Tolnamegyei Ujság, 1922 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1922-07-22 / 30. szám

2 TOLNAMEGYEI UJSAO 1922 július 22. Mentsük met a tyermekeket! Felesleges Tolnavármegye birto­kossága előtt bővebben szólani a „Napközi Otthoniról, hiszen két éven át ennek a társadalmi osztálynak pá­ratlan áldozatkészsége tette lehetővé, hogy a szegény és nyomorgó kis gyermekeket táplálni tudtak. Az elmúlt évben az ellátásnál a legnagyobb nehézséget a mindennapi kenyér beteremtése okozta. Azért most idpjében óhajtunk fordulni bir­tokosaink nemes szivéhez. Most, amikor megpendíti a kasza, megkezdődik az aratás, azon kére­lemmel fordulunk az éhező gyerme­kek nevében azokhoz, kiknek Isten jó aratást adott, hogy a termésükből legalább egy métermázsa búzát ajánl­janak fel a „Napközi Otthon“ cél­jaira. Kérjük ezen nemes elhatáro­zásukat a „Napközi Otthon“ veze­tőségének bármelyikével közölni szí­veskedjenek. A természetben beszolgáltatandó búza gyűjtőhelye részben Szekszárd Selyemgyár, részben báró Fiáth Ti bor gazdasága Apáti puszi. Mindkét ponttól távolabb fekvő gazdaságok­ban levő gabonát centralizálni fog­juk és úgy beszállittatui. Hisszük, hogy kérő szavunkat c varmegye nemesen érző birtokos osz­tálya meghallgatja. Szekszárd, 1922, évi julius hó 1. Ifj. Bernrieder Józsefné, Csapó Vilmos, hr. Fiáth Tiborné, Forster Zoltánné, Gőzsy Tiborné, Sztankovánszky Margit. Sass Lászloné, bíborok, hova tUntek a színes, ke­rekrózsás, tölgyfaleveles, kispénzes, islangos hímekkel szépségesen kihi­nt ezett bukóujju biboringek ? Hol vannak a buja vászonból való bibo rok gyönyörű végeikkel, hol a hi inas jegy kendők, hol van a lányok ked vés, bájos hajviselete, hol vannak a gyöngyékek, a piros kapcák és apró papucskák és hol mindazok az apró­ságok mik hozzátartoztak a Sárköz gyönyörű szép, szindus, a festői mű­vész ecsetjére való népviseletéhez és népszokásához, a párták, kis , közép­éé nagybársonyok ? Horthy Miklós kormányzó ur Őfő— méltóságának Bátaszéken történt lá­togatása alkalmával bejártam az egész Sárközt, kértem, biztattam a lányokat, hogy a pártákat el ne hagy­ják, abban jöjjenek Bátaszékre, min­denütt csak azt a feleletet kaptam, hogy ne n divat az már, meg nincs is már; dehogy is nem volt, dehogy is nem divat, csak akarni kellett volna, hogy feléledjen. Alsónyék meg* szivlelte kérésemet; Pilisen megígér­ték, mégis a mai ízléstelen hajvise­letben jelent meg néhány leány. Mi­kor a nyékiek felvonultak és felálltak a kormányzó sátra mellett a vidék, a vármegye összesereglett népe, kor­mányzó ur és kísérete gyönyörködve szemlélték őket s a pilisiek szegé­nyek, szégyenteljesen kénytelenek voltak félrehuzódni, még a bátaiak is különbek voltak. Távoztuk alkat mával mondták nekem, ha ők ezt tudták volna, ők is felöltöztek volna ! Amire csak anpyit feleltem, mondtam, kértem, ígérték, még sem 'ették, ves­senek magukra. Nemrégen egy kis társasággal jöt­tem ide Ocsénybe, hogy bemutassam a sárközi szép. szindus népviseletet. Szomorúan kellett itt is tapasztalnom, hogy a régi kedves hajviselet helyett egy keskeny szalagpánttal leszorított, a homlokra csúfosan bodoritott s hátul kontyos hajviseletük van a lányoknak. Utána jártam, hogy miért vaD ez igy s megtudtam, hogy azért, mert nincs aki uj pártát csináljon, emiatt aztán ezt a se nem sárközi, se nem magyar, hanem Isten tudja honnan való idegen beszármazók ál­tal behozott ízléstelen hajviseletet kapták fel. Nos igen, mert Szekszár- don Hellebrandtné asszony, aki ké- szitette a pártákat, még a háború előtt meghalt, most már aztán végé nek kell lennie a világnak, meg a sárközi ősi, kedves hajviseletnek. Műit ősszel szedegettem össze a himea főkötőket, hogy a muzeum gyűjteményeit kiegészítsem, ekkor még azt kellett tapasztalnom, hogy ez is kivész, az utolsónak maradt gyönyörű sárközi főkötőhimzés, mert a varró asszonyok kiöregedtek, sze­mük már nem való erre a finom, művészi varrásra. Még nagyon megörültem, mikor a fentebb említett népviselet bemu­tatásain alkalmával úgyszólván vala­mennyi őcsényi lánykán, sőt egyik­másik fiatal menyecskén is, a tipi­kus sárközi királyszin selyemken­dőt láthattam. Na hála Isten, ez még megmaradt,' noha nem kézimunka, hanem boltban vett gyári árucikk, mégis megörültem, mert a Sárköznek ez ősi viselete s bizony valamikor nem selyemből volt szőve. Megmon­dom, hogy milyen ősi viselet ez. Szent László királyunknak eltűnt holttetemét midőn Nagyváradon új­ból felfedezték 1565 ben, a holttetem királyszinü kamuka szövetbe volt burkolva s ebben temették el újra. Ugyanebből a XVI., továbbá a XVII. es XVIII századból Bzámos hagya­téki leltár maradt reánk, melyek majd mindegyikében megtaláljuk az „Asz­szomom királyszin szoknyája“, item leányasszony kuályszin partaöve (Sár­közben szoritkó), item két rend ki- rájyszin posz ó és igy tovább. És, hogy egyebet ne mondjak, Tolnavar megye zászlajának színe is király- szili' Nem az a sötétkék és lilavö­rös, amilyenek a közhasználatra való, a vármegyeházra kitűzni szokott zászlók voltak, melyek távolról nézve gyászlobogóknak látszottak, hanem annak a selyemzászlónak a színei, amelyet II. Rákóczi Ferenc hamvai­nak hazahozatala alkalmára a vár­megye színes címerének alapján az én szinmegállapitásom szerint készít­tetett a vármegye.^ Ezt a királyszint tartotta meg Sárközünk népviseletül a mai napig is és kell, hogy ezt meg is tartsa mindörökre, mert ősi» ma­gyar szinviselet. De menjünk tovább. Hogy Helleb­randtné asszony meghalt Szekszár- don, hogy a főkötőhimző asszonyok öregek lettek a Sárközben, épen nem kifogás és nem ok arra, hogy a haj - viselet megváltozzon, hogy a himes főkötő viselete kivesszen. Ha meg­halt Hellebrandtné asszony Szekszár-" dón, fel kell támasztani egyet, sőt minden sárközi faluban legalább is egyet — ha nem többet — aki pár­tákat készítsen és a régi hajviselet ismét életre ke'jen. Ha megöreged­tek a főkötő varró asszonyok, hát meg kell őket fiatalítani, uj fiatal hímzőket teremteni. A sárközi nép­nek velük született művészi érzékük és képességük van, mutatják ezt a sárközi gyermekrajzok, melyekből az első gyűjteményt en szereztem össze mnzenmnnk számára s folytatta Ács Lipót barátom, ki a külföldi ipar­művészeti kiállításokon városról-vá­rosra vitte az összegyűjtött anyagot s a kiállításokon megjelent külföldi iparművészek csodálkozásukkal adóz­tak a kis sárközi lápykák művészi rajzainak, szétkapkodták a kiállítási anyagot, mint művészi kincseket s ma már Olaszország, Svájc, Német­ország, Anglia, a messze Japán ipar- művészeti iskoláiban egy egy gyűj­temény hirdeti a tolnamegyei Sárköz kis lányainak művészi érzékét és készségét. Hát kérem szeretettel, ezt nem szabad parlagon hevertetni, va­lósággal bűn Volna közönyösen venni, meg kell tartatni a lányokkkal ezt a tehetségüket és fejlesztetm tovább. Már az iskolában, az ismétlő iskolá­soknak a tél folyamár az legyen egyik főfoglalkozásuk, hogy a him* varrás elemeit megtanulják, fejlesz- szék, hogy mikor arra kerül a sor, saját maguk varrják meg főkötőik híméit. Amily hasznos ez, époly lélek­emelő is, vetélkedhetnek, hogy me­lyik tud szebb hímet rakni a főkö­tőre, a bibor UmiJg ujjaira. Tanulja meg mindeD sárközi lány a főkötő hímzést, a bibor ümög hímzést, hogy a legszegényebb is viselhesse, készít­hesse magának s ne kelljen a csi- náltatásért pénzt kiadni, a vagyono sabb lányok pedig ne arra legyenek büszkék, hogy van amivel megcsi »áltathatják, hanem arra, hogy ők varrták, a maguk ízlését, hogy úgy mondjam lelkét rakták fel hímek­nek a bibor ümögre és fökötőre. Tanulják meg a lányok a párta- készitését is, ha nem is olyant mint a milyen volt, hát másfelét, most igen csinos, bájos pártaviselet kezd lábra kapái az nrilányok között, eb­ből fogunk megszerezni néhány pél­dányt mintának. Egyszerű és olcsó a készítése, nem kell más hozzá, mint egy darabka vastag pappen- dekli és színes fonállal, vagy gyöngy­gyei kihimezett színes szövetdarab, mellyel a minta szerint kivágott vas tag papír be lesz borítva. Minden lány, a legszegényebb is elkészítheti magának s ezzel meg van oldva a régi bájos hajviselet visszatérése is. A sárközi ifjak pedig ne legyenek tudatlanabbak, ügyetlenebbek a lá­nyoknál, faragják meg részükre a hímző rámákat, faragjanak díszes rokka szegeket, mintákat erre is szí­vesen adunk.; Elő tehát a szövőszékekkel, a csün­gés csörgés rokkákkal mik a pad­láson a por és pókháló közt hever­nek. Csonkamagyarország szomorú helyzete úgyis lekényszeriti azokat a padlásokról. Szőjék a szülék a bi­bor vásznat, varrjanak ingeket s a lányok hímezzék ki saját magák azok ujjait, az ősztől tavaszig tartó téli időt ne töltsék üres semmitte­véssel, a lányoknak időtöltésük le­gyen a hímzés, a fiuknak a faragás a lányok részére. Ezt a munkálkodást mag fogjuk kezdetni itt Őcsényben s megyünk tovább Decsre, Nyékre, Pilisre. De, hogy ezen szándéknak érvénye is legyen, én erre a kezdeményező, meg­tartó és fejlesztő mnnkára segítségül a legilletékesebbeket a tisztelendő, főjegyző és tanítónő asszonyok őnagy- ságaikat és a hol van, a tanítónő kisasszonyt kívánom elsősorban is megnyerni, mert Ők tudhatnak leg­inkább és legjobban a sárközi nők, lányok szivéhez leikéhez hozzáfér­kőzni, felbnzditani a sárközi himes női népviselet újra felélesztésére köz­reműködni. Hazafiai és honleányi kötelesség, hogy minden kigondolható utón-mó­don emeljük, fejlesszük knlturánkat, művelődésünket; minden legkisebb kultnrmunka egy-egy lépés hazánk elrabolt területének visszaszerzésére. Ne csak a megélhetés köznapi mun­káját végezzük és üres időnkben összetett kézzel várjak azt, ami ön­magától nem repül az ölünkbe, ha­nem végezzünk kulturmupkát is. A kultnrmunka a lélek nemesitője, szó» rakoztatója, ilyen kultnrmunka lesz Sárközünkben az ojra feléledő szövés­fonás, hímzés a nőknél, a díszes fa­ragás a férfiaknál a téli időszakban., így gondolom én" az öreg himvarró- nőket megfiatalítani, Hellebrandtné asszonyt feltámasztani. Adja Isten, hogy az én édsa Sár­közi népem megértse szándékomat s a beléje vetett szép reményeim va­lóra váljanak. ~ hirekT Csonka Magyarország nem ország* Egész Magyarország — mennyország. — Püspöklátogatás Dr. Ravasz László, a dunameiiéki ref. egyház- kerület uj püspöke f. ó. augusztus 26-án Budapestről az esti vonattal érkezik Szekszárdra, itt résztvesz a tolnai ref. egyházmegyének másnap délelőtti közgyűlésén, majd délután tovább iudulva őcsény, Decs, Sár­pilis, Alsónyék, Báta, Mórágy, Vár­alja, Bonyhád, Medina, Kölesd, Kaj- dace, Nagydorog, Danaföldvár, Ma- docsa, Bölcske, Paks, Gerjen, Faddr Dnnaszentgyörgy, Szedres és Kis- tengelicz községek ref. egyházainak meglátogatása után Bzept. 16-án dél­előtt indul vissza budapesti szék­helyére. — Vitézek birtokavatása Fáddon és Bátaapátiban. Ismeretes, hogy vár­megyénkben gróf Apponyi Géza v. b. t. t. és Bartal Aurél ny. k ormány - biztos voltak az ebők, akik faddi, il­letve bátaapátii birtokukból nagyobb területet ajánlottak vitézi telkek cél­jaira. A kormányzó nr Őfőmóltósága 6 faddi és 3 bátaapátii vitéznek ado­mányozta ezeket a telkeket és a ha­zaszeretet, vitézség, valamint a be­csület megjutalmazásaként e hó 30 án Faddon, augusztus 6-án pedig Báta­apátiban ünnepélyes külsőségek kö­zött fogják az illetőknek a birtokot átadni. Az ünnepélyes birtokba he­lyezések díszközgyűlések keretében az illető községházán fognak lefolyni. Vajha a vármegye birtokosai minél számosabban köpetnék a nemes pél­dákat és földadományaikkal minél többen igyekeznének a vitézi szék országépitő céljait előmozdítani. — Igazgatói kinevezés. A vallás és közoktatásügyi miniszter Paulies Géza szekszárdi gazdasági ismétlő iskolai tanitót kinevezte a moson- szolnoki gazdasági ismétlő iskola igazgatójává. ÁRU-, TERMÉNY-, INGÓ- ÉS INGATLANÉRTÉKESÍTŐ ______VÁLLALAT_______ Ig azgatóság: Székesfehérvár. Tolnamegyei üzletvezetőség: Szekszárd, Bezerédj-u. 15. Képviseletek az ország minden nagyobb városában. A „PIAC“ című ingyen-újság kiadója. MINDENNEMŰ termény-, ingó és ingatlan-vételek és eladások leggyorsabb és leg­szolidabb lebonyolítása. Szíveskedjék figyelemmel kisérni e lap­ban közölt hirdetéseinket

Next

/
Oldalképek
Tartalom