Tolnamegyei Ujság, 1921 (3. évfolyam, 1-54. szám)
1921-02-05 / 6. szám
111. évfolyam. Szekszárdi 1921 február 5, 6. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Teleionszám 85 és 102. Elflflzetést ár: egész évre 80 K, félévre 42 K, negyedévre 24 K. Vidéken: 88 K, 46 K, 26 K. — Egyes szám ára 2 K. Szerkeszti: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illetS közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 30 korona A hirdetés ai utolsó oldalon egy 60alHméter széles hasábon mlUméter soronként 1 kor. 20 f.t MÖvegoldslon 2 korona, a hírrovatban elhelyezett reklénrhlr valamint a nyllttér soronként 20 koroséba kerül. Csalédi hírek és vállalati hirdetések külön árszabás szerint Farsang végén minden tótágast áll. A csörgő jdp' kások nemcsak a báltermekben bohóckodnak, hanem a közélet piacán is. Mintha elragadott volna mindenkit a farsangolás ördöge: amerre tekintünk, mindenütt mosolyra kell fakadnunk. Az iga*, bogy fanyar, savanyu, vsgy keserű a mosolygásunk, mert nem az igazi élet az, amit itt látunk. Az emberek nagy- képüsködnek és adják a bankot. Az egyik, akit a háború és a béke konjunktúrája gazdaggá tett, segítség helyett jó tanácsokat osztogat a szü kölködőknek. A másik pedig azon mulat, hogy Összeveszejti az embereket. De hogyan békiti őket össze ? Valószínűleg úgy, ahogy a franciák összebékéllek a németekkel, vagy fcbogy a vitéz és nagy cseh és román nemzet összebékélt velünk, szegény és árva magyarokkal. Az ösz- szebujiogatók pedig halásznak a zavarosban. * Magyart a magyar ellen uszítják. Előveszik a régi receptet és egymásnak akarják ugratni Kálvin fiait, meg a Róma hitén levőket. Egyszerre szörnyen kálvinista ssive lett az egész Dob utcának és az egész Lipótvárosnak. A sziriai fajta most is azon mesterkedik, amit olyan ügyesen csinált az összeomlás rémes napjaiban, meg évtizedek során folyton, amikor a figyelemelterelés, a közfelháborodás átutalványozásáról volt szó. Megpróbálkoztak előbb a magyar paraszttal. Csodálatos egyértelműséggel szidták a föld kérges tenyerű, szorgalmas művelőjét, hogy ő az oka minden bajunknak, hogy páratlan kapzsisággal veri fel az árakat, hogy garmadába gyűjti a sok kékhasn 'bankót, meg miegymást. Hogy ezzel nem sikerült éket verni a magyar és magyar közé, most jön a vallás. Ezzel űznek cudar játékot. És akad sok ember, aki felül nekik és elvakittatja magát á hazug szólamoktól. Elül azonban hamarosan a farsangi művihar, mert olyan ez. mint a *fcyári zápor: nem pusztít. Árvíznek szánták, de túlbecsülték az erejüket azok, akik a csatorna piszkát akarták zúdítani a magyarság lelkére. * A középosztályra szakadt nyomorúságban egy a vigasztaló : a középosztály . magyar. Benne megvan a magyar szívósság, amely győzedelmeskedni fog minden szenvedésen. A középosztály ideálista volt, hitt a szép szólamoknak és lassanként egy idegen fajta kezébe kezdett átcsúszni az az érték, ami az ő kezükben volt. Most azonban észbe kapott. — Oda megy példáért, friss erőért, szívós akaratért, ahonnan minden erő, minden szívósság fakad: a faluhez, a magyar paraszthoz. Évszázadokon keresztül tatár, török, német folyton a magyar parasztot zsákmányolta és a magyar paraszt mégis itt áll, szik- lasziláFdan, megvagyenosedva, jobban megerősödve, mint valaha. Műk- kai;ás nélkül tudott tárni, kifejlődött benne az ősi ravaszság nagyszert rendszere és csavaros utakon, makacs kitartással azon dolgozott, hogy indulatait el tudja tenni jobb időkre. És a szép szólamokat úgy tudta meg• tapsolni, hogy ezalatt a zsebéből | semmi Bem rázódott ki. A szerzésnek olyan győzhetetlen akarata fejlődött ki benne, amelynek eredményei előtt elismeréssel kell adóznunk. Ez az akarat mentette meg a magyarságot a múlt véres zivataraitól, a megemésztő zsidótól és a kommün- től. Ha a magyar paraszt legyőzhetetlen lelke átitatódik a középosztályba, akkor aztán duzzadhat a lelkünk és jöhetnek az egymás ellen uszitók szép mondatai. Földet, házat, jószágot, pénzt szerezni: ez lesz- a magyar evangélium első parancsa a középosztálynál is. * Farsangi komédia az is, hogy mindenki, akinek tele van rongy bankóval a bugyellárisa, dúsgazdagnak tartja magát. A gőg és a büszkeség királyi palástjában járnak sokan százezreikkel, meg a millióikkal. Bedig a mi pénzünknek csak a száma nagy, az értéke nem az. Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter, az ország finan- ciáinak ez az önként vállalkozott csodadoktora mondta a minap egy beszédében, hogy a mi pénzünknek az a betegsége, hogy rettenetesen sok van belőle, bogy nagyon erősen fel van higitva. Olyan, mint a thea, amelyben borzasztó sok a viz, de ! hiányzik belőle az íz, a tartalom. A | háború alatt úgy teremtették elő a szükséges milliárdokat, hogy éjjel- nappal dolgoztatták a bankóprést.. Es a pénz, amely mint vásárlóeszköz tulajdonképen arany vagy ezüst bzo- kott lenni, átváltozott papirossá. A bankó a békés időben a rendezett viszonyok közt élő, vagyonos államnak a váltója volt, amelyért bármely pillanatban meg lehetett kapni a szükséges ellenértéket: az aranyat. A pénzünk igazi pénz volt. De hogy az arany a háború alatt a külföldre szivárgóit, az a pár száz millió, amit az Osztrák-Magyar Bank őriz: nem lehet a fedezete annak a sok milliárd bankónak, amely sok sok honfitársunk képzeletében mint véghetetlen, mérhetetlen gazdagság szerepel. Az uj pénzügyminiszter majd elpárologtatja a sok bankót, mint a felhigitott theából a sok vizet és ha majd kevesebb lesz a papírpénz, akkor meg is lesz majd az értéke. Addigra azon- | ban majd el kell szállnia a farsangi mámornak, hogy helyébe lépjen a való élet komolysága és helyreálljon az a gazdasági arány, amely nélkül rendes társadalmi berendezkedés el sem képzelhető. Es akkor, de csakis akkor kezdhetünk hozzá igazán az uj, a jobb, a szebb, a boldogabb Magyarország alapjainak az díjból való lerakásához. \ A szekszárdi Nőegylet műsoros estélye. Az elmúlt boldog békeévek kiváló sikerű, mindenkor eseményszámba menő nőgyleti estélyeinek kedves emléke éledt fel bennünk, amikor február elsején a szekszárdi kaszinó helyiségeibe beléptünk, amely a nő- egylet idei nagysikerű műsoros estélyének szinhelye volt. Mindenütt, amerre csak a szem eltévedt, nemzeti színeink a zöld fenyőgalyak ízlésesen csoportosítva ékesítették a fényesen kivilágított termeket, amelyek ez alkalommal szinte szűknek bizonyultak arra, hogy befogadják a város és környékének csaknem teljes számban megjelent intelligens közönségét, amelynek díszes soraiban a vármegyei és városi társadalom számos vezető egyéniségét láthattuk. Éppen a külsőségekben és a műsor összeállításában megnyilvánuló kiváló gondosság, csín, ízlés és bizonyos előkelő niró volt a nőegyleti estélyek fő vonzó ereje és értéke, amely ezúttal is élénken szembeötlő volt. Az est hatalmas erkölcsi és anyagi sikerének előidézésében az érdem főleg dr. Herczegk Gyulánét és dr. Leopeid Kornólnét illeti, akiknek Ujfalussy Sánderral az élén lelkes rendezői gárdától támogatott ■ kitűnő csin- érzékre valló tevékeny munkáját jól megérdemelt fényes siker is koro náste. Az estet bevezető tartalmas mű- sert Steiasdörfer Jezsefné zougera- játéka nyitotta meg, aki közönségünk előtt ez alkalommal első Ízben szerepelt, de reméljtk, hogy a jövőbe* sűrűbben fegunk gyönyörködhet*! művészies játékába*. A hallgatóság ingó tapssal jutalmazta brilliáas technikát ragyogtató programmját, amely Sidney Smitk Honéért fantázia óz Faderevrsky Caprice eimfi műveiből állott. Majd kedvelt dalónekes földiák, Hidassy Sáader lépett a debegóra s Mikula Dezsőnének az előadáshoz simuló diszkrét kísérete mellett Puccini Pillangó kisasszony c. operájából egy áriát s egy Idrányi-dalt énekelt el mindenkinek szivébe lo- pózó lágy tenorján. A közönség percekig tapsolt a művésznek, aki az elismerést egy szép magyar műdal eléneklésével köszönte meg. Ezután a műsornak egy nagyon értékes száma következett. Nagy Endre adta elő Hazatérés és Két halott cimü sajit szerzeményű költeményét, amelyek közül az előbbit lapunk mai számában közöljük. A minden póz nélkül, megkapó közvetlenséggel előadott és kétségtelen költői tehetségről tanúskodó költemények mély hatást értek el s az utánuk feiviharzó lelkes taps éppúgy szélt a költőnek, mint a bíráló előadónak, aki a hatást még fokozta a közönség általános óhajára előadott Napoleon cimü költeményével, a száműzetésben élő nagy császárról, annak érzés és gondolatvilá gáról festett megragadó pillanatképet. Alig, hogy lecsöndesült a taps, Kenézy Endréné ült a zongorához, s a kiváncsi szemek pillantásait íel- fogó spanyolfal mögül két pár festői magyar ruhába öltözött, bájoa lányka libbent elő: Mayer Mancika, Wolf Elli, Polgár Manci éa Klieber Györgyi, akik a zongorán felhangzó élénk rit- musos, tüzes magyar zenére, kecses ■agyar táncot lejtettek. Szivet lelket gyönyörködtető látvány volt, amint a szereplés izgalmától könnyedén kipirult kedves leányalakok magyar zenére libbentek forogtak, majd ropták a gyorsat, a szép magyar táncot. Különösen jól esett látnunk az egyszerű, de mégis elegáneia tekintetében a legújabb női divat remekeivel is vetekedő magyar öltözékeket, ■ hisszük és reméljük, hogy azt a drága, nemzeti érzésünket külsőleg is dokumentáló magyar ruha, nem marad meg csupán színpadra való jelmeznek, hanem hölgyeink körében legalább is mint alkalmi és estélyi öltözék, egyre nagyobb teret fog hóditani. — A szép magyar táncprodukció Bzinte szűnni nem akaró lelkes tapsot váltott ki annyira, hogy a bájos magyar táncot a lánykáknak meg kellett ismételniük Miután & műsor ilyen hangulatot keltő befejezést nyert, a fiatalság Béli Lajos muzsikájára táncra perdült, jó kedvtől voltak hangosak a kaszinó termei, ahonnét legtöbben csak a kora reggeli órákban távoztak el, a farsangi szezon legsikerültebb mulatságának, egy kedves báli éjnek feledhetetlen emlékével. Hírek. HAZATÉRÉS.* Kelet felől elindult egy hajó S némán úszott a Sárgatengen . . . A felkelő nap busán néze végig Ezer megfáradt sápadt emberen. Nagy útról jpnnek -s nagyobbra mennek A nagy hajó zúgással van teli S hat esztendő bánat bilincseit Ezer fogoly sóhajjal tördeli . . . Az arcokat felszántották a ráncok A fejet régen hó festette meg Az izmokat meggyilkolták a sáncok S némán átkoznak kialudt szemek . . . Nyomor szentségük a tépett ruhákon A mell s erő már régen összeroppant S úgy este tájt a nagy födélzeten fent Falábak egyhangú zenéje dobbant. forgott a viz a nagy hajó csak úszott... És egy napon egyszerre csak megállott I A lobogó a félárbócra kúszott jelentve, hogy úrrá lett a halál ott. Nagy ur az ólombányák szürke gőze... Sok foglyot kezdett ott ki az enyészet S mint hull a lomb, egy halva hullott össze S nyitott szeme a nagy távolba nézett. Reggel haláldalt ringatott a hullám Sötétlő gyásszal teljesült a törvény gördült a mély a holttest zuhanástól És vitte már a láthatatlan örvény ✓. . A dal suhant... a könnyek egyre hulltak... A kéz panaszkodón vetett keresztet S mikor a szivek'lassan elcsitultak A hazatérők álmodozni kezdtek: « Kicsiny falunkra most borul az este. .. A holdsugár a utcákon oson . . .» — A másik vágya a várost kereste — «Királyi fénnyel már vár ránk Pozsony... Szepesbe fenn az erdőn illat árad . . . Kassa tornyán az őr hosszan kiállt . . . Vesztett fiát^sóhajtva hívja Várad Ha elhúzzák az Ave Máriát . . .» «Pécsett virág vár ránk az ablakokban... Bánátban felénk bókol a kalász . . . Beszterce medrén csillanó homokban Aranyporért hajlik meg a halász . . .» S az anyaföld utáni tiszta vágyba* Eltűntek már a fogság árnyai S a csillagok fenn gyémántkődbe vonták A mártíroknak gyermekálmait; És ment a gép s nyögött és végre... végre A roppant ár is véget érni kezd. Emlék borul a tenger messzeségre S mint uj valóság ott állott Trieszt! De jaj, hideg szél jár a nagy hegyekről, Sóhajt a föld, halvány a kék azúr . . És jött a hír, mint hogyha temetnének, Hogy Fiúméban olasz lett az Ur! Ezer vitézek némán összenéztek S haragosan dobbant'meg a faláb. A kéz szorult . . ., az arcok tüzeseátek De mégis vígan indultak tovább: «Nem messze már az álmodott határ** Dévénynél vár a szentelt ősi rög . . . A négy folyó s három halom hazája, Osztatlan, áldott, magyar és örök !> És gyorsan jött a lelketlen valóság: Magyar határon nem állt meg a voaat * Az Egyesült SzekszárdTolnamegyei NSegyle estélyén fölolvasta Nagy Endre.
