Tolnamegyei Ujság, 1921 (3. évfolyam, 1-54. szám)
1921-06-04 / 23. szám
III. évfolyam. Szekszárdi 1921 junius 4. 23. száni. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Tel efon szám 85 és 102. Előfizetési ár: egész, évre 80 K,félévre42 K,negyedévre 24K. Vidéken: 88 K, 46 K, 26 K. — Egyes szám ára 2 K. Szerkesztfi: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illetO közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hlrdetisek árai: A legkisebb hirdetés dija 30 korona A hirdetés az utolsó oldalon egy 60 mlllmeter széles hasábon mtllméter soronként 2 korona, a szövegoldalon 3 korona, a hírrovatban elhelyezett reklámhír valamint a nyllttér soronként 20 koronába kerül. Családi hírek és vállalati hirdetések külön árszabás szerint. Szomorú statisztika* Irta: Dr. Őrffy Lajos. A m. kir. Központi Statisztikai Hi* vatal a napokban tette közzé a legutolsó népszámlálás eredményét. Ezen jelentés szerint Csonka-Magyarország- ban az utolsó 10 év szaporodása 5 százalék volt, szemben a megelőző évtized 12 százalékával. Tekintettel arra, hogy egy, a méreteiben az ösz- szes eddigit felülmúló háborút éltünk át annak minden nyomorúságával együtt, ez nem olyan szám, ami felett kétségbe kellene esnünk. A rész-, leges statisztikának olvasásánál azonban a Dunántúlra, különösen pedig megyénkre vonatkozóan olyan adatokkal találkozunk, amelyek felett gondolkozó embernek elsiklani nem lehet. Azt mondja a jelentés, hogy Tolnamegye szaporodása az utolsó 10 évben 14 százalék volt, ami azt jelenti, hogy 200 emberre 10 év alatt csak 3 szaporulat esik, mig a Tisza- Duna között még ebben a ny-omoru-. ság teljes 10 év alatt is 200 emberre kerek számba 15 szaporulat jutott. Franciaország már a háború előtt is úgy élt a köztudatban, mint egy fokozatosan elnéptelenedő ország. ■— Ennek az országnak a szaporodása az utolsó előtti évtizedben 0’7 százalék volt. Vigyázzunk, mert megyénk az ő 1*4 százalékos szaporodásával már azon a lejtőn halad, hogy nemsokára Franciaországéhoz hasonló szomorú hírnévére tesz szert. Franciaország észbe kapott, de úgy látszik már későn. Hiába, ott már a szülééi és szoptatási praemiumok stb. kitűzése, a szaporodási percent, ha nem is apad, de állandóan stagnál. Nálunk még nincs későn, de ha ezeken a megdöbbentő állapotokon javítani akarunk, úgy .ahhoz feltétlenül az szükséges, hogy ezt a kérdést többé elaludni ne hagyjuk. Hogy egy ország, vagy országrész elnéptelenedése nemzetgazdasági szempontból milyen súlyos konzekvenciákkal jár s hogy magát az állam éle tét is mennyire veszélyezteti, arra itt kitérni feleslegesnek tartom. Inkább avval akarok e helyen foglalkozni, hogyan lehetne ezeket a szomorú állapotokat szanálni. Minden betegségnél, mielőtt annak gyökeres kigyógyitásához fognánk, először is a baj okával, az úgynevezett kórokozóval kell tisztában lennünk. Céltudatos tberapia e nélkül nincs. Megjegyzem itt, hogy én a kérdést csak mint orvos taglalom, közgazdasági, politikai stb. okokra tehát nem térek ki. Megyénk abszolúte rossz szaporodási percentjének engem érdeklő okait keresvén, a következő négy fő * faktor tolakszik előtérbe: Az egyke-rendszer, - a tuberkulózis, a heveny fertőző megbeteged é- . aek és amit talán az első helyen kellett volna megemlíteni, a túlságos nagy csecsemőhalandóság. Ezek közül a legmegszivlelendőbb E héten volt Szekszárdon^Ruffy Pál a gyermekvédelem lelkes apostola és buzdított a gyermekvédelemre. Dr- Őrffy Lajos fővárosi nő- és gyermek orvos barátunknak, aki, mint örömmel halljuk, Szek- szárdon kíván legközelebb letelepedni, jelen cikkét és az abban felvetett eszméket igen aktuálisnak, a hatóságok és társadalmi egyesülések részére pedig nagyon megszívlelendőknek tartjuk, t a egyszersmind dunántúli specialitás ! az egyke rendszer, mig a több 3 baj keresztjét, sajnos, az egész ország közösen viseli. Az egyke-rendszer! Kényes kérdés ez, melyhez egy politikai hetilap hasábjain nem igen lehet hozzányúlni. Régen foglalkoztatja már ez a kérdés a szakembereket s manapság általában az a nézet, bogy a háború szomorú tanulságai mérsékelni fogják ennek az átkos szokásnak az el- harapódzását. Mert ki ne ismerne családot, ^hol a dédelgetve nevelt egyetlenke^ ki a szülők minden öröme ós egyetlen életcélja volt, a háború folyamán elesett ? Mit ért akkor már a késő bánat ? Az egyke-rendszer vészes divatjának kimúlását természetesen csupán a lakosság esetleges okulására alapítani nem lehet. A törvényhozásnak ab ezirányu bűnös manipulációkat, melyeket legtöbbször a bábák űznek, az eddiginél sokkal nagyobb, szihte elrettentő szigorral kelleue sújtani. Az elkövetkező bábatanfolyamokra pedig csí^k olyanokat szabadna felvenni, kiknek előélete és karaktere emberi számitás szerint keirő garanciát nyújt arra nézve,: hogy ok'evelük elnyerése után nem fognak á becsület útjáról letérni. Akik, mint magam is, sokat foglalkoztak bábák tanításával, az idő során olyan emberismeretre tettek szert, hogy 1 hónap alatt már tisz-? tában vannak vele, melyik növendékből lesz tisztességes bába és melyik fogja a magzatelhajtók hadát szaporítani. Ez utóbbiakat könyörtelenül ki kell a tanfolyamokból zárni. Annál könnyebben keresztülvihető ez, mert az utóbbi években úgyis feles számban jelentkeznek a bábatanfolyamokra. Választék van tehát nagy ! Ezeket az imént elmondottakat csak a többi közül kiragadva említettem meg, mintegy demonstrálásául annak, hogy számtalan* mód van, mellyel az egyke-rendrzer ellen küzdhetünk. Részleges kifejtésünknek inkább egy, az illetékes fórumokhoz intézett memorandumban van helyük. Térjünk most át a tuberkulózis és a heveny fertőző megbetegedések következtében előállott emberveszteségre. Vegyük az utolső békeév adatait: Ebben az esztendőben Nagy- Magyarországban elhalt tuberkulózisban kerekszámban 70.000 ember, hevenyfertőző betegségben pedig (ideszámítva a skarlátot, dypbteriát, kanyarót, typhust és a gyermekágyi 'lázat) kerekszámban 20.000 ember. Ez összesen 90.000, vagyis háromszor annyi, mint a mai Magyarország egész hadseregének a létszáma. S hogy ezek a létszámok a háború nyomorúságait s a kommunizmus koplalásai közepette még ijesztőbb arányokat öltöttek, azt talán mondanunk sem kell. Sajnos, az ezen betegségek, különösen pedig a tuberkulózis elleni eredményes védekezéshez olyan költséges beruházások szükségesek, melyekre az ország mostani siralmas pénzügyi viszonyai mellett nem is gondolhatunk. ... ' ijjj Annál többet tehetünk azonban az ország népességét fenyegető negyedik főveszedelem, a nagy csecsemőhalandóság ellen, a nélkül, hogy az ■ államháztartást költségekkel terhel- I nénk meg. Ide csak szakértelemre és ügy buzgalomra van szükség az - illetékesek részéről. A gyermekhalandóság Magyarországon az el^tL életévben a háború előtt is 20 százalék volt, ami azt jelenti, hogy 100 élve született gyermek közül egy év alatt 20 elpusztul. Ebhez azt hiszem nem kell kommentár ! A mienknél nagyobb gyermek- halandóságot csak Ausztriában ós Oroszországban találunk. Legjobbak e tekintetben a viszonyok Dániában, hol az első életévben 100 gyermek .közül csak 5 pusztul el, vagyis 15 el kevesebb, mint nálunk. Csak megindulva tehetjük meg ezt a szomorú összehasonlít áat. és minden erőnkkel arra kell törekednünk, hogy ezeket a fölöslegesen elpusztult gyermekéleteket amúgy is megfogyatkozott nemzetünk számára megmentsük. Persze nem szabad hiú ábrándoknak élühk. Hogy Dámához hasonló eredményeket érjünk el, abhoz elsősorban is az ottani általános jólétre volna szükségünk. Ettől pedig egyelőre még messze vagyunk. Csüggednünk azonban nem szabad, hangm tegyünk a mennyit tehetünk s az eredmény nem fog elmaradni. Nálunk azért oly nagy t csecsemőhalandóság, mert túlságosan nagy a mesterségesen táplált csecsemők száma s hozzá a táplálásnak a módja is majdnem mindig hibás, — Pedig nincs érzékenyebb valami, mint a pár napos emberi szervezet bélrendszere. Egy heti hibás táplálás elég ahhoz, bogy a csecsemőnél csak nehezen, vagy sehogysem reparálbató bélzavarokat okozzon. Fel kell tehát az anyákat a helyes táplálás módja felől világosítani, különösen pedig azt kell velük megértetnünk, hogy minden gyermeknek jussa van az anyja tejéhez. Erre a célra a bábák látszanak a legalkalmasabbnak. Mert valljuk be, nálunk már úgy van, hogy az anyák mielőtt rá szánnák magukat, hogy orvoshoz menjenek, előbb a bábát kérdezik meg. Evvel a körülménnyel számolnunk kell. Hogy azonban a bába eme nevelő hivatásának eleget tehessen, legelsősorban magának is tisztában kell lenni a csecsemőgondozás és táplálás helyes módjával. Mennyi sok régi babona s a gyermekre nézve nagy fokban káros, megrögzött rossz szokást lehetne így rövid idő alatt kiküszöbölni. Ezért tehát a most már 10 hónapra meghosszabbított bábaképző tanfolyam tananyagába fel kell venni mind azt, ami a bába ily irányú kiképzéséhez szükséges. A budapesti Bába- képzőben az utolsó két évben már történtek ez irányban kísérletek s az eredmények teljesen kielégítők voltak. A képesítő vizsgán a bábanövendékek, kiknek túlnyomó része mindig egyszerű polgár asszony, épp olyan jártasságot és képzettséget árultak e téren el, mint a négy pQlgári osztállyal rendelkező, államilag képesített, anya- és csecsemővédőnők. A vizsga után ezek az asszonyok szétszélednek falvaikba és magukkal viszik és terjesztik azt a sok hasznot, amit egy év alatt magukba szívtak. Ha már . most az összes hazai bábaképezdék ilyen jól felkészülve bocsájtják ki az életbe a bábákat, akkor a csecsemővédelem ügyén nagyot lendítettünk. Gondolnunk kell azonban arra is, hogy sok anya van, kit hiába tanítunk ki a csecsemő helyes táplálására, mert ő maga valamilyen> oknál fogva szoptatni nem tud és a megfelelő mesterséges táplálékot sem tudja előteremteni. Ezeken az anyákon tejkonyhák felállításával lehetne segíteni: Budapesten az idegen missziók jóvoltából már két ilyen tejkonyha működik, még pedig igen szép eredménnyel. Ezeknél a tejkonyhákul. minden reggel jelentkeznek az anyák s már készen várja őket adagonkint külön üvegben a csecsemő korának^ és állapotának megfelelő vegyítésben abszolúte tisztasággal elkészített tejkeverék. Ezeket a tejkonyhákat nemcsak a szegények veszik igénybe, hanem a tehetősebbek is, akik az előállítási költségeket természetesen megfizetik. Szekszárd város közönsége megmutatta, hogy képes volt tisztán a Baját erejére támaszkodva egy áldásos intézményt, a gyermekek napközi otthonát létrehozni. Azok a lelkes emberek, kik ezt megcsinálták, bizonyára meg fogják találni a módját annak is, hogy a napközi otthonnal parallel egy tejkonyhát is létesítsenek. Ezzel városunk, ha csak a maga szerény eszközeivel is, szolgálatába lépne a nagy, közös célnak, ami nem lehet más, mint egy eljövendő népes, gazdag Magyar - ország. Megfigyelések.* Carlyje egyszer azt Írja, hogy valamely nemzet akkor legboldogabb, amidőn a történelem hallgat róla. Hát jól van. Kevés igazság is van benne. De nagyon aggasztó dolog, hogy a magyar történelem újabban nagyon is ezen paradoxon szerint igazodik. A nép csendesen számolgatja a vagyonadót — és hallgat. Odafenn már«három éve szónokolnak a földbirtokreformról, de egyébként, minden csendes. Maeterlincknél valahol azt olvastam, bogy a csendnek is van psycbologiája. Van eset, amidőn a Csend, mögött a nagy Semmi Tobuvabobtxj a rejtőzik.' A másik, amidőn belső világosságok feszengnek, forrnak és amidőn a fény kitörni készül a Csend kapujából. Ezek nagyon misztikus mondatok, de valahogy úgy érzem, hogy nagyon ráillenek az ujabbkori magyar állapotokra. Mert, uraim, legyünk őszinték. Járjatok a nép között és látni fogjátok, hogy egy nagy áradat indul, egy nagy embertömeg megy uj * A nép egy barátjától, aki nem a politika és az elfogultság szemüvegén keresztül nézi az eseményeket, kaptuk e sorokat. Személye iránti tiszteletből egész terjedelmében közreadjuk azt, bár mi nem látjuk oly sötét színben sem a jelent, sem a jövőt e téren. Reméljük, hogy a . közel jövő meghozza a földbirtokreíorm végrehajtását, az okos, a higgadt, a nem elhamarkodott intézkedést, ami joghoz, földhöz juttatja az embereket, de nem oly módon, hogy másokat jogokból taszít ki és főként nem úgy, hogy a haladást célzó reformból gazdasági visszafejlődés legyen. Mi bizunk a kormányon ülők böl- cseségében, az érdekelt felek hazafiasságában, a békés megoldásra alkalmas megértésében.
