Tolnamegyei Ujság, 1923 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1923-09-01 / 35. szám

1923. szeptember 1.

legaz ország minden lakójának szentebb hazafias kötelessége.

Most tehát nem szabad önző kényelemszeretetből, vagy közömbös ségből senkinek félre vonulnia, — mert ez a haza elleni bűn volna — hanem mindenkinek tehetségéhez képest, erőinek végső megfeszítésével részt kell vennie az újjáépítés nagy

munkájában.

A kormányzat és közélet minden ágát felölelő programmot kifejteni itt nem lehet helyén, hiszen ez az or szágos kormány feladata. Mi itt csak arra szorítkozhatunk, hogy a kor mány hazafias törekvéseit a lehető legteljesebben és a viszonyoknak megfelelően végrehajtsuk.

Kerülni kívánok tehát minden nagyhangú és fontoskodó elméleti fejtegetéseket a gazdasági-kulturális és szociális fejlődésre vonatkozólag, de azt kötelességemnek ismerem, hogy általánosságban és vázlatosan jelezzem az ország ujjáépitésének munkájáról váló felfogásomat és azt az irányt, amelyet az államkormányzat nemzetmentő törekvéseinek minél hathatósabb végrehajtása körül követni kívánok.

Ennélfogva elvárhatják tőlem, hogy elsősorban politikai hitvallásomat kinyilvánítsam.

Erre nézve igen röviden és határozottan nyilatkozhatom, amidőn kijelentem, hogy a gróf Bethlen István miniszterelnök politikájának vagyok hive; annak a józan, bölcs és előrelátó politikának, mely mai helyze tünket és a világpolitikát figyelembe véve, a régi történelmi tradíciók lehető megőrzésével, de azért a fokozatos fejlődés alapján, demokratikus irányban, tehát a jogos szociális igények kielégítésével, keresztény szellemben és a természetes fejlődés tör vényei által előirt ütemben kívánja az ország ujjáépitésének nehéz műn- káját elvégezni.

Ezt a politikát kívánom tehát támogatni és legerélyesebben fogok küzdeni minden olyan hazafiatlan, felforgató nemzetközi, kommunisztikus törekvések ellen, amelyek a szépen megindult kibontakozás és békés haladás útjába akadályokat gördíthetnének..

A közállapotok e vármegyében olyanok, hogy azokon nem lehet kifogásolni valót találni, de azért semmi emberi mű. és intézmény nem lehet oly tökéletes, hogy az idő haladásával és a szooiális fejlődés kívánalmainak megfelelően valami javítani való, vagy valami újnak a létesítésére szükség ne lenne.

Nagyszabású átalakításokra itt nem gondolok ; törekvésem csak arra szorítkozhat, hogy ami jó és helyes, azt fenntartsam, ami pedig javítandó, azt fokozatosan javítani és fejleszteni segítsem.

Az általános fejlődéssel kapcsolatosan és különösen az utolsó évtized rázkódásazerü átalakulásai folytán azonban mindenütt és minden téren bizomros reformokra .van szükség, amelyeket el kell végeznünk, ha elmaradni nem akarunk.

Ezt a munkát én Önökkel egyetértésben, minden társadalmi tényezőnek hathatós közreműködésével óhajtom elvégezni.

Hogy munkánk sikeres lehessen, elsősorban annak erkölcsi atmoszféráját kell megteremtenünk: oly ön zetlen, hazafias, emberszerető kérész tény szellemnek a légkörében kell dolgoznunk, mely képessé tesz ben nünket arra, hogy a hazáért, egy másért és a közjóért áldozni tudTQLNAMEGYE1 ÚJSÁG

junk, hogy nocsak magunkért és a jelenért, hanem másokért, a hazáért és a jövőért is tudjunk önzetlenül dolgozni.

Jól tudom, hogy e szellem megvan eme nemes vármegyében és tevékenységem e téren csupán arra szorítkozhat, hogy ezt az egészséges köz- szellemet ápolni és erősíteni segitsem.

Az egészséges közéletnek az első, a legfontosabb kelléke a jó közigazgatás. E téren ugyan itt nem sok javítani való van, mert a vármegye igazgatása derék kipróbált, képzett és hivatásának magaslatán álló alispánnak a kezeibe van letéve.

Mindamellett az ország viszonyainak változása folytán a közigazgatás általában bizonyos reformokat el nem kerülhet, mert az önkormányzati jognak kiterjesztése, a tisztviselők helyzetének alaposabb rendezése és hatáskörüknek kitágítása nélkül a köz- igazgatás az ország újjáépítésének munkájában nem lenne képes oly hathatósan közreműködni, mint ahogy azt a viszonyok kívánatossá teszik.

Azt hiszem, hogy e téren segítségükre lehetek, mert ismerem a köz- igazgatást, abban nőttem fel, abbaD töltöttem el életemet. Ismerem a vármegyét, a várost, a falut, tudom a módját, hogy miként kell a közigaz gatásnak a viszonyokhoz alkalmazkodnia, hol és miként lehet és kell dolgozni.

Ismerem a tisztviselők helyzetét is, tudom méltányolni nehéz munkájukat, ismerem sérelmeiket, tudom mi fáj nekik és hogyan lehetne helyzetükön enyhíteni. A tisztviselői kérdés helyes megoldása egyik legfontosabb eszköze a közigazgatás általános javításának. Ez pedig igen sürgős feladat, mert a jó közigazgatás az alapja a gazdasági és társadalmi jólétnek.

E vármegyében a gazdasági jólétnek minden kelléke megvan és maga a gazdasági fejlődés oly magas fokon áll, hogy annak további emelése érdekében csupán a munka, célszerű, helyes szervezése és a meglevő erőknek még szorosabb tömörítésére lehet esak szükség.

Megcsonkított országunkban a többtermelés a jelszó. Ezt a jelszót valóra váltani itten nem lesz nehéz. A gazdasági fellendülés ezen emeltyűjébe kell tehát erősen belefogódzkodnunk és hamarosan meg kell teremtenünk a többtermelés minden eszközeit.

Természetes, hogy az őstermelés mellett a kereskedelem és az ipar is aránylagos gondozást igényel, mert csakis ezen hármas gazdasági tevékenység helyes arányú harmonikus munkája vezethet el bennünket az anyagi jóléthez és szerezheti meg az ország gazdasági függetlenségét.

Magyarország, különösen e csonka terület, melyre állami tevékenységünk ezidő szerint utalva van, határozottan agrár állam, de azért óvakodnunk kell az érdekképviseletek túltengő sétől, mert ez az egyes termelési és foglalkozási ágaknak egymással való szembehelyezkedésére vezet, mely a kormányzatnak a közérdek helyes szolgálatát megnehezíti, ellentéteket ekoz és érdekcsoportokra szaggatja szét a dolgozó társadalmat, melynek éppen most az újjáépítés nehéz munkájában megértésre, szoros összetar tásra és áldozatkész együttműködésre van szüksége. Soha sem szabad szem elől tévesztenünk, hogy a közérdek a magánérdekek összesóge.

Igazán naggyá, erőssé és hatal

mássá a nemzetet csak a szellemi knltura teheti.

Bár a szellemi knltnra csak bizonyos anyagi jólét alapján fejlődhet, de azért a knltura nemcsak következménye az anyagi jólétnek, hanem annak okozója is, mert a tndás, az ismeret, a tudomány és a művészet a gazdasági jólétnek leghatalmasabb emeltyűje. A tudatlan nép mindig szegény marad, mig a müveitek min den körülmények között megszerzik maguknak anyagi és erkölcsi boldogulásuk eszközeit.

A szellemi és erkölcsi fensőbbség pedig a legerősebb alap, melyre jövőnket felépíthetjük. Ez a fensőbbség oly erőt és hatalmat ad, mellyel leghamarabb visszaszerezhetünk mindent, amit elvesztettünk.

Azért a népoktatás ügyét különös genddal kell felkarolnunk. Ügyeljünk rá, hogy az iskolákban ne csak homályos ismereteket szerezzenek a gyermekek és hogy ne legyen a felületes tanultság lelki egyensúlyuk magzavarója és a szociális elégület- len ség forrása, hanem hogy az elemi ismeretek a vallásos, erkölcsös és hazafias nevelés által helyes meder ben tartva, a békés és sikeres munkálkodás rugója és a boldog meg elégedettség alapja lehessen.

De ne elégedtünk meg csupán iskoláink gondozásával és fejlesztésé vei, hanem igyekezzünk az iskolán- kívüli oktatás, a különböző ismeret- terjesztő- és kulturegyesületek szer vezése és azok tevékenységének fo kozása által a népnek erkölcsi és szellemi nívóját emelni.

A nemzetek ereje és hatalma nem annyira, a népesség számán, mint a nemzetet alkotó egyének fizikai és szellemi épségén és életrevalóságán fordul meg, azért a nemzetnek legfőbb érdeke az egészséges, erős és eilentálléképes népesség.

Minden lehetőt el kell tehát követnünk, hogy azok a közegészségügyi, népjóléti és emberbaráti intézmények, amelyek a nép egészségének megóvá Sára, fantartására és a jövő nemzedék testi fejlődésének biztosítására vannak hivatva, a legnagyobb áldozat- készséggel fenntartassanak és fejleszt- tessenek.

A népesség szaporodása és életrevalósága érdekében jól szervezett és ©kos küzdelmet kell indítanunk az „Egyke“ ellen és. igen nagy gondot kell fordítanunk az anya és csecsemő- védelemre. Jóllehet, ez H kérdés már állami támogatás mellett szervezve van, ' de ez a szervezet csak általános keret, amelyen belül a törvényható ságok igen intenzív munkát végezhetnek.

Ezen a téten mindig különös kedvvel dolgoztam és a törvényhatóságnak a legőszintébb készséggel ajánlom fel tapasztalataimat és közreműködésemet.

Nem kevésbé fontos a már majdnem nemzeti veszedelemmé fajult tüdővész ellen való védekezés is, mely nemzetmenlő munkából e vármegye nek szintén derekasan ki kell .vennie a maga részét. A viszonyok itt olya nők, hogy e téren a vármegyében szintén szép eredményeket lehet majd elérni.

Nagyon fontos, mert a jövő társadalmak és államok kialakulásának alapját képezi: a szociális kérdés helyes megoldása.

Minden embernek fizikai, szellemi képességei és erkölcsi értéke szerint arányos joga van « jóléthez. Ezt a jogot el kell ismernünk és énnek érvényesítésére irányuló természetes

törekvéseket támogatnunk kell, de gondosan ügyelnünk kell arra, hogy ezen törekvések ne ugrásokban, vagy erőszakos eszközökkel, a jelenlegi társadalmi rétegeződések és intézmények felforgatásával, hanem a fejlő dés természetes törvényei szerint fokozatosan és az összes társadalmi • .

tényezők közreműködésével érvényesüljenek.

Foglalkoznunk kell tehát a néppel ; legyünk vele állandó érintkezésben és igyekezzünk bizalmát megnyerni, világosítsuk fel róla, hogy a társadalom különböző rétegeinek kialakulása a fejlődés természeti törvényeinek megmásithatlan következménye, magyarázzuk meg neki, hogy a társadalom különböző rétegei szo-_ rosan egymásra vannak utalva és hogy csakis az egymást megértő és egymást kölcsönösen támogató társadalmi munkával lehet oly viszonyokat teremteni, amelyekben mindenki megtalálhatja igényei kielégítését és boldogulását.

Ezen munkában a józan ész és bölcsesség mellett legtöbb szerepe jut a meleg emberszeretetnek és annak a keresztény szellemnek, mely a társadalom regenerálására irányuló tö- . rekvések egyedüli helyes vezérlő eszméje; mely lelkesíti az erőseket, támogatja a gyengéket, — jóakaratu tanáccsal látja el és buzdítja a tét© vázókat és szeretetteljes gyengédséggel emeli fel és gyámolitja az elesetteket.

Az ily módon szorosan összeforrt és együttérző társadalomban azután az emberi és nemzeti érdekeink megértéséből fakadó meleg hazaszeretet uralkodó eszmévé válik. Az ily ér zelmektől áthatott nép pedig képes lesz önzetlen, áldozatkész és buzgó munkájával támogatni azt a kormányzatot, mely hazánkat súlyos helyzetéből kimenteni, — annak régi nagyságát, erejét és tekintélyét vissza állítani hivatva van.

Általában véve minden gazdasági, kulturális és szociális fejlődés csak vallásos, erkölcsös és hazafias alapon történhet.

Ezen az alapon, ebben a keresztény, magyar nemzeti szellemben, a külemhöző fajú, vallásu és foglalkozású polgároknak szorosan egyesülve, fáradhatlan kitartással kell munkálkodnunk, ha biztosan célhoz akarunk jutni.

Kell, hogy ezen vármegye, melyben hajdan Szent István törvényeket alkotott, ahol a nagy Hollós Mátyás idejében országgyűlések tartattak, — melynek területén az ország sorsát intézték, ma is érezze még a nagy, boldog történelmi időknek leheletét; nem enyészhetett el az a hangulat, mely megtelitette a vármegye talajának minden rögét. Kell, hogy a nagy és derék elődöknek ivadékai még ma is fogékonysággal bírjanak a nagy nemzeti érdekek iránt.

E vármegye lakossága, melynek ősei a gyászos emlékű Mohács szomszédságában éltek, soha sem feledheti el azt a szomorú tanulságot, melyet a pártoskodás és icivakodás, a visszavonás és a meggondolatlan vakmerőség okozott.

Meg vagyok tehát győződve róla, hogy a vármegye közönsége megérti az idők intő szavát és őseitől örökölt önfeláldozó hazafisággal, a történelem szomorú tanulságaiból merített erkölcsi erejével és józan meggondoltságával mindenkor igaz és őszinte lelkesedéssel fogja szolgálni az ország ujjáépu tósének és a vármegye boldogulásának érdekeit és szerény tevékenysé