Tolnamegyei Ujság, 1923 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1923-01-27 / 4. szám

Ara zó Korona. V. évfolyam. _____________________________Szekszárd, 1923 január 27. 4. szám. > TO LNAHEG v¥uJSIG KERESZTÉNY POLITIKA! ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ggerkesztÖség es kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszánt 85 és 102. Egyes szám ára: 20 korona. Előfizetési díj egy évnegyedre 200 korona. Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és. hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 50 korona. A hirdetés egy 60 mlliméttr széles hasábon mlllméter soronként 10 korona. Vállalati, köz. gySlési stb. hirdetések 20 korona. Állást keresőknek 50 százalék enged, mény. A hírrovatban elhelyezett reklám hír, eljegyzési hír, családi Mr, valamint a nyllttér soronként 100 koronába her&l. Hiszek egy istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy Isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen. E$ysé$ az erő. Az egész világ figyelme ma Ruhr- vidék felé irányul. Az ottani esemé­nyek érlelik, élesztik azokat az éles ellentéteket, amelyek hivatva lesznek a nagy ántántot szétrobbantani, a kisántánt nagyzási hóbortjait korlá­tozni és Európán elkövetett legna­gyobb igaztalanságokat reparálni. Ami szemünk is Rubrvidókóre van irányítva. De nem a bomlasztó erők kötik le figyelmünket, hanem az az egységben rejlő hatalmas erő, amely a megszálló fegyveres hatal­mat tehetetlen bábbá teszi. Mi magyarok, akik átszenvedtük a kommunizmus őrületét, a román és szerb megszállás becstelenségeit, a lelki nagyságok iránti bámulatunk mélységes tiszteletével és lelkesedéssel tekintünk a Rubrvidék népe felé. A munkaadó és munkás, a gazdag bányatulajdonos és a szegény nap­számozó összetartása a megszálló v hatalommal szemben, a nemzet be csülete érdekében és védelmében oly fenséges, hogy a megalázott, de erköloseibén meg nem ölhető né met nemzet felé bámulattal tekint az egiász világ. As mikor a nemzeti érzésben való magásztos összefogás felemelő érzése­ket keli bennünk is, akiket épen ügy össze akarnak tervszerűen zúzni megmaradt csonka országunkra éhező hiéüa szomszédaink, akkor az ön­magunkba szállás súlyos, de igaz önkritikájával kénytelenek vagyunk 'megállapítani azt a mérhetetlen kü­lönbséget, amely annyira fölénk he­lyezi a Rnhrvidék népét. A bolsevista őrültekkel szemben az egész országban, mit tettek azok, akik a tömeg erejével, a munka hatalmával és a munka megszűnte- téséüek azóta is annyiszor alkalma­zott fegyverével, megakadályozhatták volha a munkaadók Üldözését, el­hurcolását, a vállalkozások tönkre« tételét? í • p Tobzódhatott volna-e négy hónapig az Őrület, ha a bátorság és a nem­zeti "érzés nagyobb lett voln a meg­alkuvásnál és a kenyér szeretőié­nél ? A megszállás napjai lehettek volna-e oly arcpiritóak, mint Buda pest, Debrecen, Pécs példái matat­ták, ba. nőben és férfiban, milliomos­ban és szegényben, munkaadóban és munkásban a nemzeti érzés és be­csület oly tiszteletreméltó lángja io bogott volna, mint Rubrvidák népé­ben. Nem örömmel vetjük a vissza­emlékezés világosságát nemzetünk történetének e szomorúan sötét nap­jaira, de azt reméljük, bogy a közel­múlt sötétségének és Rubrvidék né pének gyönyörű viselkedése öntu­datra ébreszt bennünket ezekben az órákban, amikor á jóvátétel kérdé­sét* erőszakolja vélünk szemben ä A budapest—pécsi vasút létezése éta nem okozott a hófúvás olyan forgalmi akadályokat, mint az idén. Hasonlót csak Fiume felé a Karsztban láttak a vasutasok. A hóvihar meg­szűnte után a kisebb akadályokat mindenütt eltávolitották, csupán Pin- czehely és Tolnanémedi közt volt ez lehetetlen, mert Alsógyánt pusztánál egy 6 méter mély bevágás egy kilo­méter hosszúságban egészen tele volt hóval, amely oly keményre fagyott, hogy keresztül lehetett járni rajta. Ennek következtében egy tehervonat Felsőgyánt megállóhely és Tolnané­medi közt megállt a hóban és a szél annyira befújta, hogy csak a kémé­nye látszott ki a mozdonynak. A simontornyai tábor. A budapesti személyvonat Simon- tornyáig elvergődött, itt azonban csütörtökről péntekre virradó éjjel megállt. Az állomásfőnök telefonon a gyönki főszolgabírói hivatalhoz for­dult segítségért, ahonnan nyomban kirendelték a simontornyai közerőt hólapátolásra, azonkívül intézkedtek, hogy az ott rekedt utasokat és élei miszerkészleteiket írják össze, a hi­ány pótlásáról pedig hatóságilag gon­doskodjanak. Hetvenöt I. és II. osz­tályú; 200 "III. osztályú utas volt és csak fele volt kevés élelemmel ellátva. A főszolgabíró ennélfogva telefonon rendelkezett, hogy a község ételről és italról gondoskodjék, esetleg rek- virálás utján is, főleg a gyermekek­nek szerezzenek tejet. Ezen élelme­zési akcióban különösen Bereczk főjegyző és Praff István uradalmi intéző, Farkas Ödön M. A. V. hiva­talnok, Horváth István segédjegyző, Petres Pál községi biró buzgólkodott dicséretre méltó módon. Láng János dombóvári vasúti vendéglős, aki szin tén az utasok közt volt, egy szegé nyebb sorsban levő tisztviselő utas csoportot 3 napig élelmezett a saját költségén. A mentés. Végre szombat este Khudy Tiha­mér vasúti és hajózási főfelügyelő vezetése alatt segély vonat jött kellő felszereléssel Dombóvárról, melyen Polgár és Herceg osztálymérnökök, valamint két tiszt vezetésével 80 katona érkezett. A vonatba beszállt Hidegkuton Reich főszolgabíró, aki még az éjjel mindenütt karhatalom­má] kiállíttatta a közerőt.' Az expe munkásság fogja meg azt megtisztult, nemzeti alapon álló becsületes őszin­teséggel, legyen az egymás ellen hadakozók táborából egy egységes front, nemzeti életünk ellen törő ellen­ségeinkkel szemben, akkor nem kell rettegnünk a’kisántánt mesterkedései­től, le tudjuk törni a jóvátétel kisér­téseit, mert egység az erő, mint azt olvassuk Ruhr vidékéről hozzánk érkező felemelő hírekből. S. dició Pinczehelyen éjjelezett és va­sárnap hajnalban 400 munkással neki láttak a dolognak. A hóeke két mozdony által hajtva gyorsvonati sebességgel több kilo­méternyi nekilendüléssel háromszor belefutott az óriási kemény hótömegbe és mindenkor néhány száz méter­nyire belefurakodott. Német műve­zető, Tész és Lehőcz mozdonyveze­tők mindannyiszor életüket kockáz­tatták bravúros munkájukkal. A hó­ekét és a lokomotivokat mindenkor úgy kellett kiásni a hó alól. Végre eljutottak a betemetett te­hervon áthoz, azt kiásták és kihúzták a hóból. Dél felé a fölmentők megérkeztek Simontoruyára, ahol az ottrekedt utasok örömujjongással fogadták őket, mert vonatjuk a most már sza­bad pályán végre elindulhatott 3 napi veszteglés után. Az összetört hóeke. Az expedíció folytatta útját Rét- szilasig, tovább nem tudott menni, mert itt a hóeke a borzasztó nagy erejű ütközésektől összetörött és a munkások utolsó dolga volt a ron­csoknak a pályáról való eltávolítása. Ez hihetetlen nehézséggel járt, mert a hóeke belseje, tizenöt tonna súllyal van megtöltve, ennélfogva először ezeket kellett emberi erővel kiado­gatni. Azután egyik oldalán emelő­gépekkel felnyomták, a másik olda­lon pedig ötven ember hajókötéllel húzta, mig fel nem borult. A szabad pálya. Kevéssel rá megérkezett a Sárbo- gárdon a Simontoroyaihoz hasonló helyzetbe jutott második személyvo­nat is, melynek utasai azonban pa­naszkodtak, hogy élelmezésükről senki sem gondoskodott. Rétszilasról Khudy főfelügyelő a mozdonnyal fölment Budapestre, a segélyvonat pedig visszament Dom­bóvár felé. Este már megérkezett Pécsről az 1001 es gyorsvonat is és ezzel helyre állt a rendes forgalom. Filmre való látvány volt, mikor a hóeke belészaladt a torlaszokba és toronymagas fehér felhőt dobott fel, melyben köbméteres hótömegek röp­ködtek. Olyan volt, mintha geizir tört volna ki. A munkások azt mond­ták, hogy ezért is érdemes volt ki­jönni. A rétszilas—szekszárdi vonalon. Hidjapusztaapáti—Kölesdtengelicz, Nagydorog—Vajta, Vajta és Czecze közt volt forgalmi akadály. Pénteken reggel a baja—budapesti személy­vonat már késve érkezett Szek- szárdra. Ennek a vonatnak a moz­donya vontatta be a Hidjapusztaapáti és Kölesdtengelic közt megakadt sze­mélyszállító vonatot Hidjára, viszont a tebervonat mozdonya segítette át á személyvonatot a hóiömegen. Ez a személyvonat azután Sárbogárdon megrekedt. Az utasok helyzete ott nagyon kellemetlen volt, mert ezen a gócponton mintegy 1800 személy akadt fönn. Ennyi embert pedig aá idegenforgalomra egyátalán be nem rendezett kicsiny helyen elszállásolni nem volt könnyű feladat. Mivel az állomás helyiségei a nagy tömeget befogadni nem tudták, a hóban és a zivatarban neki kellett vágni a falu­nak. A régi magyar vendégszeretet már csak az emlékekben és a mese­könyvekben létezvén, a jé sárbogárdi asszonyok olyan árakat kértek az ételekért és a rossz fekvőhelyekért, hogy annyi pénzért a- legdrágább londoni hotelben is pazar ellátást adnak. Mikor az Adonyszabolés és Sárosd közötti akadály felszabadult, akkor az utasok egy része tovább mehetett Budapest félé, a többi pedig a simontornyai hófúvás eltakarítása után utazhatott el. Nagydorog és Vajta közt volt ezen a vonalon legnagyobb a bótömeg. Ezt a szakaszt Böröez István nagydorogi pályafelvigyázó óriási fáradsággal gyalog vizsgálta át és személyes tapasztalatai jelenté­sével kérte Szekszárdról a segítsé­get. Hangéi Andor felügyelő, szék - szárdi osztálymérnök szömbaton reg­gel Bátaszékről rendelt külön segély - vonatot és dzon a nagydorogi vasúti munkások kisegítésére magával vitte a szekszárdi muakáscsapatot is. A bókotrós gépnek előbb a tengeliei akadályt kellett eltávolítani, majd késő éjjel fáklyafény mellott emberfeletti munkával tisztították meg a nagydorog—vajtai vonal bevágá­sait. Hajnali 3 óra volt már, amikor ez a vonat Rétsziiasra érkezett. Ott a mozdony munkaképtelenné válván, Sárbogárdról kellett segély mozdonyt kérni, hogy bejuthassanak az ottani fütőházhoz és rendbehozhassák a mozdonyt. A segélyvonat azután vasárnap délben érkezett vissza Szek- szárdra. Az ujdombévár-bátaszéki vonalon Cikó és Hidas Bonyhád, Tolnaváralja és Máza-Szászvár, Máza Szászvár és Szászvár, Szászvár és Kárász-Köb­lény, valamint Szalatnak és Mágocs között voltak nagyobb hótömegek. Elsőnek a csütörtök esti személy­vonat akadt meg Máza-Szászvár és Szászvár között, a Szászvár megálló­hely előtt levő egyik bevágásban. 1 kisantant remegő diplomáciája és amikor vérszemet kapván a francia erőszakosságtól, zálogok vételéről kiabálnak Prága, Bukarest és Belgrád, nemzeti sajtóorgánumai. Azok helyett a nem épületes par­lamenti jelenetek helyett, a megértés és megbecsülés érzését kell nemzeti életünk minden mozzanatába bele vinnünk. A polgári társadalom nyújt­son békejobbot a munkásság felé, a Vonatok a hóban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom