Tolnamegyei Ujság, 1923 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1923-09-22 / 38. szám
TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1923 szeptember 22. 2 léktáblával való megjelölésével, úgy, hogy szinte országos jelentőségű esemény volt. A zászlóanyai tisztre Perczel Dezsőnét kérték fel. Eredményekben gazdag mtlkSdés után az egylet nagy fénnyel ünnepelte fennállásának huszonöt és harmincéves jubileumát is. A királyi elismerés. Az 1912. évi május 9 én a jól megérdemelt elismerés látható jelével nyert kitüntetést az egyesület elnök- parancsnoka, Boda Vilmos, a „Tolnamegyei Tűzoltó Szövetség“ éveken át volt elnöke, akit a király a tűz oltéság megalapítása, szervezése és fentartása körül szerzett elévülhetetlen érdemeiért, elismeréséül tűzoltói diszéremmel tüntetett ki, melyet gróf Apponyi Géza v. b. t. t., akkori főispán, Szekszárd város rendkívüli közgyűlésén tűzött az ünnepelt kiváló férfiú mailére. Boda Vilmos lemondása után, amelyet nagyon is megindokolt a betegsége és a kora, az 1914. év ben dr. Pesthy Pál lett az egyesület főparancsnoka. Az 1914. évben kiütött világháborúba a tagok nagy része bevonult katonának és ez a körülmény az egyesület további fejlődését nagyon megbénította. A háború alatt nagyon nehéz helyzete volt a tűzoltóságnak és ez a helyzet a forradalmak után sem javult, mig meg nem alakult az újjászervező bizottság. Az újjászervezés folyamán, 1920 május 20-án dr. Eri Márton alispán lett az elnök, Vendl István polgármester az alelnök, mig a főparancsnoki tisztet továbbra is dr. Pesthy Pál viselte képviselővé való megválasztásáig. Ekkor a városból való távozása miatt ezen tisztségéről lemondott és Vendl polgár- mester lett a főparancsnok. A testület ma 48 tagból áll és csapatparancsnoka Mutschenbacher Lajos, testületi alparancsnoka: Mauthner Gyula, segédtisztje Végh Lajos, aki 36 éve tagja a testületnek. Az újjászervezés vezetői szinte emberfeletti muokával igyekeztek a hiányokat pótolni és a tűzoltóságot ismét akcióképessé tenni. E tekintetben érdemeik vetekszenek az alapítók érdemeivel. A jubileum. így ért el a szekszárdi tűzoltóság 50 éves jubileumához, amelyet e hó 16 án ünnepelt meg. Az ünnepélyre Szekszárdra érkeztek a decsi, tolnai és bátaszéki tűzoltók is, akik zenével vonultak a városba. Legelőbb a belvárosi r. kath. templomba vonultak és részt vettek a hálaadó isteni tiszteleten. Mise után a városháza nagytermébe vonult az ünneplő közönség és a díszközgyűlést dr. Éri alispán a következő szép beszéddel nyitotta meg. Dr. Eri alispán beszéde. Tisztelt Közgyűlés I Nemcsak az egyes ember, hanem a közilletek s igy a mi szerény egyesületünk életében is vannak fontosabb, nevezetesebb időt jelző határkövek, melyek mellett nem haladhatunk el anélkül, hogy egy pillanatra meg ne állapodjunk, a múltra ' vissza ne emlékezzünk, hogy megállapítván a múltnak hátrányait és előnyeit, megformálhassuk ma- gunktartásának jövendőbeli irányát. Nemcsak az egyén, de az egyesületek életében is nagy időt jelent az ötvez év főleg akkor, hogy ha az életviszonyok alakulása az egyesületi életben olyan eltolódásokat, olyan változásokat idéz elő, melyek az ilyen élő szervezetek fejlődésére, életképességére nagy kihatással vannak. .Egyesületünk az 1873-ik évben olyan életviszonyok között hivatott életre, amikor hazánk a békés fejlődés utján haladt, amikor a termelő munka közgazdaságunk és kulturális életünk egész vonalán hatalmas lendületet teremtett s amikor még bensősé- ges hazafias érzéssel és hatalmas erkölcsi tartalommal telitett magyar lelkek át voltak hatva attól a magasztos, fölemelő gondolattól, hogyan lehet hazát és nemzetet úgy szolgálni, hogy abból • honra üdv, a nemzetre pedig boldogság fakadjon. Egyesületünk a hazafias törekvések ezen ózondús levegőjében, a becsületes munka révén teremtett televény földben aem csoda, ha hamarosan erős gyökérzetet eresztett és hatalmas lombkoronát növesztett. Az egyesület élén állott vezetők szizifusi munkájának meg lett tehát a kellő eredménye, amennyiben önkéntes tűzoltó egyesületünk bámulatos fejlődésnek örvendett nemcsak a tagok nagy számánál, a nagy- közönség meleg érdeklődésénél fogva, de főleg és különösen a bajtársias szellem erős mérvű érvényesülése, a fegyelem példaadó betartása, a munkára való készség intenzivi- tása s az összetartozandóság érzésének bensőséges ápolása következtében. Az egyesület ezen összhangzatos belső életének lett azután folyamánya az a nemes büszkeséget kiváltó hatalmas, általánosan elismert eredmény, mely a szekszárdi önkéntes tűzoltó egyesületnek vármegyénkben vezérszerepet juttatott s országos vonatkozásban is elismerésnek örvendett. Egyesületünk ezen fénykora egész 1914-ik évig, vagyis a reánk szakadt s oly szerencsétlenül végződött világháború kitöréséig tartott Hazánk védelme és nemzeti becsületünk csorbittatlan megóvása minden erőtényezőt a Máriás lobogó alá vont, lemondva egyenlőre a nemzeti élet további fejlődésének mindenkor szükséges követelményéről. Egyesületünk tagjai is a legnagyobb részt hadba vonaliak úgy, hogy egyesületi élet a háború folyama alatt alig volt s érdemleges tevékenységet sem tudott kifejteni. Egyesületi életünkre pedig az elmúlás sötétsége borult, a hazánkra oly szomorú korszakot jelentő forradalmakkal. Az egyesület működése teljesen megszűnt, csak névleg volt itt még élet, hiszen a közéletünket teljesen tönkretett és megfertőzött vörös lávaáradat egyesületi életünkre is reáteritette a halotti szemfedőt. Szerencse, hogy egyesületi életünk elmúlása csak tetszhalál volt, mert egy buzgó, fáradságot nem ismerő, az eszme szeretetétől hevülő, akadálytól vissza nem rettenő erős akaratú egyéniségnek Mutschenbacher Lajos alparancsnok urnák soha nem felejthető és eléggé meg nem hálálható törhetlen akaratereje egyesületünket újból feltámasztván, neki tulajdonit ható első sorban, hogy önkéntes tűzoltó egyesületünk a mai szervezetében itt van, s a nyilvánosság előtt ismét büszke öntudattal jelenhetik meg. mert feltámadása óta eltelt pár év alatt a haladás utján olyan lépéssel jutott előre, amely ha még nem is jelenti a tökély elérését, azt mindenesetre szépen megközeliti. És hogyha a bajtársak a kiváló elődök ^példáin okulva és felbuzdulva teljes odaadással törekednek az önként vállalt nehéz tisztség minél becsületesebb és tökéletesebb teljesítésére, akkor komolyan remélem és erősen hiszem, hogy a szekszárdi önkéntes tűzoltó egyesület a vármegyében ismét vezérszerephez jut, az országban pedig jó hírnevet fog magának biztosítani. Tisztelt Közgyűlés 1 Ha egyesületünk kebelében tömörült bajtársak lelkét a hazafias érzés és emberszeretet tüzének melege fogja áthatni, akkor kedvező kilátásokkal tekinthetünk a jövő, az uj jubileumi időszak felé. De hogy ez igy lehessen, minden egyes bajtárs becsületes, komoly elhatározására van szükség. Adja Isten, hogy ez igy legyen. S amidőn a mai jubiláns közgyűlésünkön megjelent vendégeinket, első sorban az országos szövetkezet titkárát és egyéb érdeklődőket a legszivélyesebben üdvözlöm, a mai napra egybehívott közgyűlésünket ezennel megnyitom. A szögbeverés. Vendl István főparancsnok tartott ezután az egyesület további működésére buzdító szép beszédet, majd a jubileum emlékére az egyesület zászlajába szögeket vertek be dr. Éri Márton elnök, Vendl főparancsnok, Mutschenbacher Lajos alparancsnok, a szekszárdi iparteBtfilet nevében De- bulay Imre és az Országos Tűzoltó- Szövetség nevében Stockinger Rudolf tüzfeíügyelő, tamásii főparancsnok. Megemlékezés a régiekről. Ez után az aktus után dr. Éri külön is üdvözölte az egyesület meg alakításában ötven évvel ezelőtt részt vett és még élő tagokat: Adler N. Jánost, Hödl Andort, Oszoiy Károlyt, Pirnitzer Manót és Wilhelm Edét, aki sokáig alparancsnok és tb. főparancsnok is volt. A vármegyei szövetség. A jubiláris közgyűlés után következett a Tolnavármegyei Tűzoltó- Szövetség ülése, melyen dr. Éri Márton elnöklete alatt részt vettek Decs, Tolna, Sióagárd, Paks, Bátaszék, Tamási és Szekszárd megbízottai, akik megválasztották a szövetség uj tisztikarát. Elnök lett: dr. Pesthy Pál, alelnök dr. őrffy Imre, titkár Mauth ner Gyula, ügyész dr. Baumgartner Vince hőgyészi ügyvéd és főparancs nők. Kerületi lüzfelügyelő lett: Mutschenbacher Lajos. Járási ttzfelügye lök: a központi járásban Wittinger Ödön Tolna, a tamásiban ifj. Stockinger Rudolf Tamási, a völgységiben Novotny Rezső és Reinwald István Bonyhád, a dunaföldváriban Niefer- gall Imre és Schwertl Nándor, a aimon- tornyaiban Bereczk István és dr. Baumgartner Vince, a dombóváriban Lauricz Károly. A választmány tag. jaivá választattak : Végh Lajos Ssek- szárd, Perler Ernő Tolna, Kleiner József Bátaszék, Rózsa István Bony, hád, Rieder Gyula Tamási, Schneider Géza Dunaföldvár, Gréuus József Sióagárd, Körtvélyessy László Decs, Kres- kay István Báta, Futó József Szekszárd, Schaeringer Gyula Tolna és a dombóvári főparancsnok. A gyakorlatok és a mulatság. A gyűlés után a tűzoltóiénekar térzenét adott a Garay-téren, majd 1 órakor bankett volt a polgári olvasókörben. 4 órakor zárógyakorlat volt versennyel, amelyben részt vett Szekszárd, Tolna és Decs csapata. Az iskola- és gyorsszerelési versenyben I. lett Decs, II. Szekszárd, III. Tolna. A tolóiéira- és tetőtámadásban csak Szekszárd vett részt. A verseny után a szekszárdi tűzoltók közt kisebb jutalmakat osztottak ki. A jubileumot a polgári olvasókörben tartott tánc- mulatság zárta be. Morvái lőzsef 53 éves jubileuma. Meghatóan szép ünnepély volt az egykori Dräsche, most Balogh, Illés és Kunfi birtokon folyó hó 16 án délután. Morvái József majorosgazdát, aki 53 évet töltött egyfolytában az előbb jelzett birtokon hűséges szolgálatban, a földmivelésügyi miniszter oklevéllel tüntette ki és pénzbeli jutalomban részesítette. Ezen alkalomból a tulajdonosok nagyszabású jubi leumi ünnepséget rendeztek, amelyen a gazdaságból mintegy ezer gazdasági munkás és Szekszárdról és a vidékről több meghívott vett részt. , Az ünnepély Emma major egyik tágas terén folyt le, amely szépen fel volt diszitve, a vendégek részére hatalmas sátor volt felállítva. A Szózat hangjaival kezdődött az ünnepély. Müller János tb. főszolgabíró mélyen átgondolt, az összes jelenlevőkre nagy hatással lévő beszéd kíséretében nyújtotta át Morvái Jó zsefnek, a hűséges munkásnak, a kitüntető oklevelet és a pénzjutalmat. Morvái mélyen meghatva mondott néhány köszönő szót. A tulajdonosok nevében eörsi Balogh Brúnó üdvözölte a kitüntetettet, köszönetét mondott a földmivelésügyi miniszternek, hogy egy munkás élet megjutalmazáaára gondolt és Morvái Józsefnek, aki tántorithatmtlan becsületességgel, odaadó szorgalommal és hűséges ragaszkodással viseltetett az uradalom és tulajdonosai iránt. Sajnálattal emlékezett meg, hogy Wolf Henrik, aki egy emberélet megfeszített tisztességes munkájával megszerezte gyermekeinek ezt az áldott szép birtokot, egészségi állapoté miatt nem vehet részt az ünnepélyen, amelyen pedig Wolf Henrik és Morvái József méltán foghatnának kezet, mert bármennyire is különböző volt életük pályája, a tisz tességben, a becsületben, a fáradságot nem ismerő munkában, a magyar rög szeretetében egyek voltak. Beszédében felemlítette, hogy a kormány kitüntetése Morváit, a legidősebb szol- gáiatbélit érte, de rajta kívül 34 olyan becsületes munkása van az uradalomnak, akiknek legfíatalabbjai is, húsz évnél régebben állanak szolgálatban, tisztelet és megbecsülés illeti tehát őket is. A család nevében egy értékes tajtékpipát nyújtott át az ünnepeknek megható szavak kíséretében: „És ha nyári ünnepnapok délutánján vagy csendes téli estéken, családja körében e pipa füstje mellett elgondolkozik a régi jó időkről, jusson eszébe, hogy e pipa tajtékja a messze nagy tengerben született. És jusson eszébe, hogy rablókezek vették el tőlünk az örök szép magyar tengert, az Adriát. És mesélje el ilyenkor unokáinak, hogy a pipába bevésett évszám idején, 1870-ben, mi veit Magyarország, mily nagy, hatalmas és boldog. És mondja meg nekik, hogy addig akarja szívni e pipát, mig az Ő unokái a többi magyar unokák kai vissza nem szerzik az elveszejtt, a régi nagy Magyarországot.“ Á tulajdonos megható beszéde után régi, hűséges társai közül Vaszari Márton és Fölkért József üdvözölték az ünnepelted, aki remegő ajakkal mondott pár köszönő szót. Ezzel tulajdonkép Morvái hivatalos ünneplése be is fejeződött és megkezdődött az arató ünnepély. Az aratók hatalmas csoportja, az ügyes kezekkel elkészített arató koszorúkat vivő leányokkal az élén, a tulajdonosok és vendégek elé vonult és ott Szarka, Vaszari és Bajza arató gazdák keresetlen szavakban üdvözölték a tulajdonosokat, akik nevében Balogh köszönte azt meg. Az arató leányok nevében Eigner, egy esinos leányka, szép csokrot nyújtott át ügyes kis beszéddel, amely, után felsírt a hegedű és Morvái uram Kunfi Károlynéval és Balogh Brúnó- néval egy-egy lassú csárdást táncolt. Az ünnepély a Hymnus hangjaival ért végett, mely után hamarosan trombitás és vonás hangszerre két nagy csoportban táncra perdül a fiatalság, mig az ut szélén hatalmas 12 kondérban rotyogni kezdett az illatos paprikás hús és a söntésnek berendezett kukoricagórékban bőven adta a fácánkerti nedűt* a csapra vert hordók tekintélyes száma. Megható volt, amint Morvái József feleségével, hét gyermekétől és nagyszámú unokáitól körülvéve, nedves szemekkel tekintett szét a szürküld esthomályba, bejárta szeme a határt és lelke a múltat, fülébe zúgott az ünnepség zaja, megszorította a szép fehér tajték pipát, alakja kiegyenesedett és amint könnyes szemét végig jártatta az unokák seregén, ajka mintha -azt susogta volna: csak mulassatok, vigadjatok, él még a magyarok Istene, lesz még Nagymagyarország! Kossuth Lajos-utca. Telefon szám: 26.
