Tolnamegyei Ujság, 1920 (2. évfolyam, 1-54. szám)
1920-04-24 / 18. szám
II. évfolyam. Szekszárd, 1920 április 24. 18. szám. TOLNANEGYEI ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. Előfizetési ár: egész évre 40 K, félévre 12 K. negyedévre 12 K. Vidéken : 45 K, 24 K, 14 K. - Egyes szám ára 1 K. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 25 korona A hirdetői az utolsó oldalon egy 80 mllimeter széles hasában 100 miliméter magasságig mlll- méter soronként l koronába, 100 miliméter magasságon túl 70 fillérbe kerül. Az utolsó előtti, llletre a szöregoldalon levő, valamint részvénytársasági hirdetésekért 20 százalék felárt sxámitunk. Reklámhirek a hírrovatban garnund soronként 4 korona, petit soronként 5 korona, A szekszárdiak föld-igénye. Irta: ifj\ Leopold Lajos őcsényi birtokos s az ózsáki uradalom eddigi bérlője. A “Tolnamegyei Újság“ szerkesztőjének felhívására készségesen bocsájtom szélesebb nyilvánosság elé azon igénytelen fejtegetéseimet, amelyekben a f. hó 20-i szaktanácakozás folya- mán az ózsáki parcellázás nézőpontjából két nemzedékre visszanyúló tapasztalatainkat próbáltam összefoglalni. I. Általános szempontok. A háború okozta gazdasági és lelki katasztrófa, mely az emberiséget s a Golgota legtetején nemzetünket érte, a földbirtokpolitika eddig érvényes nézőpontjait is eltolta és megcserélte. A hadirokkantaik, özvegyek és árvák, mint a sokat próbált föld elsőrendű igénylői nyomulunk előtérbe. De borús Boraik mellett már feltünedezik két másik báboruverte tömeg : a megszállott területek menekültjei és a közhivatalokból leszornló, élethivatás nélkül maradó tisztviselői kar, ez ntóbbi különösen alacsonyabb rang- és fiatalabb korosztályokban. Ideszámítjuk a leszerelő tisztikart is. Ezel elhelyezkedéséről bánya-, erdő- és gyáriparunk 'vesztése ntán egyesegyedül csak mező- gazdasagunk gondoskodható. Erkölcsi okokból e rétegeknek a mezőgazdaságba való beleillesst.se olyképpen kívánatos, hogy, ha még oly szerény keretekben is, független, kezdeményezésre képes gazdákká emelkedhessenek. £ természetes és szerény követelményt azonban, fájdalom, óriási légköri nyomás préseli mindenfelől. Az első baj az igénylők rengeteg száma. A másik az állatállományából nem kis részben kiforgatott ország, mely élő instrukciót csak oly áron képes az ekként keletkező kisgazdaságoknak átengedni, hogy azok vagy egyáltalában nem tudják a pénzt előteremteni, vagy előteremtésével a legsúlyosabb kockázatot és gondot vállalva magukra, bizonytalan jövőnek néznének elébe. Ehhez járul a még oly szerény holt instrukció horribilis megdrágulása. Az eke, mely a háború küszöbén 60 koronába került, ma 2400 korona, egy kétkarú borona, melynek ára 1914 ben 54 korona volt, ma 1600 korona, egy lógereblye 1914-ben 210 koronába került, ma 8000 korona az ára, egy 13 soros vetőgép ára volt 1914-ben 500 korona, ma 17000 korona, egy kézi répavágó 38 korona helyett ma 1500 korona, a legegyszerűbb kis kukoricamorzsoló a háború elfitt 70, ma 2§00 korona, a gabona-rosta a háború előtt 145, ma 6000 korona s egy négyes gőz- cséplő-garnitúra a háború élőt 9500, ma pedig 315,000 koronába kerül. A földnek parcellánként való odalökése az instrukció kérdésének előzetes megoldása nélkül nyilván el sem gondolható, hacsak az nj parcellásokat már eleve a legvadabb uzsorának ki nem szolgáltatjuk. Másfelől a nemzeti jövedelem összezsugorodása a lehető legbelter- jesebb nemzeti vagyon kihasználást követeli oly időpontban, midőn területünk és állatállományunk nagyobb felét, gyáriparunk, erdőgazdaságaink és ásványi termékeink legnagyobb részét, legalább egyelőre, elvesztettük. Ma minden igény, minden panasz idezaufolódott össze a magyar mezőgazdaság megszükült és megrogyott kereteibe, de ugyanakkor idetorlódott az államhatalom és az ellenség minden jövőbeli igénye és követelőzése is. Mig a múltban csak a nemzet-fejlődés egy tényezője volt a belterjes mezőgazdaság, ma egyenest a nemzet életkérdésévé vált. Ha nem lesz magyar Norfolk, akkor nem lesz Magyarország. Ha itt kisgazdaságokat teremtünk, de az a kisgazdaság nem iép holland és dán gazdatársai fényes útjára, akkor a magyar államháztartást közel malija csődbe kergeti, mig jövő országunk balkán államocskává sülyed. Minden földreformnál a'szociálpolitika és az agronómia szempontjait kell nagy művészettel és szakértelemmel összeegyeztetni. Aki mást' tesz, nem agrárdemokráciát teremt, hanem agrárdemagógiát tiz. II. A fogyasztók. Csakhogy a földbirtok-reform, kivált oly magas kultúrája, erősebb város tőszomszédságában, mint aminő Szekszárd, nem csupán gazda-kérdés, hanem egyben a fogyasztás kérdése is. Oly garanciák szükségesek, melyek az ellátatlan szekszárdi tízezret megkímélik attól, hogy úgyis nyomorúságosán kielégített életigényeit nyakló nélkül kcresztülhajszolt parcellázás révén még jobban lefokozzák. Gondoskodni kell, hogy az élet elsőrendű szükségletei legalább is ugyanazon mértékben szolgálják Szekszárd közfogyasztását a jövőben, mint szolgálták a múltban, hogy tehát a szóbanforgó terület Szekszárd lakossága, elsősorban a fixfizetésü köztisztviselők részére legalább is ugyanoly mennyiségű és minőségű termelvényt szállítson be, mint ahogy ez eddig történt, hogy továbbá a törvényes ármaximálások a birtok felbomlása ntán is épp úgy reepektáltassanak, mint ez a mattban történt, nehogy a szekszárdi piac bizonyos elszomorító jelenségei az e földterületen létesülő gazdaságokban uj tápot nyerhessenek. E céllal arra bátorkodtam kérni a tulajdonos közalapítványi uradalomnak a tanácskozáson megjelent képviselőjét, vennék be a kötendő parcella- bérleti, de általában a haszonbérleti szerződésekbe, hogy az a termelő, aki a maximális áron felül hozza forgalomba áruját, vagy azt meghamisítja, a közigazgatási büntetésen felül még avval io snjt- tassók, hogy bérleményéből minden kártérítési igény nélkül azonnal kimozdítható. Felhívtam az alapítványok figyelmét azon körülményre is, hogy a minden gazdasági előrelátás és komoly kalkuláció nélkül a pillanatnyi papirpénz-konjunkturá- tól ösztökélt horribilis paraszt-haszonbér-ajánlatok, melyeket egyes vidékekről hall az ember, a máris recsegő konjunktúra összeomlása esetén a parasztbérlőt egyenest bele fogják hajszolni abba, hogy a maximális árakat túllépje s a magas haszonbért a neki immár monopolszerü eg kiszolgáltatott ellátatlanokból préselje ki. Ezért ajánlottam parcella-bérletek esetében a haszonbér ajánlatnak a szolid számítás szempontjából való szakszerű felülbírálását, különösen, ha a birtokos magasabb közérdekek szolgálatában áll, mint a vallás- és tanulmányi-alapok. Azt az aggodalmat, hogy a kérdéses területről csökkeni fog az elsőrendű életszükségletek piacra hozatala, éppen környékünkről támogatták néhány megdöbbentő példávul a vármegyei és városi közigazgatás jelenlevő szakférfiai. A fogyasztás problémája ugyanoda torkol, ahova már az imént a termelés problémáját is levezetni próbáltuk : az okszerű vezetés és a gazdaságos instrukció kérdéséhez. III. A feladat megszövegezése. Arról van szó, hogy az ózsáki gazdaságot magasabb nemzeti és erkölcsi okokból, de meg Szekszárd város szűk határát és hatalmas vagyoni emelkedését is számbavéve, ez óv őszén, mikor a régi bérlet lejár, mezőgazdasági kis üzemekre kell bontani, számotvetve azzal, hogy ezek az adott viszonyok között instrukciót beszerezni, tanyát építeni egyelőre képtelenek s hogy másfelől szaktudásuk európai színvonalú termelésre és értékesítésre a legtöbb esetben elégtelen. Ezért a birtok közepén, szerény nézetem szerint, fel kellene állítani azt a földmives-iskolát, amelyet Szekszárd számára nemzetgyűlési képviselője kieszközölni szeretne. A földmives-iskola 800 kát. holdas, a vizjárta földeket is feljavító gazdasága a középpontból megszerezhetné, irányíthatná a parcellák berendezését. Helyettesíthetné egyelőre a hiányzó parcella-instrukciót olyképpen, hogy gőzekéjével felszántaná, vetőgépjeivel elvethetné a parcellázott területet is, sőt az első időkben, amíg a parcellás magának majd kis tanyát építhet és megfelelő haszonállatot szerezhet be, a fóldmives-iskola a felparcellázott terület trágyázási turnusait is saját istállóiból elláthatná az esetben, ha ennek kitermelésére a parcellások megfelelő mennyiségű almot és takarmányt biztosítanának a földmives- iskola központi istállói számára. IV. A megoldás. Azon adatokból, amelyek a hadi rokkantak-' nak és özvegyeknek az utóbbi években kintalt ózsáki ingyen-földek alapján rendelkezésemre állanak, a ezekszárd-őcsényi, ily földre feltétlenül ráutalt és rászolgált rokkantak és támasz és vagyon nélkül maradt katona-családok számát, már elég szigora mértékkel, 150-re tehetjük. Ha ezeknek csa- ládonkint 5 kát. holdat hasitnnkki, ez megfelel 750 kát, holdnak. A nincsetlenek, a menekültek, a mezőgazdasági pályára átlépő tisztviselők és katonák bőségesen ellepnék az e célra még kiosztható további 350 holdat. Úgy, hogy parcellákra kiosztandó terület volna mindössze 1100 kát. hold. Ennek üzemét olyképpen képzelem, hogy csak néhány száz ölnyi tanya- és kerthely volna állandó helyen kiosztva, mig a többi földterületek a konvenció-föld eddigi kiméréséhez hasonlóan egyes nagy komplexumokban volnának évenkint váltakozó helyeken, de egységes tömbökben kiadhatók, ősszel egy helyen kiosztaná a földmives-iskola az őszi gebonák alá mívelendő földeket, tavasszal más helyen a tengeri-földeket és igy tovább. E módszer segélyével az egységes, nagy tömböket igénylő gőzeke-mivelés a kis parcellatulajdonosok érdekében is hasznosítható volna s másfelől a fold- ruives-iskola ebben a formában vaskézzel tudná kiszabni és kikényszeríteni az okszerű vetésforgót, ideértve az ellátatlanok piaci igényeit is. A földmives-iskola segitené a parcellásokat, hogy tanya- helyet építhessenek. E célra a helyszínén nagy tömegben gyártana, vagy beszerezne megfizethető áru épületanyagot. A föld állagának érdekében és a piac áraihoz képest állítaná be a kisemberek Uzemtervét és szervezné meg központi magtárainak segítségével az értékesítést. A termésből visz- szafizethető nemes vetőmagot szállíthatna számukra. Állat- és gépbeszerzÓ8öket a mezőgazdasági műveltség legmagasabb igényei szerint szabályozhatná. Hogy a kisgazdákat a közeli városra támaszkodó szövetkezet is támogathatná, különösen hitelnyújtás tekintetében, magától értetődik. A füldmives-iekolai üzemmel kombinált parcellázás az uradalmi épületek megfelelő kihasználását tenné lehetővé, mert a kisgazdák takarmány-termesztése már c válságos átmeneti időkben is, midőn egyelőre a földmives-iskola is aligha képes takarmány-termelését műtrágyával és öntözőüzemekkel fokozni, lehetővé teszi az iskola központi istállóinak megtöltését haszonállatokkal. A takarmány- termesztés fokozása érdekében esetleg a kisgazdák is részesülhetnének bizonyos kulcs szerint a földmives-iskola zsir , hús- és tejtermelésének nyereségében. V. A szekszárdi szőlősgazdák igénye. Az ózsáki gazdaság még fennmaradó kereken 350 kát. holdjából kielégíthető volna a szekszárdi szőlősgazdák rendkívül méltányos takarmány-igénye, minthogy jelenleg a kisterjedelmű szekszárdi határban elegendő takarmányt termelni nem tudnak ama fokozott állattartás céljaira, amelyre pedig hatalmas vagyoni emelkedésük immár képessé teszi őket. Éppen e cél szem előtt tartásával a 350 kát. hold gerincéül ajánlanám a szekszárdi földmives gazdák részére a ge- menci úttól balfelé eső, tulnyomólag természetes takarmánytermő, de kisebb részében is takarmánySzerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. Megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők.
