Tolnamegyei Ujság, 1922 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1922-05-20 / 21. szám

IV. évfolyam. Szekszárdi 11122 május 20. 21. szám. Szerfccsztiiség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. fill fizetési ár: Helyben és vidéken: égést évre 120 R, félévre 65 R, negyedévre 35 K. — Egyes szám ára 4 K. Szerkeszt«: SCHNEIDER JANOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Hlet6 közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés díjé 30 korona A blrdetée ai átölel oldalon egy 60 mlllmeier széles baséboa milliméter soronként 1 korow, a ss&vegoldaloa 3 korona, a hírrovatban elhelyezett reklámbír valralÁ a nylltter toronként 30 koronéba kerül. Családi bírák éa vállalati hir­detések külön érszabée szerint. Dr. Őrffy Imre és az alléleszállítás, Az örffy párt ellen korteskedő haza* gok mindent elkövetnek, hogy a szek­szárdi kerttlet népszerű képviselő- jelöltjétől a népet elfordítsák. Többek közt azt hazudjék róla, hogy ő volt az oka a mostani terhes adóknak. Bár ismételten hivatalosan is meg­cáfolták ezt a hirt, a rosszindulatú hamis hirterjesztők mindig újból fel­színre hozzák ezt a kérdést. Hogy ennek épen az ellenkezője az igaz, azt fényesen bizonyítja legutóbbi akciója, amelyet a tal- terhes jövedelem-, vagyon- és hadinyereségadók mérséklése tár­gyában inditott a pénzügyminisz­ternél. Kállav pénzügyminisztertől őrffy csak a napokban kapta meg a vá­laszt, melyet alább szószerint köz­lünk : Magy. kir. pénzügyminiszter. Budapest, 1922 május 3. Tisztelt Barátom ! Az 1917—1919. évekre szólólag jogerősen kivetett jövedelem-, va­gyon- és hadinyereségadók utóla­gos helyesbítése tárgyában f. évi április hó 26 án hozzám intézett nagybecsű soraidra értesitlek, hogy azon esetekre, amikor a jogerő­sen kivetett adó behajtása az adóköteles anyag helyzetének lényeges megrontását idézné elő, a kivetett adók kévételes elengedését szabályozó törvé­nyes rendelkezéseink már van­nak. Az 1917—1919. évekre szólólag kivetett jövedelem- és vagyonadók kivételes elengedését szabályozó ilyen rendelkezést tartalmaz ugyan­is az 1916. évi XXVI. te. 13. §. és 1916. évi XXXII. te 31. §, az 1920. és 21. évekre szóló jövede­lem- és vagyonadókat illetőleg pedig az 1920. évi XXIII. te. 31. és 61. §-ai. \ Igaz hived Kállay Tibor s. k. Tessék tisztelt ellenkortes urak jelöltjeik hasonló cselekedeteit fel mutatni 1 Mert beszélni, népet bolon- ditani, nyakra-főre fizetni, itatni könnyű ám, de dolgozni, nem. — Egyébként is, hogy az Önök jelöltjei tettek volna már valamit a kerület­nek — mélyen hallgat a krónika! Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen. A szekszárdi kerület és a közérdek. Még soha nem volt Magyarorszá gon választás, amelynél az elvi szem­pontok annyira háttérbe szorultak, mint ezúttal, minél fogva inkább a személyi kérdés tódul előtérbe. • A régi közjogi pártkeretek: a 67 és 48 kérdése megszűnt. A vesztett bábom semmisítette meg az osztrák- magyar birodalom fogalmát és az Ausztriával való szoros kapcsolatunk a múltak lomtárába került. Nevet­séges és csak hangulatkeltésre irá­nyul a függetlenségi avagy Kossuth dicsőséges neve alatt jelentkező po­litikai pártalaknlás, hisz’ — sajnos — & trianoni béke túlságosan domborítja ki a kegyetlen bitorlóink által meg csonkított országunk teljes függet­lenségét. Azonkívül van még a radi­kálisok csoportja,(egyrészt a Drózdg féle, másrészt az ébredőké) és a ki rálykérdésben a köztársaságiaké, mely szélső és az ország nyugalmát és jö vőjét felforgató törekvésektől a józan és becsületes magyar nép túlnyomó többsége teljesen elfordul. A királykérdésben tulajdonképen csupán a részletekben vannak eltérések. Bethlen István legutóbbi hatalmas be­szédében, amelyet Szombathelyen tar­tott, határozottan kijelentette, bogy a nemzeti királyságot akarja, de ad­dig nem tartja megoldhatónak a kér­dést, mig azt ellenségeinktől füg­getlenül el nem intézhetjük, — má­sok viszont gyorsabb tempóban óhaj - tanák ezt a kérdést dűlőre juttatni, ámde minden valószinüség amellett szól, hogy Bethlen a külpolitikai helyzetet és a vele járó veszélyeket mégis csak közvetlenebbül ismeri, mint azok, akik ennek a nagyfon- íosságu kérdésnek gyors elintézését sürgetik. A miniszterelnök ezenkívül ünne­pélyes szavakban hangsúlyozta, hogy az osztályok egymás elleni har­cainak véget kell vetni, hogy kon­szolidációval és becsületes munká- valkeW helyreállítani ezeréves múltún kát, hogy a szociális és felekezeti békét kívánja és hogy »botor ke­zek azok, amelyek ehhez hozzá­nyúlnak.« Hasonlókópen pártkülünbség nél kül közhelyeslést kelt Bethlennek az igazi keresztény felfogásról val­lott ama kijelentése, hogy a keresz­tény irányzat és erkölcs türelmet, szociális megértést, felebaráti sze- retetet jelent' és a gyűlölködés és erőszak — ellenségeink örömére — csak az ország megrontására vezet. Bethlen nyilatkozatait tehát meg- cyugvással fogadhatja az egész ország ■közvéleménye és mintán az ellenzéki jelöltek túlnyomó többsége is ugyan­ezeket az eszméket hirdeti és & jog­rend helyreállítását, »minden bűn­cselekménynek férfias eréllyel való üldözését« ugyancsak a leghatáro­zottabban megígérte a miniszterelnök, úgyszólván csak árnyalati különb­ségek vannak, deinem komoly elvi ütközőpontok. A legtöbb kerületben tehát a sze­mélyi kérdés, avagy a helyi auto­nom érdekek lehetnek irányadók. Tegye tehát a kezét minden szek­szárdi kerületi választó a szivére és mondja meg, miért nem tartja Őrffy egyéniségét értékesebbnek és miért nem tartja őt hivatottabbnak, mint ellenjelöltjeit: Sebestyént, Szulimant és esetleg Barthát, ha az utóbbi két jelölt tényleg föllép és nem vonulna vissza. Őrffyt ismerjük, ellenjelöltjei közül kettőt egyáltalán nem ismerünk, nincs politikai múltjuk, eddigi köz­életiszereplésük is ismeretlen előttünk. Őrffy Bethlen meggyőződéses hívé­nek es követőjének vallja magát; eddig is komoly parlamenti munkás­ságot fejtett ki a nemzetgyűlésen, a személyi és egyéb botrányokban részt soha nem vett, ambícióval dolgozott a bizottságokban és kerülete érdekében. Egyénisége arra nézve is teljes megnyugvást nyújt, hogy a szélső és felforgató irányzatoktól mindenkor távol fog maradni, ami ezekben a még mindig bizonytalan időkben szintén nem kevésbé fontos. De szükségünk van nekünk szek­szárdiaknak egy olyan képviselőre is, akinek személye és szava a kor­mányzat előtt súllyal bir és rokon­szenves. Miután az elvekben nincs- lényegesebb eltérés a számbajöhető pártok között, jogosult az az önzés egy kerület részéről, amely annyira el van hanyagolva és amelynek annyi jogos kívánsága a múltban nem talált meghallgatásra, hogy úgynevezett kormánypárti képviselőt válasszon. Ezt ki szabad mondani egész nyit , tan akkor, amikor, mint már hang súlyoztak, az elvi kérdések között nincs lényeges különbség és amikor az ellenjelöltek egyike sem jelenti azt a maga egyéni súlyánál és politikai múltjánál fogva (ezt ők magák is el fogják ismerni), hogy az ő kimara­dásuk veszteséget jelentene az or szágra és a nemzetgyűlésre nézve. A mindenkori kormányoknak meg volt az a gyengéjük és ez mindig is így lesz, hogy közérdekű dolgokban is nagy figyelemmel voltak arra, hogy ki az, aki kér és akar valamit. Ez gyengeség, de nincs máskép. Annyi mindenféle jogos kéréssel ostromolják minden időben a kor­mányférfiakat, hogy azokat egytől- egyig teljesíteni úgyis Képtelenek és a kiválogatásnál azokra az ügyekre helyeznek nagyobb súlyt, fordíta­nak több gondot, amelyeket ismerős baráti részről, akikkel folyton együtt érintkeznek, a bizottságokban együtt dolgoznak, stb. kapnak, mint azokra, akik állandóan és rendszeresen, okkal, vagy ok nélkül, mérsékelten, vagy túlzottan, támadják és bántják őket. Emlékezzünk csak a régi időkré, amikor a szekszárdi kerület a saját legjobban felfogott érdeke éllenére egy Bartal Györgyöt, mint tényle ge8 minisztert, egy Vizsolyi Gusz- ! távot, a párt elnökét és Tisza Kálmán egyik legmeghittebb barát­ját és más jelentékeny kvalitása kormánypárti jelölteket megbukta­tott a Szluha Benczék és más jelentéktelen ellenzéki jelöltek ked­véért. Ez a szekszárdi kerület idáig mostoha gyermeke vo't a minden­kori kormányoknak. Mi nem kaptánk sohasem tisztességes vasutat, sem hajóállomást, sem egyéb állami támo­gatást ; ellenben a szomszédos Kapos­vár, amely minisztereket és állam­titkárokat stb. választott, hatalmasan fejlődött a kormány jóakaratu ás nagyarányú támogatása következté­ben. Mikor még nem volt egész Tolna­vármegyében egyetlen főgimnázium sem és annak felállítása égető szük­ség volt, — azt évtizedes ostrom és utánjárás után csak úgy kaptuk meg, hogy úgyszólván Önköltségen kellett azt Szekszárdon létesíteni; a várme­gyének külön pőtadót kellett erre a célra kivetnie, a városnak szintén, sőt a bátorokat és berendezést is a váró? nak, akkor még nagyközségnek kel­lett saját pénzén megvásárolnia éa végül még társadalmi gyűjtést is kellett ezen állami intézmény meg- valósithatása érdekében igénybe venni. Amikor tehát sem az elvi különb­ség, sem pedig az ellenzéki jelöltek egyéni súlya sem dönti az ellenzéki jelöltek javára a mérleget — amit egész tárgyilagos okfejtéssel el kell mindenkinek ismerni — a kerület önmaga ellen vét, ba nem örffy Imre megválasztása mellett száll síkra. Igenis, nem tagadjak, mi haza beszélünk. Ennek a mi sok reformra és segítségre rászorult kerületünknek érdekében szólunk és lapunk, amely a helyi érdekeknek önzetlen szó­szólója és támogatója, amely nincs egyetlen párt mellett sem lekötve, hanem függetlenségét minden irány­ban- megőrizte, épen a helyi köz­viszonyok és a közérdek javára foglalja el épen a kerület jól fel­fogott érdekében ezen álláspontot, amely tiszta meggyőződésünkből és abból a szeretetbői sarjadzik, amelyet városunk és a kerület iránt érzünk. Még csak nem is a pártelfogultság, hanem tisztán a közérdek parancsa az, amely a kerület és választóinak jogos érdekeit a múltban is lelki- ismeretesen képviselő O ffy Imré­nek tiszta ób munkás kezeibe kívánja juttatni a szekszárdi kerületnek man­dátumát. Választási mozgalmak. Szekszárdi kerttlet. Dr. őrffy Imre, a múlt nemzet­gyűlésnek közimerten legszorgalma­sabb tagja és a szekszárdi kerületnek hosszú évtizedek óta legtevékenyebb képviselője, aki úgy az egyes poh gárok, mint a város és a községek részére oly sok előnyt eszközölt ki, az elmúlt vasárnap Bitaszéken ős

Next

/
Oldalképek
Tartalom