Tolnamegyei Ujság, 1922 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1922-09-02 / 36. szám
4 1922 szeptember 2 Az összes elemi és középiskolákban használatos, uj kiadású TANKÖNYVEK író- és rajzszerek, irkák, füzetek és az összes iskolai cikkek kitűnő minőségben, dús választékban, a legjutányosabb áron beszerezhetők a Molnár-féle rt. könyv- és papirkereskedésében Szekszárd, Kaszinó-bazár. Vidéki megrendelések postafordultával elintéztetnek TOLNAMEGYEI ÚJSÁG ____________ akk or — csak az, hogy a lelke veszett el. A 17. század szabadságharcai után sok csalódás és eredménytelenségben elveszitette a lelkét és soha olyan szolga és megalázott nem volt, mint a 18-ik században, Mária Teréziáék és JózBefék alatt. Viszont, mikor mindene elveszett, de a lelke megvolt, «z a nemzet ngy tele volt Ígérettel és erővel, hogy csodálkozva látjuk, mit tudott máról holnapra teremteni. A mohácsi vész után hogy virult ki belőle a szabadság, az erő, egy uj nemzeti állam, Erdélynek földjén. A 19-ik század forradalmának leverése után, abban a sötétben és gyászban úgy nézett ki ez a nemzet, mint egy virágos kert amelyben a magok el vannak ültetve, de még egy szik levél se kerül ki a felszínre. Sötét volt, fekete volt, könnytől ázott. Csak pár perc a történelem nagy óráján, egykét emberöltő és kivirult a mosolygó tulipánerdő, a szép magyar üde reneszánszban. Erre a lólekre van szükségünk, erre az uj magyar lólekre. Miből áll ez? Legelőször abból, hogy valami nagy örömet, hálát, büszkeséget, boldogságot érzünk, minden gyászunk, töviskoronánk ellenére, arra, hogy mi magyarok vagyunk. Magyarnak Bzületni nem szerencsétlenség. Magyarnak születni nem érdem, hanem egy nehéz ajándék, egy nagyszerű kiváltság, amelyet csak talpig embereknek adhat meg az Isten is, igazi férfiaknak és igazi asszonyoknak. Azt hiszem, hogy a másik alkotó része ennek az, hogy mi necsak annak örüljünk, hogy én vagyok magyar, hanem annak is örüljünk, hogy a másik is magyar, a testvérem is magyar, hogy együtt vagyunk magyarok. Milyen nagy vétke ennek a nemzetnek az, hogy mindenki, aki beszélt és kiabált, csak önmagát tartotta magyarnak, csak azzal volt elragadtatva, hogy ő milyen sikerült magyar. Azt tartotta, hogy minden teremtett lény mellette csak sötét háttér, hogy kiváltságos, mondhatat- lan magyarsága annál élesebben ki- tündököljön. Ilyen embereknél köny- nyti pedig jobb magyarnak lenni. Azt hiszem, hogy minekünk olyan hangulatban kell lenni, hogy titkon felzokogjunk arra a gondolatra, hogy mellettünk van egy másik, egy harmadik, aki magyar. Úgy dédelgessük, szeressük egymást, annyira megbecsüljük egymásban azt, hogy őket az Isten arra méltatta, hogy magyarok legyenek, hogy a szivünk csorduljon ki a hálától. Azt érezzük, hogy mi nagy egész és egység vagyunk. Érdekes dolog az tisztelt közönség, nincs nemzet a magyar nemzeten kívül, amelyik annyi nagyszerű egyéniséget tudna termelni. Itt minden magyar, le a legutolsó libapász- torleányig és csőszgyerekig, egy nagyszerű páratlan, sui generis egyéniség. De az a sok, nagyszerűen fejlett individuálitás, nem tud egy nagy nemzeti egységbe tömörülni. Hogy fáj nekem, hogyha valaki azt hiszi, hogy lehet neki magyarnak lenni úgy, hogy Erdély nem marad magyarnak . . . Akad Erdélyben magyar, aki azt hiszi, hogy lehet magyar, ha Északmagyarországon elpusztulnak is a magyarok ... És ha a nyugatmagyarországi azt gondolja, hogy megmaradhat magyarnak a földjén, hogyha a bánáti magyar nem csatoltatik is vissza a hazához. Minket egyenkint nem lehet meg menteni. Csonkamagyarországot nem lehet másként megmenteni, minthogy minden egyes lélekkel, egész fürtje a lekapcsolt részek leikeinek, meg mentődik. Lágerlöf Zelma irt egy kedves legendát szent Péter édesanyjáról. Szent Péter az üdvösség világában vérző szívvel látja, hogy anyja elkár- hozott. Addig könyörög, mig Isten megengedi, hogy egyedül az ő anyja, kivételesen kiszabaduljon a kinzatás völgyéből. És akkor kezd szállani a Péter anyjának lelke, de a mint megmozdul s a halál völgyéből emelkedik, más lelkek száz éa ezer számra fürtösen kapcsolódnak bele, hogy vele együtt meneküljenek meg. Péter anyja megijed, azt hiszi, hogy ezek lehúzzák őt és kezdi lerázni magáról a lelkeket; s az történik, hogy amig nagyon sok tapadt hozzá, addig gyorsan emelkedett fölfelé, amint hullottak le róla, egyre lassabban szállt s mikor a menny kapujához szállt egyetlen siró, didergő lélek karolta át, s mire azt is ledobta magáról, megállóit. Egy hüvelyknyit sem szállt tovább, s lassan visszasü'yedt az örök mélységbe. Tisztelt közönség! A magyar lelkeket nem lehet megmenteni másképp, csak úgy, hogyha össze- vaunak fonódva és az egészet egyszerre váltják meg. Ezért az uj magyar lélek egységes és szolidáris. Azután az uj magyar lélek alázatos lélek. A magyar embernek nem nagy erénye az alázatosság. Pedig mennyire jó volna az minekünk. Tisztelt Közönség! Vájjon, hogy ha a harcban álló felekezetek meggondolnák, hogy menynyi dolguk volna nekik azzal, hogy saját hiveiket nyerjék meg saját hitük számára, lenne e idejük arra, hogy más felekezetek híveit halásszák el és nyomják el. Hogy ha az egyes társadalmi és gazdasági osztályok meggondolnák azt, hogy ők maguk meg nem maradhatnak, hogy ha az egész magyarság meg nem marad, nem lenne akkor ellentét tisztviselő és kisgazda, munkás és tőkés között. Ha ezek az osztályok úgy akarnak megmaradni, hogy csak ők maradjanak meg, akkor egészen bizonyos, hogy . ők sem fognak megmaradni. Mi együtt állunk és együtt esünk. Szeretném én azt a munkástársadalmat látni, amely megtudna élni mindnyájunk nélkül. Tisztviselőket, akik kisgazdák és munkások nélkül, kisgazdákat, akik megtudnának lenni munkások és tisztviselők, bonorációrok nélkül. Tovább folytatnám, de az idő siet. Eszembe jut Ocskay brigadéros. Herczeg Ferenc drámájában. OcBkay árulása után harcba viszi labanccá vedlett kurucáit, ezredeskapitányai és hadnagyai vezetésével. S ezt a győzhetetlen sereget mint pozdorját verik szét a ron- | gyos, a vitéz . kurucok. Ocskay kétségbeesésében hajáttépi, odamegy legkedvesebb hadnagyához és rákiált: a kardotok, vagy a karotok nem a régi ? A hadnagy erre azt feleli: a kardunk is, a karunk is a régi, csak a lelkünk nem a régi . . . Mindenünk a régi, csak a lelkünk nem a régi! Zeng, zug a Szentlélek Istennek lelke, át a világon! Magyarok, mint szomjas korsók, emelkedjetek fel, hogy a lelketek újra legyen a régi! A mély megilletődíst és nagy lelkesedést kiváltó hatalmas beszét után Kunczer Jenő, Reich! Géza, Stein Miklós és Cs. Pap József Mozartnak egy vonósnégyesét adták elő, elismerő tapsot érdemelvén ki méltán. Dr. őrffy Lajosné a szekszárdi hangversenyeit: kedvence három magyar dalt énekelt saját zongora kísérete mellett mély átérzéssel, kellemes hanghordo zással. Kedvesen előadott minden dalát lelkesen megtapsolta a hallgatóság. Gödé Lajos, a szekszárdi, reformátusok édes szavú papja mondott még gyönyörű imát és végezetül Rácz Gyula rektor vezetése mellett a református dalárda énekelte el Petőfi egy zenésitett költeményét és a Szózatot. Az emelvény díszítéséért a dicséret Síkos Gyulát illeti, aki nemcsak pénz és tégla Délkül tud épiteni, de tanúbizonyságot tett, hogy anyag nélkül pár óra fclatt gyönyör ü színpadi báttért is tud készíteni. Látogatások és elutazás. Hétfőn délelőtt dr. Ravasz László, püspök néhány látogatást tett és megtekintette a múzeumot, hol Ko- vách Aladár igazgató kalauzolta. A muzeutn úgy a püspöknek mint Be nedek Sándornak felette megtetszett. Gödé Lajos lelkésznél elköltött ebéd után 15 órakor indult a püspök ócsénybe. Fehórrnhás lányok bandéristák és a város lakóinak hatalmas tömege kisérte a püspököt a Garay-térig, innen csak a banderis- ták, többen a presbitérium tagjai közül és szükebb kísérete maradt vele. A püspököt aki Szekszárd város diszfogatán ment dr. Bus Lajos h. polgármesterrel, mindenütt lelkesen megéljenezték bizonyságául annak, hogy megjelenésével és lelkes szavaival szemetet, megértést fakasztott az emberi szivekben. Fogadtatás Őcsényben. A keselyüsi útnak Ocsény felé való elágazásánál, tfhát a határon, ócsény község elöljárósága és hatal Vásárolunk. cféH9l szalmát, vetett -----------iiiKllill) takarmányt minden minőségben és mennyiségben a legmagasabb nnpl érőn. Ügynökök dijaztatnak! sternberser Ignác ás Fia Telefon 12. takarmánynagykereskedők Nagykanizsa, Sürgönyeim: Sternius. Deáktér 2. I más bandérium fogadta a püspököt akit Kiss Gergely főjegyző üdvözölt! A püspök megköszönvén az tidvöz! lést a hatalmas menet megindult Ócsény felé. Apraja-nagyja az xit- cán volt ennek a szép sárközi községnek. A férfiak ünneplőben, a fi*, tál lányok és menyecskék szinpom- i pás viseletűkben. A templom ajtajában Szilágyi Béla lelkész fogadta az őcsényi presbitérium élén. Magyaros őszinteséggel tárta fel üdvözlő beszédében, hogy náluk ninc3 baj az anyagi áldozatkészségben, de annál több a kivánalom a lelkiekben. Szeretettel üdvözlik és ő lelkipásztor kéri az uj püspököt hatalmas szavával gyújtsa fel az e’gyházközsóg és az egész község lakói szivébén a lelki élet magasztos tüzét. A püspök rövid beszédben megköszönte a fo- gadtatást és rövid időre a lelkészlakba vonult vissza. Az istenházában. ^ Az őcsényiek hatalmas, szép, magyaros Ízlésű temploma réges régen nem volt úgy megtöltve, mint hétfőn. A közének után Gödé Lajos mondott gyönyörű imát, utána pedig a püspök elmélkedett az evangéliumi gazdag ifjúról. A több részletben öcsényre nagyon reá illő hatalmas beszéd mély hatással volt a hívekre. Az Istentisztelet után azonnal megkezdődött az egyházi vizsgálat amelyet presbiteri ülés követett. Kedden délelőtt utazott a püspök Decsre. Akció a földműves munkások érdekében. Lapunk 33. és 34-ik számában vezető helyen foglalkoztunk azzal az akcióval, amelyet közel két hónappal ezelőtt Forster Zoltán vármegyénk főispánja megindított, amelyet dr. Éri Márton alispánunk valamint a főszolgabirák és községi elöljáróságok lelkesen magukévá tettek és amely mozgalom azóta országossá lett, mert a Kormányzó ur őfőmél* tósága és Bethlen István miniszter- elnök is hasonló irányú nagyszabású mozgalmat indítottak. Megyénkben a földműves munkások érdekében megindult akció szép sikerekkel biztat, mert, a községek, nagy, közép és kisbirtokosok mindannyian átérezték a mozgalomnak szociális fontosságát és nem nézik szűkkeblűén, hogy miként közeledik a tél és mint állanak a földmives munkások százai, ezrei kenyér nélkül. Megnyílnak a magtárak és azokból a kis barna szemekből gyűl az az eszköz, amellyel munkát lehet biztosítani a munkát keresőnek, amivel meglehet menteni a testet a szén* védéstől és a lelkeket a bűn és gonoszság karmaiból. Dobbanjon meg minden magyar szív, gyűljön fel az áldozatkészség tüze, nemcsak emberbaráti kötelességet teljesít az aki ad, de szent hazafias célt szolgál az ország újraépítésének és magyar nemzet konszolidációjának nehéz munkájában. Főként termény adományokat kérnek a mozgalom vezetői. Lapunk hasábjain állandóan ébren- tartjuk legmagasabb helyen is oly nagy szeretettel felkarolt mozgalmat, megemlékezünk az adományokról. E kis cikkünk írásakor értesültünk, hogy Hanzóly János bölcskei földbirtokos 50.000, Kurc Béla ny. jegyzi 10.000 koronát küldött e célra főispánunkhoz. Példa van, kövessük 1 — Janusek mérleggyán Szekszárd, Pásztor ■ utca 506- sv. Telefon ■ 95« •**
