Tolnamegyei Ujság, 1921 (3. évfolyam, 1-54. szám)
1921-11-12 / 47. szám
KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. EÜSzetési ár: egész évre 80 K, félévre42 K, negyedévre24K. Vidéken: 88 K, 46 K, 26 K. — Egyes szám ára 3 K. Szerkesztfi: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dt]a 30 korona A hirdetés ax ntolso oldalon egy 60 mlllméier széles hasábon mtllméter soronként 1 korona, a szövegoldalon 3 korona, a hírrovatban elhelyezet! reklémhlr valamint a nyllttér soronként 30 koronába kerül. Családi hírek és vállalati hirdetések külön árszabás szerint. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen. Jegyzetek. Halljuk még a jól ismert dalt, amint eat a Kerepesi-ujti temető hatalmas siremláke visszaveri. De a mi szemünkbe könny tódul és ha lehet sírni, ott a másvilágon, van oka bőven sírni Kossuth Lajosnak is. Még egy oly győzelem, mint amilyenre az ünneplő kisgazdák hivatkoztak és győzelmünk felér nemzetünk megsemmisítésével. Derék cseh szomszédaink azt hiszik, hogy a Habs.burg- család detronizálésával megszűnt a rém, a magyar királyság jogara nem ér el többé a Kárpátok hegyormáíg, a kuruc Rákóczy most már nyugodtan pihen Kassa városában, mert a Habsburgok fejéről leütötték a. koronát és örömükben, diadalukban teherautókkal porbadöntik a nagy királyné művészi szempontból is remek szobrát Pozsonyban. Egy Habsburggal kevesebb, vélik, de félve seprik a Duna vizébe a szobor törmelékeit, nehogy a könnyes szemű magyarok hazavigyék, összegyüjtsék, mert hátba a márványporból meg talál elevenedni a nagy királyné és hivó szavára ismét kirepülnek hüvelyeikből a magyar vitézek kardjai, hogy bosz- szut álljanak a megalázásért, a börtönben sínylődő testvéreikért. Sírj csak tovább Kossuth Lajos. Hogy hazádnak mikor lesz szabadsága, • csak a jő Isten, akiben egyedül bízunk, tudja megmondani. S ha majd elérkezik ez a szent nap és felírhatjuk szenvedésünk múlásából fakadó örömkönnyeinkkel a Kárpátok ormára, Erdély bérceire, hogy hazájában ismét ur a magyar,. akkor nem egy politikai párt, de az egész nemzet ajakán felcsendül a szent zsolozsma: „Ne sírj, ne sírj Kossuth Lajos!“ * Egy kis kioktatásban részesültek a megyebizottsági tagok a keddi ülésen. Egy interpellációhoz hozzászólva, drámai arcjátékkal és egy teljhatalmú oligarcha gesztusával Bar- tál Aurél megyebizottsági tag ur Renczes képviselő ama felszólalására, hogy az alispán ur csak a megye nagybirtokosait hívta meg a Kormányzó bátaszéki ünnepére, azt vágta ki, hogy az alispán azokat hivta meg, akiket e meghívásra „méltóknak és odavalóknak talált“. Az alispán ur válaszában kifejtette, hogy ő legfelsőbb kívánságra diszmagyar- ral rendelkező urakat kért csak fel a megjelenésre, más meghívókat nem bocsájtott ki. Ezzel a válasszal az interpelláló és a bizottsági tagok is megelégedtek, de Bartal ur merész kijelentésóre’egy kis visszhangot adott dr. Klein Antal volt főispán. Mi készséggel elismerjük, bogy a meghívottak teljesen méltók és odavalók-voltak az ünnepségre, de úgy • érezzük,*Tiogy a négyszázat meghaladó bizottsági tagok közül is akadtak volna még „méltók“ és „oda valók“, ha a meghívásnál ezek a szempontok jöttek, jöhettek volna tekintetbe. Midőn ezt mindenkit megillető tisztelettel leszögezzük, nem átaljuk megállapítani, hogy ilyen rapszodikus és könnyen félreérthető kijelentések igen alkalmasak a demagógia erősítésére és az osztály- gyülölat felkeltésére. Ha pedig Bartal bizottsági tag ur majd hosszabb időt fog eltölteni Tolnavár megye közéletében, talán reá jön, hogy e megye középosztálya, — amely a vörös uralom még emlékezetes napjaiban a tuszság gyötrelmeit átszenvedte, az ellenforradalom élesztője, a vörös gazok ei'fogója volt,, amelynek fiai a királypuccs idejében fegyverben állottak az ország legszentebb érdekei védelmében, — érdemes arra, hogy szintén megjelenhessen, mint a megye képviselete a kormányzó előtt. ügy tudjuk, hogy kevesen vannak, ha vannak, akik nem okultak és nem tanultak a közelmúltból és akik azt hiszik még mindig, hogy miattuk forog,... ha már forog a föld. A Qörmesye Őszi kSzsgülése. Kedden délelőtt tartotta a vármegye törvényhatósági bizottsága rendes őszi közgyűlését, amelyen a megyebizottsági tagok elég szép számban jelentek meg. Forster Zoltán, a főispáni teendők ellátásával megbízott alispán nyitotta meg a megye- gyűlést és beszédében hosszasan megemlékezett arról a veszedelmes helyzetről, amelybe Károly királynak váratlan hazatérése sodorta az országot. A majdnem katasztrofálissá váló külpolitikai válságot a Kormányzó és » miniszterelnök biztos kézzel, rettenthetetlen magyar szívvel oldották meg és megmentették a hazát a hullarabló hiénák újabb támadásától. A törvényhatóság ezért 'őket a következő táviratokkal üdvözölte: Főméltőságu Horthy Miklós Kormányzó Urnák Budapest. Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága a mai napon tartott őszi közgyűlése alkalmából a legmélyebb hódolattal üdvözli Főméltóságodat azon körültekintő, mélységes haza- szeretettől áthatott és erélyes magatartásáért, melyet a közelmúlt nehéz eseményei alkalmából szegény hazánk érdekében tanúsított. Midőn a törvényhatóság a legőszintébb hálája adóját rója le, egyben a legtörhetetlenebb ragaszkodással viseltetik Főméltóságod iránt. Forster Zoltán alispán. NagyméltóságaJ gróf Bethlen István miniszter- elnök urnák Budapest. Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága a mai napon tartott közgyűlése alkalmából őszinte ragaszkodásának és törhetetlen bizalmának ad kifejezést azon magatartásáért, amelyet Nagyméltóságod és a vezetése alatt álló magyar kormány az elmúlt napok nehéz megpróbáltatásai között tanúsított. Forster Zoltán alispán. A megnyitó beszéd végül megemlékezett a testvérbareokban elesett hősökről és tiltakozva a hatalmak önkénye ellen : minden magyar ember összetartását kötötte a jelenvoltak lelkére. A tárgysorozat folyamán megszavazták a vármegyei háztartási alap 1921. évi költségvetése keretében a vármegye áthárított szükségletei fedezésére a 8 százalékos pótadót, a nyugdíjalap javára az 1922. évben szükséges 1 százalékos pótadót és elfogadták az alispáni jelentést, amelyhez Renczes János nemzetgyűlési képviselő szólt hozzá és kifogásolta, hogy az alispán a Kormányzó bátaszéki látogatása alkalmával csak a diszmagyaros urakat mutatta be az államfőnek, a vármegye messze vidékeiről oda zarándokolt községi képviselőtestületeke!; azonban nem. Az alispán felvilágositó szavait Renczes kellő loyalitással vette tudomásul. Bartal Aurél szólt még ebhez a kérdéshez, az ő reflexióit azonban dr. Klein Antal volt főispán visszautasította. A számonkérő székről felvett jegyzőkönyv tudomásul vétele után megejtették a választást az üresedésben levő árvaszéki ülnöki állásra és Laskó Ernő 54 szavazatával szemben 60 szóval megválasztották dr. Künsztler Kálmán yármegyei aljegyzőt. Schult- beisz Rezső szolgábirót a IX. fiz. osztályba sorozták és a közigazgatási bizottságba beválasztották id. Berarieder Józsefet, táró Fiáth Tibort, báró Schell Józsefet, Török Bélát és Sasa Lászlót. Újjáalakították asx igazoló választmányt, kijelölték a gyámpénztári készletek elhelyezésére igénybe veendő pénzintézeteket, jóváhagyták a vármegyei bizottsági tagok 1922. évi jegyzékét és megválasztották az esküdteket Összeállító 1922. évi bizottságot. Előterjesztették az 1922. évi közúti költségvetést, a háztartási alap 1921. évi pótköltségvetését és 1922. évi költségelőirányzatát. Saját kérelmükre nyugdijazták Percei Dezső vm. aljegyzőt, Dőry Sándor és Tolnay János irodasegédtiszteket, Dömötör István irodaszolgát és megállapították özv. Gyorsok Fe- rencné nyugdiját. Tudomásul vették Győr város közönségének a gr. Bethlen István m. kir. miniszterelnök ur üdvözlése ügyében hozott határozatát, Zala vármegyének határozatát, melyben Ausztriának Nyugatmagyarország el- sz&kitása iránti törekvése ellea tiltakozik és a vend testvéreknek hálás elismerését fejezi ki, Nógrád vármegyének a Kormányzó és a nemzeti hadsereg tekintélyének törvényalkotás utján való védelme tárgyában hozott határozatát, Kecskemét város közönségének az ország Kormányzóját a nemzetgyűlésen ért támadások ügyében hozott határozatát, Szatmár vármegyének a közigazgatás reformálása és a keresztény biztosító intézetek támogatása ügyében hozott határozatát, Veszprém vármegyének átiratát a vasárnapi munkaszünetről szóló törvény revíziója tárgyában, Borsod vármegyének a széntermelés kérdésében hozott határozatát, a vármegyei tisztviselők országos egyesületének megkeresése a vármegyei tisztviselők státusrendezése ügyébed küldött megkeresését, végül a tiszántúli ref. egyház- kerületnek a debreczeni ref. kollégium anyagi támogatására megszavaztak 5000 koronát. Nyugdijazták Matzou Béla szekszárdi és Scbád Vilmos murgai jegyzőt, jóváhagyták a katonabesz&llá- solási alap, a községjegyzői nyugdíj alap költségelőirányzatát és tudomásul vették a kórházi választmánynak a kórház bérgazdasága ügyében hozott javaslatát. A törvényhatósági bizottság letárgyalt 261 községi képviselőtestületi határozatot és kihirdette dr. órfíy Lajos szekszárdi, dr. Halmai Zoltán dombóvári, dr. Nómethy Zoltán faddi, dr. Tél Ferenc paksi, dr. Várhelyi István szekszárdi és dr. Schmidt Géza bátaszéki orvosok oklevelét. un -jijijij-l.nrrru-|_rinrrrij~rr->-i |—i** — Mmmmm vezérlő íbbícsí- bok Bérelnie Csonltamagvarorszúg leMztorsiliBz. A déli harangszó évszázadok óta a magyar dicsőséget hirdeti, emlékére a nándorfehérvári győzelemnek, mellyel Hunyadi János a török áradatot visszaterelte és a keleti veszedelemtől a Nyugatot egyszeraminden- korra megmentette. A Nyugat ezért a szolgálatért nem volt hálás. Ellenünk támadt és le- tepert. De nem lovagias ellenfélként, tisztességes fegyverrel kezében, hanem orgyilkos módjára, tényleges orgyilkosokkal^ árulókkal, gyáva szerződésszegőkkel szövetkezve. ígért neki, fejedelmi bért. Nem a sajátjából, de a mi ezeréves becsületes birtókunkbél. A béreneek megtették kötelességüket: — a „müveit“ nyugat hazánk élő testéből lebasitott eleven húsúnkkal fizetett. < És a harangok még mindig zugnak világszerte, naponta, jelezve a napok pályája tetőpontra érkeztet, de ez a nap most már nem úgy, mint régen, Hunyadi idejében, nem a mi napunk jelképe. Zug délben tizenkét órakor a világ minden harangja, de már nem egyedül a magyar dicsőséget hirdeti, kihangzik belőle a hálátlanságot megbélyegző kongás is. A magyar harangok zúgása azonban mást is mondjon! A magyarok törhetetlen igyekezetét a régi dicsőség visszaszerzésére és a féktelen vágyat a bűnösök megbüntetésére. A magyar harangszé legyen fohász az éghez Magyarország feltámadásáért és a magyarság fogadalma: ezért a «élért élni és halni! Legyen naponkint egy pillanat, mikor a minden nípjog ellenére vont demarkációs vonalon innen és túl minden'hazafiasán érző szív össza- dobban és egymásra talál. Lágyén a déli harangszó naponkint az össze, tartozandóság kiáltó hangja, melybő j-
