Tolnamegyei Ujság, 1923 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1923-06-30 / 26. szám
4 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1923 junius 30. Haidekker János oki. mérnök vállalati Irodája Szekszárdi Apfil- is Séd-utca sarok. Telefon: 121. ______________________________Telefon: 121. La kú- és gazdaság épületek tevrvezése, építése. Beton és Épltöanyagszállltős. mMm a viharnak. Jöhet a tél, letarolva a lombozatát s egy darabig úgy nézhet ki, mintha már halálra válnék ; ámde jön a tavasz s az életképes fa njra kivirul. Irodalmi életünkben íb volt ilyen télies időszak, mely megtépázta a Vas Gereben tollszárából kinőtt fa lombjait és azt már egy elöregedett, tttzrevaló, korhadt vén fának próbálta minősíteni. De a téli őszi viharok után megjött a nemzeti érzés tavasza és Vas Gereben fája kivirult; a téli szelektől arcunkba hordott sok por- és szeméttől megtisztult szemünk jobban gyönyörködik e fa zöld lombjaiban — mint valaha! Az ország csonka, de annál drágább kertjén végig nézve, sokféle virágot látni abban, aminek magját a szomszéd kertekből kaptuk. De amint egy okos gazdának sem juthat eszébe kigyomlálni kertje virágait azért, mert palántájukat a szomszédtól kapta, a nemzetnek sem szabad tenni ezt. Ezer év alatt sok virág pusztait el, aminek magját még Ázsiából hozták: el kellett pusztulnia, mert az európai kerti föld nem vette be azt. Ha ezek helyett — régi virágokkal elvegyülve, kereszteződve — idegen palánták szaporodtak is el, becsüljük meg azokat mert azok is a mi kertünk haszna és ékessége. Sőt, még az állítólagos gyom- és dudvára is vigyázzunk : a gyom között értékes gyógynövények is vannak, vagy kisülhet — mint pl. a csalánról, a háború alatt — milyen hasznos növény, amiből vásznat és szövetet csináltunk; legyünk hát óvatosak a „gyomlálássál“ ! Es ezen kert közepén áll ezen emlékfa is! Álljon és viruljon tovább! Legyen a jövőben symboluma a helyesen értelmezett, nemes és okos fajszeretetnek, mely minden igazlelkü magyar embert, bárhonnét ered is a palántája, egyforma szeretettel és megbecsüléssel fogad védő ernyője alá ! S ha majd száz év múlva újból összejönnek itt a kegyeletes utódok, a nemzeti egység diadalmas erő- tudatában csak mosolygással emlékezzenek meg mai gondjainkról, a magyar szétdaraboltságnak, a trianoni képtelenségeknek e sötét és szomorú, de szerencsére csak rövid korszakáról! Adja Isten 1 A dalárda a Hiszekegyet énekelte ezután, majd Lampérth Géza a Petőfi társaság, Sziklay János a Szentistván társulat nevében áldozott kegyelettel Vas Gereben emlékének. Fabinyi Lilinek a nőkhöz intézett lelkesítő szavai után Bodnár István mondotta el lapunk más helyén közölt gyönyörű és mélyen megkapó költeményét. A közönség-ezután aHymnust énekelte, majd pedig dr. Eri Márton alispán mondott köszönetét az ünnepen megjelenteknek. Ezzel az ünnepély véget ért, a vidéki vendégek Sörös József főszol- gabiró vendéglátó házához hajtattak, majd megtekintették Tamási községet, amely meglepte a fővárosiakat is szépen kiépült voltával és gyönyörű vidékével. Bankett. Este 8 órakor Esterházy Pál herceg látta vendégül Budapestről, Szek- szárdról, Dombóvárról, Gyönkről érkezetteket, valamint Tamási és Maj- samiklósvár vezető embereit. Stilszerü volt, hogy az estebéd dámvadból készült izlates fogással kezdődött. Dr. Éri Márton köszöntötte elsőnek igen melegen herceg Esterházy Pált, mint házigazdát, akire úgy véli, | hogy miüt egykor nagynevű őseire a múltban, az ország jelen szomorú j napjaiban történelmi hivatás vár, I ehhez kívánt neki erőt és lankadat- | lan kitartást. Üdvözölte továbbá Őfőméltóságának képviselőjét Schneider Gábort. A jelenlevők nagy lelkesedéssel fogadták az ünneplő egyesület elnökének mélyen átérzett szavait. Az alispán mély hatást keltő szavai után Schneider Gábor a vendégekre emelte poharát, s abból a kiindulás ból, hogy az Esterházy herceg most Angliában jár, ahol ősei annyi jóbarátot, tisztelőt és legendás bámulót szereztek maguknak s hazájuknak, kitért arra, hogy a haza sorsa ma mindenkitől fokozottabb, odaadóbb tevékenységet, munkát vár. Hazánk jövője érdekében — úgymond — mindenkinek meg kell állania a maga helyét. Legtöbbünkre a mindennapi robot vár; a közmüve lődés, a tudomány s irodalom képviselőire — a zászlólengetés, a nemzeti érzés ápolása, a szűnni nem akaró lelkesités, illetve a tudomány mélyebb kiaknázásával a nemzetközi kulturverseny bajnoki mérkőzése; nemzeti társadalmunk történelmi előkelőségeire pedig a személyes érintkezéssel elérhető befolyás és szimpátia- keltés ott, ahol a népek, a nemzetek sorsát intézik ma fokozottabban, mint valaha. Hónapok gondos előkészítő munká jának eredménye a szekszárdi Falufejlesztési Kiállítás, amely pompás, szines keretekben mutatja be Tolna vármegye kultúrájának, mezőgazda ságának, iparának és művészetének fejlődését. A magyar akarat, szorgalom és a tudás annyi értékeB anyagot hordott itt össze, hogy a szemlélő szinte elbódul a látnivalók hatalmas tömegében. Péter-Pál napjának verőfényes dél utánján nyilt meg a kiállítás. A közönség már a kora délutáni órákban megtöltötte a polgári fiúiskola udvarát, várva a pillanatot, amikor a kormány, a megye és a város képviselői ünnepélyes keretek közt megnyitják a kiállítás termeit, hogy az azokban felhalmozott remekeket megtekinthesse. A büffé előtt cigányzene szólt és a közönség a pompás muzsika kellemes hangjai mellett szemlélte Szekszárd büszkeségét, a borkiálli tási pavillonban levő borokat, amelyek az itteni termés legjavát mutatják be — évtizedekre visszamenőleg. Kiváncsi érdeklődéssel szemlélték egyúttal Síkos szekszárdi épitész szabadalmazott műkövekből épült üreges mintafalait ób művészi kivitelű épületterveit, amelyek praktikus voltuk és olcsóságuk folytán, széles körökben fognak elterjedni. A vendégek. A megnyitás ünnepségére lejött Budapestről dr. őrffy Imre kincstári főtanácsos, nemzetgyűlési képviselő, Szabó Endre a vendéglátó házigazdát, Mozolányi István hosszabb szép beszédben az ünnepélyen szereplőket, Fabinyi Lili Lampérth Gézát, a jeles költőt, Schneider János a Vas Gereben kultusz lelkes munkásait, Sziklay Jánost és Reich Oszkárt, továbbá az ünnepség fáradhatatlan rendezőjét és a Vas Gereben alapítvány megteremtőjét, Söröss Józsefet és végül a vacsora rendezőjét, Szántó István hercegi uradalmi erdőfőmérnököt köszöntötte. Sziklay János Tolnavármegye érdemes és lelkes alispánját, clr. Erit éltette, Székely János és Reich Oszkár Bodnár Istvánt, a mai ünnepség gyönyörű ódáinak köl tőjét köszöntötte, Bodnár István pedig szeretetteljes, meleg szavakkal régi mesterét, Szabó Endrét, az „Üstökös“ volt szerkesztőjét ünnepelte. Ezzel a keretekben tán szerény,^ de annál bensőségesebb ünnepély véget ért. A vendégek egy része még az éjjeli, más része másnap a reggeli vonattal utazott haza, magával vivén Vas Gereben földjének megihlető varázsát, és kellemes emlékeit. Szivükben felgyűlt nemcsak a régi magyar dicsőség büszkén lobogó, de a magyar feltámadásban való megdönthetetlen bizodalom és hit örök tüze is. az Országos Földmives Szövetség pedig Balogh Gyula főtitkárt és Szkitha Ervin titkárt küldte le Szék- szárdra. A Falu Szövetséget dr. Bodor Antal főtitkár képviselte. Ott láttuk azonkivül a környékbeli föld birtokosokat, köztük br. Fiáth Ti bort és Wéber János gazdasági főtanácsost, valamint a Sárköz községeinek küldöttségeit is. A képet még színesebbé tették az őcsényi és decsi leányok ezinpompás ruháikkal. A nyüzsgő tömeget, a megnyitás részleteit és a kiállítási termeket a fővárosi képes újságok megbízásából Jelfy Gyula, az ismert budapesti fotoriporler fényképezte le. A megnyitás. Délután fél négy órakor az udvar közepén álló emelvényre lépett Vendl István polgármester és a váro=», valamint a megye nevében üdvözölte Forster Zoltán főispán védnököt, a kormány képviselőjét és rámutatott a kiállítás szociális, gazdasági és ipari szempontból való jelentőségére. Dr. őrffy Imre kincstári főtanácsos, nemzetgyűlési képviselő mondott ezután tartalmas beszédet, amelyben a kiállítók munkájának a követésére buzdította a vármegye ipari és gazdasági terme'ő közönségét. Forster Zoltán főispán a megjelentek .üdvözlése után szép beszéddel megnyitotta a kiállítást és a kiállítási igazgatóságának, valamint a megjelent honorá- j ciorok kíséretében megtekintette a 10 I teremben elhelyezetthatalmas anyagot. A szövő- és háziipar. A tornatermet zsúfolásig megtölti a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége szekszárdi csoportjának hatalmas textilipari anyaga, amelyet Sárossy Károlyné tanárnő rendezett az ő bámulatos energiájával és hozzáértésével. A terem előcsarnokában szövőszékek állanak, finom vásznak* nyári csikós fórfiruhaszövetek, gyapjúval kevert selyemkócszövetek készülnek rajtuk. Bent a teremben végszámra a sok kész anyag és a Mansz. által szervezett kézimunkák hatalmas garmadája, amelyek közt kiválnak a polg. leányiskola-növendékeinek Ízléses készítményei: fehérnemtiek, ruhák és piperecikkek. Nagy érdeklődéssel szemlélte a közönség a teremben levó hatalmas szövőszék munkáját, amelyen Sárossy Gizi tanárnő és Schuster Irénke felváltva szőttek a legkényesebb igényeknek is megfelelő dupla- széles gyapjú férfiszövetet. Az udvar. Az iskola udvarát a rendezőség pár nap alatt gyönyörű szórakozó hellyé varázsolta. Gyepágyak közt nyíló muskátli virágágyások és az örökzölddel övezett pavillonok között helyezték el a borászati csoportot* valamint az építészeti csoport egy részét éa a mezőgazdasági gépeket* amelyek legnagyobb részét Fullér és Boros ' gépkereskedő-cég Állította, ki. A virágdiszes udvar művészi dekorációja a szekszárdi Varga kertészet ügyességét dicséri. Az építészeti cső- portban nagy feltűnést keltettek Síkos Gyula szekszárdi építésznek előbb is említett szabadalmazott építőköve^ valamint az Apáti cementmüvek szine3 tetőcserepei és betonlapjai. Érdekesek gróf Széchenyi Domokos nagydorogi mészhomoktéglái,, valamint a Mezőgazdasági Kereskedelmi Részvénytársaság fa és épületanyag kereskedésének minden versenyt lebiró, legelső minőségű égetett tetőcserepei. Különös érdeklődés tárgyai voltak, a legrégibb szekszárdi cementáru- gyártónak, Schleicher Józsefnek a készitményei. Apatini mintájú cement- cserepei, beton csatornacsövei, cement burkoló lapjai, vályúi, kutfedői, kapubálványai és betontéglái, amelyek a környéken két évtizede közismertek,, most is feltűnést keltettek. A termények. A mezőgazdasági kiállítás egy részn- szinte az udvaron van. Ott látjuk Rosenberg Mátyás bátaszéki teréziá- numi béruradalmának nemesített burgonya és kalászos növénykollekcióját* Kulcsár János, Marossy Dezső, Cse- rák János, Főglein József, özv. Magyar Istvánná, Steiner József Praj- mayer, Cziráki Ferenc, Töttös János és Kovács János tengeri és kalászos kiállításait, amelyek nemesített növényeket mutatnak be. Sok bámulója volt a hatalmas kalászu kaukázusi búzának, amelyet volt orosz hadifoglyok hoztak ide és amelyet a nép itt kölykes búzának nevez. A mezőgazdaság. Benn, a polgári iskola termeiben van a többi anyag. Feltűnik a Magyaróvár! Országos Növénynemesitő Intézet gazdag kollekciója. Igen impozáns és nagyarányú dr. Gyérey Richárd tolnaozorai bérgazdaságának a kiállítása, amelynek nemesitett kalászos- és tengeri termelvényei a legizlése- sebben és a legszemléltetöbben mutatják be azt az eredményt, amelyet a. tudományos gazdálkodás felmutathat. Igen ízléses a Tolnamegyei Gyógy - növénygyüjtő Társaság szép anyaga,, amely bemutatja mindazt, ami érték: i ‘ ^ ^ —n Vi in nra-unu^'v A szekszárdi Falufejlesztési Kiállítás.
