Tolnamegyei Ujság, 1923 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1923-08-25 / 34. szám
Ara 250 korona. V. évfolyam. Szekszárdi 1923 augusztus 25 34. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. Egyes szám ára: 250 korona. Előfizetési dij egy évnegyedre 2000 korona. Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 500korona. A hirdetés egy 6Q milliméter széles hasábon milliméter soronként 150 korona. Közgyűlési részvénytársasági stb. hirdetések 250 korona. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. A hírrovatban elhelyezett reklámhír, eljegyzési hír, családi hír, valamint a nyllttér soronként 800 koronába kerül. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában, Amen. Kapunyitáskor. Dr. Teveli János. Fecske, gólya, daru utrakészülő- dése idején élénk sürgés-forgás teszi mozgalmassá az iskolák környékét is. Szülők és gyermekek, felnőttek és apróságok, kezdő vitézei az ólom betűk hadseregének és tapasztalatokban gazdag, tekintélyes múzsafiak rajzanak az iskolák felé, régi ismerősök barátságosan köszöntik egymást, ismeretlen vidékiek vagy újonnan jöttek bátortalanul tekintenek idestova, régi diákok szinte szétesnek a büszke boldogságtól, ba ilyen ismeretlent elkalauzolhatnak az irodáig, az osztálytermekig . . . Csak a jó Isten a magas mennyekben tartja számon mindazt a sok gondot, mely ilyenkor a szülők hóm lók át barázdálja, mindazt a sok áldozatot, melynek vállalásához szinte hősi lelkűiét szükséges, mindazt a sok reménységet, melynek sajnos, csak egy része fog teljesülni. Erről a gondról, áldozatról és reményről szeretnénk pár szót ejteni moBt, az iskolák kapunyitásának idején. Kétféle gond követeli most a szülők áldozatos odaadását: mit neveljenek gyermekeikből ób miből neveljék őket. Azelőtt is meg volt ez a gond, de még sem oly mértékben, mint most. Azelőtt az elemi iskola jóformán nem is adott semmi gondot a szülőnek, hisz az iskoláztatási alkalom csaknem mindenütt, a legkiesebb faluban is meg volt. Inkább az okozott sokszor gondot a falusi szülőknek, hogyan lehessen a tankötelezettség törvényét megkerülniük, hogyan lehessen alapos vagy alaptalan jogcímmel az iskolás gyereket kifogni az iskolából. A pusztai, szőlőhegyi és tanyai iskolaviszonyok azonban még most is sokhelyütt igen szomorúak. E sorok írója olvasott egy 1868-ból való okmányt, amelyben az akkori tanhatóság reméli, „hogy az emberi nem javára mihamar létesülni fog“ az elemi iskola oly helyen, hol ötvenöt esztendő múltával máig sem létesült... Egy nagy gondja lesz a szülőknek, mely nőttön nő: a téli lábbelivel való ellátás. E téren a drágulás nem tart lépést a kereseti viszonyokkal, s csak elfogult ember nem láthatja, hogy napszámos ember hovatovább képtelen lesz ruházni gyermekeit. Mint minden nagy inség idején, most is a közművelődés fogja leghamarabb és legerősebben megérezni azt a teljes csődöt, mely felé közeledünk. Ami a középiskolát illeti, a béke- j beli társadalomban túlontúl nagy volt | a tolongás a lateiner pályára. Mindenki ,ur“ akart lenni, úrrá akarta nevelni gyermekeit is és nem vette észre, mennyire megszaporodott a szellemi proletároknak száma. Mert az a békebeli díjtalan közigazgatási gyakornok, vagy segélydijas fogalmazó gyakornok, aki elvégezte az érettségit, a jogot, az önkéntességet, s tetejébe másfél harmadfól évig ingyen szolgált az államnak: csakugyan nem volt egyéb szellemi proletárnál. Most a B. lista, a létszámapasztás és a megváltozott nemzetgazdasági viszonyok régen kinyitották a szülők szemét, most látják, mily cifra nyomorúság a „gyönge tónsurak“ élete, ba ugyan életnek lehet nevezni ezt a borzalmas küzdelmet az éhség és hideg rémei ellen. Most a szülők a praktikus pályák felé kezdenek hajolni s nincs már az az egészségtelen tódulás a középiskola és nevezetesen a gimnázium felé. A viszonyok maguk fogják a tanulókat a polgári iskola felé terelni, melynek igen igen fontos hivatása van a nemzet jövő kulturális fejlődésében Föltéve persze, bogy a polgári iskolák vezető elemei is átérzik azt a hivatást és nem járnak el úgy, mint nem égé szén két évtized előtt az a polgári iskolai igazgató, aki minden esztendőben leadta az „Értesítő“ hátlapján, hogy mi minden lehet abból, aki négy polgárit végzett, tanító, katona, Írnok, vasúti altiszt stb., stb., ahelyett, hogy megoktatta volna a szülőket, hogy a polgári iskola hivatása a nemzet legszélesebb, tehát alsóbb rétegeinek műveltségét magas színvonalra emelni, más szóval igazán müveit kereske dőket, iparosokat és kisgazdákat, nem pedig Írnokokat nevelni. Azelőtt az u. n. „úri család“ szégyennek tartotta, hogy fia polgáriba került. „Csak polgáriba jár“ és ebben a „csak“ ban benne volt a régi nemesi rend hazajáró lelkének ágas kodása minden olyan munka ellen, melyet nem az íróasztalnál lehet elvégezni. Két apát is ismertem, aki gimnazista fiát büntetésből kovácsinasnak adta a vakációban ; az egyik megkönnyezte a kis csirkefogót, mikor egyszer meglátta, amint kormosán, szurtosan egy tűzhelyet tolt haza tragacson; a másik meg kétségbe volt esve, mikor a vakáció végén a gyerek kereken kijelentette, hogy neki szörnyen megtetszett a mestersége, ő bizony nem megy vissza diáknak. Most a helyzet nagyot változott; azaz, hogy őszintén szóljunk, látjuk, hogy kezd komolyan változni. Ha figyelemmel nézzük pl. az értesítők beszámolóját az érettségis tanulók pályaválasztásáról, lehetetlen ennek a változásnak biztos jeleit meg nem látnunk. Tán jobb is, ha nem hirtelen megy az elfordulás a lateiner pályáktól. Nem jó hangulatokra építeni a jövő nemzedékek életét; mely aztán, ha tultengés támad a gyakorlati pályákon, kész a veszedelem, hogy ime, ezeken sem boldogul a fiatalság, mégis csak jobb lett volna beállni szerény, de biztos küllőnek az állam taposó malmába ... A főiskolai oktatásnál támad aztán az a sötét felhő, hogy miből győzzék a szülők a rettentő kiadásokat Itt is a jövő nemzedékeken bosszulja meg magát a múltnak oktalan kulturális politikája, mely mindent csak a főváros felé összpontosított. A vidéki városokban csak jogakadémiák és bábaképző iskolák voltak, minden más tudományt jóformán a főváros sajátított ki magának. Ennek aztán az lett a következménye, hogy a főiskolai hallgatók legnagyobb része kénytelen most is a fővárosba tódulni. Itt egy részének derékban törik ketté a pályája, mert részint a fővárosi élet szabadossága nyeli el a kellő erkölcsi erő híjával beléje sodródó fiatalembert, részint kénytelen saját magát fönntartani s így 'sokszor sem ideje, sem lelki rugalmassága nincsea tanulmányait idejében befejezni. Most még rettenetesebb a helyzet. Lakást alig- alig tud kapni s ha kap is, szédületes árért, mely magasabb a békeparitásnál, lévén sokkal magasabb a kereslet és sokkal egyenlőtlenebb az igénylők anyagi tehetsége. Más szóval : a sok siber győzi, a szegény főiskolai hallgató nem győzi. Az ellátása is mindinkább gyeDgül. Mindenütt természetbeni fizetséget kívánnak; de mit tud pl. egy vidéki alispán, aki a maga erejéből lett azzá s nem támaszkodhatik családi földbirtokra, természetben fizetői, ha főiskolás fia van ? Augusztus 19-éa Bölcske izgalmas napra ébredt. Az a tudat, hogy a rögtönitélő bíróság a községben tartja meg a tárgyalását, a különben csendes falu apraja nagyját megmozgatta Már kora reggel sürü rajokban jár tak a kisebb csoportok, amelyek lázasan tárgyalták a nem mindennapi esetet és találgatták az esélyeket, valóságos pártokat alakítva egyik-másik vádlott ártatlansága, vagy bűnössége mellett. Még senki- sem tudta, de mindenki érezte, hogy a helyszínen történő igazságszolgáltatás hosszú időre emlékezetes marad a községben. Különösen sokan sereg- lettek össze a községháza előtt, amelynek a fogdájában ültek az-előző este meghozott, összeláncolt deli- quensek. A községi fogdában. A kiváncsiakat azonban illő távolban tartotta a Paksról és Danaföldvárról koncentrált 16 főből álló csendőrkészültség. Ennek egy része állandóan a terheltek közt tartózkodott, félő lévén, hogy összebeszéléssel veszélyeztetik az ügyészi nyomo zás eddigi eredményét. Nyomasztó kérdések ezek b ami bennük a legnyomasztóbb, az, hogy Bajza szerint „segélni part felé egy csillag sem derül.“ A diákkérdést sem a magánosok, sem a társadalom nem tudja megoldani. A magánosok, az érdekeltek, legnagyobbrészt magából az intelligens középosztályból kerülnek ki, melynek anyagi erőforrásai erre elégtelenek. A társadalomnak mint egésznek, nincs erre érzéke annyi, amennyi kellene. Magyarán mondva, nem minden iparosnak és kisgazdának fáj az, hogy az uriosztály tudja-e taníttatni gyermekeit, vagy sem. Ezt csak törvényhozás utján lehetne megoldani. Sajnos azonban, hogy törvényhozásunk az ő hivatásának ideális magaslatáról mindjobban lecsúszik a személyes hajszák ingoványába. . . . Mondják, hogy a Holttepger fölött elröpülő madár élettelenül bukik bele a gyilkos párázatba, mely a vízből fölszáll és megmérgezi a légkört. Félő, hogy ha volna is egy egészséges eszme, amely parlamenti életünk holttengere fölé merészkednék röpülni, megölné azt is a fojtó párázat, mely a gyűlöletnek, a személyes hajszának, az egyéni ambició őrületének, a pártszenvedélynek, a faji ellenségeskedésnek kátrány tengeréből mó- telyezve száll fölfelé. Bizony csikorogva nyitnak meg a múzsák templomának kapuszárnyai, a szülők sóhajától csikorognak, s nem fognak könnyebben járni, bár sok könnyet is ejtsen rájuk a soha meg nem hálálható, soha meg nem szol- I gálható szülői szeretet. A vádlottak egyébként még mindig nem tudták felfogni a statáriális eljárás vészea komolyságát. Legfeljebb pár évi fogházra számítottak és szinte türelmetlenül várták a tár- gya'ás megkezdését. A fogdában uralkodó nyugalom és bizodalom sehogy sem volt összhangban a hozzá tartozók és jóbarátok ideges félelmével. Mialatt az utcán lévők kipirulnak, minden kocsizörgésre a bíróság érkezését várván : — a bontlévők jóízűen fogyasztják a részükre küldött bőséges reggelit. A beismerésben levő tettes kivételével, mindannyian ártatlanságukat hangoztatják és egymást vádolják a „baj okozásáért“. Végül is a csendőröknek kellett őket csendre inteni. A tárgyalóteremben.] Az utca tömege egyre nőtt. Egyenként jöttek a védők. Megbámu ták őket. Nevük futótűzként szaladt vé gig. A tárgyalás kezdete 9 órára volt kitűzve Fél 9-kor egy csendőrjárőr elindult a reformáius iskola dóroszlopos épülete felé és bebocsá- tották a hallgatóságot. Bölcske egész Három halálos ítélet a bölcsnél eyuitoeatási Hévben.
