Tolnamegyei Ujság, 1923 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1923-09-01 / 35. szám

4 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG gémét, mely ezen munkának szolgá­latába szegődött, őszintén és buzgón támogatni fogja. Ha az egész országban ekként dol­gozunk, ezen egyetértő munkásságunk meghozza majd a szebb jövőt és a magyar hiszekegyben kifejezett erős hitünk valósággá válik: * „Feltámad még Magyarország!“ A főispán mély, hazafias érzések­kel telitett programmját, amelynek minden mondatából a közigazgatási pályán hosszan működő vezető ember bölcsesége sugárzott ki, többször lelkes éljenzéssel szakították meg a közgyűlésen jelenlevők, amidőn pedig befejezte beszédét, a lelkesedés, taps és az éljenzés viharszerüen zúgott percekig. A csend beálltával Szévald Oszkár, a vármegye főjegyzője emelkedett szólásra és a következő beszéddel üdvözölte a vármegye közönsége ne­vében a beiktatott főispánt: Méltóságos Főispán Ur! Tolnavármegye ősi hagyományos szokásának hódolok, mikor a mai ünnepélyes alkalommal a törvényha­tóság nevében Méltóságodat tisztelet­teljesen üdvözlöm. Mindenek előtt hálás köszönettel adózom Kormányzó Ur 0 Főméltó- ságának azért az alkotmányos tény kedéseórt, hogy vármegyénk kor­mányzatát Méltóságod személyében olyan férfiúra bizta, kinek hosszú közig, szolgálata, brilliáns képességei, párosulva európai szélesiátókörü mü veltságével, biztosítékát nyújtja an­nak, bogy a gondozására bízott vár­megye kormányzatát hozzáértéssel és erős akarattal fogja vezetni és még a legnehezebb időben is vaskézben megtartani és teljes felkészültséggel közre fog működni, hogy édes ha­zánk és szeretett vármegyénk leg­főbb java és haszna a legteljesebb mértékben kielégittessék. Egy pillanatra sem áltatjuk ma­gunkat, hogy Méltóságod nem lett ne­héz feladatok elé állítva, mert még igen hosszú az ut a magyar feltámadás felé és a nagy kálvária, melyet még meg kell járni, tele van hintve az egyenetlenkedés, a széthúzás, a tu­ráni átok e nagy hibáinak romboló elemeivel. Jól tudjuk, hogy a népek, nemze­tek, országok időközönként njjá szü­letnek és egy nagy lépést tesznek az általános fejlődés irányában. Jól tudjuk azt is, hogy egy nem­zet feltámadása nem máról holnapra történik. A történelem megtanított arra, hogy minden elnyomatásunk idején csak az ellenségeink változtak, a szenvedés, a nélkülözés, a meg­aláztatás kínos igája egyforma volt, melynek lerázását mindenkor évtize­des erőfeszítés, megértő hazafias munka, önzetlen feláldozás előzte meg. Nem most van először az a szó moru állapot, hogy az ország fiai kétségbe esnek a jövendőn, azt hi- Bzik, hogy a nemzet utólsó óráit éli. Még a nagy lelkeket is igen sokszor a kishitűség szállja meg. És ami hősi nemzedékünk min­denkor elbírta az elnyomatások nagy vérveszteségét, megaláztatását és szen­vedéseit, mert minden katasztrófán keresztül keble mélyén elrejtve meg­őrizte a magyar nemzet jogát, öntu­datát, igazságaiba és jövőjébe vetett hitét. A világháború iszonyú áradatában a halhatatlan dicsőség babérjaival övezte homlokát, de azóta sajnos cél­talanul, tehetetlenül vergődik önvágta i sebeiben Nincs hite, eszméje, célja Ahány lélek, annyifelé akarat, nem I hallgat senkire, a saját le'kiismere lére sem. } De miként a múltban történt, el fog jönni az idő, mikor felébred a nemzet és benne a nemzeti halha­tatlanság vágya, mert be fogja látni, hogy nincs se boldog, se szabad ma­gyar, ha nem szabad a haza és nem boldogok és elégedettek a milliók. Ez a riadó állította mindenkor talpra a magyart; ezzel szerezte vissza min­denkor veszendőbe indult ősi alkot­mányát ; ez vitte diadalra a milliók szabadságát és . a korszerű reformo­kat ; ez adta kezébe a kardot és ka­szát, hogy elrablott hazáját vissza­foglalja. A nemzet egysége ilyenkor volt a legteljesebb, a leghiánytala­nabb. Csaknem minden magyar egy­nek érezte magát a hazaszeretetben, a kötelességteijésitésben és a vér- áldozatban. . Eb ha a negyvennyolcas nagyidőkre gondolunk, amikor a földssur önként szabadította fel jobbágyait, amikor önként hordtak mindent a szegény haza oltárára, amikor a szivekben kivirágzott a jogegyenlőség mielőtt törvénybe iktatták volna, akkor csak a legnagyobb bizalommal és remény nyel tekinthetünk a jövőbe, hogy ezen jeles tulajdonokat meg fogja ismételni a magyar történelem, mert a nemzetnek nagy fiai, kiváló vezé rei mindig voltak, vannak és lesznek. És amikor a kiváló vezérek sorába iktatjuk Méltóságodat, a nemes Tol­navármegye nevében biztosíthatom arról, hogy az ország és a megye érdekében kifejtendő közhasznú és hazafias ténykedéseiben a vármegye minden hü fia iántorithatlan odaadás­sal fogja támogatni s előlegezi a leg­teljesebb bizalmát annak a nagy hír­nek és névnek, mely Méltóságod ide érkezését a messze távolból megelőzte, — Isten nevével kezdte meg Méltó­ságod hivatali működését e szentély­ben — csak arra kérem, hogy to­vábbra is Istennel és áldásától ki sérve dolgozzék az országért és az uj vármegyéjéért. Az általános helyeslést és tetszést kiváltó üdvözlés után dr. Pesthy Pál, a nemzetgyűlés alalnöke szólalt föl és a megyebeli nemzetgyűlési kép­viselők nevében üdvözölte Jankó Ágostont főispáni székében. Lendü­letes beszédében a következőket mon­dotta: Igaz bizalommal és a ragaszkodás melegével üdvözlöm Méltóságodat azon alkalomból, hogy a főispáni széket elfoglalja. Méitóságod ma lépett első- izben a vármegye közönsége körébe, úgy tűnhetik tehát fel, amidőn biza­lomról és ragaszkodásról beszélek,, hogy ez csak szóvirág. De nem az, mert megvannak a leikimotivumok, amelyekből a bizalomnak és ragasz­kodásnak érzései fakadnak. Ismerem vármegyém rendületlen hazaszeretetét és azt a készséget, hogy nemzeti ér dekákért áldozni tud és akar, más­részt tudjuk, hogy Méltóságod mögött egy dicsőséges múlt áll. Nemzetiségi vármegye élén állott hosszú évtize­deken keresztül és hivatali kötelessé gét úgy gyakorolta, hogy azzal ki­érdemelte nemes vármegyéje örök háláját és felsőbbségeinek legméltóbb elismerését. Ezek az erkölcsi ténye zők és Méltóságod kiválósága képe- • zik üdvözlő szavaim indítékait, ezek alapján üdvözölhetem Méltóságodat bizalommal és ragaszkodással Tolna­vármegye élén, mert őszintén átére- zem, hogy Méltóságod közszereplésé­ből e vármegyére csak jó fog fa­kadni. Isten áldását kérem tehát Méltóságod működésére. A me eg közvetlenségtől áthatott i beszédet is nagy tetszéssel fogadták ! a jelen voltak. Ezután következett j a közgyűlés legmegbatóbb részlete. I Hegedűs Kálmán, Torontálvármegye j árvaszéki elnöke, helyettes alispánja kórt szót és a következő beszédet mondotta el kiváló szónoki készült­séggel : Méltóságos Főispán Ur! Tek. Törvényhatósági Bizottság! A vendégjog alapján tisztelettel kérek engedélyt Torontálvármegye közönsége nevében, hogy itt a test­vér törvény hatóságban felszólalhassak. Kedves Barátaink, Szeretett Atyánkfiái! Béke és szeretet uralkodjék nemes Tolnavármegyében és törvényhatósági bizottságában! Szívből fakadó meleg, igaz üdvöz­letét hoztunk küldőinktől, csonka Torontálvármegye közönségétől. Testvéri szeretettel siettüok atya- fiságos meghivástokra, hogy részt vehessünk ünaepségteken, mikor a mi szeretett jó, bálványozott Alispán urunkat, Öméltósága Jankó Ágoston urat, nemes Toleavármegye díszes főispáni székébe, beiktatjátok. Háromszoros hozsannát kiáltunk 1 Üdv a bölcs, higgadt, tapasztalt, bátor vezérnek itt a főispáni szék­ben ! Üdv és szerencse a lelkes tá­bornak itt e törvényhatósági bizott­ságban. Mi, a legfőbb ékességünket, büsz­keségünket adjuk — igaz, hogy saigó szívvel, de — szeretettel a testvér törvényhatóságnak. Mi biztosak vagyunk az ő böl­csességében, az I hivatott vezérsé- gében. Tudjuk, hogy szive a jóság és emberszeretet kiapadhatatlan bő­vizű forrása, lelke magasröptű, költői ihleiséggel telített, gondolkodása fen- költ, jelleme tündöklő gyémánt, aka­rata törhellen, sziklaszilárd, szor­galma utolérhetetlen, munkája ered­ményes és maradandó. Egész lényén a jóság és szeretet ömlik el. Ezt az ékességünket, ezt a drága kincsünket adjuk szeretettel Néktek a testvéreknek azzal a kérelemmel, fogadjátok szivetekbe, szeretetekbe, támogassátok lelkesen, legyetek se­gítségére közhaszna munkájában, fe ledtessétek vele Torontáli, hogy egy pillanatig se fájjon a szive, a lelke. Mi úgyis őrt állunk glériás feje fe lett, mint hűséges testőrök és titkos magányában előtörő gondolatait el lesve nyugodtak leszünk, hogy ő közöttünk, velünk van és Torontál- vármegyét nem feledi soha! Méltóságos Főispán Ur! Elvégeztetett! Hiába kél és száll a szív viharja, itt látjuk Méltóságodat nemes Tolna­vármegye díszes főispáni székében. Amilyen öröm és büszkeség ez To­rontálvármegye közönségének, épp oly fájó pillanat is. Szerencsésnek érzem magamat, hogy itt a testvér törvényhatóság közön­sége között én, aki egy emberöltőn át folyton folyvást figyeltem Méltó­ságod közhivatali munkásságát, két évtizedet meghaladó páratlanul álló alispáni működését, élő tanúságot te hetek Isten és e törvényhatóság előtt arról, hogy mily megkülönböztetett megbecsülés, tisztelet és szeretet övezte Torontálvármegye közönsége részéről és mily hálás a vármegye közönsége a jóra irányult igazságos, emberszerető munkásságáért. Ezek az érzések vezették ide To­rontálvármegye küldöttségét, hogy itt a testvér törvényhatóság előtt ezeknek kifejezést adjanak, boldog­ságot kívánjanak uj otthonában, üd­vözöljék uj díszes méltóságában és meleg szeretettel tiszta szívből kiált­sak velem és e díszes Törvényhozó, sági Bizottsággal együtt: Isten éltesse, védje és oltalmazza Jankó Ágostont sokáig, nagyon sokáig 1 Minden egyes szavát a szónoknak lelkes éljenzéssel kísérte a jelen voltak tömege, de mind gyengébb lett az éijenzés hangja, a közgyük, sen jelenlevők hangját elgyengitet ték a felgyülemlett érzések, amelyek nemcsak könnyeket loptak a meglett férfiak szemébe, de fel-felcsuklott itt-ott a zokogás hangja is. Sirt az ünnepelt főispán és vele a terem nagyrésze. Sírták, mert átértették átérezték Torontál sóhajából az ezer­éves magyar nemzet csúfos megcson­kításának rettenetes fájdalmát, sírtak mert megértették egy vezér nélkül hagyott vármegye keservét, sírtak örömükben, hogy közigazgatásunk ezt a kiváló vezetőjét, ezt az ízig- vérig magyar embert az Ő lelkes munkakészségóvel és képességeivel Tolnavármegye díszes főispáni szé­kében üdvözölhetik és sírtak, mert úgy érezték, hogy ebben a tsok nagy érzést és gondolatot már 'kiváltott, de sok sikert is látott teremben el­ült a harc, el a visszavonás átka, ön tudatra ébredt a magyar és a meg- értő, megbecsülő szeretetben egye­sültek a szivek és a könnyek. Egy uj, egy boldog jövő képét vará zsolták elénk a könnyes szemek, a felcsukló zokogások, amikor meg­szűnik a bábeli nyelvzavar, az egy­mást gyűlölő vetélkedés és minden kéz összefog, minden szív összedob ban a Csonka Magyarország felépí­tésének szent magasztos munkájában. Néma csendben, fátyolozott hangon szólalt meg az uj főispán és teljesí­tette első hivatalos funkcióját, för- vónybiztositotta jogánál fogva tisz teletbeli tisztviselőket nevezett ki. Ezzel az aktussal a beiktató köz­gyűlés véget éri. A nyári közgyűlés. A rendes közgyűlés megnyitása után a főispán felolvasta Forster Zoltánnak, a távozó főispánnak a törvényhatóság közönségéhez intézett búcsuiratát,'amelyben meleg szavak ka! mondott köszönet hoszu évtize­deken át a törvényhatóság részéről tapasztalt támogatásért. A közgyűlés a bucsuiratot tudomásul véve, Jankó Ágoston főispán indítványára Forster Zoltán érdemeinek jegyzőkönyvbe iktatását és Kun Lajos bizottsági tag ■ indítványára arcképének a közgyűlési terem számára leendő megfestíétését egyhangú lelkesedéssel kimondotta.. Ezután a főispán felolvasta a nép­jóléti miniszternek dr. Drágíts Imre vm. t. főorvosnak m. kir. egészség­ügyi főtanácsossá történt kinevezésé­ről szóló s a legutóbbi közgyűlés óta érkezett leiratát s elismerő szavak­kal emelte ki azt a tényt, hogy a Kormányzó kitüntetése dr. Drágíts személyében oly férfiút ért, aki azt nagy tudásával és mindenkor becsü­lettel teljesített bosszú közszolgálatá­val méltóképan kiérdemelte. A tör­vényhatósági bizottság meleg ünnep­lésben részesítette kitűnő tiszti fő - orvosunkat, aki az ünneplésért és. kitüntetésért néhány közvetlen szóval köszönetét mondva, átvette a főispán kezéből a kitüntetésről szóló okiratot. Midőn a tárgysorozatba felvett ügyek tárgyalása került sorra, a fő­ispán az elnöklést dr. Éri Márton alispánnak adta át és elhagyta a köz­gyűlési termet. A közgyűlés után á küldöttségek tisztelgése következett. A róm. kath. papság Fekete Ágoston tolnai I prépost vezetésével, a ref, hitközség és pap­ság Gödé Lajos szekszárdi ref. lelkész ve* | zetésével, az ág, h. ev. hitközség és papság j Schöll Lajos hidasi főesperes vezetésével, az I izr. hitközség és papság dr. Rubinstein Má* I tyás szekszárdi rabbi vezetésével, a vármegye* 1923 szeptember 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom