Tolnamegyei Ujság, 1923 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1923-01-06 / 1. szám

r V. évfolyam. Ara 20 korona. Szekszárd, 1923 január 6. 1. szám. TOLNANEGYEI KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. > garkesztöséfl és kiad T, Népbank épflletében. 102. Telefonszám 85 Egyes szám ára: 20 korona. Előfizetési díj egy évnegyedre 20Q korona. Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések Arai: A legkisebb hirdeti» 81} l llT^pVSaeMAftleté* egy 60 mlllméter széles hasábon mlllméter soronként 10 Ipron*. Vállalti!, köz* gyűlési stb. hirdetések 20 korona. Állást keresbkiek 50 százalék enged* mény. A hírrovatban elhelyezett reklámbli, eljegyzési hír, családi mr, valamint a nyllttér soronként 100 koronábejkerhl. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Mszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában, Amen. Petőn. Száz esztendő vihara száguldott * $ a magyar nemzeten, hogy ott az Alföld ön, nádfödeles kunyhóban meg­született a magyar szabadság leg- tüzesebb, a szerelem legédesebb hangú dalnoka. Jötte gyors volt, alig hogy- haza tudott menni az édesanya & szom­szédból, szárnyalása fenséges és el­tűnése misztikus, amely évek hosszú lórin keresztül a mesék káprázatos fényével lebegte körül törékeny alak­ját. Bölcsőjénél a nemzetr ébredés pirkadó fénye derengett, gyermek­kora a magyar literatura szárny- próbálgatásainak napjaiban telt és férfikora az emberi jogok megszüle­tése, kivívása és a magyar szabad­ság élet-balálharcára esik,-És micaöűa' gunyja J a sorsnak, a szabadságvágy világhírű dalnokának emlékezete előtt, születésének száza­dik évfordulóján, a világ legszereu- CBétlenebb, legdurvábban legázolt nemzete gyújtja meg a pislogó mé­csest, amely elvilágit ugyan a müveit nemzetek szabad és nagy országaiba, dé a régi, nagy Magyarországnak cjs&k alig néhány vármegyéjére vet- tíeti fényét. Hallgatom a harangok zúgását, az ünneplők mora ját. A sötétségből, amely körülvesz, fényt látok előbukkanni. Abból, hogy Petőfi századik, szüle­tésnapjának évfordulója nemzetem borús és kétségbeejtő óráira esik, a sorsnak nem a gunyját, az intő kezét Utóm. Most, amikor milliók siratják Nagy-Magyarországot, amikor milliók érzik a durva győzők lábának rugá sát, amikor hitetlenül és a jövőben való bizalom nélkül álljuk körül a sirt, ahol a magyar nemzet süiyedt el és amikor a magyar szivekben lakozó hazaszeretet perzselő lángja helyett csak az önszeretet hitvány tüze ég, most van a legnagyobb szükség, hogy a feledés sírjából fel­emelkedjék Petőfi lelke. Tán az a láng, amely oly fenséges izzással lo­bog dalaiban, megihleti újra a ma­gyar lelkeket. Korholó szava tán fölrázza a magyar becsület érzé­sét, bátrakat varázsol a gyávákból, a meghunyászkodókból, áldozatkésze két a zsugori önzőkből és hazafiakat a hazátlanokból. A nagy március szellője, a „Talpra Magyar“ hivó szava belevág a hit vány életüket féltők arcába és a kis- ielküek millióiból, a romokból fel­építendő Uj Magyarország elszánt harcosait teremti meg, mint három­negyed századdal ezelőtt. Tán Petőfi láDgielke, egész világot elkápráztató nagy szelleme, errefelé irányítja percekig, órákig figyelmét Ä büszke győzőknek és a letiprásun­kat közönnyel néző hatalmasoknak. .És amikor a Nyugat nagy meti’opo- fcisaiban a világirodalom nagy szel­lemének kegyelettel áldoznak, eszükbe juti, hogy Petőfit az egész világnak az \a magyar nemzet adta, akit a balkáni népek és az árulók durva rabságába taszítottak. Petöfi verseit újra olvassák a tá vol messzeségekben is az uj nemzedé kék és \ ebből a versekből megértik, megérziír, hogy a győzelem diadal- mámorában mit vétkeztek egy ezredév óta itt élfe kuiturnemzet ellen. Petőfi ercfejére gyarló emberi ke zek íénykoszorut raktak, harangok zugnak, ünnep van! Én nem a külső fényt látom, nem a szavak hömpölygő áradatát hallom. Azt érzem, hogy a magyar lelkek­ben Petőfi újra születik és látom, mint fonódik /kéz kézbe, hogy felál­lítsák a hegy tetejére a ledöntött szobrot és mint veszik körül a ma­gyar szabadság égig nyúló büszke szobrát a Felvidék, Erdély, a Bánát és Nyugat Magyarország felszaba­dult népei. Petőfi lelke visszajött közénk, fel­támadunk ! S. I 00 koronábaJkerSI Újév napján Fébér Vilmos szín- társulata Szávay Gyula és Géczy István „Petőfi“ cimü ünnepi szin- • játékát adta elő. Úgy a délutáni, mint az esti előadáson zsúfolva volt a színház. Az esti előadás érdekes­ségét emelte, hogy a szerzők egyike, Géczy István, a Petőfi Társaság tagja mondotta az ünnepi beszédet. Sokan voltak, de nagyon Bokán hiányoztak, akik ba a színészet iránt nem is viseltetnek jóakaratu támo­gatással, legalább Petőfi emléke iránti kegyeletből megjelenhettek volna a díszelőadáson. Géczy István Petőfiről tartott fel­olvasásával kezdődött a díszelőadás. Tartalmas, költői lendületekben gaz­dag volt a felolvasás, amely sok uj dolgot mondott Petőfiről és á régi ismert eseményeket is uj világításba, az érdekesség mezébe öltöztette. Géczy nem jó előadó, ds ennek da­cára a nyelvezet szépségével, a gon­dolatok gazdagságával és az érzel­mek mélységével magával tudta ra­gadni a hallgatóságot. Hatalmas tap3 köszöntötte a kiváló irót, amikor fel­olvasását befejezte. Rakonszky Margit és Kemény Sándor kedves proiógja után egymás után,-jöttek a képek, amelyek Petőfi életének nevezetesebb mozzanatait mutatták be. A „Pápai diákélet“, I „Szülői házban“, „Hej, Debreczen“, „A nagy károlyi bál“, „A költői csoda“, „Március 15“, „Segesvár“. A „Szülői házban“ cimü hatásos kép bemutatása után a közönség lel­kesen tüntetett a szerző: Géczy István mellett, akit hatalmasan meg- éljenzett, amikor megjelent a lámpák előtt. Színészeink nagyszerűen megállták helyüket, bár kis létszámuk követ­keztében egyesek négy szerepet is játszottak, minden szerepben jók vol­tak, csak a második kép énekszámai voltak gyengék. — Radó Imre min­den képben igen jól alakította Petőfit, átérezte szerepét és jól domborította ki a szerzők gondolatait. A harma­dik (Szülői ház) és ötödik (Nagy­károlyi bá!) képben volt különösen jó. Kapossy Anikónak a koltói cigány- leány szerepében volt igazi sikere, különösen a Viliik képben, amikor Petőfi sírján őrjöng, de a VI-ik kép­ben is jól átérezte szerepét. Lándory Mária Petőfi édesanyja szerepét át- érző szeretettel játszotta meg. A har­madik képbe az ő jó játéka vitt igaz A Református Nőegyiet Petőfi ünnepélye. A szekszárdi „Református Nő- egylet“ Szilveszter napját! délután szeretetvendégséget tartott és ezen- alkalommal kegyelettel áldozott Petőfi emlékének. Az ünnepség, amelyen többek között Forster Zoltán főispán is jelen volt, a kegyelet és szeretet melegségében folyt le, egyszerű volt, mint Petőfi versei és szívhez hozzá­férkőző, mert az egész műsort | sze­retet hozta össze. Az ünnepség a 236. dicséret éneklésével kezdődött. Utána Bálint Ambrus s. lelkész tartotLmagas szárnyalása imát. Gödé Lajos üdvözölte a megjelenteket és jelezte, hogy a szeretetvendégség napját Petőfi ünneplésével kötötték össze. Gaskó Vilma és Márta dr. Kunczer Jenő hegedű és dr. Deák Ferenc harmonium kísérete mellett Petőfi dalokat énekeltek meleg, ked vés bangón. Cseri István ref. prezs- biter nagy hatással és érzéssel sza­valta el Petőfi egyik örökszép versét a „Ledőlt szobor“ cimüt, A gyüle­kezet énekelte: „Szent érzelem «tölti keblem“ cimü dalt, majd szünet kö­vetkezett, amely alatt a szeretettet összeadott süteményeket és teát szol­gálták fel az ügyes és kedves úri és polgár leányok. Szünet után a gyülekezet énekelt. Gödé Lajos tar- tott felolvasát Petőfiről, mint a ma­gyar nyelv művészéről. A tartalmas, ügyes összeválogatásu versekkel tar- kázott értékes felolvasást nagy tet­széssel fogadták a jelen voltak. Dr. Kunczer Jenő dr. Deák Ferenc bar i melegséget. Rakonszky Margit bájos volt Julia szerepében, úgy az V ik (Nagykárolyi bál), mint a VII ik képben (Március 15.) Az elsőb n a költőhöz vonzódó bájo3 leányt, a ké­sőbbi képben a szabadság dalnoká­nak eszményeiért élő, lelkesedő asz- szonyt, a jövőtől félő, a férjét féltő hitvest kitünően alakította. Ricz Szeréna kis szerepét a VII-ik kép­ben jól alakította. Déryné, Déry, Fehér, Gábor, Kemóay és Bakos szintén igen jól megállták helyüket. Bakos megmutatta, hogy nagyobb szerepeket is meg tudna jól játszani. Arról értesülünk, bogy az előadást közkívánatra hétfőn megismétlik. Petőfi emléke, a darab szépsége és színészeink ió játéka megérdemli, hogy minél többen nézzék végig az előadást, amelyből jobban megismer­hetik Petőfi életét és eszméit, mint sok könyvből. Petőfi eszméit meg­ismerni és megérteni pedig ma élet- szükséglet, mert csak azok ismere­tében remélhetjük, hogy a pénzhaj- hászat bilincseiből ki tudjuk tépni magúnkat és tudjunk esedni-esa*— ményekért. Ha ez újra meglesz, ha a szabadság szcretete le tudja győzni bennünk az életet féltő kislelküséget, akkor . . . | akkor csakugyan papir- rongy lesz a trianoni szerződés. S­A Toinattánto! Röimüuelödésí Egyesület PetMnepe. A Tóin avár megVéi Közművelődési Egyesületi, hó 21-án,mL, u 4 órakor, a hivatalos Tóin avár megyének támo­gatásával, melyet a hazafias ügyre való tekintettel ugy/Forster Zoltán, a vármegye főispánja, — ki a Köz­művelődési Egyesületnek amúgy is diszeínöke, — valamint dr; Éri Már­ton alispán, jkdegnagyóbb készséggé! ígért meg, — a vármegyei székház nagytermében Petőfi ünnepséget ren­dez. Az ünnepség kiválóan érdekes­nek ígérkező műsorát most állítják össze és a szereplők felkérése még folyamatban van. Annyit azonban már most is jelezhetünk, hogy ^az ünnepi megnyitó beszédet dr. Eri Márton alispán, a vármegye első tiszt­viselője, a diszbeszédet pedig dr. Kramolin Gyula, az egyesület, is­meretterjesztő szakosztályának elnöke mondja. Rajtuk kívül közremüköd­* nek még Bodnár István, Berze Nagy János, Gödé Lajos, Németh Gyula, Kovách Aladár, Nagy Endre. Petőfi- dalok éneklésére a szekszárdi dalár­dát^ az énekszámok kisérésére és hegedűn való bemutatására 1 mű­vészi játékáról ismert Wächter Ká­roly járásbirót kérik fel. Lesz több női "énekszám is. Az ünnepség iránt város és megyeszerte máris nagy az érdeklődés, ami nem is csodál­ható, mert az egykori szentlőrinczi Isis algimnáziumban tanult Petőfi Sándor neve elválaszlhatlanul bele­kapcsolódik a vármegye kulturális történetébe és Petőfi halhatatlan di­csősége az őt egykor keblén dajkáló Tolnavármegyének is örök dicseke- dése lesz. Az ünnepségen belépődíj nincs. A részletes programmot jövő | számunkban közöljük és már most fel- I hívjuk reá a közönség figyelmét. Petőfi-est a színházban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom