Tolnamegyei Ujság, 1923 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1923-05-12 / 19. szám

azÁg feszült figyelemmel szemléli, hogy mit végez gróf Bethlen miniszterelnök, Kállay pénzügyminiszter és báró Ko­rányi párisi követ a jóvátételi bizott­ságnál és a párisi, londoni, meg a római kormánynál, ahol most tárgyal­nak az ország újjáépítéséről. Szék­ben a napokban ott, a nyugaton dől el az Önök sorsa, kedves barátaim! Vezető államférfiaink azért járnak oda- künn, hogy rábírják az ántánthatal- makat, ne vessenek ki hadisarcot Magyarországra, mert hisz ez a ret­tenetesen megcsonkított és kirabolt ország nem birja el az újabb terhe két és be kell következnie a teljes összeomlásnak, ba nem sikerül jobb belátásra bírni ellenségeinket. Ha badÍBarcot vetnek ki reánk, az azt jelenti, bogy még a mostaninál is magasabbak lesznek az adók, évente néhány ezer vaggon búzát és néhány ezer darab állatot kell odaadni ingyen a szomszédoknak, akik kiraboltak bennünket. Kérdem Önöktől, bogy ilyen körül­mények, ilyen tárgyalások közepette irigylésre méltó helyzete van e a miniszterelnöknek és a vezető politi­kusoknak, akiknek a sok gondtól se éjjelük, se nappaluk nincsen. Nem is olyan nagyon régen, sokkal könnyebb volt a helyzetünk, amikor még meg volt a hadseregünk. Akkor, ha vala­mely szomszédunk szemtelenkedett velünk, ráütöttünk a kardunkra és csönd lett. A hamis próféták. Ma azonban, amikor lefegyvereztek bennünket, erről szó sem lehet. Ma nem az erő, hanem a szaktudás, az ügyes külpolitikai felkészültség az, amely az ország ügyeit rendbe tudja szedni. Ma a politikai állásokba a leg­ügyesebb, a legönzetlenebb, a leg­hazafiasabb emberek kellenek, akik a maguk tudásával megállják a he­lyüket mindenütt és be tudják bizo­nyítani a világnak azt, hogy bennün­ket sarcolni akaró ellenségeinknek nincs igazuk, mert ha mi koldussors­ban tengődünk, abból egész Európá­nak kára leszen. A hazának, a bol­dogabb jövőnek az érdeke az, hogy ne hallgassunk a hamis prófétákra, akik csak izgatni akarják a népet. Minden becsületes magyar embernek az most a kötelessége, hogy odaálljon a vezető férfiakhoz és támogassa azok önzetlen munkáját. A mezőgazdasági hitel. A magyar mezőgazdaság, a magyar borgazdaság már meghozta a maga áldozatait a háborúban és a háború alatt egyaránt. Súlyosabb terheket a gazdatársadalomra rakni nem lehet, mert akkor összeroppan a termelő­osztály és vele együtt az egész ország. Viszont a magyar mezőgazdaságot most már feltétlenül és késedelem nélkül el kell látbi a szükséges hite­lekkel, kölcsönökkel, mert ha a gazda nem tud termelni, akkor min­den bizonnyal összeroppan és elvész. Nekünk alá kellett írni a békeszer­ződést, amelyben hadisarc fizetésére köteleztük magunkat, mert ba alá nem irtuk volna, megszállanak ben­nünket. A szegény ember védelme. Önöknek nem volt benne részük, Önök nem tudják, hogy mit jelent az idegen megszállás, amely nem te­kint törvényt, nem tekint megszava­zott adókat, csak a szabad rablást tartja a szeme előtt. Az idegen meg­szállás a legszegényebb embert sújtja, annak viszik el az egyetlen tebénké jét és utolsó falatját is, mert a gazdag le tudja borravalózni az idegen zsol­dosokat és ahhoz nem nyúlnak hozzá. Két rossz közül a kisebbiket válasz­tottuk, hogy a sokat szenvedett népet újabb megpróbáltatásoktól megkímél­jük. Azóta szállítottunk már jóvátétel fejében rengeteg cementet, kőszenet és állatot, most újabban pedig vasat és gabonát követelnek tőlünk. A külföldi kölcsön. Hogy mindezekkel a követelések­kel szemben a föld népe nyugodtan alhasson, pár ember, az ország veze­tősége küzd a külhatalmak mohó éh Sége és kapzsisága ellen. Ma, mikor már igazán nem vagyunk függetlenek, mert mindenfelől ellenséges gyűrű kényszeríti reánk az akaratát: Bethlen miniszterelnök és két társa arra igye­keznek rábírni az ántánthatalmakat, hogy oldják fel a zálog alól Magyar- országot, amelynek minden magán és közvagyonát, összes jövedelmeit, vámját, adóját, üzemét és birtokát le kötötték maguknak hadisarc fejében., A miniszterelnök és társai bemutatják ott Magyarország igazi sorsát, amely a külföldi szakértők szerint is a leg­súlyosabb és kérni fogják, hogy a zálogok feloldásával engedélyezzék nekünk a külföldi kölcsönt. A pénz értékének állandósítása. Ha a külföldi kölcsönt megkapjuk, akkor megáll a pénzünk esése, meg­áll a drágaság és a pénzünk értéke állandó lesz, egy szinvonalon fog mozogni és úgy a gazda, mint a kereskedő munkájában és üzleteiben fog tudni egy állandó értékű pénz­zel számolni, amelynek az esésétől nem kell tartania. Magyarországot és Önöket ebben a rettenetesen szörnyű helyzetben, amilyenben még sohasem voltunk, csak ez az egy mentheti meg. Ha Bethlen István grófnak sikerülni fog ezzel a kül­földi’utjával sikereket hozni, akkor ő Magyarország ujabbkori történeté­nek a legnagyobb embere volt. Ellenzékinek lenni, kritizálni nem nehéz, ámde dolgozni, munkánkkal a hazának önzetlenül használni nem könnyű feladat és nem is háladatos Becsüljük tehát meg azokat a férfia­kat, akik erre a háiádátlan szerepre vállalkoznak és ennek a munkának a szolgálatába állítják teljes erejüket és munkabírásukat Ezeknek az okos, higgadt, mérsékelt politikája után és a saját maguk becsületes esze után igazodjanak Önök mindig, kedves barátaim és akkor igazán használnak nemcsak a Hazának, hanem saját maguknak is. A bortermelés bajai. Itt, ezen a helyen, ahol a világ­hírű szekszárdi bor terem, beszélnem kell a magyar bor válságba jutott sorsáról és jövőjéről is. Tudjuk, hogy a magyar bor termelése a háború alatt es utána is 1—2 évig jó üzlet, konjunktúra volt. Most azonban en nek a hasznos volta egyszerre meg­szűnt és mindenki, aki itt borterme léssel foglalkozik, anyagi válságba jutott. Ha ennek a válságnak az okát vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy a túltermelésben, a tultelepitésben rej­lik a baj. A szőlőtermő vidékek jó formán a meg nem szállott területe ken vannak és a megmaradt 12 millió hold területből 382,000 hold a szőlő Es azért van ennyi, mert sok helyen a nagy jövedelem láttára a jó gabonatermő földeket is beültet­ték szőlővel. A borkivitel akadályai. A belföldi fogyasztás az évi 3—3x/a millió hektoliter terméssel szemben 17a millió hektoliter, úgy, hogy 2—i21/a millió hektolitert ki keli az országból vinni. Nagy baj azonbaD, hogy a bennünket környező országok a múlt évben elzárkóztak a magyar bortól. Ausztria magas vámot és aránytalanul magas fuvardijat szed a magyar bor után, úgy, hogy az például Svájcba érve nem versenyképes a francia borral. Súlyos e tekintetben a helyzet, de nem reménytelen és a legnagyobb valószínűség szerint ismét megindul­hat majd a borkivitel. A nemes borvidékek védelme. Le kell azonban mielőbb vonni a mostani helyzetből a konzekvenciákat és a bortörvényt is módositaui kell. E tárgyban két törvényjavaslat kerül hamarosan a nemzetgyűlés elé. Az egyik javaslat szerint meg kell majd engedni, hogy a kizárólagosan kül­földi rendeltetésű borokat úgy legyen szabad kezelni, amint az a külföldi fogyasztó közönség jzlésének megfelel. A másik a szőlőtelepítést szabályozza és nem fogja megengedni, hogy szőlőt ültessenek olyan talajon, amely nem arra való és ahol más is megterem. A törvényjavaslatnak az a célja, hogy a nemes borvidékek, amelyekhez a szekszárdi is tartozik, megmenekül­jenek a selejtes borok versenyétől. A borkivitel lehetőségei. A. földmivelésügyi kormánynak ugyanis az a célja; hogy a magyar bor minőségben és hírnévben gyara­podjék és hogy a magyar bort ki is lehessen vinni a külföldre. Svájc most magyar nulláslisztet akar vásárolni, vagyis olyan cikket, ami itthon, a mi szegénységünkben nem kelendő áru. A tárgyalások során tudtára, adtuk Svájcnak, hogy ha lisztet akar, vegyen bort is, különben nem adunk neki lisztet sem. Bajorország csak úgy hozhatja be a nálunk úgy sem kelendő sörét, ha btengedi a mi borunkat. Viszont Ausztria csak úgy kap tőlünk pecsenyének való marhát, ha jó ma­gyar bort iszik reá. Csehszlovákia, amely egy ideig a legridegebben el­zárkózott a magyar bortól, most üveg árut, zsákot, zománcedényt; és szöget akar nekünk eladni. Mi az ő áruját az nj kereskedelmi szerződés tárgya­lása során csak úgy fogjuk beengedni, ha ő a magyar bor vámját 5 szokol ról 1 szókéira szállítja le. Az osztrákok hektoliterenkict 60 aranykorona vámot vetettek ki a borra, úgy, hogy azóta majdnem egé­szen megszűnt a borkivitél. Most azonban az olaszokkal olyan szerző dést kötöttek, hogy az olasz hor Ausztriában csupán 20—25 arany korona vámot fizetne Mivel nekünk Ausztriával' a legtöbb kedvezményt biztosító árucsere egyezményünk van; Ausztria nekünk is köteles lesz meg engedni, hogy a borunkat ilyen vám tétel mellett bevihessük. Ausztriának külömben is szüksége van a mi bo rainkra, mert azokkal házasitja össze az ő nehéz olasz borait. A bor megfagyasztása. Van azonkívül egy uj, az ugyne vezett borfagyasztási eljárás, amellyel a borból mesterségesen kifagyasztják a vizet és csak magát az értékes és úgyszólván tömény boranyagot szál­lítják ki a külföldre. így sokkal ke vesebb a fuvar és egyéb költség is. Eddig már 800 hektoliter magyar 'bort dolgoztak fel, amelyet Svájcon keresztül szállítottak ki Francia- országba. Lathatják igen tisztelt ba­rátaim, hogy a magyar kormány mindent elkövet az ip<r és a keres­kedelem pártolására is, hogy az ipar és a kereskedelem felvirágoztassák az ő elosztó és feldolgozó szerveik révén a magyar mezőgazdasági ter­melést. Köszönet a szekszárdi kerületnek. Mielőtt beszédemet bevégeznétn legyen szabad a Keresztény Kíb- gazda és Földmi vés-Párt, valamint a kormány megbizásából köszönetét mondanom a szekszárdi kerületnek azért, hogy nem népszerűséget haj- hászó, izgágáskodó képviselőt kül­dött a nemzetgyűlésbe, hanem dr. őrffy Imre kedves barátomat, aki nagy szorgalmával, imponáló tudásá­val, kiváló önzetlenségével, nagy se­gítségünkre van a legfontosabb or­szágos ügyek intézésénél és akinek az ügyek vitelében máris vezető sze­repe van. Kérem, hogy tartsanak ki mellette azzal a szeretettel, amely neki mindig legértékesebb jutalma lesz önzetlen munkájáért. Az államtitkár nagy figyelemmel hallgatott és sokszor megéljenzett beszéde után Gubicza Ferenc a zirci kerület képviselője, vérbeli kisgazda- lépett a hallgatóság elé és a kövejjkezőképen beszélt: Kedves Kisgazda Testvéreim! Örömmel jöttem dr. Őrffy Imre barátom és az állam­titkár ur meghívása folytán Szekszáidra,. hogy megkóstoljam itt a hires, tüzes szek­szárdi vörös bort és hogy elmondjam Önök­nek, mennyire büszkék lehetnek Önöjc a képviselőjükre, dr. Őrffy Imrére. Az Önök képviselője a legnagyobb lelkiismeretesség­gel és fáradságot nem ismerve, nem kímélve dolgozik a földmives és kisgazda érdekekért és bennünket csizmás kizgazda képviselőket minden esetben a legteljesebben támogat a nemzetgyűlésen. Mi, csizmás képviselők ezt úgy hálálhatjuk meg Őrffy Imrének legjob­ban, ha arra kérjük Önöket, támogassák képviselőjüket, akire valóban büszkék le­hetnek. A megéljenzett Gubicza után Héjj Imre nemzetgyűlési képviselő emelkedett szólásra és a következőket mondotta : Nem akarok puffogó frázisokat, nagy­hangú kijelentéseket mondani és a gazdaság- politikáról sem akarok szólam', mert azokat bőven kifejtette az államtitkár ur Öméltó­sága. Sokszor hallunk és olvasunk képviselői beszédeket, amelyeket csak azéit mondanak el az illetők, hogy feltűnjenek a gorombás­kodásukkal és. hogy ezzel el is dicseked­hessenek. Legyenek meggyőződve kedves polgártársaim, hogy attól ugyan nem lesz gálic, ha valaki akárhogy odamond is Nagy­atádinak. Elmondhatom Önöknek, hogy nem kell ä miniszternek odamondogatni, igyek­szik az maga is minden bajt orvosolni. Azonban be kell látni, hogy ma az ő hely­zete is sokkal nehezebb, mint amilyen a minisztereké volt valaha. Arra kérem Önö­ket, ne hallgassák meg az izgágáskodó. az izgató embereket, akiknek nincs egyéb szán­dékuk, csak az, hogy gazdasági elégület- lenséget okozzanak a nép között, hogy azután a cseh, az oláh, meg a szerb jöhes­sen ide hozzánk rendet csinálni. Magam is borvidékről való képviselő vagyok és bizonyságot tehetek Önök előtt arról, hogy mennyit dolgozott és fáradt Őrffy Imre barátom a bortermelő kisgazdák érdekében. Kérem, hogy ragaszkodjanak hozzá tántorithatlan hűséggel. Neiner József, a Szekszárdi Kis­gazda Egyesület elnöke végül néhány meleg szóval megköszönte az állam­titkár és a képviselők felvilágosítá­sait, mire a közönség szétoszlott. Az ebéd. Scbandl államtitkár és a felesége, valamint a képviselők néhány láto­gatást tettek a, városban, majd kocsi­kon kimentek . Gábor-majorba, ahol ebédre Uj testvérek vendégei voltak. Az ebéden részt vettek Forster Zoltán főispán, Berta Ilona, az Erzsébet női főiskola ny. igazgatója, Gregersen Lujza, Fejős Imre törvényszéki tanács­elnök és neje, Szilágyi Béla őcsényi ref. lelkész,Vendl István polgármester, Bajó Pál és Reich Oszkár főszolga- birák, dr. Resch Aurél főgimnáziumi igazgató és neje, Schneider János, a. szekszárdi választókerület egységes pártjának elnöke, dr Zsigmond Ferenc: alelnök, dr Dalin Jenő megyei párt­titkár, Blázsik Ferenc máv műszaki ellenőr és Kiss Gergely őcsényi főjegyzű

Next

/
Oldalképek
Tartalom