Tolnamegyei Ujság, 1921 (3. évfolyam, 1-54. szám)

1921-05-21 / 21. szám

III. évfolyam Szekszárd, 1921 május 21. 21. szám. Sserkesztöség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 802. Elfiflzetési ár: egész évre 80 K,félévre42K, negyedévre24R. Vidéken: 88 K, 46 K, 26 K. — Egyes szám ára 2 K. Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. El&fizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illetO közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések érái: A legkisebb hirdetés dija 30 köröné A hirdetés ex utolsó oldalon egy 60 altimeter széles hasébon mlllméter soronként Z korona, a szövegoldalon 3 korona, a hírrovatban elhelyezett reklétnhlr valamint a nyilttér soronként 20 körönébe kerül. Családi hírek és vállalati hir­detések külön árszabás szerint. Tolnavármegye törvényhatósági bi­zottsága folyó hó 20-án rendkívüli közgyűlést tartott, a melynek első pontj annak a kérdésnek eldöntése volt: bizalommal viseltetik-e a tör­vényhatósági bizottság ár. Klein An­tal főispán iránt, vagy, mint egye­sek állították, hogy nincs bizalom­mal. A boldog béke napjai óta nem volt ilyen népes közgyűlése Tolna­vármegyének, amelynek higgadt, ün- nepie8 lefolyása méltó volt a vár­megye régi tradicióihoz. — Az ülés még tart, amikor lapunkat zárjuk és igy «csak a tárgysorozat első pontjá­nak letárgyalásáról adunk ezúttal hirt. . A közgyűlést a főispán a kővet­kező beszéddel nyitotta meg: A főispán beszéde. Tek. Törvényhatósági Bizottság! Nagy nemzetek, a nyugat népei Fantbeonba helyezik el nemzetük hŐBeit, nagyjait, igy téve őket kegye- Jetük tárgyaivá. Nekünk, a kis, sze­gények nemzetének nincs Pantheo- nnnk. Mi azonban már élő nagyjaink- nak is készítünk minden Pantheon- nál szebb, díszesebb helyet: és ez az őszinte magyar szív! Odazárjuk őket, igy tesszük tiszteletünk, sze­retetünk tárgyaivá! Minden magyar — párt-, felekezet-, osztálykülönbség nélkül — tisztelettel és szeretettel hajol ma meg az élő magyarok legnagyobbja, a Nemzet Pátriárkája, gróf Apponyi Albert előtt! /-■ Széchenyi magyarsága, Deák böl­csessége, Kossuth izzó bazafisága egyesülve él Őbenne. 75 éves. korában, az 50 éves köz­életi Szereplés, a politika mindenkit felőrlő, mindenkit elnyelő hulláma érintetlenül, Glóriaként hagyta ránk. Neve a magyarok dicsősége, mun­kája a magyarok reménye, élete a magyarok hite! Mig Apponyi él, mig Apponyiak vezetnek: „hiszek egy hazában, hi­szek Magyarország föltámadásában!“ Tekintetes Törvényhatósági Bizott­ság ! Minden munka, minden a közért folyó működés csak addig értékes, addig hasznos, mig azoknak a bizal­mával, helyeslésével találkozik, kik­nek az érdekében az tulajdonkép történik. A munka eredménytelen, ha azt nem támogatás, hanem bizalmatlan­ság kiséri. Önérzetes munkás — ki­nek a munka nem örömet, hanem kötelességet jelent — ilyenkor félreáll. Tekintetes Törvényhatósági Bizott­ság ! Körülbelül egy éve annak, hogy én ezt a helyet elfoglaltam. Midőn elfoglaltam, programmot adtam, foga­dalmat tettem. Megfogadtam, hogy csak addig maradok helyemen, mig‘ programmommal, meggyőződésemmel ellentétest nem kívánnak az arra hi­vatottak. Megfogadtam, hogy csak addig maradok helyemen, mig vár- megyómnek, népemnek tudok szol­gálni. Ez az utóbbi időben kétségbe vonatott. Először az újságban nyíl­tan kétségbe vonatott az, hogy a múlt közgyűlésen dr. Erdélyi Ala­dár törvényhatósági bizottsági tag ürnak mellettem tett bizalomnyilat­kozata a vármegyei közvélemény ki­fejezője volna. A bizalomnyilvánitás meglepetésszerüleg történt úgy, hogy nem volt mód hozzászólni, ellenindit- ványt tenni. Most utóbb, pedig belügyminiszte­remnek közlése szerint vármegyei „számottevő0 tényezők nap-nap mel­lett keresik fel őt azzal, hogy ment­sen fel állásomtól, mert az én mű­ködésem itt nem kívánatos, nem al­kalmas. Ezekután . .. lelkiismeretem aztkiáltja, becsületérzésem azt diktálja: módot kell adni a számottevő ténye- zöknek arra, hogy megnyilatkozhassa­nak és ha e bizalmatlansággal visel­tető tényezők számottevők, úgy félre­állni; ha pedig egyáltalában nem tényezők, úgy tovább harcolni! A becsületes kormányos t. törvény­hatósági bizottság, ki egy hajó kor­mányzatát átveszi, minél tombolóbb viharok csapkodják hajóját, annál erősebben kell, hogy helyén megáll­jon s ha már nem bírja, akkor is csak olyan kormányosnak adja át he­lyét, ki ezt a hajót nem zátonyra, hanem biztos révbe tudja vezetni. Én is vármegyémben a polgári demokrácia hajójára odaállittattam, mint kormányos s ezt a kormány­kereket — minél erősebbek körülöt­tem a csúf viharok — annál erőseb-“ ban tartom s ha átadom, akkor is csak olyan kézbe, ki ezt ugyanazo­kon a vizeken viszi s nem zátonyra juttatja. Ki másként cselekszik, az árulója a rábízott népnek, a rábízott értékeknek! Becsületes szándékkal jöttem, őszinte nyílt lélekkel dolgoz­tam s ha elmegyek, fölemelt fővel búcsúzom : a viszontlátásra ebben a teremben, mint elszánt harcosa és közkatonája a keresztény polgári irányzatnak. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után a főispán kijelentette, hogy mivel a továbbiakban az ő ügyéről lesz szó, az elnöklést átadja Forster Zoltán alispánnak, hogy az ő jelen­léte senkit ne feszélyezhessen. A főispán távozása után Forster Zoltán alispán vette át az elnöklést és megadta a szót dr. Erdélyi Ala­dár törvényhatósági bizottsági tag-f nak, aki írásos inditványt nyújtott be arra nézve, hogy a törvényható­sági bizottság szavazzon bizalmat a főispánnak. Erdélyi Aladárnak hatal­mas beszédéből a következőket kö­zöljük : Erdélyi Aladár beszéde. — Midőn dr. Klein Antal főispán ügye a törvényhatósági bizottság elé kerül, kötelességem szót emelni és megindokolni a legutóbbi közgyűlé­sen is el hangzott indítványomat. Sokan kifogásolták, hogy eljárásom szokat­lan volt és azt állították, hogy a bizalmi nyilatkozat nem magán a közgyűlésen, hanem az előtt hangzott el és hogy ezzel az üggyel a törvény­hatósági bizottságnak foglalkoznia nem is lett volna szabad. Hogy a tiltakozóknak a formák ellen se le­hessen kifogása, most újból a tör­vényhatósági bizottság ele hozzuk ezt a kérdést, hogy" alkalmat adjunk a j nyilatkozatra, helyesli e ennek a vármegyének a közönség® dr. Klein Antal főispán működését, helyesli-e a becsületes, keresztény demokráciá­nak a vármegyében való térfogla­lását ? . Ismeretesek azok az intrikák, melyekkel a főispán ellen a hajszát megindították és egy lovagias ügybe kapaszkodva lehetetlenné akarták őt tenni. Nem lehet kétség az iránt, bogy annak, aki a főispáni méltósá­got betölti, minden tekintetben intakt­nak, makulátlannak keli lenni és ba bármiféle személyi ügyei vannak is, azokat annak rendje és módja sze­rint el kell intézni. Dr. Klein Antalnak személyi kel­lemetlensége támadt egy férfiúval és ennek az afférnak lovagias elintézése meg is indult. Hogy ez az eljárás az ő hibáján kívül mellékvágányra té­vedt, azt neki hibául felróni annál kevósbbé lehet, mert ő elment a gavalléria legvégső határáig, amikor kijelentette, hogy az ügyben most, a bíróság felmentő ítélete után is hajlandó a lovagias elégtételt meg­adni. Mikor ez az ügy kiélesedett, a párt megbízásából magam tárgyal­tam a belügyi, és a honvédelmi mi­niszterekkel. Es jellemző, hogy azok­kal szemben, akik itt dr. Klein An­tal kvalifikálását kétségbe vonják: Belitska tábornok, honvédelmi mi­niszter azt hangoztatta, bogy a fő­ispán személyét ebből az afférból kifolyóan gáncB vagy hátrány nem érheti. A történelemfilozófusok szerint minden nemzet századokra rakja le alapjait. Az orosz birodalom szét- züllését a korrupt és Műveletlen cári rendszer okozta, a mi katasztrófán­kat pedig, évtizedekig tartott örökös - személyes hajszák és pártvillongások. Hogy egyebet ne mondjunk, gróf Tisza István, akiről gróf Batthyány Tivadar a biróság előtt eskü' alatt kénytelen megállapítani, hogy a leg­nagyobb magyar volt: szintén a pártviszály áldozata lett. Tolnavármegye közéletében -sem ismeretlenek a gyűlölködő'hajszák. Bezerédj Istvánnak Bodnár István által irt életrajzában olvashatjuk, hogy 1827-ben féktelen korteskedés, folyt egyrészt a Döry- és Percei-, másrészt a Csapó , Augusz- és Beze­rédj családok blokkja között. Az el­keseredett küzdelem évekig tartott, és 9 év múlva, 1836-ban a küzdelem exponense egy választás után örömét fejezte ki, hogy bosszút állhatott a Döryeken és Perczeleken esett poli­tikai sérelem miatt. Sajnos, hogy ez a családi és személyi hiúságot szol­gáló felfogás még most is utat tör a közéletben, ahol pedig nem a sze­mélyek a fontosak, hanem az ország üdve. Kérve kérek mindenkit, ne nézzen a származásra, hanem a becsü­letre, mert becsülete ép olyan van közkatonának, mint a tábornoknak. A politikai közkatonákhoz intézem a szavam, akik felsegíteni fogják ezt a letiport Magyarországot. A főispánnál még senki nemeseb­ben nem határozta meg a becsületes polgári demokratizmust. Nem lehet és nem szabad megakadályozni, hogy a gunybóban lakók ne emelkedhes­senek, de viszont azt sem, hogy valaki azért, mert kilencágu korona van a fején, ne érvényesülhessen. Dr. Klein Antal íőispán a vár­megye ügyeit oly becsületes, önzet­len mérséklettel szolgálta, hogy tőle ,a támogatást megvonni nem lehet, | minélfogva most már reám senki sem I mondhatja, hogy a múlt közgyűlésen | j történt felszólalásommal megleptem a ! törvényhatósági bizottságot. Kérem a közgyűlést, hogy indítványomra nézve a névszerinti szavazást hatá­rozza el. Az indítvány a következő: „Mondja ki Tolnavármegye tör­vényhatósági bizottsága: hogy az utóbbi időben dr. Klein Antal fő­ispánt ért alaptalan, igaztalan táma­dásokat elitéli, a főispánt eddigi ön­zetlen megértő és békét és nyugal­mat szolgáló működéséért a legmesz- szebb menő bizalmáról és támogatá­sáról biztosítja. Ilyen értelemben felír a kormányhoz és belügyminisz­terhez.“ Dr. Erdélyi Aladár nagy tetszés­sel fogadott beszéde után Pőtz Jó­zsef és szólalt fel, majd Renczes János nemzetgyűlési képviselő mondotta a következőket: Renczes képviselő beszéde. Az országot tönkretette a háború, tönkretették a forradalmak, amelyek­ből mi semmit sem tanultunk és egy­oldalú szemüvegen nézzük az ese­ményeket, ugyanúgy, mint a múlt­ban, amikor a kormányok sóba a munkáskérdéssel intézményesen nem foglalkoztak annyira, mint ahogy azt a nemzet vitális érdekei megkíván­ták volna. Hogy a győző ántáDthatalmak kö­vetelésére a legszélesebb alapon meg­adott titkos választójoggal kérdezték meg a nemzetet, ez a nemzet olyan pártnak adott relativ többséget, amely párt eddig csak néhány személlyel volt a parlamentben képviselve. Mi­kor a nemzetgyűlést összehívták, a pártnak a legelső dóiga annak a meg­állapítása volt, hogy miként lehetne kivezetni az országot a chaoszból, az anarchiából. A kisgazda és föld- mivespártországos propagandát fejtett ki az osztályellentétek elsimítására, a felgyülemlett indulatok levezetésére, lecsapolására és ez nagy mértékben sikerült is a párt azon képviselőinek, akik a nép egyszerű hai közül ke­rültek ki. Ezeket ugyanis a falu népe sok­kal szívesebben hallgatja és jobban meg is érti, mintha egy gróf képvi­selő beszél nekik és sokkal jobb, ba ezek becsületes törekvése érvényesül, mintha akasztófára való sebonnaiak vezetik félre az embereket. (Nagy taps, éljenzés.) Ezt a hazafias mun­kát azonban sokfelől diszkreditálni* akarják és azt állítják, hogy mi nem a munkát, nem a hazafiságot hirdet­jük, hanem a parasztdiktaturát. Nobát ez a legszemenszedettebb hazugság és rágalom, mert a Föld- mives .és Kisgazdapárt minden osz­tály érdekét a szivén viseli, az osz­tályellentéteket letompitani igyekszik és azt a^becsületes középutat ki- vánja megszilárdítani, amely nélkül az ország boldogulása el sem képzelhető. Ezt az elvet képviseli dr. Klein Antal főispán is, a párt bizalmának a letéteményese, akinek becsületes törekvései és munkája minden tisz­tességes ember legteljesebb elisme­rését kell, hogy kiváltsák. Én a ma­gam és megbízóim nevében mélyen elitélem a főispán tiszteletreméltó személye ellen indított bajszát, amely merénylet a vármegye keresztény, demokratikus polgársága ellen. Vármegyei közgyűlés.

Next

/
Oldalképek
Tartalom