Tolnamegyei Ujság, 1922 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1922-01-21 / 4. szám

IV. évfolyam. Szekszárdi 1922 január 21. 4. szám. SzerkesztSaéfl és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. Telefonszám 83 és 102. Előfizetésiár: Helyben vidéken: egész évre 120 R,félévre 65 K, negyedévre 35 R. — Egyes, szám ára 3 K. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 30 konpt A hirdetés ss utolsó Oldalon egy 60 mlllméter izéiéi hasábon mlllméter soronként 2 korom: a szövegoldalon 3 korona, a hírrovatban elhelyezett reklémbtr valamint a nyllttér soroltként 30 koronába kerül. Családi hlrak és vállalati hir­detések külön árazabés szerint. Hlszqfe egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen. midiéi. A magyar nemzeti életnek újabb erőteljes éa hatalmas szivdobbanása vésődött bele az örökkévalóság hang- lemezébe. A honmegtartás, e hazában nam uj, mozzanata belelép hős, biz­tos lábaival a reánk várakozó újabb ezredév egyenes barázdáiba, most, amikor az önkéntes hadsereg tagjain végig gondolunk. ^ik azok! Ifi a Géljük ? Mi a tartalmuk ? Az a hareedzett, tapasztalt, sokat tanult tisztikar nemzeti összeomlásunk sértetlen ,és összetörhetetlen gránit- kozkája. Lábain Oroszország, Szerbia, Olaszország pora, komiokán a sok megpróbáltatás és nélkülözés babéra. Biztosabb alapon soha fel nem épí­tette a történelem a honvédés temp­lomát . . . Mert templom ez nekünk, ez a sok mosolygó, nótázó, lelkes ifjú ember, . kiket odahelyezünk a lázas sürgés-forgásba: a falakra, amelyek biztosan bontakoznak ki az idők ködéből . . . Templom, tele hittel, imával, bizalommal, remény­séggel . . . Nem hiszem, hogy volna ma nem­zet, amely ilyen értékes anyaggal rendelkezne, melyet úgy áthatna a lelkesedés, honszerelem, tettvágy és — műveltség, mint ezeket az újoncokat. Amikor jóleső örömmel állapítjuk ezt meg, akaratlanul bontakozik ki ben­nünk az a tudat, hogy ez mérhetet­lenül komoly intőjele a velünk jót akaró Istennek. Honfitársaim, akik e szerény soro­kat olvassátok, nézzetek szembe nyíl- tan, bátran az idő ezen nagy esemé­nyével. Olvassátok el belelő ezeket az igazságokat, az intőjeleket: ... Hogy a lábbadozásoa már régen tfl van a mi hazánk. Hogy már ez a magyar nemzet annyira erős, egészséges, kegy a saját benső er®j,e és akarata irányítja lépteit. Hogy ez a szent, hatalmas, nemzeti m,eg$npz4ulás mind jobban terjed és egyre több erőt és szebb erényt fog magával sodorni . , . És hogy ezt megakadályozni, vagy vple megbir­kózni nem tud senki . . . Hogy fog menni akadályon, bajon játszva győ­zedelmeskedne az Isten ujmutatása után, előre, a rá várakozó dicsőségre. Azért né játszón vele senki. Párt- politikai, önző, egyéni eélokat ne szolgáltasson vele senki. Sem sértett önézet, sem álomjáró nagy zás eszkö­zéül ne válassza soha senki; vagyis, ez az épület, ez az ifjú hadsereg a magyar nemzeti egyetem törvényes, igazságos akaratának álljon szolgála­tára mindhalálig. Elvárjuk ezt és meggyőződésünk, hogy úgy lesz. ^Tudjuk, hogy az az ifjú élet, amely «shünk kedves volt. kedvet éa dráva lesz a zászló alatt is. Tudjuk, hogy azok, akik bennünk a szeretet tiszta érzését keltették fel, az egyenruhában is ugyanarra találnak. És még egyet tudunk : a leg- aulyoaabb'Tntőjelet. ... Hogy erre a honvédségre vár Magyarország integritása szent gondolatának végrehajtása. Isten segítse őket mindezekben 1 Jánosi ref. lelkész. AZ APOSTOLI RAB; Goromba rideg várkastély tornyában Nehéz bilincsekben raboskodom. Görbe kardokkal vitt csaták mezején, Olt jártam mindig a sorok elején; A had, tadom, sokszor lett volna csonthalom, Ha zászlaját nem én lobogtatom. De megjött a Béke szelíd galambja, Lakába tért a sebhedt harci nép. Az élet gondja lett a férfi gondja, Fülébe sirt hazája állapot ja; Ezt meg kell változtatni mindencsodakép: Csak agy lesz boldog, ha előre lép. Haladás zászlaja hamar kibomlott, Utdnna, akinek valanfi fáj! Uj sorok keltek és előre mentek, Engem megint őz éire kiemeltek r Es én mentem, amerre vitt a napsugár Krisztussal a népemnek homlokán, De hiába mentem, sötét lett legott, Pokolnak minden réme elibem állt. Bealkonyult, mielőtt reggeleden, Saját fajtám kiáltott feszitsdmeget; S bilincsbe kötöztek, mint a veszett kutyát, Hogy meg ne marjam én — a szent hazát. SÁGI LAJOS. Tolnaoámegye rendkívüli közgyűlése. A főispáni beiktatás után a törvény- hatósági bizottság rendkívüli köz­gyűlést tartott, amelyen legelőször is letárgyalták a vármegyei közúti alap 1921. és 1922. évi költségelőirány­zatát, majd felolvasták a kormányzó­nak a vármegye közönsége részéről hozzáintézett feliratra adott válaszát. Tudomásul vették gróf Bethlen miniszterelnök leiratát, amelyben a maga és a kormány kinevezését tu­datja, valamint Mayer János föld- mivelésügyi, Térff/ Béla közélel­mezési miniszterek kinevezését és gréf Ráday Gedeon belügyminiszter, valamint Szabó István földmiveíési miniszterek bucsuleiratát és Vasa József valláB és közoktatásügyi mi­niszternek a dombóvári kir. kath. főgymnázium részére tett vármegyei alapítványra vonatkozó leiratát. Vé­gül tudomásul szolgált a község- jegyzői magánmunkáiati dijakról al­kotott törvényhatósági szabályren­delet módosításáról szóló belügy­miniszteri leirat. A bizottsági előterjesztések során tudomásul szolgált a vármegyei tiszt­viselői nyugdíjalapra felügyelő vá­lasztmánynak BajŐ János árvaszéki ülnök nyugdija zására vonatkozó elő­terjesztése, valamint a községjegyzői nyugdijválasztmány javaslata Szoják Lajos madocsai, Öllé Mihály báta < széki és Ugrósdy Jenő bedegi jegy­zők nyugdíjaztatására, valamint özv. Binder Endréné volt kurdi jegyző özvegyének nyugdijmegállapitásárá vonatkozóan. A törvényhatósági körlevelek és megkeresések során tudomásul véte­tett Hevesvármegye körlevele a kor­mány üdvözlése tárgyában, Zempléa- vármegye határozata a kormány és a nemzeti hadsereg üdvözlése ügyé­ben, Debrecen város és Komárom- vármegye átirata a tudományos és irodalmi társaságok anyagi segítése ügyében. A törvényhatóság csatla­kozott Budapest székesfőváros közön­ségének átiratához, amely a Magyar- országtól elszakított területeken levő történelmi emlékek és művészi alko- í tások megvédését kéri és. feliratot küldött a pénzügyminiszterhez Deb­recen sz. kir. városnak a szesz után szedett kincstári részesedésből való kedvezőbb arány megállapítása érde­kében intézett kérelme pártolására. Az alispáni előterjesztések során tudomásul vétetett Sopron vároB kö­zönségének a vármegye részéről, a ’ népszavazás alkalmából történt üd- | vözlése, a kéményseprési szabályren­delet 9. §-ára vonatkozó véghatározat, újból megállapittattak a vármegyei alkalmazottak hivatalos kiküldetései­nél felszámítható napidijak és egyes tisztviselők részére szabadságok enge­délyeztettek. Letárgyaltatok ezenkívül -147 köz­ségi és városi képviselőtestületi hatá­rozat és kihirdettetett dr. Leszler Alajos szekszárdi orvos oklevele. Bankett a főispán tiszteletére. A főispáni beiktatás napján meg­jelent lapunkban már röviden jelez­tük, hogy tiszteletére bankettet ren­deztek a szekszárdi kaszinóban, amelynek a helyiségei ez alkalommal szinte szűknek bizonyultak. A nagy­teremben két patkó alakú asztalt állítottak fel és a középen, a csillár alatt is volt egy hosszú, teritett asz­tal. Ezenkívül a szomszédos étterem ís teljesen megtelt, úgy hogy a köz­gyűlés napján jelentkezőknek már nem is jutott hely. Á virágdíszéé asztalfőn dr. Fent Ferenc szekszárdi apátplébános és Szathmáry József ezredes, a vár­megyei népgondozó .hivatal vezetője között ült Förster Zoltán főispán, aki a pecsenyénél a következő nagy­hatású beszédet mondotta: „Mikor a honfoglaló ősök Kiew fe­lől vonulva, a Kárpátok alján meg­jelentek, meglepetten látták az elé­jük ércfalként * meredő sziklaóriáso- kat, amelyek elháríthatatlan akadályt képeztek előttük. A diadalmas út­jukban megállított ősök csüggedését azonban csakhamar az öröm váltotta fel, mert megpillantották Árpád vezér fej* fölött t'ijjogva keringeni az ős­magyarok szent madarát: a Turult. Égi jelnek tekintették ezt és hitek­ben megerősödve felkerekedtek és követték a szent madár röptének az útját. így jutottak cl aztán a Verea- kéi-szoroson át az nj hazába: Ma­gyarországba. Eddig a monda. Több mint ezer esztendeje, hogy ez történt és Árpid fejedelem népe az uj hazában jólétet találva felvi­rágzót!, lelke átalakult és a pogány hit helyét eltöltötték a keresztény­ség magasztos tanai, amelyek kultú­rát, tekintélyt és megbecsülést sze­reztek a magyar névnek. Az ezer esztendő alatt sok veszedelem fenye­gette a késő uDekákat, azonban az idők méhéből fogant legnagyobb zivatar nemrég söpört át a magyar kazán, amikor a nemzet testén orgiákat ült a félrevezetett tömeg. Reményvesz­tetten csüggedtek el a lelkek, mint annak idején a Kárpátok alján. A látszólag, haldokló, szenvedései­ben vergődő nemzetnek azonban most is akadt egy fia, aki előtt meg­jelent egy égi jel, a Patrona Han­gárjáé, Magyarország Védasszonyá­nak a bátorító arca. ö is hitt e jelben, miként az ősök és szikla- szilárd hittel kibontotta a háromszinü Szűz Máriás magyar nemzeti lobogót. Kiesi, de hfi. csapatával megmaradt hazája visszaszerzésére indult és nemzetét megmentette a végpuBztu- lástól. A nemzetnek ez a nagy fia, akihez minden magyar rajongó sze­retettel ragaszkodik: Horthy Miklós Kormányzó Ófőméltósága, akinek üd­vére, egészségére ürítem poharamat.“ Utána dr. Eri Alártón főjegyző üdvözölte meleg szavakkal a főispánt és három évtizedes tisztviselői mun­kásságát méltatva megállapította, hogy Forster Zoltánnak megyeszerte nagy népszerűsége és a pártoktól független egyénisége van hivatva arra, hogy a vármegye belbékéjét helyre állítsa. Felkérte egyúttal, hogy kövessen el minden lehetőt ennek az elérésére és ha ez sikerül, ezért az egy tettéért is arany hetük­kel fogják a nevét feljegyezni a vár­megye történetében. Dr7 Fent Ferenc apátplébános a vármegyei katholikus papság nevé­ben örömmel kontatálta, hogy a vár­megye vezető helyeit-azok foglalják el, akiknekr múltja garancia arra, hogy a közélet terén munkálkodók­ban nem ellenségeket, hanem csupán ellenfeleket látnak és tisztelik egy­más véleményét akkor is, ha az ellenkező. Ha ez az elv minden vo­nalon diadalmaskodik, helyreáll a vármegye békéje. Kívánja, hogy az uj főispán sikeresen munkálkodhas­sak ennek az elvnek a gyakorlati megvalósításán. Gödé Lajos ref. lelkész a tolna­megyei ref. egyház1 vezetőségének megbízásából üdvözölte a főispánt, akit az érdekek, a szenvedélyek és világnézetek kíméletlen harcában ta­nult megismerni. Látta Őt, mint a vármegye első tisztviselőjét, hatalma

Next

/
Oldalképek
Tartalom