Tolnamegyei Ujság, 1921 (3. évfolyam, 1-54. szám)

1921-02-19 / 8. szám

III. évfolyam Szekszárdi 1921 február 19. 8. szám TOLNAMEGYEI ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. Telefonszám 85 és 102. Előfizetési ár: egész évre 80 K, félévre 42K,negyedévre24 K. Vidéken: 88 K, 46 K, 26 K. — Egyes szám ára 2 K. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hlrdatás dija 30 korona A hirdetés az atolsd oldalon egy 60 mlllméter széles hasábon mlllméler soronként I kor. 20 I-. a szövegoldalon 2 korona, a hírrovatban elhelyezett reklámhír vilemlnl a nyllttér soronként 20 koronába kerül. Családi hírek ás vállalati hir­detések külön árszabás szerint. Az osztályharc. Régi mondás,-hogy nincsen rossz a világon, aminek nyomában jó nem fakadhatna. A proletáruralomnak is, amely Magyarország kinceeinek mii* lióit pusztította el életerőben, anyagi, szellemi és erkölcsi javakban, szin­tén lesz valamelyes jó következmé­nye. Ha más nemi hát az, hogy fel­rázta a nemzetet lethargikus nem törődömségéből. A munkások értelmesebb és öntu- dato8abb része már felocsúdott. Be­látják, hogy a szociáldemokrata párt őblösBzáju vezérei, akikben vakon hittek s akiket habozás nélkül kö­vettek erdőn-bokron át, mihelyt a husosfazékhoz jutottak, menten át- vedlődtek kalandorokká, sőt gonosz­tevőkké, akik mohón behabzsoltak, amennyit lehetett, hogy aztán köz­vagyonnal és mások ékszereivel fel- tarisznyázva kereket oldjanak. De a polgárság értelmesebb része is felocsúdott. Belátják már, mily ros zul cselekedtek, amidőn elzárkóz­tak a munkásság előtt és mulasztást követtek el, hegy nem akadályozták meg a szociáldemokrata vezérek lel­ketlen uszitását, amelyekből ezek tőkét kovácsoltak. Azt az egy eredményt máris le­szögezhetjük, hogy lerántották a lep­let a szociáldemokrata pártban folyt Izelmekről, uszításokról és buzdítá­sokról. Köztudomású, hogy az „elvtárs“ vezérek sok müveit, tanult embert hekényszeritettek szakszervezetekbe s ezek révén a szociáldemokrata pártba, reájuk erőszakolván termé­szetesen a Népszava olvasását is. B „kényszerelvtársak“ ámnlva szem­lélték azt a romboló munkát, amely ott üres jelszavakkal, meg nem ér­tett, vagy hamisan magyarázott frá­zisokkal a munkások köreben folyt. B „kénysserszocialisták “ most siet­nek a munkásokat felvilágosítani ar ról, hogy vezéreik félrevezették őket és hogy az örvény szelére juttatták éket, mig^a dicső apostolok a félre­vezetett tömeg verejtékes keresnie nyén meggazdagodtak. A felvilágosítás munkája már szé­les mederben foly és benne részt venni minden becsületes magyarnak hasafias kötelessége. Mi tehat köte­lességünket teljesítjük, amidőn itt bonckés alá vesszük azokat a jelsza­vakat, amelyekkel az agitátorok és a Népszava eddig dolgoztak és ma is dolgoznak. A legveszedelmesebb ezek között az osztályharc jelszava, amely még ssa is ott lappang nemcsak az ipari, de még a mezőgazdasági munkások között iz, sőt a magyar földmives végzetszerü elszigeteltségének is egyik ' főoka. A szociáldemokrata párt vezérei éveken át folytatott uszításaikkal beleszuggeráltak a magyar munká­sokba, hogy ők i ülőn „osztályt“ al­kotnak és csak a többi „osztályok­kal“ folytatott harcban érhetik el boldogulásukat, sorsuk jobbra for dmltát. Rendesen Marxra hivatkoz­nak, mint az oBztálykarc első hirde­tőjére és Darwinra, mint aki bébi- sonyitotta, hogy a létért való küz­delem természeti törvény. Nos, aki Marx munkáiból azt ol Tassa ki, bogy a szocializmus lé- ■yege as osstálybaro, az nem ér­tette meg Marxot. De feltéve, hogy Marx a múlt század első felében még azt hitte, bogy a társadalmi fejlődés főtörvénye az osztályharc és hogy a haladás, az emberiség bol dogulása csak „osztályharcok“ ré­vén érhető el, ez az álláspont ma már rég túlhaladott és elavult volna. Mert a két utolsó emberöltő alatt a természettudományok, a történelem, a szociológia, mint általában az ősz sees tudományok óriásit haladtak; és minden theória, mely a fejlődés elméletével ellenkezik, tévesnek bi­zonyult. Már pedig az evolúció elmélete szerint a fejlődés lényege és törvé­nyei kizárnak minden osztályhareet s a létért való küzdelem Darwin sa ját magyarázata szerint az emberre nézve nem egymást pu-ztitó és egy­más alkotásait leromboló harcot, ha­nem az egyén kiválóságát bizonyító verejtékes alkotó munkát jelent a faj kiválogatás szolgálatában. Herbert Spencer klasszikus ma­gyarázata szerint a fejlődés „difié renciálódás és integrálás“. Vagyis: egynemű anyagból különböző élet működést végző részek, azaz szer­vek keletkeznek, amelyek kölcsönös együttműködésben egy életegységet, egy élő szervezetet alkotnak. így fejlődik a búza szem csirájából foko zatos differenciálódás folytán lefelé a gyökér, fölfelé a szár, a levelek és a növény többi részei, ámenek­nek integrálása, azaz szerves össze- müködése alkotja az élő növényt. Az állatnál is, az embernél is a megtermékenyített csírasejtből foko­zatos sejtoszláB és differenciálódás utján kiválnak az egynemű tömeg­ből az emésztésnek, a vérkeringés nek, a mozgásnak, az érzékeknek stb.-nek szervei, szóval a test külön böző részei, amelyek külön külön életműködést végeznek, de csakis integrálásuk, azaz kölcsönös együtt mükönésük által alkotnak egy élő szervezetet. A fejlődés e törvénye alól kivé­tel nincs. Az emberi társadalom is élő szer­vezet, amely differenciálódás és in­tegrálás által keletkezett. Minden öreg ember tudja, hogy 50—60 ev vei ezelőtt a mai foglalkozási ágak­nak még háromnegyed része sem volt még Es nem kell sok évszá­zadra visszamennünk, amidőn pél­dául az állati bőrt egy iparos ki is készítette, fel is dolgozta mindenre, a mire a bőrt használni lehetett, holott ma egy tucatnál több bőr­ipar van. Ezt a munkamegosztást a szociáldemokraták jól ismerik, sok szór szájukon is hordják, de ugyan­akkor nem veszik ésrre, vagy nem akarják észrevenni az integrálást, a munkaegyesitést, a különböző fog­lalkozások szükségszerű együttműkö­dését, amely nélkül a differenciáló­dás puszta fássá, felbomlássá, hulla­feloszlássá válik. Minden szervezett államkeretben élő nemzet egy-egy élő organizmust /alkot, ame!y differenciálódás és in ' tegrálás folytán keletkezett. Ebben a nagy élő organizmusban az egyé­nek é'étközösséget alkotnak, amely életközösségben az egyes foglalko­zási ágak — miként az élő testnek élé részei — egymásra vannak utalva. Az iparos a földmivesre, a bányászra, a kereskedőre, a tisztviselőre, szó­val minden más foglalkozásbelire szőrűi; hasonlókép utalva van a földmives az iparosra, a kereske­dőre, a tanítóra, az orvosra stb. stb. Szóval minden társadalmi tényező utalva van minden másra, melyet az állami élet közös szükséglete létre­hozott. Mihelyt a tényezők együtt működése megszűnik, a szervezet maga is, részei is feloszlásnak indul­nak. Nincs is a természetben sehol és nem íb lehet oly élő szervezet, amelynek alkotó részei egymás ellen harcot fogathatnának. Észrevette ezt a legnagyobb mo dere szocialista irók egyike: Krapot- kin Péter is. Egy hatalmas munká­ban figyelmezteti a vitás összes szo­cialistáit, ho?y ‘a fejlődés legfőbb törvénye nem a harc, nem a polgár­társak egymás elleni küzdelme, ha­nem a kölcsönös segítés, az integrá­lás. Nagyértéktt munkájának címe: „A kölcsönös segítség, mint termé­szettörvény“. — (Magyar fordittása megjelent 1908-ban.) A nagy szo­cialista e müvében megdönthetetlen érvekkel bizonyítja, hogy annak az államnak feltétlenül tönkre kell men­nie, amelyben erőszakkal véget vet­nek a kölcsönös segítségnek, a kü lön böző foglalkozásbeli emberek szűk ségszerü életközösségének. Kérve kérjük Hazánk összes mun kásáit, szívleljék meg a nagy szo­cialista Írónak szavait, akit még a kommunisták is a legnagyobb gon­dolkodók közé soroztak: De külö­nösen mezőgazdasági munkásainkat kérjük, lépjenek ki végzetes elszi- geltségükből és utasítsák el maguk­tól azokat, akik az osztályban: jel­szavával még most is agitálnak. Ne feledjék, hogy az emberi társadalom alapja a kölcsönös segítség törvénye. /És ne feledjék : aki egy nemzet ke ’ belében osztályharcot hirdet, az vagy tudatlan, vagy szédelgő, mert az ősz- tálybare — öngyilkosság. ' Dr. Gockler Lajos. Felhívás. A Move kézimunka értékesítő akció Hollandiában kellő eredménnyel járt, Treitz Péterné, az akció vezetője elhatározta, hogy egy újabb kiállítást fog rendezni Hollandiában, mely ki állításra az élőmunkáin'okát már meg­tette. Hollandiában nagy szeretettel karolták fel elejétől fogva a kifosz­tott magyarok ügyét, mindenben segítettek őket. A Treitz Péterné által rendezett kézimunka kiállításon maga a miniszterelnök neje is 2 na­pon át fáradhatatlanul működött. Treitz Péterné február végén szán­dékozik ismét kiutazni Hollandiába, mely alkalommal a Move Nőcsoportja által összegyűjtött értékes kézimun­kákat (kivéve törékeny dolgokat) fogja kivinni magával; nevezetesen: iparművészeti tárgyakat, csipkéket, babákat: lehetőleg magyar ruhában, hímzéseket: mezőkövesdi matyó­munkákat, balatonendredi csipkét, békéscsabai szövöttes munkát, kapu­vári ceremici munkát Btb, stb. Fenti felhívás a holland nép meleg Bzeretetéről és együttérzéséről tanús­kodik, de tanúskodik arról is, mily igazi magyar nagyasszony Treitz Péterné és mily finom lélekkel nynl a megsebzett, a „leszegényedett“ középosztály hölgyvilágához akkor, midőn fáradságot nem ismerve harcol és egyben utat mutat arra nézve: . miként, miféle irányban kell a ma­gyar hölgyeknek az üzleti élelmes­séget és élni akarást igen szép ered­ménnyel gyakorolniok, ha más mód - hamarosan nem is áll rendelkezé­sére . . . A Move Nőosztá'ya, melynek ke­belében az egész akció megindult, szeretettel kéri mindazon hölgyeket, akiknek birtokában ván valamily szép és értékes kézimunka, bocsássa a hollandi akció rendelkezésére és pedig olykép, hogy minden egyes eladandó kézimunkájára iria rá ne­vét, lakóhelyét és az árat. Ha pl. garnitúra, arra is minden egyes darabra az árát és a készítő nevét kérjük rájegyezni. A leadott kézi­munkákat a Move üzlethelyiségben át fogja venni egy erre a cél*a ott időző Move tag. (Szekszárd, Garay - tér.) Reméljük, hogy ez az egész akció, az ő közvetlen melegségével meg fogja hódítani a nők világát és Bietve hordják össze minden értékes szép kézimunkáikat, iparművészeti tár­gyaikat, hogy nemcsak anyagi elő­nyökhöz jussanak igy egyes csalá­dok, hanem főként hogy emeljék, terjesszék a magyar kultúra hírét és dicsőségét a külföldön. Mutassuk meg, lelkes magyar hölgyek, hogy a magyar kultúra ietörhetlen, kipusz- tithatlan, mert minden magyar hölgy annak nemcsak lelkes harcosa, ha­nem zászlótartója is. Meleg, hazafias szeretettel várja a viszontlátást a tettek, a munka te­rén : a Move Nőcsoport elnöksége. A kereskedelmi és ipar­kamara szektielyuáltozása. A pécsi kereskedelmi és iparka­mara, amelynek joghatósága alá tar­tozik Tolnavármegye is, működését a szerb megszállás miatt tudvalevő­leg megszüntetni kényszerült. A ke­reskedelmi miniszter azokra a ér­dekekre való tekintettel, amelyek a kereskedelem és ipar ezen fon­tos szervéhez fűződnek, elrendelte, hogy a kamara székhelye ideiglene­sen Kaposvárra helyeztessék. A na­pokban ebben az ügyben Kaposvárra érkeztek Szavay Gyula budapesti és dr. Szommer Ernő győri kereak. éa iparkamarai főtitkárok, akik a ka­posvári érdekeltség bevonásával tár­gyaltak a székhelyváltozásról. Az értekezletet, miot miniszteri biztos, Tallián Andor somogymegyei alispán vezette. A megalakított előkészítő bizottság re-meli, hogy a kaposvári kereskedelmi és iparkamara Somogy, Tolna és Baranya vármegyék terü­letére kiterjeszkedve kei hónapon belül meg is kezdheti működését, amely a választások kiírásával fog kezdődni. Elfogadott tervezet szerint a ka­marának 32 beltagja és 32 kültagja választandó meg. A beltagon mind annyian Kaposvárról, a kültagok pe dig a három vármegye más, vidéki ipartestületeiből és kereskedői vilá­gából választatnak. Úgy a bel-, mint a kültagoknak a fele kereskedő, fele pedig iparos. Kaposvár beküld a kamaraba rendes beltagul nyolc ipa rost és nyolc kereskedőt, inig a vi­

Next

/
Oldalképek
Tartalom