Tolnamegyei Ujság, 1922 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1922-04-15 / 16. szám

1922 április 15. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG rouAtkolasAt és csiszolását a LEGPONTOSABB KiviTj&L.BEM végzi: WlHtoU twiswm HÍKGÍR­PÉCS. IOLNIMMUÍ&. LUlUVUUV Bővebb felvilágosítással, árajánlattal kívánatra szívesen szolgálunk. — Mivel állandóan dolgozunk, a megbízatásokat azonnal végrehajtjuk. Hát akkor fogjatok az iatállóbaij patkányokat! Már egy szálig mind kifogtak, volt a válasz. Hát akkor, az atyamesterit ennek a ronda idő­nek, üljetek össze az istállóba, aztán etikátok a nimetet! Így vannak most a képviselőjelöl­tek is. A régi jó programmbeszédek leghatásosabb jelszavaiból kifogytak, mint a béresek az esőbeli munkából, mert ma már az, hogy: éljen az Önálló magyar hadsereg = megvan. Elválni Ausztriától =s= megvan. Külön magyar pénz,— megvan (és mindig szaporodik). Éljen a független Kossuth Lajo8-féle önálló Magyarország = megvan (de sajnos, kicsire találták szabni a jó szomszédok). Éljen az általános választójog = megvan. Mert sok adó = megvan (de még hány­féle) stb. Úgy, hogy most már alig akad igazi, jól megéljenezhető jelszó. Hisz a földosztásról ma már majdnem mindenki tudja, bogy a kormány leg­sürgősebb intézkedése dacára körül­belül úgy van: akinek dukál föld, annak nincs hozzá pénze, akinek meg van hozzá tehetsége, annak meg nem dukál föld. Hát igy állunk, és nem csodálom, bogy a választópolgárok tanácstalanul állanak, különösen ott, hol a jelöltet nem ismerik régebb idő óta és a személyéhez nem ragaszkodhatnak. Készemről a sok kérdésre azt taná­csolhatom, hogy a mostani 13 vagy 23 féle pártárnyalathoz semmi kö­zünk. Nekünk olyan képviselők kelle­nek az országban, akik nem csak megígérik (mert a sok ígéretből már jóllaktunk), hanem szentül megfogad­ják, hogy nem veszekedni mennek fel a mi drága pénzünkön a Házba, hanem dolgozni fognak azon, hogy megmaradt csonka hazánkban még az egyedül élet­képes gazdasági és ipari termelést előmozdítsák és minden figyelmük azon lesz, hogy mi, akik.dolgozva teremtünk, termelvényéinket a leg­jobb áron tudjuk értékesíteni, úgy idehaza, de különösen a külföldön. Mert például, hogy is állunk mi, annyira irigyelt gazdák? Felküldtük a nemzetgyűlésbe a kisgazdapárti képviselők többségét. Megnyugodva vártuk, hogy jó kezekben van az ügyünk — és milyen eredményt mu • látták fel ? Engedték, hogy a télen azt hiszem, egy millió pecsenye^ma- lacot kellett levágni, vagy a falhoz verni, mert a mindennapi takarmány 3-szor annyiba került volna mint amit a malac ért. Elpazaroltuk a félig hízott sertést 50—60 koronájá­val, mely 120—140 koronába került a gazdának. Soha annyi borjut le nem vágtak » drága takarmány spórolása miatt, mint az elmúlt évben. És ezeknek a pazarlásoknak mindenki meg fogja inni a keserű levét, mert azt mond­ják, hogy üres speiznak bolond a gazdasszonya. Az igaz, hogy engedték felemel­kedni a búza árát 3000 koronára, de mikor ? Akkor, mikor már a ter­melő gazdának nem volt búzája. Most látom, hogy emelkedik a zsír ára is, mikor már jó helyen, a hűtő- házakban van, a nagy vágóknál. Eb- bői nekünk gazdáknak felkopik az állunk, sőt miután a szegény munkás ember kénytelen drágán megvenni a zsírt, liszté^ nekünk kell emelni a munkabéreket, tehát kétszeresen rá­fizetünk. Először a hizlalásnál, má­sodszor a munkabéreknél. De drága a papir, nem folytatom. Úgy is azt mondják, hogy a gazda egyebet sem tud, csak sirni. Még csak egy dol­got mondok, amit az én jelöltemnek kire szavazni fogok, meg kell fo­gadnia. Gondja legyen a borkivitelre, mert ha 100 koronás kékkővel, 7200 ko­ronás szénkéneggel, a drágaság ará­nyában felemelkedett napszámbérek­kel magunkra hagy a kormány a' borunkkal és azt 15—25 koronáért kell eladni, ebből nagy baj szárma­zik, mert a bor nagy nemzeti vagyont képvisel. Kivitelével senkit sem károsítunk meg, sőt ba a bort jó áron tudjuk értékesíteni, akkor van pénze a gazdának, szivesen fizeti az adóját. Kereskedő, iparos, munkás, mindenki megtalálja a kere­seti forrását. Mig ha a bor a pincé­ben marad, vagy el kell kótyave­tyélni : újságot olvas az iparos, üres a bolt és nyomorog a szegény nép. Például most egy szokol 16 ko­rona. Ez annyit jelent, hogy a cseh 64 koronát fizethet a borunkért itt helyben, mert az neki CBak 4 cseh koronájába kerül, pedig ott a bor 12 cseh korona, vagyis 190 magyar korona. Tehát a kivitelt kell meg­csinálni és nem kell királykérdésen veszekedni és verekedni. Mert látjuk, mily meddő időpazarlás volt ez. Jött a halál és egyelőre egy perc alatt megoldotta ezt a szerencsétlen kér­dést, amellyel a nemzetgyűlés egyébb munka helyett hónapokig foglalkozott. Meg kell csinálni a kivitelt és ha a szomszédoknak liszt kell kenyér­nek, hogy jóllakjanak: igyanak is rá egy kis jó magyar bort. Vagyis úgy gondolom, hogy minden waggon liszttel, egy bizonyos mennyiségű waggon bor is menjen ki. Ok is igy okoskodnak. Ami feleslegük van, ők is igy kötik a nyakunkra. Vagy úgy engedjük be a portékájukat, amire nekünk — különösen ruházatra — szükségünk van, bogy nem pénzt, de bort és gabonát adunk érte cse­rébe. Akkor a bor és gabona ára majd egy polcon lesz a csizma meg a ruha árával. Röviden, ha nekünk termelőknek meg adják a módot, hogy |jövedel­münk legyen, nem visszük azt ma­gunkkal a sírba, hanem szivesen fizetjük a munkásokat, foglalkoztat­juk az iparosokat, vásárolunk a ke­reskedőktől és mindenkinek jól fog menni a dolga. Azonban a hivatal­nokok sorsát sem szabad elhanya­golni. A mostani választásoknál sok szó esik a tisztviselői csoportról. Felhasználják elferditvekortescélokra. Hát a dolog pedig valójában igy áll. A munkabérek a békebelinek 50— 60 szorosára emelkedtek, mig a tiszt­viselők fizetését csak 6—8-szorosára emelték és hogy éhen ne haljanak, adnak nekik egy kis zsírt, lisztet, cukrot, fát stb-it kedvezményes áron. Ez annyit jelent, mintha a munká­soknál a békebeli 1 K 20 fillér he­lyett most 8—10 korona napszámot adnának és még egy pár deka enni­valóra valót havonta. Úgy ez szo­morú volna és úgy járnának ők is, mint a hivatalnokok, hogy már a bútoraikat adják el, hogy éhen ne haljanak. Nagy ostobaságra vall, ha valaki elhiszi, hogy hivatalnok nélkül el lehet az ország, mert nemcsak az a dolog, amit kézzel végzünk. Nagyobb megerőltetést okoz sokszor a fejmunkások dolga. Mindenkire szükségünk van, ha azt akarjuk, hogy nyugodtan éljünk. Az óra sem megy, ha minden kis és nagy kereke, rugója, 8őt utolsó csavarja nincs rendben. És láttuk a kommunizmus­kor, mire vezet, ha a kanapé csiná- lót megteszik bankigazgatónak. Lám ott van Oroszország, ott most nincs hivatalnok, de 100 ezrével éhen is halnak az emberek. Nincs senki­nek igazsága, sem joga, sem vagyona. Nem tudja mire ébred reggel. Én szintén a csoport ellen vagyok, mert azt hiszem az államnak sokkal többe kerül az összegyűjtése a csoportbeli élelmiszereknek és szükségleteknek, melyet sok helyen kezelni sem tud­nak, igy ez a könyöradomány ren­desen megromolva kerül a hivatal­nokokhoz. Hanem tessék a sokféle tarka-barka adó helyett egy igazsá­gos és egységes adót kiróni, minden­kire és ebből tessék az államnak az alkalmazottait a mai pénzviszonyok­nak megfelelően fizetni és pedig pénzzel, aztán ő vásároljon úgy, a mit és amikor akar. Ma már minden uteasarkon van lisztes holt, mészárszék, szénraktár, fűszeres ; hoznak elég élelmiszert és fát a hetipiacra, miért kell tehát ez a sok komédia, irás, papírfogyasztás sál járó csoport fentartása. Ha á termelőnek még van adva a módja, hogy jövedelme legyen, e jövedelmet igazságosan megadóztatva olcsóbban kielégítheti az állam minden alkal­mazottjának jogos megélhetési kíván­ságát, ha a körülményeknek meg­felelő fizetést ad nekik. Szerintem ellátatlan a bármi ok miatt munkaképtelenné vált férfi és nő, családos özvegy, meg munka- képtelen árva, csupa hadikölcsönbe fektetett tőkéjű koros egyén, mert aki dolgozni tud és akar, az az állam támogatása nélkül meg kell, hogy szerezze a mindennapi kenyerét. E fenti valódi ellátatlanokról való gon­doskodás azt hiszem, az államnak elsőrendű kötelessége. Ezek azok a tanácsok, melyet sok kedves ismerősömnek küldök, szava­zása mérlegeléséhez. Kijelentve, hogy senkinek sem fogok válaszolni, ha más véleménye van, mert ezt a pár sort nem korteskedésért Írtam le, ez csak a soha össze nem tartó magyar embereknek szól. Remélni szeretném, bogy ilyen tanácsok összébb hoznak egyszer majd bennünket, mert egye­sült erővel sok mindent lehet alkotni, amire szerencsétlen csonka orszá­gunknak oly nagy szüksége lenne. Boros Zoltán, intéző. Kiadó: »Tolnamegyel Újság* hírlapkiadó rt. CYAPJUTERWELŐ földbirtokosok tlggelmétiel Elsőrendű perzsaszőnyeg szövést vállalok, esetleg meghívásra vidékre is megyek és akár ott, akár adott anyagból itthon ké­szítek méret szerinti nagyságban adott minta szerint. Hidllltds minőségéért garantálok. Szives megkeresést Mechtl Ilona címére, Szekszárdra kérek. KOMCZ FERENCNÉ A szekszárdi kir. járásbíróság mint telek­könyvi hatóság. 961—tkv. 1922. sz. Árverési hirdetmény. Dr. Spánji Leó szekszárdi ügyvéd által képviselt Körösi Józsefné Szabó Hona szek­szárdi lakos végrehajtatónak Szabó Antal tolnai lakos végrehajtást szenvedő ellen in­dított végrehajtási ügyében a telekkönyvi hatóság a végrehajtató kérelme következté­ben az 1881 : XX. te. 147. §-a értelmében elrendeli a végrehajtási árverést a tulajdon­közösség megszüntetése végett. A szekszárdi kir. járásbíróság területén levő Tolna községben fekvő s a tolnai 1118. számú betétben Szabó Antal és Szabó Ilona nevén álló A. t 1- sor és 1308. hrsz. ingat­lanra a telekkönyvi hatóság az árverésnek Tolna község házánál leendő megtartására 1922. évi juiius hó 15. napjának d. e. 9 órá­ját tűzi ki. Az árverési feltételek a hivatalos órák alatt a telekkönyvi hatóságnál, Apát-utca 1. sz., 2. ajtó és Tolna község elöljáróságánál tekinthető meg (1881, te. 147. § g) pont. Szekszárd, 1922 március 1. Or. Farkas s. k., kir. járásbiró. Eladó vendéglő. Kaposváron, a Honvéd-u. 11. szám alatti „Gombaa-vendóglő joggal és berendezéssel együtt eladó és meg­egyezés után azonnal elfoglalható. Bővebb felvilágosítást ugyanott a tulajdonosnál Tóth János vendéglős. HAIDEKKER JÁNOS OKL. MÉRNÖK magánmérnöki irodája Szekszárd, Apát-Séd-u. sarok Engedély óvadék ellenében az Orsz. Földbirtokrendező Bizóság 2016/92 l.sz. ok irata alapján fi — j-g JL ■ három lfflfálf Szekszárd jó forgalmú pontjain. a Baktában EalcSCSU ■ nagyobblUilUllUá Egyikbe azonnal beköltözhetni. eálItU ésRemetén Birtokok! Baranya és fomogymegyékben. Azonnal ótuehetök. Pest és Nógrádmegyében későbbi átvétellel. A|. B Nagyobb szőlőt tanyával, esetleg anélkül. Feltétel: jctermő vad- ■ BSsBAa ültetés és Szekszárdhoz közel. Keresek: holdig terjedő körletet őszi átvételre Dunántúlon, vasút mellett. Birtokcseres Élő és holt leltár vétele ös eladása. (Válaszbélyeg.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom