Tolnamegyei Ujság, 1922 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1922-11-18 / 47. szám
IV. évfolyam. Ara 10 korona. \ 47. szám Szekszárdi 1922 november 18 0 KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszára 85 és 102. Előfizetési ár: Helyben és vidéken negyedévre 80 korona. Egyes szám ára: 10 korona. Szerkeszt®: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai i A legkisebb hirdetés dija 50 korona. A hirdetés egy 60 mlilméter széles hasábon mlllméter soronként 5 korona. Vállalati, köz« gytlésl stb. hirdetések 10 korona. Aliéit karasSknek 50 wézalék enged» mény. A hírrovatban elhelyezett reklémhlr, eljegyzéel hír, családi hír, valamint a nyíl ttér soronként 50 koronába kerül. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen. Jegyzetek. A török nemzet nagyszerű győzelmével és a győzelemben való szívós kitartásával visszaszerezte mindazon területeit, amelyeket az 1918. évben győzedelmes, diktátori hatalommal rendelkező antant tőle elrabolt. A négy évvel ezelőtt még gőgös párán- csolók, most egyenlő ranga tárgyaló félnek ismerik el a török népet, akinek szava most nem könyörgő, hanem határozott és meg nem alkuvó. Az egykor hatalmas török birodalom 1918. évben még jobban össze volt törve mint mi és ime már talpra állt. Mi okozta ezt ? Az, hogy a török nép leikéből nem halt még ki Allah- nak imádata. A török férfiak szivében ott égett mindig a haza szeretete, azt nem nyomta el sem az élethez való ragaszkodás, sem a gazdagodás atáni vágy. A török nép nem szakadt szerte szét politikai pártokra, nem vitatkozott azon, hogy ki a nagyobb hazafi, ott nem érvényesültek a nagy hangnak és üres szivüek. Ott nem politizált a nép, hanem szent láztól lelkesülve ment az után, aki kezébe vette a próféta zászlaját és Allah megsegítette hivő, bizakodó hitéért és hazájáért bátran küzdő népét. Mi szép kardot küldöttünk a győzelmes török vezérnek, vajha ő a török nép lelkesedését és hazaszeretetét tadná e karddal a magyar szivekbe vágni. Ha elülne a fórumon a vásári zaj és ledőlne mindenfelé a bálvány, akkor volna remény, hogy nemsokára a Kárpátok ormáról, Erdély bérceiről és a Bánát mezőin magyar szó zengne, magyar ima szállna fel a Mindenhatóhoz, akit a törökök Allahnak imádnak és áldnak most Törökország szabad földjén. * A magyar politikai élet nem tud megnyugodni. Nem elég, hogy meg- rablóink gondoskodnak arról, hogy ne tudjunk rettenetes lezüllésünkböl újraéledni, de az akaraokok, a hatalom után vágyakozók is megakadályozzák ezt a szerencsétlen nemzetet, hogy nyugodt önmérséklettel és szívós, összetartó munkával hozzáfoghasson a jövő kiépítéséhez. Újabban fascista név alatt támadt egy uj alakulat, amelyről nem tud- juk kik, mit akarnak, mi a céljuk, de érezzük, hogy nem azok, akiktől azt lehetne várni, amit olasz névrokonaik oly hatalmas lendülettel megvalósítottak. Az olasz nép e vérveszteség dacára meghatalmasodva ke rült ki a nagy világháborúból, mi széttépve és legázolva. Az óla szók nem éltek át két forradalmat, nem különféle puccsokat. Az olasz népet nem verték béklyóba, nem szedték el fegyvereit, védelmi eszközeit, nem rúghat beléjük a legkisebb ürügyre, sem az áruló cseh, sem az alattomos oláh, még elfeledi a kard- csörtetést vele szemben a harcias szerb is. A független, az erős olasz nemzet megengedhette magának, hogy egy titkos alakulat puccsszerűen átvegye a politikai vezetést, de mi gúzsba kötött nép, akinek barátja semerre sincs, aki nem csak ezer sebtől vérzik, de ahol annyi belső ellenség várja a pillanatot, hogy tovább hasítsa a hegedő sebet, ott bűnt követ el csonka hazája ellen, aki puccson töri a fejét, aki fel akarja fordítani azt a rendet, amely még mindig nem tökéletes, de amelyet oly nehéz volt még ennyire is megteremteni. A kormány erős kézzel fogott hozzá, hogy a magyar fascizmust felforgató törekvésében letörje. Mi hízunk a mai kormány hazafiasságában, ismerjük erejét és törekvéseinek célját, teljesen jogosnak és indokoltnak találjuk erélyességét. Kalandoroktól és pnccsoktól végre meg kell menteni az amúgy is rettenetes küzdelmet vívó -magyar nemzetet. S. A vusyonuóltság kedvezményes lerovása. A m. kir. pénzügyminiszter az ingatlanok, a felszerelési tárgyak, az áruraktárak, az ipari üzemek és egyéb jószágok vagyonváltságának kedvezményes lerovásáról rendeletet bocsátott ki. A rendelet szerint az ezer holdnál kisebb mezőgazdaságok, a szőlőbirtokok, mezőgazdasági ingatlan és szőlőgazdaság gazdasági felszerelésének, kereskedelmi áruraktárak és iparüzemek tulajdonosai abban á kedvezményben részesülnek, hogy ha a II. vagyonváltság-törvény alapján terhűkre kivetendő vagyon- váltságösszegnek 80 °/o át a kivetés előtt saját kiszámításuk alapján f. évi november hó 30-ika, vagy85°/oát december 31-ike előtt kifizetik, ezzel teljesen eleget tesznek vagyonváltság - fizetési kötelezettségüknek. Ha ezen százalékoknál téves kiszámítás folytán .kevesebbet fizetnek be, a kedvezményt elvesztik. Tanácsos azért kétes esetekben, vagy nem pontos számítás esetén a kiszámított összegnél többet fizetni, mert a többletet a befizetés napjától a visszatérítés elrendelésének napjáig számított 10 százalékos jutalommal együtt a fél egyéb köztartozásainak törlesztésére kell átszámítani, vagy ha nincs köztartozása, azt részére — a jutalommal együtt — vissza kell téríteni. A vagyonváltság fele saját jegyzésből származó hadikölcsönkötvények- kel, Vagy pénztári elismervényekkel is fizethető. A vagyonváltságot fizetni kívánó fél köteles az állampénztárnál, illetve a községi elöljáróságnál 2 példányban kiállított bejelentést bemutatni, melynek tartalmaznia kell mindazokat az adatokat, amelyek szükségesek arra, hogy utóbb, a vagyonváltság szabályszerű kivetése alkalmával pontosan megállapítható legyen, hogy a tél mely vagyontárgyak után és milyen számítással mennyi vagyonváltságot fizetett ki. A bejelentési nyomtatványok a m. kir. pénzügyigazgatóságnál szerezhetők be. Á Budapesti Közlöny f. é. nov. 15 iki 262. számában megjelent rendelet kimerítő útmutatásokat tartalmaz a vagyonváltság összegének kiszámítására és a befizetés módjára nézve. Ajánljuk minden érdekeltnek, hogy a kedvezményes módozatok mellett fizesse ki vagyonváltságát, mert 1923 jan. 1-e után csak 100, 125, illetve 150°/o kai fizetheti ki vagyonváltsá • gát, aszerint, amint a vagyonváltságot 1923. évi március 31 ig, vagy azután fizeti ki. A pénzügyigazgatóság a rendelet szerint köteles a váltság fizetésére kötelezetteket a kedvezményre ób a fizetés elmulasztásának következményeire hirdetmények kifüggesztése utján vagy más módon figyelmeztetni, amely kibocsátandó hirdetményeket olvasóinknak jól felfogott érdekében figyelmébe ajánljuk. November 26. A közigazgatási hatóságoknak mindenkor a legnehezebben megoldandó feladatai közé tartozott a szegényügy helyes rendezése. A városok és községek a békében menbázak, otthonok létesítésével, általános pénzbeli és természetbeni segélyezéssel igyekeztek enyhíteni a segítségre és támogatásra szorulók nyomorúságos helyzetén, ma már a nehéz építkezési viszonyok és az élelmiszerek elérhetetlen drágasága miatt erre teljesen képtelenné váltak. Az emberek adakozási kedve csökkent, a szegényalapok forrásai kimerültek és azokból az elértéktelenedett fillérekből, amelyeket a városok és községek háztartásai nyújthatnak, egy nyomorba jutott családnak sem lehet a könnyeit felszántani. Kétségtelen, hogy a háború és az ezt követő nehéz idők következtében a szenvedés és nyomor sokszorosan megnövekedett. Hosszú hábo rus évek alatt sok gyermek vesztette el keresőképes apját, boldog hitves férjét, öreg, tehetetlen szülő eltartó, gondozó gyermekét. Rettenetesen megnőtt a nyomorgók száma. Sohasem volt városunkban annyi társadalmi szegény és nyomorult, mint most, akikre a mostoha viszonyok miatt a lassú elpusztulás és elmúlás vár. Társadalmi szegényeinkről gondoskodni tehát ma már sem az állam, sem a község nem tud. Az egyén nek kell külön-külön lehetővé tenni azt, hogy a mások nyomorának helyén egy parányi enyhülés álljon be. A társadalomnak kötelessége tehát gondoskodni azon jótékonysági feladatok elvégzéséről, amelyre súlyos anyagi helyzete miatt az állam, a város, a község háztartása megvalósítani képtelen. Városunk társadalmát óhajtja egy napra könyörületességre bírni az a lelkes kis csapat, amely a hatóságok ellenőrzése mellett november 26-án vasárnap reggeltől napestig természetbeni adományokat, gabonát, lisztet, zsírt, babot, vagy bármi más élelmet gyűjt össze. Házról házra járnak azért, hogy az adományokat megfelelő elosztással eljuttathassák a nedves, egészségtelen lakásokban, odúkban már-már éhenhalás előtt álló szegényekhez, öregekhez és nyomorékokhoz, akikről e világon már sen- kisem gondoskodik. Lehet, hogy talán ^magunknak is igen nagy szükségünk van azokra az élelmicikkekre, amit kérnek tőlünk és amit jó szívvel adunk oda, de ekkor gondoljunk arra, hogy nekünk az Isten meghagyta egészségünket, munkaképességünket, amelynek segítségével még pótolhatjuk azt a keveset, amit szenvedő embertársainknak juttattunk. Emeljen fel bennünket az a tudat, hogy mi, akik a lakásaink előtt megálló kocsira felrakjuk adományainkat, mindany- nyian névtelen adakozók leszünk, de ahová az eljut, onnan köszönet és áldás száll felénk. Dr. P. J. Színészet. Valahányszor igy ősz táján megjelenik Fehér Vilmos mosolygós gömbölyű arca városunkban, olyanféle érzés fog el, amelyet oly gyönyörűen formált rímbe „0,8zi dal“ címmel lapunk egyik kedves munkatársa. Fehér megjelenése mindig azt juttatja eszembe, hogy ismét eltelt egy év és ezt a szomorú gondolatot nem tudja feledtetni velem még az igazgatónő bájos mosolya sem. A her- vadás múlt szombatján ezzel az öregedő zsémbes hangulattal foglaltam el helyemet a színházban. Körülnéztem és kerestem, mit is látok itt újat. A publikum úgyszólván a régi, csak egy évvel öregebb, a díszletek ko- pottabbak, a ruhatár trikóin és harisnyáin több a 8toppolás. Az igazgató hangját a színpadról még kevésbé halljuk, mint a múltban, az igazgatónő övében esténkint most is úgy hervadnak a szekftik, mint a múlt évben, munkatársunk ez évben is csak a második felvonáshoz érkezik meg, szóval minden a régi. De még sem. A múlt években a zongora közelében, meg a hátrábbi sorokban, mindig képviselve volt a tisztelt cipész céh, amely a régi magyar színészetnek is, amint [Déryné naplójából és Jókai örökszép regényéből olvastam, a leglelkesebb és legáldozatkészebb támogatója volt. Mi lehet az oka, gondolkoztam, hogy az iparos osztálynak ez a legtehetősebb 1
