Tolnamegyei Ujság, 1921 (3. évfolyam, 1-54. szám)

1921-02-05 / 6. szám

r 1621 február 5. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 5 tápokban megnyilatkozó, megalku­vást nem ismerő hazsfisággal, izzó bonszerelemmel dolgozni, mindenkor szem előtt tartva a nemzeti öntu- dat fejlesztését és a nemzeti kul­túra ápolását. Kétszeres kötelességünk a mai idők­ben, amikor szerencsétlen hazánk ön-, hibáján kívül el van erőtlenedve, meg van tépázva, amikor a győző álla­mok vad gőgje és fanatikus boazu- állása minden igazság, történelmi jog és józan ész ellenére szétdarabolták a mi ezeréves szépséges országun­kat, ebben a helyzetben kétszeresen szent kötelesség szivünk minden dob­banásával, agyunk minden gondola­tával, minden idegszálunkkal, minden tudásunkkal és minden munkánkkal, aeélos, elszánt, tömör akarással ha­zánk újraépítése, ősi dicsőségének és hatalmának visszaállítása ér­dekében, soha nem lankadva és soha nem csüggedve, közreműködni. Mikor az a megtiszteltetés ért, bogy intézetem vezetését rám bízták, beköszöntő beszédemben többek kö. zött szószerint a következőket mon­dottam : „Rajta leszek, hogy elsősor­ban anyagi ügyek és érdekek szol­gálatában álló intézetünknek kereteit a lehetőség szerint etikai tartalom­mal kitöltsem.“ ^.Nem vagyok illetékes elbírálni^ hogy mennyiben feleltem meg ennek a programúinak. De nem vagyok álszenteskedő és tudom, hogy működésemhez bizonyos számottevő eredmények fűződnek. - Azonban azt is tudom és világosan látom, hogy ezeket az eredményeket, nem érhettem volna el sohasem, ha igen tiszte-t igazgatótársaim, a fel- ügyelőbizottság tagjai él a kitűnő tisztviselőkar munkámban minden­kor teljes odaadással és fáradhatat­lan buzgósággal nem támogattak volna; Önök megértették intenciói­mat és akár kezdeményező, akár irá nyitó munkámban készséges, értékes, nélkülözhetetlen segítő társaim vol­tak. Mindenkor egyetértésben és össz- hangzatosán dolgoztunk, ami ugyan­csak egyik előföltóteie a sikernek, mert ezen a téren éppúgy, mint a társadalmi és az állami életben ér­vényesülnek a nagy római törté­netírónak, Sallustiusnak szavai: Con­cordia paroae rés crescunt — discordia maximae dilabuntur, egyetértéssel a kis dolgok is meg­növekszenek, az egyenetlenség pedig a legnagyobbakat is szétrobbantja. Én, aki a mérlegkészítés tekniká jával tisztában vagyok és a reális mérlegkészítés hive voltam mindig, nagyon jól tudom megítélni, hogy a, rólam elhangzott szavakból igen sok a barátság, a rokonszenv és a jó- akaratú elnézés számlájára írandó és csak ami mindezek “után még esetleg megmarad, minősíthető nettó értéknek. A köznek készséges szolgálata, a komoly, célirányos és energikus munka volt talizmánom a múlt­ban — az marad a jövőben is. Ezt a talizmánt mai jóságos megemlé­kezésükkel, az igen tisztelt szónokok szavaiból felém sugárzó érzések me legével Önök megaranyozták. Köszönöm, hogy helyből és a vi­dékről ide fáradva itt megjelentek és elhalmoztak barátságuknak lel­kemben soha el nem homály03odó, drága bizonyítékaival. És különös kö- Bzönetet mondok az idegen tisztelt uraknak, kik intézetünkön kívül állva, főispán ur Öméltóságának, a hatóságok, társintézetek ós a sajtó képviselőinek, a nemzetgyűlési kép­viselő urnák, hogy megjelenésükkel a mai nap jelentőségét emelni szí­vesek yoltak. Ennek a mai napnak emlékét el­raktározom a szivem mélyében és ba —- Isten na adja — megint jön­nének sötét, zord idők, azt vissza varázsolom majd lelkeaibe, hogy abból erőt és biztatást merítsek a további munkára, a további küz­delemre. A nemzeti imádsággal végezem szavaimat: , Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. A közönség meleg éljenzéssel és tapsBal fogadta az elhangzott be­szédet, majd Szeghg Sándor elnök közölte, bogy a Tolnamegyei Takarék és Hitelbank, valamint az érdekkörébe tartozó társaságok há­lájuk és elismerésük kifejezésére dr. Leopold Kornél nevéhez fűződő 100,000 koronás alapítványt léte­sítenek, azzal a rendeltetéssel, hogy annak kamatai évenkint a Hitelbank, vagy valamelyik alapító másik tár­saság alkalmazottja egy, vagy több gyermekének tanulmányi segélyére fordítandók. Bejelentette továbbá, hogy a mai nap emlékére az összes társaságok vezetőinek és tisztikara arcképével egy diszalbumot óhaj tottak dr. Leopold Kornél vezér­igazgatónak átnyújtani. Ez azonban technikai okokból a mai napra el nem készülhetett és így annak át­adása később fog megtörténni. Végül Bodnár István oivasta fel a beér­kezett üdvözlő iratokat. Ezzel a szép ünnepély véget ért. Üdvözletek. Jóllehet csupán házi ünnepnek szánták a jubileumot, mert csak az intézet és a hozzá közel álló válla­latok, valamint a helyi társintézetek és a hatóságok vezetői kaptak meg­hívást, mégis mindenfelől nagy szám­ban érkeztek be meleghangú üdvözlő levelek éa táviratok. Apponyi Géza gróf v. b. t. t. az intézet elnökének üdvözlete: „Igen tisztelt Vezérigazgató Ur! Végtelenül fájlalom, bogy a szoba őrzésére utalt gyengélkedésem aka dályozott abban, hogy jubileumán részt vegyek és hogy nem csatlakoz­hatom tisztelői és nagyrabecsülőinek nagy számához, és hogy csak ezúton fejezhetem ki szívből jövő érzelmei­met. Fogadja kérem legmelegebb üdvözletemet én legőszintébb sze rencsekivánataimat. Hőgyész, 1921 január hó 29. Igaz tisztelőjej, Gróf Apponyi Géza.u Gróf Széchenyi Domonkos a fel­ügyelő-bizottság elnöke, a következő levélben mentette ki távolmaradását: „Nagydorog, 1921 január 28. Igen tisztelt Vezérigazgató Ur, mint érte­sültem, vasárnap üli meg az igaz­gatóság s az intézeti felügyelő-bizott­ság az Ön tízéves vezérigazatói ju­bileumát; Szándékom volt arra be jönni, sajnos azonbau annyira meg hülve érkeztem vissza Budapestről, hogy nem tehetem meg a 74 kilo­méteres kocsiutat. Kénytelen vagyok tehát e sorok utján önnek az eddigi önfeláldozó, ránk nézve áldásos mű­ködéséért hálás köszönetem mellett szívből gratulálni éa kérem a Minden­hatót, hogy adjon önnek tovább is egészséget, erőt és munkakedvet, hogy folytathassa megkezdett szép működését. Az Isten éltesse és gon­dolatban én is ürítem poharamat az ön egészségére. Isten Önnel, szívélyes üdvözlettel gróf Széchenyi Domonkos.“ Schmidt József v. b. t. t. a Pénz­intézeti Központ elnökének távirata: „Vezérigazgatóvá történt megválasz­tásának tízéves évfordulója alkalmá­ból legmelegebb szerencsekivánatait Schmidt Józsefj a P. K. elnöke“ Schóber Béla államtitkár, a P. K. vezérigazgatója a következőket sür- göcyzi: Jubileumod alkalmából sze­rencsekivánatait küldi és őszinte ba. rátsággal üdvözöl Schóber Béla. A Pénzintézetek Országos Egye­sületének elnöksége nevében Lukács László v. b. t. t. elnök és Hantos E'emér állantitkár alelnök sürgöny- zik : „Jubileuma alkalmából melegen gratulálunk. Jövő működéséhez az eddigiekhez hasonló nagy sikereket kívánunk. Pénzintézetek Országos Egyesülése Lukács László, Hantos , Elemér.“ A Magyar Általános Hitelbank igazgatósága nevében báró Ullmann Adolf főrendiházi tag vezérigazgató és Ervin Kálmán igazgató a követ kező levélben gratuláltak: „Nagy örömmel értesültünk arról, hogy Nagyságod vezérigazgatói mü ködösének 10 éves évfordulójához érkezett és szívesen állapítjuk meg, hogy ezen időpont a velünk szoros barátságban levő Tolnamegyei Taka­rék és Hitelbank r.-t.' történetében is határkövet jelent, mert éppen Vezérigazgató Ür vezetése mellett emelkedett arra a pozícióra, melyet ma a Dunántúl közgazdasági életé­ben betölt. Kiváló elismerés illeti Nagyságodat a hazai ipar terén is, mert Vezérigazgató Ur nevéhez fűző­dik több iparvállalat megalakítása és felvirágoztatása is. — Midőn vezér- igazgatói tevékenységének 10 éves évfordulója alkalmával a legmelegeb­ben- üdvözöljük, azon bő óhajunknak adunk kifejezést, hogy még számos éven át változatlan egészségben szentelhesse munkáját t. intézete további felvirágoztatásának és azon közgazdasági feladatok elérésének, melyeket maga elé kitűzött. Kiváló tisztelettel A Magyar Általános Hitelbank igazgatósága; Br. Ullmann Adolf, Ervin Kálmán. Külön levélben gratulált Ervin Kálmán, a Magyar Általános Hitel­bank- igazgatója éspedig a követ­kezőkben : „Őszintén és felette sajnálom, hogy nincs módomban részt venni azon az ünnepélyen, melyet intézeted 10 éves vezérigazgatói jubileumod alkalmával tiszteletedre rendez és kértek engedd meg, hogy ezúton fejezhessem ki legbensőbb tiszteletteljes szerencse- kivánataimat intézetedre és merem mondani a közéletre is oly fontos és üdvös vezérigazgatói mükövésed év­fordulóján. Büszke önérzettel és elég tétellel tekinthetsz vissza a megtett útra és szívből kívánom, bogy teljes egészségben és vidámságban továbbra is részed legyen minden örömben ób sikerben, amelyre tehetségednél, munkádnál és érdemeidnél fogva jog­gal tarthatsz igényt. Kiváló tisztelettel és őszinte barát­ságban .. . 6 híved Ervin Kálmánt A szekszárdi kir. Pénzügyigaz­gatóság a következő meleghangú átiratot intézte dr. Leopoldboz: „Mint a m. kir. pénzügyigazgató- ság ezidőszerinti vezetője kedves kötelességnek vélek eleget tenni, amikor Nagyságodat vezérigazgatói 10 éves jubileuma alkalmából a magam s tisztviselőim nevében kö­szöntöm. A vármegye határain túlterjedő előkelő közgazdasági tevékenysége, intézetének megalapozása, az ország első pénzintézetei közé emelése, szá- mos egészséges vállalat létesítése: el­választhatatlanul összefüggnek Nagy ságod kiváló szervező képességével és vezetői talentumával. De nemcsak mint vármegyénk elsőrangú közgazdasági tényezője, hanem mint a közügyek igazságáért harcoló katonája, úgy a fórumon, mint a sajtóban, sőt a mi vonatko­zásunkban is, mint az adófelszámo­lási bizottság hivatott tagja: oly el­évülhetetlen érdemeket szerzett Nagy­ságod, amelyek méltán teszik őszin­tévé, bensőségessé jubileumi ünnepét. Az Isten áldását kívánva további sikeres munkásságára, köszöntőm Nagyságodat, megkülönböztetett tisz­telettel : Szekszárd, 1921. évi január 28. Kaminszky János. m. kir. péniügyigazgató helyettes. Dr. Kovács Sebestyén Eure úgy a maga nevében, mint a paksi fiók választmányának megbízásából töb­bek között a következőket írja: őszinte örömmel ünnepelek a tá­volból is, mert Vezérigazgató 'Urban olyan férfiút üdvözölhetek, akinek szakavatott vezetése mellett intéze­tünk nagy arányokban fejlődött és altruisztikus működésével nagyban hozzájárult vármegyénk és annak keretein túl hazánk közgazdasági fejlődéséhez. Arra kérem a Minden­hatót, hogy intézetünk még minél hosszabb ideig élvezhesse az On szakavatott vezetését. Bizton tudom, hogy az Ou vezetése alatt az ered­mény el nem maradhat, mert aki­nek szemei előtt mindenkor a közcél s nem az önző célok lebegnek, annak munkásságát Isten áldása kiaéri. A legőszintébb szerencsekivánat&i- nak megismétlése mellett vagyok őszinte tisztelője:. Dr. Kovács Sebestyén Endre.“ Dr. Fent Ferenc apátplébános a következőket írja: „Kedves Barátom, egyik káplá­nom fekvő beteg s ezért vasárnapi elfoglaltságom legnagyobb sajnála­tomra megakadályoz abban, hogy tisztelőid sokaságában személyesen részt vehessek mai ünnepeden; en­gedd meg tehát, hogy ezúton köazönt- selek a legőszintébb érzésekkel és Isten áldását kívánjam további éle­tedre és működésedre. Kiváló tiszte­lettel vagyok igaz hived: Dr. Fent Ferenc.“ Dr. Kozacsek József vezető kir. ügyész a következő levelet intézte a Hitelbank igazgatóságához. „Egy bét óta ágyban fekszem, sajnálom, bogy emiatt ünnepükön személyesen nem jelenhetek meg. Dr." Leopold Kornél urnák személye méltó az ünneplésre, az ő egyénisége és rátermettsége, föltétien garancia arra, hogy Társaságuk kitűzött felada­tait megvalósítsa és ezáltal a magyar haza érdekében kifejtett tevékeny­ségnek számottevő részese lesz. Az Isten-őt sokáig éltesse.“ Meleg* hangon gratuláltak még: Dr. Pesthy Pál, kir. törvényszéki elnök, Péter Jenő, a Franklin-Társu- lat vezérigazgatója, Szunyogh Sza bölcs, a Pénzintézeti Központ igaz­gató-főtitkára, Nyáry Pál, a Pénz­intézetek Országos Egyesülésének igazgatója, Szekeres Emil, a Magyar Általános Hitelbank Győri Fiókjának igazgatója, Horváth Ántal m. kir. postafőfelügyelő és a tisztikar, Kreschka Gyula, a Bonyhádvidéki Takarék és Gazdasági Bank igaz­gatója, a Hőgyészi Takarékpénztár s annak elnöke: Engelmann. Jenő, ügyésze : dr. Baumgartner József, Gróf Apponyi Rezső, volt főispán, Benkő, a Magyar Általános Hitel­bank igazgatója, Kovács Dávidné Nagy Lujza polg. leányisk. igazg., dr. Kövy Arisztid, a M. Á. H. tit­kára, Kovács Dávid, tanár, Mayer Alajos Szászvár, Jung Antal Fadd, alaódraskóczi Morvay László, dr. Fehér Lőrinc, dr. Spányi Leó, Boross Zoltán a Nemzetközi Bor­kereskedelmi rt. Budipest, Hajduska Rezső vezérigazgató, Kaufmann Má­tyás művezető, a Máza-Szászvári Hengermalom és Téglagyár r.-t. tisztviselői, stb. stb. Igen kedves az üdvözlő-levele Koretzky Jánosnak, a szekszárdi hazafias munkásság ismert vezetőjé­nek, ki a kommunizmus alatt a megyei direktóriummal élesen szem­be helyezkedett, ő többek között ezeket írja: „íme, Nagyságod is, a legdrá­gább és l9gbecsesebb kincsnek van birtokában: az erkölcsi tőkének. Minden halandó, minden múlandó, vagyon és élet egyaránt, de egy van, amit nem lehet elvenni senkitől: a becsületes ember erkölcsi tőkéjét. Igaz örömmel ragadom meg az al­kalmat, bogy meghajtsam az elisme­rés zászlaját azon férfiú előtt, kinek a mai nehéz viszonyok között any- nyian köszönhetik existenciájukat. Adja az Ég, hogy Nagyságod még igen sokáig hirdethesse és gyakorol- I hassa az igazi Krisztianizmust, s a 1 társadalomban és sokat szenvedett

Next

/
Oldalképek
Tartalom