Tolnamegyei Ujság, 1922 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1922-08-19 / 34. szám

Ara 8 korona. IV. évfolyam. _________________________Szekszárd, 1922 augusztus 19._____________________________34. szám. TO LNAMEGYEI ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épöl etében. Telefonszám 85 és 102. Előfizetési ár: Helyben és vidéken negyedévre 60 korona. Egyes szám ára: 8 korona. Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai i A legkisebb hirdetés d!|a 50 korona A hirdetés as utol ad oldalon agy 60 milkncter azélas hasábon műim éter soronként 3 korona, ■ szfivegoldalon 5 korona. Vállalati hirdetések 8 köröné. Alléét keresék­nek 50 százaiét engedmény. A blrrovatben elhelyezett reklámhír, eljegy­zési hír, valamint a nytltlér soronként 50 koronába kerül. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában, Amen. Szent István csodás, áldó Jobb Keze, sohasem volt szerencsétlen országodnak olyan nagy szüksége a segedelmedre, mint most, ezekben a gondterhes napok­ban. Már a negyedik évfordulójához közeledünk Szent Koronád országai gyászoB megcsonkításának és a fel­támadásra való reményünk ma sokkal kisebb, mint volt évekkel ezelőtt. Mikor leráztuk magunkról a fórra dalmakat, hivő magyar lélekkel hit­tük, hogy vége a ránk mért szörnyű megpróbáltatásoknak és uj, boldogabb élet zöldje fakad ki számunkra. Saj­nos, a pohár még nem telt be eléggé: külső ellenségeink ereje folyton gya­rapszik azzal a segítséggel, amelyet a magyar torzsalkodás és a magyar önzés termel Szent István birodalmá­nak a végleges elpusztítására. Szent Király, országod népe szédítő sebességgel rohan a vesztébe. Magyar* dehogy “iif nyújtaná testvéri segít­ségét a fajtájának. Ehelyett is inkább magyar hasába vágja a fogát, a körmét a magyar. Körülöttünk tob­zódik a jólét és az élvezetek tenge­rébe veti magát az, akinek az Isten vagyont, jövedelmet adott. Szegény­nek, csonka, béna, vak hősnek és a hősök özvegyeinek, árváinak épugy a nélkülözés könnypatakja sózza a mindennapi szűkös eledelét, mint ahogy a dolgos agyak és kezek nem­zetet fentartó, felbecsülhetetlen mun­káját is csak alamizsnákkal honorál­ják. Magyarok szivét nem melegíti fel a könyőrület gondolata. A magyar szív jégpáncélját csak a gyűlölet heve tudja leolvasztani. A gyűlölet tüze az ellen, aki az országnak — nem az újjáépítésére, hanem csak — a megmentésére merészel kérni tőle valamit. Pedig a Haza szinte halálos ágyán fetreng és a szomszédok vigyorgó arccal lesik a zürichi lázmérőt, amely azt mutatja, hogyan hanyatlanak a nagybeteg életerői és hogy undok önzésből hogyan taszítja minél mé­lyebbre a magyar a magyart. Istennek jobbján trónoló Szent Királyunk, aki a Szűz Anyának, Máriának oltalmába ajánlottad orszá­godat, nézz le reánk és nevednek ün­nepén könyörögj érettünk Hazánk Védasszonyánál. Járjon közbe Szent Fiánál, hogy múljék el tőlünk e po­hár. Öntsön az Ur szeretetet a rideg leibekbe, hitet a kételkedőkbe, bátor ságot a csüggedőkbe, erőt a haza üd vén dolgozókba, hogy országaidban ismét szeresse egymást mindenki és egyesült szeretettel és erővel legyen naggyá, hatalmassá, boldoggá Magyar- ország. Kérd az Istent, ragyogjon Szent Koronád ismét a régi fényé­ben, hogy dicsőséges, Szent Jobb Kezed áldása mindvégig ott lebeghes­sed felettünk. b. Mentsük meg a magyar népet! Akció a földműves munkások érdekében. Múlt számunk vezető cikkében reá mutattunk arra a borzasztó hely­zetre, amelyben az arató munka nél­kül maradt és egyéb kereset hiányá­ban ínség elé néző mezőgazdasági munkások vannak. Hiányzik a leg­főbb táplálékuk, a gabona, amely nélkül a legrettenetesebb télnek néz­nek elébe. Kntyakötelessége a magyar gazdatársadalomnak, hogy ezeket a szerencsétlen, saját hibájukon kívül szorult helyzetbe jutott embereket és ezek által az egész magyar népet megmentse. A kormánynak és a közigazgatási hatóságoknak kell a kezükbe venni a segítés, a szervezés munkáját, amelyet mi a következőképen kép­zelünk: A segítést nem alamizsnaosztoga­tásra, hanem munkaalkalmak nyúj­tására kell alapítani és a legalkal­masabb volna olyan útépítési, viz- szabályozási, csatornázási munkákat - előirányozni, amelyeknek a föld mun­kája nem kíván külön szakképzett­séget és amelyek létesítése egyéb­ként is közérdeket mozdít elő. E munkák végzésére természetszerűleg csak azokat a mezőgazdasági és egyéb munkásokat kell alkalmazni, akik önhibájukon kívül, tehát nem meg­rögzött mnnkakerülésből, vagy teljesít­hetetlen mnnkabérköveteléseik miatt maradtak mnnka nélkül és akik a felajánlott szükségmnnkát elfogad­ják. Természetes, hogy az állampénztár sokoldalú igénybevételére való tekin­tettel e segítő mozgalom költségeinek a fedezéséhez a társadalomnak is hozzá kell járulnia önkéntes, termé­szetbeni vagy pénzbeli adományok­kal. A szerencsétlen munkanélkülie­ken elsősorban a gazdatársadalomnak kell segíteni, amely most, az aratás ntán ezt a segítséget könnyen meg­adhatja. A segítés legeszményibb le bonyolítása az lenne, ha például a vármegyénk területén laké munka­nélkülieket az ugyanitt végrehajtandó közmunkákban ngy lehetne foglal­koztatni, hogy ezzel a keresettel a maguk és családjaik téli megélhetése biztosittassék, egyszersmind az ezzel járó költségek a vármegye területén levő gazdaközönség önkéntes ado­mányaiból fedezhetők lennének. A törvényhatóságnak és a várme­gyei Gazdasági Egyesületnek lenne a kötelessége, hogy ezt az akciót a rendelkezésre álló eszközök legeré­lyesebb és legserényebb felhasználá­sával sikerre vigye és késedelem nélkül elvégezze azokat az adminisztra­tív teendőket, amelyek az ilyen nagy aránya és mélyre ható fontosságú ügynek az előfeltételei. Hisszük, hogy Tolnavármegyének minden hazafias áldozatra készen álló gazdaközönsége, birtokos osztálya megérti a mostani nehéz idők szavát és habozás nélkül fog eleget tenni annak a kötelességének, amellyel nemcsak szerencsétlen embertársainak és a magyar hazának, hanem leg­első sorban mindenki magamagának használ. A politikai bölcsesség abban áll, hogy az eseményeket előre látva, el kell hárítani azokat az akadályo­kat, amelyek a lelkekben robbaná­sokat okozhatnának, mert a kitöré­sek kártevők lennének. Tolnavármegye kis- és nagybirto­kos osztálya, amely ennek az ország­nak örök életű férfiakat adott, min­dig híres volt politikai bölcsességé­ről és reméljük, hogy e kérdésben is példaadó bölcsességgel fog áldo­zatkészsége megnyilatkozni. Nem sza­bad szem elől téveszteni, hogy böl- csebb dolog önként adni, mint a szükkeblüséggel kirobbantani és fel­szabadítani azokat az indalatokat, amelyeknek megállást. parancsolni I egyhamar nem igen lehet. HÍREK. Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország •— mennyország. — A pécsi püspök körútja a vár­megyében. Gróf Zichy Gyula pécsi püspök szeptember és október havá­ban meglátogatja vármegyénk 16 községét és ki fogja osztani a bér­málás szentségét. A püspöklátogatás rendje és ideje a következő: Szep­tember 19-én Báta, 20—21-én Báta- szék, 22 én Várdomb, 23-án Decs, 24-én Sióagárd, 25 én Harcz, 26 án Mözs, 27 én Kistengelicz, 28—29-én Tolna, 30 án Fadd, október 1—2 án Paks, 3-án Dunakömlőd, 4 ón Bölcske, 5—6 án Dunaföldvár, 7 ón Német kér, 8 án Kajdacs. A püspök Szek- szárdon csak a jövő évben fog bér­málni. — A főispán és az alispán Buda­pesten« Forster Zoltán főispán és dr. Éry Márton alispán Budapestre átáz­tak és Bajó Pál főszolgabíróval együtt részt vettek a hősöknek a Margit­szigeten történt ünnepélyes vitézzé avatásán. — Dr. Ravasz László ref. püspök Szekszárdon. Mint már egyik előző számunkban is jelentettük, a közel jövőben illusztris Vendége lesz a szek­szárdi ref. egyháznak és azzal együtt egész városunknak. Dr. Ravasz László püspök, a Danamelléki ref. egyház­kerület főpásztora, aki a tolnai egy­házmegye összes gyülekezeteit meg fogja látogatni, a f. hó 26-án érkezik Szekszárdra. Fogadtatására és itt időzésének minél kellemesebbé és I impozánsabbá tételére a ref. egyház I és a város már megtette az intéz- ' kedést. 26-án az esti vonattal ér­kezik. A vasúti állomáson fogadja a tolnai ref. egyházmegye nevében Kátai Endre esperes és Benedek Sán­dor egyh. m. gondnok és a város nevében dr. Bús Lajos főjegyző, a szabadságon lévő polgármester helyet­tese. Az állomástól kíséretével együtt a reí. paróchiára megy, amelynek kapujában az egyház nevében a prezsbitérinm élén fogadja Gödé Lajos lelkész. 27-én lesz a tulajdonképeni püspök-nap. D. e. fél 10 órakor lesz a ref. templomban az Unnepies isten- tisztelet. A püspök a tolnai egyház- megye összes lelkészeinek élén fehér rnhába öltözött leányok sorfala között vonni a templomba. Ott Kátai Endre esperes imádkozik és igét olvas. Utána a főpásztor fogja megtartani ünnepi beszédét. Az istentisztelet ntán az egyház tanácstermében fogadja a püspök a hatóságok és testületek tisztelgését. D. n. 1 órakor a Kaszinó kertjében közebéd lesz. A délutáni istentiszteletet az - egyház vezetősége fél 5 órára tette, órakor lesz a püspöki látogatás egyházkormányzati része: a prezsbiteri gyűlés. Este 9 órakor a Szekszárd Szálló nagytermé­ben hangverseny lesz a következő műsorral: 1. Himnns. Énekli a ref. énekkar. 2. Imádkozik Kátai Endre esperes. 3. „A felekezetek közötti béke“ cimen beszédet mond Benedek Sándor egyházm. gondnok, a köz- igazgatási biróság másodelnöke. 4. Bethoven-quartett. 5. Költeményt olvas fel Bodnár István. 6. Ünnepi beszéd. Tartja Ravasz László püspök. 7. Saját zongorakiséretete mellett énekel dr. őrffy Lajosné. 8. Imád­kozik Gödé Lajos lelkész. 9. Szózat. Énekli a ref. énekkar. A hangver­seny tiszta jövedele a Báró Augusz Imre árvaház és a Szekszárdon fel­állítandó ref. árvaház alapja közt fog megosztatni. 28-án d. e. az illusztris vendég megszemléli a város intéz­ményeit és látogatásokat tesz. D. n. 3 órakor hagyja el kíséretével együtt a várost és folytatja hivatalos láto­gatását ócsényben. — Tán nem lesz érdektelen, ha bemutatják dr. Ravasz László püspök életének főbb adatait. Született 1882. szept. 29-én. Atyja Ravasz György bánffyhunyadi polg. iskolai tanár, anyja Gönczi Róza. Theol. tanulmányait Kolozsvárott vé­gezte, majd a berlini egyetemen töl­tött egy évet. Még 25 éves sem volt, mikor az erdélyi egyházkerület köz­gyűlése a kolozsvári theologiai fakul • tás gyakorlati tanszékére megválasz­totta. Alig malik el 10 év, a 35 éves, tndós tanár az erdélyi egyházkerület főjegyzőjévé és helyettes püspökévé lesz. Ebből a méltóságából bivta el 1921-ben első lelkészéül a budapesti ref. egyház és püspökéül a dana­melléki egyházkerület. Még nem töl­tötte be 39. életévét, mikor elérte a legmagasabb méltóságot, amelyet a ref. egyház a maga különösen meg ­áldott fiainak adhat s mikor eljutott arra a munkamezőre, amelyen méltó- képen dolgozni csak egy kivételesen

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom