Tolnamegyei Ujság, 1921 (3. évfolyam, 1-54. szám)
1921-08-27 / 36. szám
III. évfolyam. Szekszárdi 1921 augusztus 27. 36. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Tel efon szám 85 és 102. előfizetési ár: egész évre 80 K, félévre 42 K, negyedévre 24 K. Vidéken: 88 K, 46 K, 26 K. — Egyes szám ára 2 K. Szerkeszt«: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illet« közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 30 korona A hirdetés aa utolsó oldalon egy 60 mlllméler széles hasábon, mlltméter soronként 2 korona, a szfivegoldalon 3 korona, e hírrovatban elhelyezett reklémhlr valamint a nyíl ttér soronként 20 koronába kerül. Családi hírek és vállalati hirdetések külön árszabás szerint. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában, Amen. Izénél liátaszéki, isifai és alsónyék! választóimhoz. Irta: Dr. Örffy Imre. Lehullt az első sorompó s a lelkűnkben égő kín mintha egy pillanatra megenyhült volna . . . Üdvözlünk Benneteket meggyötört testvéreink. Az egymást régóta nem látott, szü löt vesztett testvérek keserűen, édes viszontlátása ez. Üdvözlünk Benne teket a fokozott egymásra utaltság szorongó s egyben összeforrasztó ér zésével. Legyen tőlünk távol ebben a fájdalommal, örömmel vegyes szent pillanatban minden álpáthosz, minden népszerűségre vadászás. Visszatérésiek eseménye lelkünk mélyéig ható öröm, amely érzésnek nagyon, nagyon szívesen adjak át magunkat, hiszen jól esik az agyonkíazott magyar lelkűnknek. Sajnos, mégsem engedhetjük, hogy ez az érzés sokáig ur legyen rajtank. Komoly, nagyon komoly mondani valóink vannak. Összedüit a családi ház. Nektek pedig, akiket az újraépítéstől visszatartottak a gyalázatosak, sok gonosz hazugságot beszéltek rólunk. Bár szent meggyőződésem, hogy a sok gálád hazngságmag leltetekben nem talált termékeny talajra, úgy érzem, hogy el kell mondanom nektek egyetmóst az elpusztult öreg házban történtekről . . . Azt tudjátok jól, — hiszen részben végig éltétek velünk — hogy leggyöngébbek akkor voltunk, a mi kor legerősebbnek kellett volna lennünk. Azt már azonban nem láttá tok, hogy tehetetlen aléltságunk egyre fokozódott s mire a vörös csirkefogók hada jónak látta átvenni az uralmat a magyar történelem legszánalmasabb, egyben leglelkiisme- retlenebb alakjától — Károlyi Mi- hálytól aléltságunk mély ájulássá vált, tehetetlenül vergődött a magyar polgári társadalom a vörös polyp karjai közt. Aztán magánkhoz tér \ünk, hirtelen, csaknem átmenet nélkül úrrá lett bennünk a magyar lélek keserűen dacos ősereje. Újjá született bennünk a keresztény nemzeti eszme s hozzákezdtiink az újjá építéshez. A munka kellős közepén jöttetek vissza hozzánk. Épen ezért meg kell mondanunk Nektek: nem vár Benneteket pihenés, nyugodt, szép élet, hanem kemény, igen kemény munka. Egyik kezünkkel épiteni^ másikkal munkánkat. védeni, ez tíítist a mi keservesen nehéz kettős munkánk. Jöjjetek segiteni! Ide kell adnotok karjaitok java erejét, telketek egész melegét, ha független keresztény magyar állam szabad fiai akartok maradni. Amikor azonban ebben a nagy munkában való lelkes közreműködésre hivunk fel Benneteket, jól tudjuk, hogy különös kötelezett- cégeink vannak Veletek szemben. Tudjuk, hogy sokat szenvedtetek, hogy sok lelki és. anyagi gond gyö tört Benneteket. Jól tudjuk, hogy kíméletre szorultok. Szerető gondoskodás tárgyává kell tennünk sok bajotokat s tudjuk, hogy csak akkor kezdhetitek meg a honmentő munkában való közreműködést, ha megszabadítunk Benneteket mindattól a fojtó gondtól, bajtól amit a hosszú idegen megszállás Nektek okozott! Aktiv politikus létemre bériek Benneteket tartózkodjatok egyelőre minden pártharctól! A ti szemetek a sok uj benyomástól úgyis káp- rázik, az uj helyzetbe való beleillesz- kedés pedig annyi gondot ad nektek, hogy barátibb, jóakaróbb tanácsot nem adhatok: vessétek ki magatok Jjözül a netán okvetetlenkedő, izgága politikai ügynököket ne higyjetek szélsőségekre hajló hosszas beszédeiknek. És főleg a munkásnép ne féljen ; ebben az országban annak aki dolgozik — ha kényelem és bőség nem is, de biztos napi kenyere, s nyugodt, zaklatástól ment élete biztosítva lesz. Fel tehát az uj munkára! Felsőkereskedelmi Iskolánk. Szekszárd város közönsége nemes áldozatkészséggel a megvalósulás stádiumába szeretné juttatni a gyakorlati élet követelményeivel számoló iskolát: a felsőkereskedelmi iskola két alsó évfolyamát. Ennek a két évfolyamnak az volna a feladata, hogy a tanulókat a kis- és középső árukereskedelemre nevelje. Ez a két évfolyam főként a hazai viszonyok kidomboritására fog törekedni, hogy a tanulók ezek elvégzése után közvetlenül kereskedésekben, kiseb- l bekben és nagyobbakban egyaránt, érvényesíthessék szerzet* ismereteiket. De hasznát láthatná ennek a két évfolyam látogatásának az a tanuló is, aki ipari pályán, vagy mezőgazdaságban, szőlőtermelésben, kertészkedésben keresi boldogulását. Mig a középiskola felsőbb osztályai nem közvetlenül a gyakorlati élet követelményeinek szolgálatában állanak, hanem a főiskolai, egyetemi tanulmányokra készíti elő tanítványait, addig a felsőkereskedelmi iskola két alsó évfolyamából a tanulók azonnal beléphetnek üzletekbe, ipari, mezőgazdasági, bortermelési, kerté- I 8zeti stb. üzemekbe s ott szerzett iskolai ismereteikkel szervesen belekapcsolódhatnak a kereskedelmi, ipari, vagy gazdasági élet vérkeringésébe. A felsőkereskedelmi iskola I. és II. évfolyamában a tanulók szakképzettséget szereznek és az általános műveltség áldásaiban is részesülnek. Ezeknek az évfolyamoknak tehát az a céljuk, hogy az oktatás folyamán a szakképző elemek és a közművelődési ismeretek párhuzamosan, egymásra vonatkoztatva jussanak érvényre. Az iskola neveléséhek végeredménye és eszményképe: az általános és közgazdasági irányban harmonikusan képzett egyén. Az a sokszor hangoztatott panasz, hogy középiskoláink nincsenek tekin tettel I való élet követe’ményeire s hogy a holt nyelvek tanításával más életrevalóbb ismeretágak szorulnak háttérbe, orvosoltatik, midőn egyelőre ■ a 4 osztályú felsőkereskedelmi iskola I két alsó évfolyamának látogatására alkalom nyílik. Nem szükséges ma a vita arról, hogy melyik iskola felel meg legjobban a magyar ifjúság zömének. Kiki hajlamának megfelelő iskolába járhat már Szekszárdon is, ahol a régi polgári fiúiskola és a fiugimná- zium mellett egy uj iskola szólítja padjaiba a pályaválasztás kereszt- utján álló tanulókat: a felsőkereskedelmi iskola két alsó évfolyama. Szekszárd város közönségéé lesz Közel harminckét hónapi keserves szerb megszállás után ismét magyar lobogót lengetett a szél Bátaszék, Alsónyék és Báta házain és Tolnavármegye e három nemes községének minden lakója örömünnepet ült, hogy a balkáni csőcselék elvonulta területéről. Örömtől repeső szívvel öleljük ismét kebelünkre ott lakó testvéreinket, akiket a telhetetlen és műveletlen rác horda le akart szakítani a nemzet és a vármegye testéről. A jó Isten azonban visszaadta nekünk őket és véreink meghatottan, gyermeki áhítattal borultak a régóta nélkülözött szerető édes anya, a magyar haza keblére. Öröm- könyeket sírtak, hogy Szent István napján ismét visszakerülhettek a szent korona impériuma alá, ahol most százszor erősebben él a nagy király eszméje, a szent Jobb halhatatlan ereje és a szent koronának a magyar szivek mélyén alapuló bűvös hatalma. Angol alezredes Bátaszéken. Bátaszskre az ántánt hatalmak A. Craven alezredest küldték, hogy a kiürítés az ő elleoőrzése mellett haj- tassék végre. Az angol alezredes mellé a honvédelmi minisztérium Kacskovica főhadnagyot rendelte ki tolmácstisztnek és a főhadnagy e hó 17 én Mórágyra érkezve, a Várdombon táborozó csapatokhoz kocsizott, ahová Bátaszékről kijött eléje A. Craven alezredes és bevitte őt magával a megszállott területre. A köztük és Pavlics szerb százados, (volt 19. lionvédgyalogezredbeli tiszt) között lefolyt tárgyalás eredményekó- pen az angol alezredes az entente nevében elrendelte, hogy a magyar királyi csendőrségnek 24 főből álló különítménye a visszaadandó területre bevonuljon. Magyar csendőrök Alsónyéken és Bátaszéken. Szent István napján délelőtt 9 óra után Pókay százados parancsnoksága alatt vonult be a csendőrkülörfitmény Alsónyékre és Bátaszékre, ahol a rég nem látott daliás és elegáns katonáknak, a jogbiztonság őreinek a megjelenése kimondhatatlan örömet okozott. Egyszerre fellélegzett az egész az érdem, ha az ipari, kereskedelmi, gazdasági pályára törekvő nemzedéknek lehetővé teszi az általános műveltség mélyítését és a szakismeretek alapos elsajátítását. Megérdemli tehát ez az iskola azt a figyelmet, amelyet a megnyitására vonatkozó törekvés megyeszerte keltett. Tolnavármegyében is egy tisztán gazdasági, kereskedelmi és ipari életünk érdekeit szolgáló iskola, mert Szekszárd város közönsége a közóhajnak engedve állott az iskola ! megvalósításának szolgálatába. lakosság és hamarosan előkerültek a szerb uralom alatt eldugott magyar lobogók is. Az emberek most már nem féltek a szerb katonáktól, nem titkolták az érzelmeiket és hamarosan kitűzték a mellükre a magyar kokárdákat és a szent korona jelvényét. A főutcán egy lelkes tömeg verődött össze és a boldogság extázisában énekelte nemzeti imádságunkat: a hymnuszt. A magyar csendőrök pedig ezalatt beköltöztek a régi laktanyájukba, amelyet közel három évi ott- időzés után szinte szemétdombbá varázsoltak a balkáni hordák tisztaságiszonyban szenvedő hős fiai. A szerbek készülődése. Mikor Pavlics szerb százados látta, hogy most már csakugyan ki kell takarodniok, még összevásároltatott egyet-raást, hogy a lakosságnak minél kevesebb élelmiszere maradjon. Azonban elszállittatni nem tudta, mert nem volt elegendő igás kocsija. A csomagolás végBŐ perceiben egyébként csak arra volt gondja, hogy magával vihesse a bútorait, amelyeket nemrég rendelt Mayer bátaszéki asztalosmesternél. A rác katonák pedig elszéledtek a községben és leszerelték a tűzoltóság tűzjelző telefonjait, valamint a távirdahivatal gépjeit, amelyeket becsomagolva, a vasúti állomásra vittek. Lázasan folyt a pakolás, mert az angol alezredes parancsa szerint a szombatról vasárnapra hajló éjfélkor el kellett vonul- niok. Legfőbb gondjuk volt a vasúti mozdonyok és kocsik elrablása. A szép, nagy állomásról, amelyen a régi jó világban beláthatatlan sürü sorokban állottak a waggonok és a mozdonyok, eltűnt minden. Olyan az, mint egy elátkozott várkastély udvara : üresen, szinte ásítva tátong, hógy annál szembeötlőbbek legyenek a szerbek okozta pnsztulás nyomai. Mielőtt felszedték volna a sátorfájukat, még eltüntették a rablásaik némely nyomát. Bátaszéken ugyanis szerb vasúti jegyeket adtak ki és a bevétellel Szabadkának számoltak el. Hihető, hogy az elszámolás nem lehetett valami nagyon pontos és bizony valaki a szerb urak közül valósziuüleg a saját számlájára dolgozhatott a vasúti pénztárnál, mert a kivonulás alkalmával nem csináltak rovancsólásszerU átadást, hanem a megmaradt utazási jegyeket i és a számadásokat egyszerűen beledobálták a mozdony parazsába, átadva bűneiket az enyészetnek. Ez volt a Bátaszék, Alsónyék és Báta felszabadulása.
