Tolnamegyei Ujság, 1921 (3. évfolyam, 1-54. szám)

1921-11-05 / 46. szám

Egyes szám ára 3 korona.

ül. évfolyam. _____________ Szekszárd, 1921 november 5.__________________________46. szám.

TO

LNAMEGYEI ÚJSÁG

KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP

tzerkesztöség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102.

Előfizetési ár: egész évre 80 K, félévre 42 K, negyedévre 24 K. Vidéken: 88 K, 46 K, 26 K. — Egyes szám ára 3 K.

Szerkeszt«: SCHNEIDER JÁNOS.

A lap megjelenik minden szombaton.

Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők.

Hirdetések Arai: A legkisebb hirdetés dija 30 korona A hirdetés az ntolsú oldalon egy 60 mtllmeter széles hasébon mlllméter soronként 2 korona, a szövegoldalon 3 korona, a hírrovatban elhelyezett reklámhír valamint a nyllttér soronként 30 koronába kerül. Családi hírek és vállalati hír* detések külön Árszabás szerint.

Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban,

Hiszek Magyarország feltámadásában,

. ........^~^^-lv^r"-wiarLrBwrwTu~uwir

Je

gyzetek.

• Budapest templomai előtt, az utca szögleteken pörsölyös ifjak állanak. Amint reá nézek a sápadt, didergő ifjúra, aki a szegény egyetemi diákok nevében nynjtja pironkodva felém a pörsölyét, az én arcom is lángbabo- rul a szégyenérzettöl, a magyar közöny, a magyar nyomorúság, a magyar jövő miatt! Ifjainknak ko’dus módjára kéregetni kell a kenyérért. Milliós panamák a közéletben, az utcán, a könnyen szerzett pénzen- kitartottak prémes bundái hullámoznak, autók röpülnek börziánerekkel és bukmékerekkel és a kultúra jövő katonái könyöradományokat gyűjtenek. Sok milliókat szórunk el magán- és közpénzekből luxus kiadásokra és az állam, az iskolák egykori fentartói, a főurak és a főpapok, a hadi milliomosok, a jólétben élő polgárok, iparosok és kereskedők még sem gondolnak arra, hogy a tudomány megszerzéséért küzdő ifjak az internátusokban, a magán odúkban egyre színtelenebbek lesznek az éhség tői, egyre többet szorít közelebb magához a halál legagiiisabb ügynöke : a tüdővész.

És ezek az ifjak mégis ott voltak, odaadták ifjú életüket a „Kamaraerdőnél, mikor mondották nekik. bogy a haza érdeke ezt kívánja.

Amint elgondolkozom az eseményeken, nem tudom eldönteni magamban, melyikért keli a magyar nemzetnek jobban pirulnia. Azért-e, hogy csak ezek az ifjak voltak, akik vállalkoztak a haza megmentésére, vagy hogy ugyanezek az ifjak pörsöllyel kénytelenek áliani a templomok előtt, az utcaszögíeten.

* *

*

A Dunán lefelé rohan egy páncélos hajó. Mire e sorok napvilágot látnak, akkora már az a férfi, aki az angol hadihajó rabja, Magyar- országnak „voit“ királya. Négyszáz évnek küzdelme, Zápolya, Tökölyi, Rákóczy vitézeink, a negyvennyolcas honvédeknek vóráldozatai mind azért voltak, hogy a Habsburg uralom alól felszabaduljon a magyar. A nemzetgyűlés határozatával elérte most ezt a magyar nemlét. És mégis úgy látom, úgy érzem, hogy a négy szazad vágyának . teljesültén kevesen örülnek. Az évszázados sérelmeket elnyomja a szánalom, amely kiséri az angol hajó rabját és a megszabadulás örömet megdöbbentő keserűséggé váltja az ä parancs, a győzőknek könyörtelen diktatúrája, amely minden megalázások után arra kény- szeritette a trianoni békével leg- gazabbul megrabolt nemzetet, hogy még azokról a jogokról is lemondjon, amit ez a legkegyetlenebb okmány biztosított. — Az ántánt parancsára a Habsburg-dinasztria detronizálása kimondatott, de nincs seki, aki örüljön ezen, minden eddigi megalázásunknak ez voha legnagyobbika. *

* *

A kis ántánt vágya teljesült. Magyarországnak nincs királya! Az angolok már megmutatták Napóleonnal, hogy jól meg tudják őrizni azt, aki az ő cirkulusaikat zavarja. És Benesék, Pasicsék álma nyngodtabb már, nem kisérti őket IV. Károly királysága, amelyből az osztrák császárság kiépítését és ezzel az elrabolt részeknek és a hűtlenné lett országoknak visszaszerzését remegték.

Az európai politikai cselszövények méregkeverői, hazugjai tévednek, amikor azt remélik, hogy a népek vágyát egy király félreálíitásával el lehet nyomni, ha azt Hiszik, hogy csak a korona fénye tudja éleszteni, lángban tartani a letiprás, megalázás bosszuérzését.

Az az ökölcsapás, amely arcunkba, a magyar nép arcába vágott e kényszer detronizálással, felébreszt tán kábuItBágunkból. Megértjük tán, hogy ha egységesen nem állunk kormányunk háta mögé, ha kifelé és befelé nem mutatjuk meg, hogy ereinkben még vér van és öklünkben erő, akkor az eszméletre téritő ütés után jönnek az újabb ütések, amelyek államiságunk teljes összetörését célozzák.

Ha élni akarunk, akkor le kell dölniők az érdek bálványoknak, egy oltár előtt szabad csak áldoznunk, a haza szeretetében való megértés oltárán. Aki továbbra is csak az önzés, a hiúság, a hatalom előtt gyújt áldozati tüzet, azt söpörje el a nemzet ] életéért aggódók szent haragja.

Nemsokára ezután, háromnegyed kilenc előtt néhány perccel az angol hajóról füttyszó hallatszott. A hajó parancsnoka megadta a jelt a kis angol dunai flottila távozására. A „Glowworm“ szinte pillanatok alatt készülődött fel a hosszú útra. Rövid lomha himbálózás után csaknem nyilsebesen kifutott a Duna közepére és három perccel később már el íb tűnt a parton állók szemei elől.

Károly király és Zita királynő távozása Magyarországról az egész világ szemei előtt folyt le : a hajóhid- nál ott állottak Sauerivein Gyula, a „Matin“, Pietro Sacchi a „Corner e“ della „Secra“, H. Tate, a „Times“ és Jones, a „Daily Cro- nicle“ tudósítója.

A királyi pár utolió útja TolnuvárnMkermtDl.

Hétfőről keddre hajló éjjelen világ- történelmi esemény Bzinhelye volt vármegyénk területe. A bennünket körülvevő Csehország, Románia és Jugoszlávia nyomása alatt Francia- ország, Olaszország és Anglia arra kényszeritették a magyar kormányt, hogy IV. Károly királyt adja ki. A kormány a fenyegetések hatása alatt kénytelen volt a nagyhatalmak kívánságát teljesíteni és megengedni, hogy ő Felségét Tihanyból a Dunán borganyzó „Glowworm“ ágyunaszádra szállítsák.

A kormány különvonatokat bocsátott az ántánthatalmak rendelkezésére, kikötvén, hogy az ország koronás királya megfelelő tiszteletadással v kísértessék Bajára, ahol hajóra szállott, hogy elvigyék őt Magyarország területéről. A szombat este indult vonatok Adony pu8zta- szabolcson, Ujdombóváron és Báta- széken : tehát legnagyobbrészt vármegyénk területén keresztül szaladtak Baja-felé.

Kedden reggel 7 órakor érkezett meg Baja elé az első különvouat, amelyen a magyar kormány képviselői, néhány ántánt diplomata és Schioppa Lőrinc pápai nuncius, a Vatikán budapesti követe utaztak. Alig egy negyedóra múlva robogott át a bajai Dunahidon a második vonat, amely IV. Károly királyt és Zita királynét hozta. A vonatokat a dunai hídfőnél várta a Glowworm parancsnoka néhány angol matrózzal, akik angol lobogóval letakart hord- széket vittek a hídhoz, hogy az esetleg gyöngélkedő királynét azon vigyék le a meredek vasúti töltés lépcsőjén a Dunapartra.

A vonatnak csak néhány kocsija ment a pályatestre, a többi a hídon maradt. A megállás után kilépett a vonatból Siméhfalvy Tihamér m. kir. vezérkari ezredöSj aki parancsot adott a vonatot kisérő magyar katonáknak a kiszállásra. A rohamiäisakos katonaság két sorban hamarosan helyet foglalt a pályatestről az angol hadihajó felé vezatő útvonalon és ki- Bzállottak a vasúti kocsikból a nagy ántántot képviselő Selby angol ezredes, Auzzoni olasz ezredes és llnaux francia ezredes is.

I Majd megjelent szalonkocsija ajtajában a királyi pár is, mire felharsant a Generálmarsch és a csapatok tisztelgő állásba helyezkedtek. O Felségeék kiszállottak és megindultak az ágyunaszád felé. A királyné nem vette igénybe a részére elkészített nordszéket, hanem a karját a király karjába öltve ment a katonák sorfala közöt. A király minden második-harmadik katona felé szalutálva szótlanul haladt a „Glowworm“ kikötőhidjához. Mikor a királyi pár felért a hajóra, a kürtös Generál - marscha elhallgatott.

Átadásuk minden különösebb ce- rimónia nélkül folyt le. Mindenki, akinek a király körül akármilyen okból valami dolga akadt, szinte szótlanul teljesítette kötelességét. -— Károly királyon tábornoki egyenruha volt és térden alul érő sárga bőrköpeny. A királynén egyszerű kék úti ruha, szemmelláthatóan ugyanaz, amelyben az utat Svájcból Magyar- országba megtette. A király ,és a királyné mélyen lehajtották a fejüket, amikor a hajó hidján az ágyunaszád fedélzetére felmentek. Egyikük sem szólt egy szót Bem. Komor szótlansággal követte a királyi párt szükebb kieérete: Esterházy Sándor gróf, a királyné főudvarmestere, Boro- viczényi bárónő és egy udvarhölgy. Az utolsó pillanatig a király közelében tartózkodtak: Kánya Kálmán meghatalmazott minisnter, rendkívüli követ, Rosty követségi titkár, Siménfalvy ezredes, aki már Tatán bemutatkozott a királynak, Soly- mossy huszárkapitány és liátvay ezredes, bajai állomásparancsnok. — Utánuk vitték a királyi pár négy kis kézi-böröndjét, -valamint a kíséret öt bőröndjét. Eközben kiszálott az első külön vonatból Schioppa pápai nuncius is ósőii a „Glowworm“-ra ment.

A király az angol ágyunaszád fe délzetén néhány pillanatig emelt fővel nézett magakörül, azután gyors léptekkel a kabinjához ment, de alig tiz perc múlva ismét feltűnt magas, karcsú alakja-a fedélzeten. A királyné és a pápai nuncius mindenütt mellette, őt perc múlva a király elköszönt kísérőitől és ismét visszatért kabinjába, a pápai nuncius kisére- } tében, aki körülbelül egy fél óráig I volt vele a hajón.

Emléket a hőtöknek!

— Volt tanítványaimhoz, Szekszárd és Tolnavármegye közönségéhez. —

Ne csodálkozzék senki, hogy éppen én vagyok az, aki az alábbi sorok megírására a tollat felveszem, de legyen meggyőződve mindenki, hogy ennek megírásakor nem az „édesanya“ beszél belőlem, de tisztán és kizárólag a „magyar anya“, a magyar asszony, a magyar honleány.

Nagyon szomorn napokat éltünk át mostanában, de különösen e héten! Mindenszentek ünnepe és halottak napja volt.

Ott álltunk összetört szívvel a temetőben és tehetetlenül, merev szemmel bámultunk arra a kis sir- halomra, amelynek rögei annyi örömünket, annyi reménységünket, annyi boldogságunkat zárták magukba. Sirattuk az előttünk levő sirhant alatt nyugvó kedveseinket. És csak sírtunk, sírtunk . . . Sirattuk azokat a drágáinkat, akik a legszentebbért, a mi édes hazánkért áldozták fel az ő sok reményre jogosító ifjú életüket, és most ott feküsznek a távol idegenben, azt sem tudjuk merre, azt sem tudjuk, hol alusszák örök álmukat s álmodoznak „a szabad, boldog hazáról!“ .

És csak sirnnk . . . siratjuk azt a 10 ismeretlen ifjú hőst, akiknek Budaörsnél magyar fegyverek oltották ki életüket, és azokat a lelkes gyermekeket, akiket Sopron alatt talált a gyilkos golyó. És csak siratjuk a mi közös édesanyánkat, a sirba- döntött édes magyar hazát.

Tegnap, halottak napján estefelé Szekszárdon kegyeletei ünnepély volt az alsóvárosi temetőbe!) az elesett hősök emlékezetére. Az itt eltemetett hősök kis rozoga sírja előtt, amelynek némelyikéről még a kereszt is hiányzik 1 amelyeket pár szál virág H 2—3 pislogó gyertyácska díszített, nagyon megható, szép beszédet tartott Kun Lajos r. k. segédlelkész. Sajnos, hogy a kivonult katonákon, rendőrökön és gimnáziumi ifjúságon kívül alig volt ott néhány ember. Pedig bizony ott kellett volna lenni a város nagy részének, hogy lelkesedjenek és kegyeletükkel áldozzanak a bősök emlékének. Hinni akarom, hogy ott is lettek volna sokan, de talán nem tudtak e gyáBzünnepélyről.

A kedveseiktől távol nyugvó hősök