok“. A mély megilletődést kiváltó be szádét Mayer Erzsiké kedves szava lata követte, majd Klósz Tamás német nyelvű ünnepi beszédet mondott, amely nemcsak mélyen meghatotta, de meg is lepte a hallgatóságot mélységes tartalmával és az előadás szép ségével. A dalárda elénekelte a Hiszek egyet, Mihli Miklós mély át- érzéssel Tompa Mihály „Pusztán“ cimü versét szavalta, majd egy kisleány, Schanzenbacher Éva, meglepő jó kiejtéssel és hanghordozással Gárdonyi Géza a Háború árvája c. ver- j sét szavalta. Ezután a község és a különféle egyletek megkoszorúzták az emlékművet, szép beszédekkel tevén le kegyeletük külső jelét. A dalárda „Nem, nem, soha“ dalt énekelte hatásosan* Az ének hangjai után bádoki Sóós Károly altábornagy lépett a szónoki emelvényre és rend kívül nagy hatást keltő beszédében a többek között a következőket mondotta : „Amikor ilyen szép ünnepélyen vagyok, ahol a hősök emlékét kegye- letesen megörökítik, elém tűnnek a mai élet szomorú napjaiból, a régen eltűnt nagy idők szép emlékei, amikor azok, akikről most emlékezünk, dalolva vigan mentek esküjükhöz híven, a haza hivő szózatának engedve, a véres harcmezőkre, rendíthetetlen soraikon meghiúsult ezer és ezer ellenséges támadás és testükkel messze távol tudták' tartani a vad ellenséget hazánk szent határaitól. Mint gonosz álom tűnik fel előttem, aki láttam a lelkesedést, hogy a belülről jövő megmételyező szavak hatása alatt mint dobta el a magyar katona eddig oly becses fegyverét és az az ellenség, amely eddig rettegte a magyar katona nevét, mint lopta el védtelenül maradt hazánk földjét. Ide erre a földre is és nem maradt más meg, mint szédtarabolt, ezer sebből vérző Csonka hazánk. De nem puszta álom, hanem sajnos szomorú valóság, zokogva állunk nemzeti nagyságunk temetőjén, épen úgy, mint hiába siratjuk elesett hőseinket, hiába vágyik szülő, feleség, gyermek soha vissza nem térő kedvese után, üres maradt mindörökre helyük, soha többé nem hallja a hazai hegy völgy az ő dalolásukat. De ma érezzük valamennyien, hogy ide idéztétek halhatatlan lelkűket, halljuk szárnysuttogásukat és térdre borulva üdvözöljük őket, ezen emlékük által megszentelt helyen. Büszke boldogsággal hajtom meg ezen ünnepélyes pillanatban kormányzó Ur Őfőméltósága, a m. kir. hadsereg és az egész magyar nemzet nevében a háromszinü babérkoszoruzta zászlót emlékük előtt, akik becsülettel, emlékükhöz híven áldozták életüket és vérüket a királyért és a hazáért. Ezután beszédét németül folytatta és a következőkép szólt: „És most állj te büszke emlék és dacolj az idők minden viharával, hirdesd büszkén Bátaszék legjobb fiainak halhatatlan nevét. De légy az élőknek és minden jövő nemzedéknek erős biztatás és komoly intés. Beszéljen kövedből minden név és annak minden betűje. Mártírjaink vére szóljon hazánk és fiainkhoz. Ez a vér termékenyítse meg lelketeket, emlékeztesse kötelességeire a jövő nemzedé két, legyen ezen vér sziveitek körül azon védő paizs, amely megvéd benneteket a nemzetrontó törekvések mételyétől és legyen ez a vér az az éltető nedű, amely erőt önt karjaitokba, az újjáépítés komoly munkájára. Mart hisszük és valljuk, hogy jönni fog egykor egy nagy idő, amikor szükségünk lesz testben és lélekben egészséges uj nemzedékre, amely nem politizál, nem tülekedik, hanem csak abban vetélkedik, hogy utolsó vércsepjéig minél Önzetlenebből hozhasson áldozatot a hazáért“. A nagy szónoki lendülettel elmondott beszédét a kormányzó Őfőméltósága éltetésével végezte, amelyre az egész téren hatalmasan és lelkesen zúgott fel, hogy Horthy Miklós éljen. A gyönyörű ünnepély a Himnus hangjaival végződött, ezután elvonult a katonaság, a lövészek, a nagy közönség, a hősök emlékének környékén csendesség lett, csak azok zokogtak ott, akiknek gyógyuló sebeit újra feltépte az emlékezés. A lélekemelő ünnepség után a vi déki vendégek és Bátaszék szine- java a kaszinó helyiségében bankettre jött össze, ahol az első felköszöntőt Bajó Pál főszolgabíró a vármegye képviseletében mondotta és lelkes szavakban éltette Horthy Miklóst, Magyarország kormányzóját. Hradek Károly plébános a nemzeti hadseregre és Sóós Károly altábornagyra ürített poharat. Purth Adolf főjegyző indítványára Bátaszék község lakossága nevében a Kormányzóhoz hódoló távirat küldetett. Dr. őrffy Imre nemzetgyűlési képviselő mélyen szántó beszédben a lelkek integritásáról szólott és a kegyeletes ünnepség fáradhatatlan előkészítőit éltette. Vendl István polgármester Szekszárd város la&ói kegyeletét tolmácsolta és Bátaszék áldozatkész lakosságát éltette. Rósen- berg Mátyás nagybérlő Hradek Károlyt, Bátaszék közszeretetben álló plébánosát, Bátaszék lelki együttérzésének érdemes munkássát éltette. Megható volt Hradek Károly iránt ezúttal is megnyilatkozó nagy szeretet. Schneider János dr. Késmárky István egyetemi tanárt, a kegyeletteljes szép ünnep szónokát köszöntötte. Purth Adolf Bodnár Isvánra, a poétára, akinek ihletett verssora disziti az emlékszobrot, ürített poha rat, Micheli Mihály a polgárság ne vében, tett fogadalmat a haza újraépítésére és Sóós altábornagyot éltette. Pápay Géza a hadiözvegyek és árvákról emlékezett meg. A bankett végén Sóós altábornagy hatalmas nagy beszédet mondott. Lekötötték karunkat — úgymond — de nem bírják megtiltani, hogy ne emlékezzünk. Az ilyen kegyeletes ünnepek alkalmasok, hogy megértsük egymást és a hősök példája megta nit bennünket az összefogásra. Köszönetét mond a Kormányzó névé ben Pongrácz Lajosnak, Hradek Károlynak, Purth Adolf főjegyzőnek Spehár Adorján jegyzőnek, Schwarcs Miklós birónak, Klósz Tamásnak Bajomi Vilmosnak és Micheli Mihálynak az emlékmű létesítése körül kifejtett tevékenységükért, továbbá üdvözli Bátaszék egész községét, a megyei, városi hatóságok képviselőit, a kerület nemzetgyűlési képviselőjét dr. őrffy Imrét, majd arra kérte a bátaszékieket, hogy ennek a mai napnak emlékére áldozzanak minden évben kegyelettel (szeptember 23) hőseiknek és erősítsék meg lelkűkét a jövő küzdelmeire. Magyarország felvirulásáfa ürített poharat. Lelkes és hosszantartó éljenzéssel fogadott beszéd után felkérésre Schmidt Gáza községi orvos, hegedűművész játszott el néhány bánatos szép magyar nótát és ezzel az ünnepségnek ez a része is véget ért. A földmivelésügyi miniszter Tamásiban. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület tamásii vándorgyűlése. A „Tolnatamási és Vidéke Lóte nyésztő Szövetkezete“ vasárnap tartotta lódij ázását, kocsi- és sikverse- nyét és ezzel kapcsolatban ugyanaznap rendezte az Országos Magyar Gazdasági Egyesület Tamásiban ezévi őszi állattenyésztési vándorgyűlését. Ebből az alkalomból számos gazda, és jeles szakember utazott le az ország minden részéből Tamásiba, ahová nagyszámban gyűltek össze a tolnamegyei gazdák is. A díjazások. A lódijazásra és versenyre mintegy 600 darab törzskönyvezett te- nyészlovat vezettek fel, szebbnél- szebb állatokat, amelyek egyrészt az ottani lótenyésztés magas fokáról, másrészt a Gyérey Richárd elnök és Horváth Jenő igazgató vezetése alatt működő lótenyésztő szövetkezet eredményes munkájáról tettek tanúbizonyságot. És az* az eredmény annál értékesebb, mert a szövetkezet tag jai túlnyomórészt kisgazdák, akik nagy megértéssel támogatják az ott folyó szervezetté céltudatos tenyésztési munkát. A miniszter es kísérete. Különös jelentőséget kölcsönzött a tolnatamásii szép lovas ünnepségnek az a körülmény, hogy azt jelenlétével megtisztelte Nagyatádi Szabó István földmivelésügyi miniszter, akit személyének képviseletével a Kormányzó Ur Őfőméltósága is megbízott. A süt vény i ménes és Gyérey Richárd pompás négyes fogatain érkezett meg jókor reggel a miniszter titkára, Farkas Béla dr., továbbá Jeszenszky Károly báró helyettes államtitkár, Pesthy Pál, a nemzetgyűlés alelnöke és Nagy János nemzetgyűlési képviselő kíséretében a iódi- jazás színhelyére. A miniszter fogadtatása. A földmivelésügyi minisztert Tolnavármegye részéről Éri Márton dr. alispán, az OMGE. részéről Konkoly Thege Sándor dr. titkár, a Tolnatamási Lótenyésztő Szövetkezet részéről Gyérey Richárd és a Tolnavármegyei Gazdasági Egyesülni részéről Jeszenszky Andor báró üdvözölték. Nagyatádi Szabó válasza. A miniszter mindegyik üdvözlő beszédre külön-külön válaszolt és örömének adott kifejezést, hogy az ál lattenyészíés emelése érdekében ki H01BAB • Haltakat ueayllea test, tisztit • SzeKszárd. fejtett közérdekű munkában vállvetve, megértőén együtt működni látja a gazdatársadaiom minden rétegét. A lovak megbirálása. Ezután kezdetét vette a lódij ázás, a melyet két bírálóbizottság bonyolított ie. Nagyon nehéz munkájuk volt, mert a bemutatott sok szép ló közül nehéz volt kiválasztani a legjobbakat. A lódijazás során az összes lovakat elvezették egyenként a miniszter előtt is, aki gyönyörködve szemlélte azokat és ismételten elragadtatásának adott kifejezést. A vándorgyűlés. A díjazás befejeztével azpnnal kezdetét vette több száz gazda részvételével a vándorgyűlés, amelyet íStei- necker Ferenc dr., a közgazdasági egyetem dékánja vezetett. Tartalmas megnyitó beszéde után Horvath Jenő, a lótenyésztő szövetkezet igazgatója ismertette a szövetkezet működésének módját és eszközeit és rámutatott a meg megvalósítandó célokra, azután pedig Konkoly Thege Sándor dr., az OMGE. titkár tartott előadást a lótenyésztési politika feladatairól és nagy hatással fejtegette az e téren az ailamra és gazdatarsadaiomra váró munkát. A miniszter beszéde, Az előadások elhangzása titán nagyatádi Szabó István földmivelésügyi miniszter szólalt fel és őszinte elismerését nyilvánította a bemutatott anyag jósaga és a gazdák értékes munkássága felett és kijelentette, hogy a kormányzat minden lehetőt el fog követni a tolnatamási szövetkezetben tömörült lótenyésztő gazdák támogatása érdekében. Rámutatott arra, hogy a világverseny előreláthatólag fokozottan jelentős szerepre fogja juttatni az állattenyésztést, de ezen a téren is csak egyöntetű és kiváló minőségű anyag előállítása esetén lehet a mi országunk versenyképes. A lótenyésztés fontossága. Ezért — folytatta a miniszter — a lótenyésztést is emelni, ilyen irányban fejleszteni és jövédelmezővé^tenni akarjuk, hogy aki évek munkáját áldozza kiváló tenyészállatok előállítására, annak anyagi előnyei is legyenek. A föld mi velő nép; eleget dolgozik, kora reggeltől késő estig, erre nem kell biztatni, csupán a munka ervényesülhetését és megfeKossuth Lajos-utca, Telefon szám: 26.
