Tolnamegyei Ujság, 1922 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1922-03-04 / 10. szám

ÍV. évfolyam. Szekszárd, 1922 március 4. 10* szám. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP IxerkeiSztSség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. SUfiBEtésI ár: Helyben és vidéken : egész évre 120 K, félévre $5 K, negyedévre 35 R. — Egyes szám ára 3 K. Szerkeszt«: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Hlet6 közlemények a szerkesztőséghez küldendők.. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 30 korosé A hirdetés es utol»* oldalon egy 60 mUtmeter széles hasábon mlllnéter soronként 2 korona, a ssövegoldalon 3 korona, e hírrovatban Mhelyezett reklámbír vslamtnl a nyMtter soronként 30 koronába kérdi. Családi hírek és vállalati hír* detések külön árszabás szerint Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen. Jegyzetek. üámvazó hét van. A hivő katho- likus lelkek bűneik tudatában hamuval hintetik homlokukat, jeléül az elkez­dendő uj életnek, amikor az örömök­ben való tobzódás után, az élet komoly feladataihoz térnek vissza, az élveze­teket a munka, a gondtalan vigságot a jövőbe tekintő aggodalmak váltják fel. Vájjon a nagy és hosszú farsang útim magunkba száilunk e mi ma­gyarok ’ Hintünk-e hamvat fejünkre és a magunkba szállás gondolatai ielkeltik-e lelkiismeretünket és a jövőbe tekintéssel észrevesszük e azo­kat & rettenetes veszélyeket, amelyek itt - settenkednek körülöttünk, látó szemekkel észrevesszük e a hatalmas sin, amelyet szorgalmasan ásnak ellenségeink, hogy oda tehessék a díszes fejfát: „Sir, hol a Magyar nemzet aüiyedt el!“ A magunkba szállás óráiban nem érezzük-e rettentő fájdalommal, hogy ehhez a végvonagláshoz a magunk gyengéje, az átkos visszavonás jut­tatott el, a gyűlölet egymás 'iránt és -csak a magunk egyéniségének sze­retette, amely elhomályosított előttünk mindent, ami nemes volt: „hazát és nemzetet". És ha érezzük, a böjtnek heteit felhasználjuk e arra, hogy ve zekéljünk a múltért és dolgozzunk szent lelkesedéssel a jövőért, hogy az emberiség* megváltásának szent ünnepe mireánk Magyarokra is, a feltámadás diadalmas napja legyen. * * * Ébred a természet. A nap végig csókolja évezredes szerelmesét forró sugaraival és a föld enged dermedt­ségéből. A politikai életben is tava- szodik. Felengedtek a haza szolgála­tának forró érzéseiben a munkálkodni akarók. Rájöttek politikai életünk vezérei és közkatonái, hogy amint nem lehetett Babilon tornyát ezer felé huzó akarattal, érthetetlen lár­mával felépíteni, úgy a romba dön­tött magyar állami és gazdasági éle­tet sem lehet újjáépíteni, ha min­denki másként akarja letenni az első téglát, ha az emberek óriási tö­mege csak össze-vissza kiabál, de senkisem dolgozik megértő érzéssel egy egységes terv szerint! Bethlen István hivó szava hatal­mas pártba gyűjtötte a magyar po­litikusokat, akik megértő együttmun- kálkodással, lemondó önzetlenséggel be akarják boltozni azt a tátongó mélységet, — amely a vesztett há­ború és az őrült forradalmak követ­keztében — leselkedik a magyarságra, hogy elnyelje, éltemesse és e bolto­zat felett meg akarják .építeni a füg­getlen, az újra nagy Magyarországot. A választások alkalmával a ma­gyar népen fog eldőlni, bogy ehhez az építéshez Bethlen István és mun­katársai hatalmas erővel hozzáfog­hatnak-e 1 S* Választási hírek. A szekszárdi kerületben dr. Orffy Imre az egyedüli jelölt, mert az ár­drágításért a közeli hetekben elitéit mozgolódót komoly számba nem ve­hetjük, dacára, hogy e hó 5-ére jelölő ülést is hívtak ősszé hívei. Dr. örffynek vasárnap volt igen népes jelölő ülése, amelyről lapunk más helyén számolunk be. Vasárnap 5-én Bátaszéken tartja beszámolóját, ahol nagyban készülődnek fogadtatá­sára. Ä A gyönki kerületben újabban egy igen komoly jelölt mellett tömörül­nek a választók. A kerület több községe március hó 1-én Gyönköb értekezletet tartott és ezen értekez­letből kifolyólag dr. Pesthy Pál kúriai bírót, a szekszárdi törvényszék elnö­két kérték fel a jelöltség vállalására, aki oda nyilatkozott, hogy amennyi­ben az egységes párt zászlaját a győzelem nagyobb reményével tudná a harcba vinni, mint a kerület eddigi képviselője: Haypál IstváD, úgy a jelöltséget elfogadja. A hangulat meg­állapítása végett a kerület községei­nek küldöttjei njabb értekezletet tar­tanak. Vasárnap délután 4 órakor szórón gásig megtöltötték a szekszárdi Ke­resztény Kisgazda Földmives és Pol­gári Párt választó polgárai a Szek­szárd Szálló nagytermét, hogy a kö zelgő nemzetgyűlési képviselői vá­lasztásra megejtsék a jelölést. Schnei­der János pártelnök üdvözölte a meg­jelenteket és előadva a pártgyülés A tolnai kerületből újabb értesü­léseink nincsenek. A tamási kerületben ifj. Gyenis István egységes párti jelöltsége mel­letti állásfoglalás nyomult előtérbe.. A paksi kerületben dr. Erdélyi Aladár és Bodor György jelöltségé­ről van ezidőszerint szó, de ném lehetetlen, hogy a kerület hangulata oly irányban alakul ki, hogy az egy - séges párt programmjával egy harma­dik, a kerületben lakó birtokos lép fel. A bonyhádi kerületben dr. Klein Antal nem vállal jelöltséget és úgy ő, mint Weber János volt képviselő dr. Eibach Kornélt támogatják, akit Bonyhádon már jelöltek is és aki a jelöltséget vállalta is egységes-párt? programmal. A dombóvári kerületben Palla- vicini György ellenjelöltje egységes párti programmal Balog Gyula, az Országos Földmivesszövetség főtit­kára, aki mellett Dombóvár és Hő- gyész kivételével a kerület többi községének választói már eddig is nagy erővel tömörülnek. célját, felkérte a választópolgárokat, hogy ejtsék meg a pártszervezke­dést, amelynek vezetésére korelnökül felkérték Kamarás Béla mérnököt. Kamarás Béla nyug. máv. főfel­ügyelő korelnök indítványára meg- választattak : Pártelnökké: Schneider János. Társelnökökké: André István, Majsai István Töttös, Neiner József A szekszárdi jelölő pártgyttlás. Dr. Őrffy Imre beszámolnia. Ferencz Ferdlnánd és a magyarok. A háborús memoire-irodalom gom­bamódra szaporodó termékei között kétségkívül a legérdekesebb és egy­szersmind legaktuálisabb -— főleg reánk, magyarokra nézve — a régi monarchia egyik legtehetségesebb külügyminiszterének Czernin Otto­kárnak „Im Weltkriege11 cimen leg­utóbb közzé tett emlékiratai. Leg­érdekesebbnek azért mondom, mert ez a könyv amellett, hogy az egész háború complexumra kiterjed, fő hg azokkal a kérdésekkel foglalkozik, a a melyek minket első sorban érde­kelnek. A szorosan vett külpolitikai | események mellett kitér Ferencz József, II. VilmoB császár, Ferencz Ferdinánd -trónörökös — és első sor­ban ez utóbbinak -— egész politikai { mentalitására. Ez teszi könyvét szó- | katlanul érdekessé. Az aktualitást pe- I dig az a körülmény kölcsönzi neki, bogy a külpolitikai kérdések mellett gyakran par excellence belpolitikai kérdésekre is kitérvén, bepillantást nyerhetünk abba a boszorkánykony bába, ahol akkor a magyar jövőt főzték s amely ma, a szélső legiti­mizmusnak megindult harcában két szeresen tanulságos ránk nézve. Nem szándékozom az egész köny­vet ismertetni. Ez tulvinne a célon, melyet magam elé tűztem. Talán igy — kivonatosan — nem is váltaná ki azt a hatást, amit maga. a könyv kelt. Két kérdésre óhajtok csapán felelni Czernin tanúságra hívásával és szorosan az ő szavaival: ki volt Ferencz Ferdinánd trónörökös ránk magyarokra nézve és ezzel kapcso­latban mi lett volna sorsunk, ha Ferencz Ferdinánd véletlenül életben maradva, a monarchia külpolitikai irányítását átvehette volna. ' Czernin mindkét kérdésre megfe­lel és pedig minden kértelés nélkül, azzal az őszinteséggel, amit a meg­győződés kölcsönöz neki. És amit mond, el is kell neki hinni. Nemcsak azért, mert Ferencz Ferdinánd kör­nyezetéhez tartozván őt és politiká­ját s ezzel a monarchia jövő külpo­litikájának irányeszméit ő ismerte legjobban, hanem főleg azért, mert nekünk magyaroknak nem lévén ba­rátunk, Czernin nem eshet ama vád alá, hogy ránk való tekintettel az eseményeket meghamisítja. És ezt az érzésünket megerősíti az a mód is, ahogy Czernin mondaniva­lóit előadja. A legközvetlenebb for­mában ismertet meg Ferencz Ferdi­nánd szokásaival, jellemével. Úgy érezzük könyvének olvasása közben, mintha előttünk állana a meggyilkolt trónörökös, akiről annyi furcsa dol­got regélt a fáma és akiről, — nem tudtuk ugyan, de ösztönszerüleg érez­tük, hogy egyik legnagyobb ellensé­günk . . . Ferencz Ferdinánd jellemének fő vonása volt a szertelenség. Közép utat nem ismert és épp oly izzó volt gyűlölete, mint a szeretete. (45. ol­dal). Az emberek megítélésében is szertelen volt: csak szeretni és gyű­lölni tudott és sajnos, az utóbbi cso­portba tartozók száma lényegesen nagyobb volt. (46. oldal). A trón­örökös csak németül tudott. Franciául csak nagyon közepesen beszélt, ola­szul és csehül csak egy-két szót. A magyar nyelv megtanulásával éveken keresztül gyötörte magát vas aka­rattal. Egész haláláig mindig volt a házánál egy magyar lelkész, aki neki • magyar órákat adott. Ez a pap még utazásainál is kíséretében volt, és a főherceg még St. Moritzban is, ahol komoly tüdőbajára keresett gyógyu­lást, naponkint vett tőle magyar lec­két, de mindamellett állandóan az alatt az érzés alatt szenvedett, hogy ezt a nyelvet soha se lesz képes meg­tanulni. És az ellenszenvvé változott fáradságot, amit neki a magyar nyelv okozott, átvitte az egész áiagyar népre. »Már csak nyelvük miatt is ellenszenvesek nekem a magyarok« szokta volt mondani a ezt a kitételt én is gyakran hallot­tam tőle ... (46. oldal). Midőn — folytatja más helyütt' Czernin — a főherceg mint nehéz tüdőbeteg, vala­hol délen keresett enyhülést, egy na­pon egy magyar újság akadt a ke­zébe, mely egy cikkben goromba (?) és gúnyolódó hangon emlékezett meg a főhercegről, mint „letett trónörö­kösről" és kárörömmel irt erről az eseményről. A főherceg arca szür­kére változott a haragtól, mikor ezt a cikket elolvasta, egy ideig hallga­tag maradt, majd erre az őt jellemző kifejezésre fakadt: „Most már azért is egészségesnek kell lennem. Ezen­túl csak az egészségemnek fogok élni, mert vissza akarom nyerni egészségemet, hogy nekik (t. i. ne­künk, szegény magyaroknak !!) meg­mutathassam, hogy örömük korai. És ez a körülmény bizonyára egyik oka volt annak a heves el­lenszenvnek, amellyel minden iránt ami magyar vBlt, viseltetett. (48. oldal). A trónörökösnek a magyar befő-

Next

/
Oldalképek
Tartalom