Tolnamegyei Ujság, 1922 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1922-05-06 / 19. szám

F V. évfolyam. Szekszárd, 1922 május 6. 19. szám. TOLNAMEGYEI UJSÄG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP tzen'esztSség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Szerkeszt«: SCHNEIDER JÁNOS. Telefonszám 85 és 102. Ufefizetés! ár: Helyben és vidéken : egész érre 120 K, félévre «5 R, negyedévre 35 K. — Egyes szám ára 4 K A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illet« közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 30 korona A hirdetés as ■ tolié oldalon egy 60 mills éter szélss hasábon mltlniéter soronként 1 koron», e ssöfegoldalon 3 korona, a hírrovatban síhelyezett reklémhlr valamim a aylltter soronként 30 koronába kerül. Családi hírek és véllalsH hir­detések külön árszabás szerint. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Htszek egy isteni örök igazságban, Kiszek Magyarország feltámadásában, Amen. Merre menjünk? A választási készülődések folynak. Napról-napra uj jelöltek támadnak, mini tavaszi eső ntán a gombák. Telt tarisznyával jönnek; akad ugyan « tarisznyákban pénz is, de legtöbb­ször üres szólamokkal és veszedelmes demagógiával vannak megtömve. Azok a választók, akik már hosz- szább idő óta a választási korlátokon betel vannak, komoly egykedvűséggel nézik az ismeretlenség homályából kibontakozó idegen jövevényeket, de az uj, főként az egész ifjú vá­laszték apostolt látnak mindenikben és gondolkozás nélkül- veszik Őket körül, mint a messze tengereken túli szigetek vad népei az élelmes keres­kedőt, aki csillogó üveget, lármás, rossz grammofont, hiúságot legyezgető tükröt és bóditó szeszt ad nekik és kifosztja őket a civilizált világban sokat érő kincseiktől. Ezek az élelmes jövevények is az ígéretek csillogó üvegét, a demagógia mérgező szeszét nyújtják a hivő, a megkülönböztetéshez nem értő em berek ragaszkodásáért. Mindenütt ki- lesik, mi az ottaniak vágya, mi a sérelme és aztán könnyű lelkiisme­rettel elengedik az adókat, felosztják a földeket, boldogságot, jólétet igér nek mindenkinek, mert mind ennek a nyomorúságnak, ami most van, a kormány és az urak az okai. És a méreg terjed, a méregkeverők gondoskodnak, hogy a tarisznyából előkerüljön az a kis pénz is, amellyel minden falu kis apostolai megnyer­hetek, akik tovább öntözik az elve* lett magot. Az osztálygyülölet soha oly nagy, oly izzó nem volt, mint ma! A rettenetes drágaságban kiéhezve áll az időjárás szeszélyességéhez kö­tött munkájú napszámos ember, osz­tályosa a nyomorúságban a rongyai­ba burkolt, bútorait, fehérneműit el­adni kénytelen tisztviselő, a termé­nyek drágaságára hivatkozik az ipa­ros és kereskedő, az ipari cikkek, a ruhaszövetek árának magassága, az adók sokasága hozza a gyűlölet hang­ját & gazda ajkára. Ezt az általános elégedetlenséget, elkeseredést hasz­nálják fel azok, akik a hatalomra jutás kedvéért képesek felgyújtani isméf^ezt a csonka kis országot és a társadalmi osztályok nem okultak sem az 1918. évi őbzí rózsás, sem 1919. évi vörös forradalomból, vakon haladnak az utón, amely a beígért boldogság helyett a romlásba, a még nagyobb nyomorúságba, a rabságba vezet. Meg kell szüntetni az éhezést, le kell törni az uzsorát, könnyíteni kell a terheken, de vájjon ezeket a nagy kérdéseket aszal lehet-e megoldani, hogy féktelen gyűlölettel nézünk egymásra, ha irigyeljük egymás fa­latját, ha a tejért szidjuk a parasz­tot, a „csoportért“ a tisztviselőt, az adóért a kormányt, avagy ha a kö­zös nagy bajban higgadtan, okosan összefogunk és az egymás ellenére való munkát, az egymás érdekébeni munkává tesszük. Ehhez pedig nem áldozatra van szükség, csak arra, hogy gondolkozzunk, .nyissuk ki fü­lünket, hallgassuk meg az álaposto lók, a népbolonditók, a lelkünk meg- mérgezői helyett az öregek, a böl csebbek, a becsületesek szavát és engedjük be szivünkbe a gyűlölet érzése helyébe a megértő szeretetet. Nekünk magyaroknak a vesztett háború kegyetlen győzői az ellensé­geink, akik elvették országunk nagy részét és vele a megélhetés lehetősé­geit, felbontották belső rendünket. Nekünk egységes megértéssel kell a minden nyomorúságunkat okozókkal szemben állani, hogy ledobhassuk mellünkről a megfojtással fenyegető követ. De ezt nem karddal tudjuk ki­vívni, mint elődeink, nem háborút akarunk, mint a robottal, kény­szermunkával fenyegető népbolon ditók hirdetik, haDem a tudomány és a munka fegyverével, belső jog­rendünkkel, az egész nemzetre tá­maszkodó kormány ügyes belső és külső politikájával. Hogy azonban mindez megvalósít­ható legyen, ehhez egy hatalmas pártra van szükség, amely nemcsak rendelkezik azokkal a szellemi képes­ségekkel, amelyek a megsokasodott nagy és életbevágó kérdések meg­oldásához szükségesek, de amelyik gondolkozásában és érzésében egy, nem széthúzó és cselekedeteiben határozott. Ezt a pártol kívánja Bethlen István gróf a közeli hetekben tar­tandó választásokon összehozni 1 Aki szereti hazáját, földjét, házikóját, aggódik gyermekei jövőjéért, aki dol­gozni akar és ezzel kenyérhez jut­tatni családját, az ne menjen a demagóg vezetők után, mert ha Bethlen István zászlaja elbukik nem a boldogság napjai következnek reánk, hanem a felfordulás, a fejet - j lenség, a nyomor és Magyarország I végső megsemmisülése. " ~S. A szekszárdi kislakások bokréta-ünnepélye. A mostani sivár és kilátástalan anyagi viszonyok között jóleső öröm mel kell megemlékeznünk arról, hogy Szekszárd városának egy nagyhord­erejű szociális intézménye erős iram­ban halad a megvalósulás utján. A kislakásakció során harminchat lakást építtet a város és a Rella N. és unoka- öccsei épitővállalkozó cég, amely a munkát elnyerte, olyan óriási appará­tussal, olyan kiváló előkészülettel fogott az építkezéshez, hogy szom­baton már meg lehetett tartani a bokréta-ünnepélyt is. Ab érdekes esemény az ilyen nagy építkezéseknél szokásos és Szekszárd városához méltó külsősége^ között folyt le. A vasút felé vezető gyalog­járóhoz legközelebb eső és legnagyobb emeletes épületet már a kora délutáni órákban feldiszitették nemzetiszinü zászlókkal, lombfüzérekkel és bokré­tákkal. A homlokzat közepén pedig ott diszlett a piros-fehér zöld keretbe foglalt transparens, amely felsorolta mindazoknak a nevét, akiknek az épitkezés körül érdemeik vannak. Délután öt órára voltak hivatalosak a bokréta-ünnepély vendégei, akik közt ott láttuk az épitkezés mun­kásait, a vállalkozó cég alkalmazottait, a városi tanácsot, az építésvezető­séget, dr. Éry Márton alispánt, Vendl István polgármestert, dr. őrffy Imre képviselőjelöltet stb. A vállalkozó mérnökei az egybegyült társaságot elkalauzolták az épülő és jórészt már tető alatt álló házakhoz, ahol min­denki meggyőződhetett arról, hogy a lakások tágasak, egészségesek és szilárd épitésüek lesznek és hogy alaptalanok azok a mendemondák, amelyek már az épitkezés megkez­dése előtt leszólták a kislakásokat. Közben a munkások ellepték a fel­díszített ház állványait és homlok­falait és Borgula mester, a szekszárdi előkelő fotóművész több felvételben megörökítette az ünnepi jelenetet. Majd megérkezett a tüzoltózenekar is, amely legelőbb a Hunyady-indutót játszotta, utána pedig felharsantak a kürtökön a Hymnus ünnepi dallamai. A bokréta ünnepély vendégei, vala mint az épitkezés környékén egybe* gyűlt óriási számú nézőközönség meg­hatott áhítattal, kalaplevéve hallgatták a nemzet imádságát, amely után az épitővállalat -egyik munkása az emeleti állványzatról éltette Horthy Miklós kormányzót, gróf Bethlen István miniszterelnököt, Forster Zoltán fő­ispánt, dr. Éri Márton alispánt, Szek­szárd város közönségét, Vendl István polgármestert, Szabó János és László Aladár főmérnököket, Dicenty László építészt, a vállalkozó céget, tiszt­viselőt és munkásai U A szertartáBBzerü aktus után a közönség a tüzoltózenekar iadulója mellett a házcsoportok közötti térre ment, ahol patkóalakban elrendezett asztalcsoporton pompás paprikást és egy félliter bort adtak minden mun­kásnak. Ugyancsak paprikással és borral traktálták meg a vendégeket is, akik a tüzoltózenekar vidám nótái mellett a szabad levegőn kitűnő ét- vággyal fogyasztották az Ízletes enni valót. Szürkületkor kigyultak a lakoma színhelyére felszerelt villamoslámpák és a munkás fiatalság — lányok és férfiak egyaránt — táncra p3rdültek és boldogan járták a csárdást, meg egyéb táncokat, mint azelőtt, a béké­ben, amikor bizony mindig és min­denütt építkeztek és derüre-borura I tartottak ilyen bokréta ünnepélyeket. Vajha ezt, a hosszú szünet után tar­tott bokréta-ünnepélyt is minél előbb követné sok más hasonló építkezés, amely előmozdítaná a jólétet, lassan- lassan megszüntetné a munkanélküli­séget, dolgot és keresetet adna sok- sok ezer munkáskéznek, kőmi vésnék, ácsnak, asztalosnak, lakatosnak, má- zolén&k, szobafestőnek, Üvegesnek és Isten tudja még, hogy kinek min­denkinek. Az ünneplők a késő esti órákig maradtak együtt és egy kellemes mulatság emlékével tértek haza az építés színhelyéről, ahol a munka fokozott erővel folyik tovább és remél­hető, hogy a 36 lakást rövid időn belül át lehet majd adni a rendelte­tésének. Választási mozgalmak. Dr. Örflfy Imre az elmúlt vasárnap Sárpilist és Bátát látogatta meg. Kíséretében volt szá­mos szekszárdi; iparos és kisgazda párthive is, akikkel együtt legelőbb Sárpilist kereste fel. A községben szerzett tapasztalatok szerint a lakos­ság úgyszólván kivétel nélkül Orffy pártján van. Fejtegetéseit a választó polgárság nagy figyelemmel hallgatta. Sárpilisről Bátára ment át a népszerű képviselőjelölt, aki résztvett a tisz­teletére rendezett szükebbkörü köz- ebéden. Az ebéd után a polgárság határozottan kifejezett kívánságára át kellett mennie a községházára, amelynek udvara színű Itig megtelt hallgatósággal. Mind dr. őrffyt kíván­ták hallani és ő a közóhajnak en­gedve mindenkit magával ragadj erejű hatalma? beszédet moqaott, amelyben kifejtette, hogy az egyet­len komoly és helyes programm az egységes kormányzópárt programmja. A község lakossága itt is úgyszólván a maga egészében dr. őrffyt támo­gatja. Érdekes, hogy amíg dr. őrffyt olyan szeretettel fogadták, az ugyan­akkor ott volt Drozdyékat meg sem hallgatták. Ugyanakkor dr. örffy érdekében Bátaszéket meglátogatták a szekszárdi és bajai iparosok (az utóbbiak dr. Kiss György volt kormánybiztos- főispán vezetésével), hogy tanúságot tegyenek Bátaszék iparosai előtt afelől, mennyit köszönhet a magyar kisiparososztály dr. őrffy Imre nem­zetgyűlési működésének. A szekszárdi ób bajai vendégeket — az ipartestü­leti elnökkel az élén — a bátaszék i iparosság fogadta és ha az iparosok egynémelyikénél azelőtt volt is valami nézeteltérés dr. őrffy jelöltségét ille­tően: úgy ezt a bátaszéki látogatás teljesen eloszlatta. Haypál István. A gyönki választókerület is élénk a választási mozgalmaktól. Htypil István volt nemzetgy|ülési képviselő, az egységes párt hivatalos jelöltje

Next

/
Oldalképek
Tartalom