Tolnamegyei Ujság, 1922 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1922-05-25 / 22. szám

4 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1922 május 25. gyüió Széki des ^ melle Andr lóság! ható a: előad! nák tára | litikjj a kii kisij meg* halói Jáno Mát; Sánc jelet iótsz 152 A fl szán testi rokl lent' ségt: évi , d'ja? dósi; lási indi ság műi üss; ehb ind' a I a érd kel V8| mé dáif má ba; mi 8Z( Bf SZÍ SZí ho jel k( uj A Pf m Ji s| F ri 5 ni v ói U 6 F y e a I 1 1 í 2 meggyőző hatása alatt ismét az ő híveivé lettek. A vasárnapi impozáns állásfoglalás után most már kétséget sem szenved­het, hogy a választáson dr. Őrffy Imre óriási többséggel nyeri el a kerület mandátumát, amit egyébként azzal is bizonyítottnak látunk, hogy már a jelöléseknél is nagy abszolút többséget kapott. * Or. Őrty Imre beszéde. Az utóbbi években sok helyét be­jártam az országnak, sok városban és községben volt alkalmam szólani a polgársághoz, de soha úgy elfogódva nem voltam, mint ebben a pillanat* ban. Úgy érzem magam itt, a szek­szárdi ódon városháza udvarán Önök elótt, mint az iskolásgyerek, akit ki* állítanak a vizsga ünnepi közönsége elé. Mély meghatottság vesz rajtam erőt, hisz annak a városnak a pol­gársága előtt állok, ahol születtem, nevelkedtem, ahol mindenki ismer és ahol egy uj korszaknak a kezdetén % a polgárság impozáns bizalma a nemzetgyűlésbe küldött. Úgy programmbeszédeimben, mint akkor, amikor a mandátumomat kéz hez vettem, kijelentettem, hogy az a szerep, amelyet mi, nemzetgyűlési képviselők magunkra vállaltunk, a legnagyobb mértékben népszerűtlen és hálátlan, mert egy rettenetes há­borút vesztett, iszonyúan megcsonkí­tott ország újjáépítése mindig terhe­ket jelent addig, amíg az országot hosszú, keserves évtizedek munkájá­val ismét talpra lehet állítani. Hogy mit dolgoztunk az elmúlt nemzet­gyűlésen, hogy a munkában mekkora részem volt, arról már beszámoltam Önök előtt és nagyjában ismertettem gróf Bethlen István miniszterelnök­nek az egységes pártra vonatkozó terveit is. Az egységes párt. Akkor még jóformán a kezdet stádiumában volt ez az ügy, amely rövid idő alatt teljesen kiforrott és örömmel állapíthatjuk meg, hogy az ország abszolút többsége máris csat­lakozott az egységes párthoz. A hely­zet ma tehát sokkal kedvezőbb, mint 2—3 hónappal ezelőtt volt. A józan itélőképességü magyar választókö­zönség felismerte, hogy gróf Bethlen István egységes pártja mellé kell csoportosulnia, hatalmas kormányzó pártot kell a nemzetgyűlésbe küldenie, hacsak azt nem akarjuk, hogy szét­hulljon még ez a megmaradt Csonka Magyarország is. Elég a gyűlölködésből. Belátták ezt a tényt politikai ellen­feleim is, akik maguk tapasztalhatták itt a kerületben, hogy a polgárság a mi zászlónk köré tömörült. Politi­kai ellenfelem, Bartha Albert, akinek pártja, ezt loyalisan elismerem, tisztes­séges eszközökkel dolgozott — a győ­zelem kilátástalanságát tapasztalva, nem is kívánta magát jelöltetni. Nem személyeskedésből említem az ő ne­vét, mert hiszen én személyeskedni nem akarok. Nem tettem és nem is teszem soha. Nekem lehet valaki politikai ellen- felem, de ellenségem, akivel ne kém elintézni való ügyem lenne, az nincsen. Nem kivánok tehát politikai ellenfeleim személyével foglalkozni, mert már épen elég volt a gyűlölködésből, a torzsal­kodásból, most már a szeretet alkotó munkájának kell követ­keznie. 2 A rágalmazók. Mielőtt azonban programmot adnék és ismertetném a keresztény kisgazda* és földmives párt elveit, foglalkoznom kell azokkal a hitvány és alávaló rágalmakkal, amelyekkel egyesek a kezemben tartott tiszta becsületes zászlót és az én személyemet be- mocskolni igyekeztek. Én az ellenfelet is tisztelem, ha becsületes az az ellenfél és tisz­tességes eszközökkel küzd. És amint magam is csupán csak az igaz utón járok, ellenfeleimtől is megkövetelhetem, hogy amit monda­nak, az igaz legyen. Programmot, tetszetősét könnyen lehet adni. Azon­ban aki olyant ígér, amit megtartani nem lehet, az bizony népbolonditó. Hamis, hazug ember az, aki azt meri Ígérni, hogy ebből a levert, kifosztott és megcson­kított országból hamarosan tejjel-mézzel folyó Kánaánt lehet csinálni. ígérni könnyű, de az ígéretet meg is kell tudni tartani. A külpolitika. A Bethlen gróf vezetése alatt álló kormány szívós, nehéz munkával akarja az országot mostani nehéz helyzetéből kivezetni és programújá­ban a külpolitikai feladatok egész sorozatát kívánja megoldani. A kül­politikai programmot, annak bizalmas vonatkozásainál fogva, veszély nélkül nyilvánosan tárgyalni nem lehet, azonban mindnyájunknak meg kell bízni gróf Bethlen Istvánban, aki tudja, hogy mit akar és akinek sikerülni fog az, hogy a körénk font ellenséges gyűrűt szétzúzza. Azpnban erre nézve szükséges, hogy maga mögött érezze az egységes és meg- oszthatatlan magyarságot. Ha nem volna oly hatalmas a miniszterelnök koncepciója, amelynek részleteit csupán velünk, néhány bizalmasával közölte, nem jönnének hozzánk olyan elemek is, akik a kisgazdapárt programmjában lefek­tetett demokratikus elveket eddig nem vallották a magukénak. Azon­ban belátták, hogy az országot más­kép, mint egy nagy párt összehozá­sával, megmenteni lehetetlen. A kis­gazdapárt nem nézi, hogy a többség összehozásán fáradozó politikusok mely párthoz tartoztak a múltban. Csupán azt vizsgálja, hogy tud­nak-e és akarnak-e ezek az ország jövője érdekében dolgozni, vagy sem. Ha azonban álutakon befurakodni igyekeznék a mi pártunkba olyan valaki, aki ott csak izgágáskodni akar, azt a föld népének erejéből táplálkozó többség kiveti magából, mint a farkast, a bárányok közül. Nem koncosztás lesz abban a párt­ban, nem a húsos fazekak tartalmá­nak a megemésztése, hanem kemény és nehéz munka vár azokra, akik a többségnek, az egységes pártnak a tagjai lesznek. Herkulesi erő kell ahhoz, hogy mindazokat az elveket valóra lehessen váltani, amelyeket a kormány a zászlajára irt. Máról holnapra az elpusztított sivatagból nem lehet Kánaánt, békességet és jólétet teremteni. Akkor, amikor az egyik kezünkkel a határainkon be­tolakodó rabló ellenségeinket kell távoltartani: csak félkézzel tudunk dolgozni, de azzal a félkézzel azután lankadatlanul és fáradhatatlanul kell munkálkodnunk a haza üdvén. Be­szélni nem fogunk sokat, de annál ■ többet cselekszünk. Éjjelt nappallá | téve is ott leszünk a kormány olda­lán, hogy becsületes törekvéseiben támogassuk. És én e munkában úgy, mint eddig, ezután is ott leszek. ftenczes és Haypál. Hogy én úgy az ország, mint a kerület és a földmives társadalom érdekében mit és mennyit dolgoztam a nemzetgyűlésen, azt megmondhat­ják az én polgári származású volt képviselőtársaim, Kenczes János és Haypál István, akikkel együtt ültem az ország házában és egymást támo­gatva, egymást bátorítva, egymást kiegészítve munkálkodtunk a haza üdvén, a polgárság, a kerület és a vármegye sorsának a jobbraforditásán. Én velük tárgyaltam meg azokat a teendőket, amelyek a földmives tár­sadalom érdekeit célozták és igénybe vettem a gyakorlati élethez, a föld- mivelő és kisgazda foglalkozáshoz igazodó tanácsaikat, felvilágosításai­kat. Viszont, ha az uj törvényjavas­latok útvesztőiben az én polgár­képviselőtársaim nem birtak eliga­zodni, akkor én jöttem a segítsé­gükre és én voltam az Útmutatójuk azokban az ügyekben is, ahol a ke­rület, vagy az egyes választópolgá­rok ügyeit kellett a nemzetgyűlésen kívül, a minisztériumokban elintézni, így dolgoztunk, az egész Magyar- ország javára testvériesen és igy egészitettük ki egymás tudását és tapasztalatait. Védekezés a rágalmak ellen. A választási hadjárat tele van csúf harcokkal, amelyeknek az eszközeit bizony nem igen válogatják a rossz­indulatú népbolonditók, akik mézzel keverve adják be a mér­get a választópolgároknak. Eleinte nem védekeztem a rágal­mak ellen, de most már kötelessé­gem megtenni ezt nemcsak a magam, hanem a választóim becsületének az érdekében is, nehogy valakinek kö­zülük szégyenlenie kelljen magát miattam­A kényszermunka meséje. A rágalmak egyike az, hogy én olyan törvényt szavaztattam vagy szavaztam meg a nemzetgyűlésen, amelynek az alapján bárkit el lehet vinni mindenféle birói intézkedés nélkül két évi kényszermunkára. Emberek 1 Hát ki hisz el rólam ilyen alávalóságot, ilyen őrültséget? Hát ezért volt Rákóczi és Kossuth szabadságharca? Hát ezért törölték el ŐBeink a jobbágyságot, hogy mi megint visszahozzuk ? Hisz ez a visszatértét jelentené a legsötétebb középkornak! Ha ez igaz volna, akkor én nem érdemleném meg az Isten éltető levegőjét sem. Az előfogat Azonban mindannak az aljasság­nak, amivel engem rágalmaznak, épen az ellenkezője az igaz. Pártom­mal egyetértőleg indítottunk akciót arra, hogy a közszolgáltatásnak a méltán kifogásolható mostani rendje megváltoztattassák. Értem ezalatt a polgárság által kiállítandó előfogatot és az igás napszámot, mert az egyenlő teherviselés elvével nem egyeztethető össze, hogy a szegény földmivelő ember kocsiját a mostani rend sze­rint fogják közmunkára. Mindezeket a dolgokat azonban a törvényes in­tézkedések során és nem lázitó szó­val kívánjuk megvalósítani. Ezért szükséges, hogy törvényhozó mun­kánk minél eredményesebbé tételére zárt sorokban tömörüljön a nép a zászlóink alá. Mert ha most nem 1 sikerül a nagy agrárpártot egysé­gessé és erőssé tenni, akkor megint újból kezdődhetik a marakodás ée a nemzetgyűlés munkaképtelensége. A választók okossága. Én ismerem a szekszárdi választó- kerület népének az egészséges, be­csületes és higgadt gondolkozásmód­ját és véleményét. Ezt a népet a for­radalom alatt, amikor olyan rettene­tesek voltak az egész Országban, sőt a vármegye egyes részein is a kilengések: nem bírták, nem tudták felbiztátni arra, hogy itt gyilkoljon, raboljon és romboljon. Én büszke vagyok arra, hogy ennek a népnek a józanságát nem birták megingatni a legveszedelmesebb, a legvadabb időkben sem. És én büszkén hivat­koztam arra mindig, hogy ezt a pol­gárságot én képviselhettem a nem­zetgyűlésen. Hiszem, hogy ez a pol­gárság a mostani választások alkal­mával is megtalálja az arany közép­utat, amelyen haladnia kell. A nép Iskoláztatása. A múlt eseményei igazolják, hogy a nép iskoláztatására, nevelésére a legnagyobb súlyt kell fektetni. Emlé­kezzünk csali» vissza az elmúlt időkre, amikor a szocialisták az iskolán keresztül akarták megmérgezni a jövő nemzedéket, amelyet pedig naggyá, erőssé, hatalmassá és tanulttá kel! tenni, hogy annál jobban boldogul­hasson. A polgárság nevelésének ha­tékony eszközei a kisgazdaképző iskolák, amelyeknek a létesítése és megvalósítása érdekében épen én annyit kilincseltem az illetékes haté Ságoknál és ministemmoknál. Ezek az iskolák, amelyeknek egyik elő­hírnöke a Szekszárdon szervezett tanfolyam, emelik a nép értelmi szín­vonalát és egyúttal a több termelés lehetőségeinek az elsajátításával & jólétét is. A balpárt. Az izgatok — Drozdy és Rassay — annak idején velünk együtt szavaz­ták meg a nemzetgyűlésen azokat a törvényeket, amelyek ellen Ők most annyira ágálnak. Ezek az urak azt hirdetik, hogy erős ellenzéki pártot kell összehozni és a régi negyven­nyolcas kerületeket bele akarják ugratni abba, hogy ezek a kerületek a saját érdekeik fólretételóve! ismét ellenzékieskedjenek. A múltban volt értelme Szék szárd és kerülete ellen­zékieskedésének. Igaza volt a kerü­letnek, amely olyan követeket kül­dött az ország házába, akik nem tetszettek Bécsnek és az osztrákok­nak. Most azonban, amikor a fcörüh mények alakulata folytán Bécstől megszabadultunk, egészen más a helyzet és az ország magyar lakosa ságának olyan politikát kell csinálni, amilyen politika Magyarországon még nem volt. Igaz az, hogy a magyar, a függet­len kerületek legnagyobb része úgy megszokta a balpártiságot, hogy most sem tnd megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy a kormány mellé álljon. Pedig most már Magyarország független. Ki ellen akarunk tehát ellenzékieskedni ? Saját magunk ellen kell talán harcolnunk ? Ha most a magyar nép az izgatófe által terrorizáltatni engedi magát és ha nem mutatja meg igaz magyar akaratát azzal, hogy gróf Bethlen István mellé áll, akkor úgy tesz a nép, mint Károlyi Mihály, aki saját maga dobta oda az országot a vörös kommunisták prédájának. Ezt akar­juk most is? I OL hm Rnü iákat vegyi IN festési tisztit tt9ttészben,i nini fel Itettáll apóiban Szekszál rd , Kossuth 1 Lajos-utca

Next

/
Oldalképek
Tartalom