Tolnamegyei Ujság, 1923 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1923-09-01 / 35. szám
4 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG gémét, mely ezen munkának szolgálatába szegődött, őszintén és buzgón támogatni fogja. Ha az egész országban ekként dolgozunk, ezen egyetértő munkásságunk meghozza majd a szebb jövőt és a magyar hiszekegyben kifejezett erős hitünk valósággá válik: * „Feltámad még Magyarország!“ A főispán mély, hazafias érzésekkel telitett programmját, amelynek minden mondatából a közigazgatási pályán hosszan működő vezető ember bölcsesége sugárzott ki, többször lelkes éljenzéssel szakították meg a közgyűlésen jelenlevők, amidőn pedig befejezte beszédét, a lelkesedés, taps és az éljenzés viharszerüen zúgott percekig. A csend beálltával Szévald Oszkár, a vármegye főjegyzője emelkedett szólásra és a következő beszéddel üdvözölte a vármegye közönsége nevében a beiktatott főispánt: Méltóságos Főispán Ur! Tolnavármegye ősi hagyományos szokásának hódolok, mikor a mai ünnepélyes alkalommal a törvényhatóság nevében Méltóságodat tiszteletteljesen üdvözlöm. Mindenek előtt hálás köszönettel adózom Kormányzó Ur 0 Főméltó- ságának azért az alkotmányos tény kedéseórt, hogy vármegyénk kormányzatát Méltóságod személyében olyan férfiúra bizta, kinek hosszú közig, szolgálata, brilliáns képességei, párosulva európai szélesiátókörü mü veltságével, biztosítékát nyújtja annak, bogy a gondozására bízott vármegye kormányzatát hozzáértéssel és erős akarattal fogja vezetni és még a legnehezebb időben is vaskézben megtartani és teljes felkészültséggel közre fog működni, hogy édes hazánk és szeretett vármegyénk legfőbb java és haszna a legteljesebb mértékben kielégittessék. Egy pillanatra sem áltatjuk magunkat, hogy Méltóságod nem lett nehéz feladatok elé állítva, mert még igen hosszú az ut a magyar feltámadás felé és a nagy kálvária, melyet még meg kell járni, tele van hintve az egyenetlenkedés, a széthúzás, a turáni átok e nagy hibáinak romboló elemeivel. Jól tudjuk, hogy a népek, nemzetek, országok időközönként njjá születnek és egy nagy lépést tesznek az általános fejlődés irányában. Jól tudjuk azt is, hogy egy nemzet feltámadása nem máról holnapra történik. A történelem megtanított arra, hogy minden elnyomatásunk idején csak az ellenségeink változtak, a szenvedés, a nélkülözés, a megaláztatás kínos igája egyforma volt, melynek lerázását mindenkor évtizedes erőfeszítés, megértő hazafias munka, önzetlen feláldozás előzte meg. Nem most van először az a szó moru állapot, hogy az ország fiai kétségbe esnek a jövendőn, azt hi- Bzik, hogy a nemzet utólsó óráit éli. Még a nagy lelkeket is igen sokszor a kishitűség szállja meg. És ami hősi nemzedékünk mindenkor elbírta az elnyomatások nagy vérveszteségét, megaláztatását és szenvedéseit, mert minden katasztrófán keresztül keble mélyén elrejtve megőrizte a magyar nemzet jogát, öntudatát, igazságaiba és jövőjébe vetett hitét. A világháború iszonyú áradatában a halhatatlan dicsőség babérjaival övezte homlokát, de azóta sajnos céltalanul, tehetetlenül vergődik önvágta i sebeiben Nincs hite, eszméje, célja Ahány lélek, annyifelé akarat, nem I hallgat senkire, a saját le'kiismere lére sem. } De miként a múltban történt, el fog jönni az idő, mikor felébred a nemzet és benne a nemzeti halhatatlanság vágya, mert be fogja látni, hogy nincs se boldog, se szabad magyar, ha nem szabad a haza és nem boldogok és elégedettek a milliók. Ez a riadó állította mindenkor talpra a magyart; ezzel szerezte vissza mindenkor veszendőbe indult ősi alkotmányát ; ez vitte diadalra a milliók szabadságát és . a korszerű reformokat ; ez adta kezébe a kardot és kaszát, hogy elrablott hazáját visszafoglalja. A nemzet egysége ilyenkor volt a legteljesebb, a leghiánytalanabb. Csaknem minden magyar egynek érezte magát a hazaszeretetben, a kötelességteijésitésben és a vér- áldozatban. . Eb ha a negyvennyolcas nagyidőkre gondolunk, amikor a földssur önként szabadította fel jobbágyait, amikor önként hordtak mindent a szegény haza oltárára, amikor a szivekben kivirágzott a jogegyenlőség mielőtt törvénybe iktatták volna, akkor csak a legnagyobb bizalommal és remény nyel tekinthetünk a jövőbe, hogy ezen jeles tulajdonokat meg fogja ismételni a magyar történelem, mert a nemzetnek nagy fiai, kiváló vezé rei mindig voltak, vannak és lesznek. És amikor a kiváló vezérek sorába iktatjuk Méltóságodat, a nemes Tolnavármegye nevében biztosíthatom arról, hogy az ország és a megye érdekében kifejtendő közhasznú és hazafias ténykedéseiben a vármegye minden hü fia iántorithatlan odaadással fogja támogatni s előlegezi a legteljesebb bizalmát annak a nagy hírnek és névnek, mely Méltóságod ide érkezését a messze távolból megelőzte, — Isten nevével kezdte meg Méltóságod hivatali működését e szentélyben — csak arra kérem, hogy továbbra is Istennel és áldásától ki sérve dolgozzék az országért és az uj vármegyéjéért. Az általános helyeslést és tetszést kiváltó üdvözlés után dr. Pesthy Pál, a nemzetgyűlés alalnöke szólalt föl és a megyebeli nemzetgyűlési képviselők nevében üdvözölte Jankó Ágostont főispáni székében. Lendületes beszédében a következőket mondotta: Igaz bizalommal és a ragaszkodás melegével üdvözlöm Méltóságodat azon alkalomból, hogy a főispáni széket elfoglalja. Méitóságod ma lépett első- izben a vármegye közönsége körébe, úgy tűnhetik tehát fel, amidőn bizalomról és ragaszkodásról beszélek,, hogy ez csak szóvirág. De nem az, mert megvannak a leikimotivumok, amelyekből a bizalomnak és ragaszkodásnak érzései fakadnak. Ismerem vármegyém rendületlen hazaszeretetét és azt a készséget, hogy nemzeti ér dekákért áldozni tud és akar, másrészt tudjuk, hogy Méltóságod mögött egy dicsőséges múlt áll. Nemzetiségi vármegye élén állott hosszú évtizedeken keresztül és hivatali kötelessé gét úgy gyakorolta, hogy azzal kiérdemelte nemes vármegyéje örök háláját és felsőbbségeinek legméltóbb elismerését. Ezek az erkölcsi ténye zők és Méltóságod kiválósága képe- • zik üdvözlő szavaim indítékait, ezek alapján üdvözölhetem Méltóságodat bizalommal és ragaszkodással Tolnavármegye élén, mert őszintén átére- zem, hogy Méltóságod közszerepléséből e vármegyére csak jó fog fakadni. Isten áldását kérem tehát Méltóságod működésére. A me eg közvetlenségtől áthatott i beszédet is nagy tetszéssel fogadták ! a jelen voltak. Ezután következett j a közgyűlés legmegbatóbb részlete. I Hegedűs Kálmán, Torontálvármegye j árvaszéki elnöke, helyettes alispánja kórt szót és a következő beszédet mondotta el kiváló szónoki készültséggel : Méltóságos Főispán Ur! Tek. Törvényhatósági Bizottság! A vendégjog alapján tisztelettel kérek engedélyt Torontálvármegye közönsége nevében, hogy itt a testvér törvény hatóságban felszólalhassak. Kedves Barátaink, Szeretett Atyánkfiái! Béke és szeretet uralkodjék nemes Tolnavármegyében és törvényhatósági bizottságában! Szívből fakadó meleg, igaz üdvözletét hoztunk küldőinktől, csonka Torontálvármegye közönségétől. Testvéri szeretettel siettüok atya- fiságos meghivástokra, hogy részt vehessünk ünaepségteken, mikor a mi szeretett jó, bálványozott Alispán urunkat, Öméltósága Jankó Ágoston urat, nemes Toleavármegye díszes főispáni székébe, beiktatjátok. Háromszoros hozsannát kiáltunk 1 Üdv a bölcs, higgadt, tapasztalt, bátor vezérnek itt a főispáni székben ! Üdv és szerencse a lelkes tábornak itt e törvényhatósági bizottságban. Mi, a legfőbb ékességünket, büszkeségünket adjuk — igaz, hogy saigó szívvel, de — szeretettel a testvér törvényhatóságnak. Mi biztosak vagyunk az ő bölcsességében, az I hivatott vezérsé- gében. Tudjuk, hogy szive a jóság és emberszeretet kiapadhatatlan bővizű forrása, lelke magasröptű, költői ihleiséggel telített, gondolkodása fen- költ, jelleme tündöklő gyémánt, akarata törhellen, sziklaszilárd, szorgalma utolérhetetlen, munkája eredményes és maradandó. Egész lényén a jóság és szeretet ömlik el. Ezt az ékességünket, ezt a drága kincsünket adjuk szeretettel Néktek a testvéreknek azzal a kérelemmel, fogadjátok szivetekbe, szeretetekbe, támogassátok lelkesen, legyetek segítségére közhaszna munkájában, fe ledtessétek vele Torontáli, hogy egy pillanatig se fájjon a szive, a lelke. Mi úgyis őrt állunk glériás feje fe lett, mint hűséges testőrök és titkos magányában előtörő gondolatait el lesve nyugodtak leszünk, hogy ő közöttünk, velünk van és Torontál- vármegyét nem feledi soha! Méltóságos Főispán Ur! Elvégeztetett! Hiába kél és száll a szív viharja, itt látjuk Méltóságodat nemes Tolnavármegye díszes főispáni székében. Amilyen öröm és büszkeség ez Torontálvármegye közönségének, épp oly fájó pillanat is. Szerencsésnek érzem magamat, hogy itt a testvér törvényhatóság közönsége között én, aki egy emberöltőn át folyton folyvást figyeltem Méltóságod közhivatali munkásságát, két évtizedet meghaladó páratlanul álló alispáni működését, élő tanúságot te hetek Isten és e törvényhatóság előtt arról, hogy mily megkülönböztetett megbecsülés, tisztelet és szeretet övezte Torontálvármegye közönsége részéről és mily hálás a vármegye közönsége a jóra irányult igazságos, emberszerető munkásságáért. Ezek az érzések vezették ide Torontálvármegye küldöttségét, hogy itt a testvér törvényhatóság előtt ezeknek kifejezést adjanak, boldogságot kívánjanak uj otthonában, üdvözöljék uj díszes méltóságában és meleg szeretettel tiszta szívből kiáltsak velem és e díszes Törvényhozó, sági Bizottsággal együtt: Isten éltesse, védje és oltalmazza Jankó Ágostont sokáig, nagyon sokáig 1 Minden egyes szavát a szónoknak lelkes éljenzéssel kísérte a jelen voltak tömege, de mind gyengébb lett az éijenzés hangja, a közgyük, sen jelenlevők hangját elgyengitet ték a felgyülemlett érzések, amelyek nemcsak könnyeket loptak a meglett férfiak szemébe, de fel-felcsuklott itt-ott a zokogás hangja is. Sirt az ünnepelt főispán és vele a terem nagyrésze. Sírták, mert átértették átérezték Torontál sóhajából az ezeréves magyar nemzet csúfos megcsonkításának rettenetes fájdalmát, sírtak mert megértették egy vezér nélkül hagyott vármegye keservét, sírtak örömükben, hogy közigazgatásunk ezt a kiváló vezetőjét, ezt az ízig- vérig magyar embert az Ő lelkes munkakészségóvel és képességeivel Tolnavármegye díszes főispáni székében üdvözölhetik és sírtak, mert úgy érezték, hogy ebben a tsok nagy érzést és gondolatot már 'kiváltott, de sok sikert is látott teremben elült a harc, el a visszavonás átka, ön tudatra ébredt a magyar és a meg- értő, megbecsülő szeretetben egyesültek a szivek és a könnyek. Egy uj, egy boldog jövő képét vará zsolták elénk a könnyes szemek, a felcsukló zokogások, amikor megszűnik a bábeli nyelvzavar, az egymást gyűlölő vetélkedés és minden kéz összefog, minden szív összedob ban a Csonka Magyarország felépítésének szent magasztos munkájában. Néma csendben, fátyolozott hangon szólalt meg az uj főispán és teljesítette első hivatalos funkcióját, för- vónybiztositotta jogánál fogva tisz teletbeli tisztviselőket nevezett ki. Ezzel az aktussal a beiktató közgyűlés véget éri. A nyári közgyűlés. A rendes közgyűlés megnyitása után a főispán felolvasta Forster Zoltánnak, a távozó főispánnak a törvényhatóság közönségéhez intézett búcsuiratát,'amelyben meleg szavak ka! mondott köszönet hoszu évtizedeken át a törvényhatóság részéről tapasztalt támogatásért. A közgyűlés a bucsuiratot tudomásul véve, Jankó Ágoston főispán indítványára Forster Zoltán érdemeinek jegyzőkönyvbe iktatását és Kun Lajos bizottsági tag ■ indítványára arcképének a közgyűlési terem számára leendő megfestíétését egyhangú lelkesedéssel kimondotta.. Ezután a főispán felolvasta a népjóléti miniszternek dr. Drágíts Imre vm. t. főorvosnak m. kir. egészségügyi főtanácsossá történt kinevezéséről szóló s a legutóbbi közgyűlés óta érkezett leiratát s elismerő szavakkal emelte ki azt a tényt, hogy a Kormányzó kitüntetése dr. Drágíts személyében oly férfiút ért, aki azt nagy tudásával és mindenkor becsülettel teljesített bosszú közszolgálatával méltóképan kiérdemelte. A törvényhatósági bizottság meleg ünneplésben részesítette kitűnő tiszti fő - orvosunkat, aki az ünneplésért és. kitüntetésért néhány közvetlen szóval köszönetét mondva, átvette a főispán kezéből a kitüntetésről szóló okiratot. Midőn a tárgysorozatba felvett ügyek tárgyalása került sorra, a főispán az elnöklést dr. Éri Márton alispánnak adta át és elhagyta a közgyűlési termet. A közgyűlés után á küldöttségek tisztelgése következett. A róm. kath. papság Fekete Ágoston tolnai I prépost vezetésével, a ref, hitközség és papság Gödé Lajos szekszárdi ref. lelkész ve* | zetésével, az ág, h. ev. hitközség és papság j Schöll Lajos hidasi főesperes vezetésével, az I izr. hitközség és papság dr. Rubinstein Má* I tyás szekszárdi rabbi vezetésével, a vármegye* 1923 szeptember 1.
